Nem tudom, meddig lesz fenn az interneten, szívem szerint idetenném, de hát szerzői jogok, meg hasonlók. Mindegy, talán később is hozzáférhető lesz.
Nem sok szem marad szárazon, úgy vélem. Milyen idegesítő a feleség az elején (pedig csak szeret; segít, ahogy tud. Oldalborda: gondoskodik. Más kérdés, hogy már a férje helyett néz, gondolkodik, éppen csak levegőt nem vesz helyette.)
Aztán mélyül minden; gyengül az asszony, és a férj végre szóhoz jut. És tüskés védekezőből, gyengéd társsá nő. Lekapcsolja a zenét, mert hátha zavarja pihenő feleségét. Gond nélkül elismeri, ha igaza van. Hagyja magát terelni.
A búcsú, ajándékozásnak álcázva. „Ne maradj teljesen egyedül” – üzeni a feleség, és a férj persze ostoba szavak mögé rejti, hogy mennyire meg van hatva.
Az összeomlás. A gép ismétli a szót: újratervezés, újratervezés, és a férfi belátja, hogy nem megy, nem megy egykori felesége nélkül. És átalakíttatja a szerkezetet: az azontúl hű társa hangján szólal meg. Innentől mese szerű a történet, mert a hangon túl a személyiség is visszajön – ilyen sajnos nincs. Újra találkozás természetesen van.
Bevallom, szívesen azonosultam a férjjel.
A két főszereplő: Pogány Judit és Kovács Zsolt