Címke: hűség

Mibe kerül?

elköteleződés paraHetente rendel az egyik ismerős lányt. Egyetemista lányok a tandíjuk miatt ilyesmit vállalnak. Az urak egyedül élve, havonta például 4 alkalommal igénylik a lánnyal való együttlétet. Inkább akarnak egyedül élni, minthogy keressenek, udvaroljanak és  a nő ott legyen mellettük állandóan. Meg is tehetik, hogy például 4 x 20.000.-et ilyesmire kifizessenek. Hallgatom a férfiak érvelését. A másik férfi ettől spórolósabb. Ő ezt az összeget megspórolja. Ő ingyen megoldja. Nem akar a nővel élni. Hetente 2 nap a nőt meglátogatja. Ennyi. A nőket is hallgatom. Nem akar cseléd lenni újra. Főzni naponta. Nem akarja minden nap a férfit az otthonába. Inkább egyedül marad. Elég önmagát ellátnia. Gondolkodom  az élettársi ellen érveken. Úgy hallottam a párkapcsolati 4 láb: a szexualitás, a közös érdeklődés, a közös cél és az anyagiak. Mennyire kell az élettársi viszony? Nem kell? Jobb egyedül? Vagy egyedül sem jó? Se vele, se nélküle? Sehogy sem jó? Mit akarnak hát az emberek? Csak az együttlét előnyeit és függetlenséget? Szabadságot. Ám azért valamennyire mégis tartozni valakihez. :) Kati

„Megkötöm lovamat…

Huseg3..piros alma fához szívemet kötöttem gyönge violához. Lovamat eloldom amikor a hold kel, de tőled violám csak a halál old el… „Vagy az sem.  Amennyiben létezik a lélek. Vigaszt talál sok egyedül maradó ebben a hitben. Jöhet létre igazán erős kötődés többször is  életünkben. Először az anyánkhoz, apánkhoz, nagyszüleinkhez. Majd szerelmünkhöz. Szerelmeinkhez. Az igazi létezik-e? Ezen de sokszor is tűnődünk. Az egyik vonal, amiről ennek kapcsán elgondolkodtam, az a netes hír, ami úgy kommentálja a lélek útját a halál után, hogy nem semmisül meg, hanem az univerzumba épülve igenis van.  Ez némi vigaszt adhat például egy gyászolónak. A másik vonal az igazinak a létezése vagy nem létezése. Tudunk e még hinni abban, hogy valahol létezik egy igazi, aki nekünk teremtetett. Aki különösen jól tud illeni hozzánk sok tekintetben. Akihez érdemes magamat, a kószáló vágyakat megkössem. Aki közelében kódorgó vágyak nem is keletkeznek, csak mert egyszerűen jó a közelében. Mindenek előtt önmagamról kell elhiggyem, hogy jó lenni a közelemben. Van olyan aki akar lenni minél többet, hozzám minél közelebb. :) Kati

A hűség teher?

madárgyászMadár az úton. Mellette a másik madár. Sokáig elgondolkodtatott a látvány. Mennyit érzett a társa? Várta, hívogatta.  Nem akartam tovább gondolni. Mennyit járt vissza oda. Csak eltettem ezt a képet magamba. Visszaemlékeztem évtizedekig tartó kapcsolatra, amikor is hű az ember, csak mert egyszerűen úgy gondolja. Persze olyan is van, amikor teher. Mert inkább szabadulna. A hűség teher? Ha igen, akkor az illető már inkább szabad lenne szíve szerint. Valamiért beszorult egy helyzetbe. Önmagát is beszoríthatja elvekkel. Ha mehetnéke lenne, akkor lelkében „harcot vív a bűn és az erény”. Persze senki sem házasodik annyiszor, ahányszor szerelemre lobban. :) Kata

Kitartás

kitartás40 évet töltött apám egy munkahelyen. A cég méltányolta is a hűséget. A veje is a munkáját szorgosan, hűségesen 3o évig egy helyen végezte. Tartást adott a megbízhatóság, az elismerés, a kitartó türelem. Az alázat a munkában. Példaadás az utánuk következőknek. Erőt mutat, emberséget, tisztességet. A nehézségeinkkel együtt is állva maradni. A terhekkel is elszántsággal, rendületlen. Dacolni az akadályokkal.

Edzetté teszi az embert a küzdés. Tanít. A felvetődő problémák kihívást, izgalmat jelentettek. Lehetőséget az alkotásra, megoldások keresésére. A sikerélmény tartást, erőt adott, épített. Sokat tanulhattam mindkét embertől. Köszönöm, hogy láthattam őket munkáik közben, s mindebben segíthettem, a részese lehettem. Kineveltek. Igyekszem továbbadni a mintából, amennyit csak lehet, azoknak, akik utánunk jönnek. Higgadt kitartást. Türelmet. A munka így építi az embert, jobbá válhatunk tőle. Nem mindig nyűg és teher. Amikor látunk ilyen példákat, akkor megtapasztaljuk, hogy hozzáállás kérdése minden, és valahogy erősebbek leszünk tőle. Elhisszük, hogy mi is képesek lehetünk ilyesmire  :-)  Kati

Kényszermacsó

Nem ezt akartam – megtörtént.

Lázadtam, kételkedtem – mindig visszaterelt.

„Hétköznapi boldogság!” – kiáltottam,

„Nem: különleges szerep!” – válaszolta.

„Összeroppanok” – nyögtem,

„Csak hiszed” – válaszolta.

„Ő kell!”

„Miért nem: Én? Végtelennél kevesebbel miért éred be?”

„Megölsz!”

„És? Nem támasztalak fel?”

„Legyen, ahogy akarod!”

„Na végre! Kezded sejteni: a Lényeget?”

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? Én nem nyafogtam...

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? És nem nyafogtam…

EZ-ÍGY-VAN! (Újratervezés – 12 perc a Valóságról)

ujraNem tudom, meddig lesz fenn az interneten, szívem szerint idetenném, de hát szerzői jogok, meg hasonlók. Mindegy, talán később is hozzáférhető lesz.

Nem sok szem marad szárazon, úgy vélem. Milyen idegesítő a feleség az elején (pedig csak szeret; segít, ahogy tud. Oldalborda: gondoskodik. Más kérdés, hogy már a férje helyett néz, gondolkodik, éppen csak levegőt nem vesz helyette.)

Aztán mélyül minden; gyengül az asszony, és a férj végre szóhoz jut. És tüskés védekezőből, gyengéd társsá nő. Lekapcsolja a zenét, mert hátha zavarja pihenő feleségét. Gond nélkül elismeri, ha igaza van. Hagyja magát terelni.

A búcsú, ajándékozásnak álcázva. „Ne maradj teljesen egyedül” – üzeni a feleség, és a férj persze ostoba szavak mögé rejti, hogy mennyire meg van hatva.

Az összeomlás. A gép ismétli a szót: újratervezés, újratervezés, és a férfi belátja, hogy nem megy, nem megy egykori felesége nélkül. És átalakíttatja a szerkezetet: az azontúl hű társa hangján szólal meg. Innentől mese szerű a történet, mert a hangon túl a személyiség is visszajön – ilyen sajnos nincs. Újra találkozás természetesen van.

Bevallom, szívesen azonosultam a férjjel.

A két főszereplő: Pogány Judit és Kovács Zsolt

A film pl. itt tekinthető meg.

Tiltott szerelemben – segítő tanácsok egy küzdő férfinek

tiltott szerelembenNeten megkeresett egy férj, apa, és megtisztelve bizalmával leírta a problémáját nekem.

Röviden: Szerelmes lett felesége barátnőjébe, aki rendszeresen jár hozzájuk beszélgetni. A férj nem akarta, hogy így legyen,küzd az érzéssel, de nem tudja elhessegetni, pótcselekvésekbe próbál menekülni. Legjobb lenne szerinte, ha a hölgy nem járna hozzájuk, de akkor a kevés barátjuk közül, őt is elveszítenék!

Mi lenne a legjobb megoldás, megmondja a feleségnek, valljon színt, várjon míg megszűnik az érzés….?

Sok-sok kérdés, de hol a válasz?

Egyet én próbáltam adni, mint családpedagógus, segítő szakember, és nem utolsósorban férfi:

Köszönöm, hogy megkeresett problémájával, remélem tudok segíteni a megoldásban, bár tudnia kell, hogy legyen bármilyen szakember vagy segítő, csak támpontot, eligazítást tud nyújtani! A megoldás kulcsa mindig a probléma hordozójánál van, s befektetett munkája kamatozik, vagy nem, ha nem igyekezett eléggé!

Nagyon helyes és igaz, hogy nem bízik az egzakt, bölcs válasz ideájában, mert szerintem ilyen vegytisztán nincs is! A mai internetes világban compact tanácsokat, útmutatókat nézhetünk meg, de a „kaptafa” elmélet nem működhet mindenkinél!

Két azonos probléma nincs, bár kétségtelenül vannak tipikus, hasonló problémák, de mindig célszerű külön is megnézni őket!

Az Ön problémája is sok embernek lehet szintén probléma, s ráhibázott, nálam is volt már az, bár én barátnő mellett

éreztem hasonlót.. Hogy szerelmet-e, nem tudom igazán, ugyanis ezzel az érzéssel kapcsolatban, mindig bizonytalan voltam, és ez az az érzés, amely könnyen tud játszadozni, adott esetben gúnyolódni az emberrel. Csupán kémia, vagy talán a transzcendens és a fiziológia tökéletes egybeolvadása, vagy a libidó tűrhetetlen sürgetésének egy mesteri fogása azért, hogy az aktus beteljesülhessen! Finoman fogalmaztam, bár lehetnék vulgáriasabb is, de nem teszem, bár az érzés néha nagyon is vulgáris eredetű! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor nem a megfelelő személy iránt táplálunk ilyetén érzéseket!

Ha én most leírnám, felsorolnám, hogy felnőtt fejjel kikbe voltam „szerelmes”, lehet, hogy néha megmosolyogna, és kiesnék a „bölcs” tanácsadói szerepemből! Nem teszem!

Talán már érti, mit szeretnék ezzel sugallni Ön felé! Ön bizonyára intelligens, jól szituált férfi, a világért sem szeretném megbántani, ráadásul hívő ember, mint jómagam, ezért higyje el, a segítő szándék mondatja velem, hogy Ön is rosszul választotta ki titkos imádata személyét!….Ja, hogy nem. és ő milyen tökéletes, szép és én honnan tudom!?

Onnét, hogy itt sem a személy a lényeg, hanem maga az érzés, érzet, s a belső konfliktus maga! Ezzel kell dolgoznunk, dolgoznia! Élje meg az érzést magában, elnyomni úgysem tudja igazán!

Vagy gyászolja meg, ha enyhül, de szerintem Önnek azon hölggyel nincsen ilyenfajta küldetése!

Egyéb persze lehetséges! Inkább a feleség helyét kell megkeresni ebben a zűrzavarban! és fontos, hogy amíg őt nem tudta érzelmileg rálehelyezni erre a „sakktáblára”, addig magán dolgozzon! Segítek ebben!

Elgondolkodtatóak a felvázolt gondolatok! De megerősít abbéli hitemben, hogy nem a hölgyről van szó és Önről. hanem a feleség illetve a házasság a probléma gyökere!

Ahogy írja: „elefántcsonttorony”-ban élnek, kissé bezárkóznak, elvonulnak a világtól. Attól, hogy keresztények, ami nagyon helyes, nem kell bezárkózni! A barátok nem fognak jönni csukott ajtókhoz, még ha Önök nem is szeretnék bezárni az ajtókat, de az életvitelük, szokásaik olyanok, hogy akarva-akaratlanul zárva tartják azt!

Azt javaslom, többet járjanak emberek közé, társaságba, akár idegenek közé is, majd megismerik őket! Az internet tele van jobbnál jobb, na és rosszabb rendezvényekkel, programokkal, akár keresztény összerjövetelekkel, s veszíteni valójuk nincs/ illetve van/, legfeljebb ugyanoda nem mennek többé!

A kirándulások, kerékpározások, sportos együttlétek nagyot lendíthetnek a dolgon, annak ellenére, hogy érzésem szerint nem ilyen beállítottságúak! Meglátják, mennyi új élményt, felisemerést adhat egy hétvégi kiruccanás! Egyszóval NYISSANAK a világ felé, az is fog nyitni Önök felé !

Persze szelektálni kell, és fontos, de én nem féltem Önöket, értelmes, jó gondolkodású emberek!

A másik: a keresztény (hiteles) ember folyton kontrollálja magát a világhoz képest. Jól csinálom, nem csinálom jól? Jézus mit szól ehhez? A lelki vezetőm helyeselné? etcetera, etcetera…

Kicsit könnyedebben, rugalmasabban, arra kérném! Mi, keresztények is kódolva vagyunk a hibákra, tetszik, nem tetszik: így van! Isten nem büntet azért, mert hibázunk akaratunk ellenére! Inkább mi büntetjük magunkat azzal, ha bezárjuk, leláncoljuk életünket. Nem feltétlenül tartom bűnnek azt sem, hogy egy idegen nő iránt táplál „érzéseket”! Emberi dolog, ami egy egészséges férfiban munkálhat! A bűn az lehet, ha ezzel nem kezd semmit, és hagyja elhatalmasodni, uralkodni ! De én úgy látom ez nem így van, dolgozik magán és a kapcsolaton, de még tovább kell ezt tenni, és várom további beszámolóját, eredményei(ke)t !

Barátsággal: Németh Zsolt László