Egyéb kategória bejegyzései

Keresem a férjem

-mondta büszkén Eleonóra barátném a templomban, miközben a tömegen végig nézett. Ő büszkén mondta ki a szót: ” férjem”. Viszont igen sok nő nem büszke arra, hogy van férje. Arra, hogy az az illető a férje. Elgondolkodtam, mikortól nem büszke a nő a férjére? Mekkora rosszat kell tennie annak a férfinak, hogy az asszonya már ne legyen rá büszke? Marad esetleg mellette, mert a gyerekeit a vér szerinti szülővel szeretné felnevelni, de eltörik valami. Megannyi ember él tovább sérülésekkel a lelkében. Nem meri elhinni, hogy az illető házastárs nélkül is élet képes. Van aki még a megnevezést sem mondja ki többet: „férjem”, „feleségem”. A párkapcsolat olyan hely, ahol sebek is keletkezhetnek. Van amikor egyedül marad a házastárs és akkor kezdi el érezni, hogy az összes sebesülés dacára a párját mégiscsak szerette. Hányan nem képesek kimondani a szót a másik szemébe: „SZERETLEK”. Egy bizonyos ponton olyan sebet kaptak, hogy nem tudnának őszintén mondani a másik szemébe. Énjük legbelső része egyszer csak védekezni kezd. Marad a kapcsolatban, túl is lép a sérelmeken, de valahol mégiscsak eltört valami, ami nem tud újra olyan lenni, mint régen. Milyen nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ilyen mély sérülések eltűnjenek? Lehetséges? :) Kati

Akinek a „zizije” kompatibilis a miénkkel…

Minden vélemény számít!

A fenti állítást olvashattam a neten. „Akinek a „dilije” passzol a miénkhez, azt választjuk, mert senki sem 100-as teljesen.” Tehát akinek a lelki problémája illik a miénkhez, azzal tudunk együtt működni, hosszabb időre. Mindenkinél van valami, ami nincs teljesen rendben. Velősen, tömören, hallható egy élet szemlélet. Ám amikor megtapasztaljuk a másik ember problematikus pontjait, akkor úgy véljük az övé a nagyobb gond. A miénk szinte nem is az. Hajlamosak vagyunk elnézőek lenni önmagunkkal. Mikor szembesítünk valakit a „defektjeivel”, akkor védekezésül terel. Ne ő vele foglalkozzunk, hanem fókuszáljunk a saját „gázosabb” viselkedéseinkre. Szándékosan használtam a szleng kifejezéseket. Hiszen a hétköznapi ember is lelkizik, a maga módján értelmez. Ha jó szándékú, akkor próbál önmagán is javítani. Korrigálni a problémásabb viselkedéseken. Főleg a másikén. Azzal, hogy folyamatosan szóvá tesz. Vagy hallgat és beletörődik elcsendesedve, kényszeredetten. Valahogy mégis csak javítgatni kellene, amíg lehet. :) Kati

Hogyan is jó lenni?

Minden vélemény számít!

Hányan érzik ünnepekkor vajon ezt?: „Istenem, bárcsak lenne itt, aki perlekedik a karácsonyi kapkodások miatt velem! Nem sikerült együtt megöregednünk. Egyedül a fát sincs díszíteni kedvem. Csak nézem a díszeket. Egyedül, önmagáért kevesebbet tesz meg az ember.Elblicceli az étkezéseket. A másikért megtesz dolgokat. Csinosítja a lakást is.” Ezen a kedves képen látszik a bizalom is. Az egymásra utaltság. Biztos szoktak persze zsémbelni, morgolódni is. De még az is jobb, mint amikor nincs semmi. Tudja ezt nagyon sok szingli. :) Kati

Melegséges ölelés, virtuális és a valós lét

Minden vélemény számít!

Manapság az emberek nagy része a neten is sokat él. Ez az online lét. A valóságos életben pedig az offline léte sokkal egyszerűbb, prózaibb. Posztolni a sok munkánkat, az egyszerűbb életünket kevésbé érdekes, mint képeket, zenéket, recepteket, idézeteket. Sokan nem osztjuk meg a közösségi oldalon, amikor meghalt valaki hozzánk közel álló. Van tehát egy online személyiségünk és van egy, az offline, a valós térben. Küldhetünk ünnepekkor egy melegséges ölelést virtuálisan is. De mennyivel másabb átölelni a gyerekünket a valós térben! Segíthet azért persze kapcsolatot tartani a tőlünk távol levővel. Noha vannak sokan, akik önmagukról szinte minden történést képekkel illusztrálva feltöltenek. Az emberek nagy része, még szűri az információt, amit tudat a neten. Levelezések alkalmával a gesztus és a mimika hiánya miatt sokszor más a hangsúlya a mondandónknak. A képeink is rólunk gyakran mást mutatnak. Előnyösebb fotókat mutatunk, hiszen úgy véljük, ki kíváncsi a nehézségeinkre, a túl szerény, szolíd életmódunkra. :) Kata

Úgy kell a bók, mint a falat kenyér

Minden vélemény számít!

A francia férfiak ezt nagyon értik. A párizsi utcán végig menve egy magam fajta magyar nőnek ez tűnt fel. Szinte vetkőztetnek a tekintetükkel. Kedvesen elismerően. Nem tolakodóan. De elismerően, szelíden, gyengéden a nő tudtára adják, hogy örömüket lelik abban, hogy megnézhetnek. Értékelik, hogy megfésülködtem, parfőmöt tettem fel. Ruhát válogattam. Kerestem, ma mi rajtam a legelőnyösebb. Amikor pedig az arcom gendterheltebb volt, akkor kicsit fürkészték, miért ilyen? Mosolyt küldtek, hogy bíztassanak. Fel a fejjel! Ezt tapasztaltam. Jól esett. Értékelték a nőiességemet. Ezátal én szárnyakat kaptam és egy fajta kölcsönhatás indult el. Kedvességet közvetítettem.Uraim. RAJTA! Ezt más országban is lehet! :) Kati

Bármitől tudunk „parázni”

Minden vélemény számít!

Különösen a nők hajlamosak lenni félős nyuszik. Mindent túl kombinálni. Aggódni. Pedig „Ha a fejben nincs kétely, akkor az úton nincs akadály.” Leírni egyszerű. De az ember már csak ilyen. Számításba vesz minden nehézséget. Igyekszik bebiztosítani magát, hiszen bármi közbe jöhet. Emlékszem egy kedves sorozatra, ahol Mr Monk mindent 2 nylonba tett. Hiszen az egyik kiszakadhat, tönkre mehet. Ám a körülményesség valami mást tesz tönkre, azáltal, hogy terhel. Plusz energiát igényel. A flow-szerű áramlat oda lesz. Amikor olyan oldottan magától érthetödően történnek az események. Egymásra épülve, mintegy egymásból következően, mert valahogy ennek így kell lennie. Ismerjük a helyzetet? Próbáljuk megoldani, hogy amennyire csak lehet így legyen. A nők hajlamosabbak többet aggódni, körülményeskedni. Ebben a férfiak tudnak segíteni. Oldani. Megnyugtatni. Biztatni. Támasz lenni. :) Kati

Amikor nem felvarratunk, hanem felvállalunk

Minden vélemény számít!

Létezik olyan anyagi helyzetben levő, aki ráncokat felvarrat, műtéteket csináltathat, implantátumokat berakat, szemet lézeresen korrigáltat, hogy bármilyen módon a küllemén javíthasson. Van, akinek viszont nem telik rá vagy nem szeretne beavatkozásokat. Próbál máshonnan közelíteni. Például felvállal. A beavatkozások költségesek. Több az olyan ember, akinek lelkileg kell önmagában a problémát elrendeznie. Tudjuk fejben dől el minden. Tehát felvállalni valamit, ami nem olyan, amilyennek szeretnénk, lelki erőt igényel. Elfogadni önmagunkat mindezzel. Szeretni továbbra is a porcikánkat. Mint amikor a gyermekünk nem olyan, amilyennek szeretnénk. Akkor is szeretjük. Mindannyiunkon van olyan pont, amit szívesebben látnák tökéletesebbnek. Beletörődünk. Próbáljuk nézni a dolog jó oldalát. Hiszen mindenben ott van az is. Például az egyik szemem 26 dioptriás közellátósága miatt a legapróbb feliratokat is képes nagy nagy közelségről elolvasni, hiszen a fókusz pont eltolódott. Középkorúvá válva a ráncaink gyarapodása lehet elkeserítő,ám lehet úgy is tekinteni, hogy vannak olyan középkorúak, akik pont hasonlót keresnek, aki hozzájuk illő.A napokban olvastam egy ötvenes férfi írta fel az oldalára: „Bocs lányok, ötvenes vagyok. Hasonló korút keresek. Nem fiatalabbat! „Másik úr is azt mondta:”Nem baj, ha a várható jelentkező hölgyön is látszik, hogy már annyi, amennyi.” Legyen természetes! Rosszabb, ha mesterkélt erölködés látszik a megjelenésén. Ha mű. Eröltetett, felvarratott, kifeszített. Békéljünk meg önmagunkkal :) Kata

„Mosolyogjunk, mert az a szmájli nem teszi meg helyettünk! „

Minden vélemény számít!

Tetszett ez a mondat. Ihletet ad, elgondolkodtat. Inspirál arra, hogy keressek ez irányban. Sok időt töltünk a nettel. Ott ez a jel, arra, hogy kifejezzük a tetszésünket, pozitív érzelmünket. Mimikát helyettesít egy jelbe tömörítve. Közben amíg a 2 pontot és a fél zárójelet oda illesztjük, az arcunk gyakran rezzenéstelen, mimika mentes. Komolyan nézünk. Haladunk tovább sietősen. Mintha megspórolnánk egy teendőt. Különösen a mi népünknek szüksége lenne arra, hogy mosolyogjon többet. A depresszió, az öngyilkosság, az alkohol fogyasztás statisztikáiban élen járunk. Aki elkedvetlenedik annak a mimikája csökken. A nagyon szomorú csak néz ki a fejéből és bambul. A súlyosan elkeseredett egy fajta katatim állapotban rezzenéstelen arccal létezik. Figyeljük meg, mi az ami mosolyt tud csalni az arcunkra. A humor, a melegség, a babák látványa. Sportolás, tánc, szex után. Készítettem fotósorozatot hobbiból, táncolás előtt és után. A képeken egyértelműen látható a 2 órás táncolás után, mennyivel oldottabbak a vonások. Gondoskodnunk kell arról is tehát, hogy lehessen minél több oldott pillanat az életünkben. Ne legyintsünk rá, ha elmarad. Érezzük a fontosságát, hogy az arcunkra mosoly kerülhessen! Nem eröltetve, hanem belülről fakadóan. :) Kata

Karácsonyi zsibvásár

Minden vélemény számít!

Van itt minden, mint a búcsúban. Disznó vágási falatok. Csülök 6 ezerért, Vásári holmik. Korábban a belvárosban, mára a többi kerület is rendez karácsony előtt kirakodó vásárt. Ott a vásárlók megéheznek, hát büfé kell. Tél van, így disznó toros falatok is kaphatók. Elgondolkodnak sokan: A karácsony melegséges meghitt hangulatát, már ilyen zsibvásáros körülmények közt csak a karácsonyi díszek jelzik. Régen január 2-tól említették a farsang kezdetét. Feltehetőleg az várható, hogy nem is fog megszakadni szilveszter után újévkor a zsibvásásár, csak a neve onnantól farsangi kirakodó lesz. Amúgy is a nagyobb üzletek az év első heteiben már nagy árleszállításokkal csalogatják vásárlásra a népet. A farsang után a húsvéti vásárlási láz következik. Tehát szinte folyamatos a vásározás. Mindezzel egy dolgot közvetítünk az utódainknak. Örökké csak vásárolni kell. A karácsonynak a meleg meghittség lenne az üzenete. Marad ebből a tolongásból, költekezésből valami, ami erre utalna? :) Kata

Már az embriókat is elrontjuk lassan

Minden vélemény számít!

Egy év körüli kislány állt az asztalon és nyöszörgött. Durcásan hátat fordítva lépegetett. Amikor vissza fordult látta, hogy fényképezőgép van a mamája kezében. A pillanat tört része alatt olyan mosolyt és pózt vett fel, mint egy profi manőken. Nevetés tört, ki hiszen aranyos a jelenet. Ő pedig elbizonytalanodott, de azért örült a sikerének. Tapasztalja a családján, hogy fontos jól mutatni a képeken. Manapság megörökít az emberek nagy része mindent. Megmutatja az ismerőseinek. Amíg rögzíti kizökken az eseményből. A technikával foglalkozik. Gépek nélkül is rögzítünk szép felejthetetlen pillanatokat a fejünkben. Hallottam a neten: „Készíts túl sok képet!” Ez is fontos persze. De az is az, hogy tudjunk jelen lenni teljes szívvel lélekkel, a az élményekben, az adott pillanatok meghittségét nem megtörve. Lassan már amint eszmélni kezd a tudatára a csecsemő, pózolni fog a néhány hónapos is, hiszen érzi a környezete ezt várja tőle. A körülöttünk élő kis kedvenceink leginkább ösztöneik által vezéreltek, de utánoznak is. Láthatunk sok olyan képet, ahol már ők is pózolnak a képeken. A megosztás problematikájáról, pedig a legutóbbi pszichológiai kongresszuson hallhattam Tari Annamária előadásán. Miszerint túl sokat osztunk meg. Szüksége van a pszihénknek jó megtartó képességre is a kiegyensúlyozott működéshez. :) Kati