Mint szürke szamár a ködben…

Minden vélemény számít!

Eltűnik némelyik ember. Felbukkan aztán se szó se beszéd eltűnik. Egy jelenségről van szó. /Ghosting/A neten létünk kedvez ennek. A távirati stílusban való kommunikációval alakul ki. Rohanó a tempó, felgyorsult a ritmus ahogyan élnünk kell. Odaírunk tömören sms-t, e mailt, kommentet és már megyünk is tovább,hiszen sietnünk kell. Felszínt érintünk. Nincs idő mélységekre. Sem az új, sem a régi ismerősökre nincs elég idő. Az új kapcsolat is nehezebben jön létre. Épp csak feltűnik valaki, kezd kibontakozni a homályból a képe, hogy milyen is ő. Kapunk róla néhány képet és sok esetben már tűnik is el. Igen gyorsan leinformálható bárki. Gyorsan besorolható kategóriákba. Szinte ideje sincs kibontakozni és már is elvetve a kontaktus lehetősége. Még magyarázkodni sem kell. Igaz ez privát és intézményes szinten is. Indoklás nélkül megszakadhat a munkakapcsolat mindkét fél részéről az első hónapokban. A párkereséseknél pedig magyarázat adás nélkül eltűnnek egymástól az emberek. Elgondolkodhatunk egy kicsit mi ennek a jelenségnek az oka? Kata

Zord időben ne filozofálj!

Minden vélemény számít!

Ha süvít a szél, ne add át magad a hangulatának. Úgy is mondhatnánk, ilyenkor a” Gondolat stop” ideje van. Majd ha szelíden simogat a nap sugara, mikor melengeti a hátad, akkor vonj le következtetéseket és készíts terveket! Kell persze a szél is, hogy hozzon tisztább levegőt. Fogadjuk el, hogy szükséges! Próbáljuk meg túlélni ezt az időt! Kitartás. Tépi a ruhánkat, rángatja. Átfázunk. Legalább a gondolatainkkal ne bántsuk magunkat! Többen is hajlamosak vagyunk önostorozásra, mint hinnénk. A gondolatnak pedig teremtő ereje van. Tehát ne ilyen időben vegyük sorra gondolatban a bajainkat! Ilyenkor csak bátorítsuk önmagunkat, hogy úgyis el kell a viharnak múlnia! Örökre nem maradhat. Képzeletben fogjuk kézen a bennünk élő kicsit és bátorítsuk: Rövidesen jobb idők várhatóak. :) Kata

Legyünk összeszedettek! De azért ne nagyon…

Minden vélemény számít!

Ismerjük az érzést, amikor egy igen összeszedett valakivel kerülünk kontaktusba. Elkezd némi bűntudatunk keletkezni azokon a pontokon, ahol az illető tőlünk jobb szinten van. Majd a kisördög motoszkálni kezd bennünk és figyel, hol mutatkozik meg a másik félnél legalább némi hiányosság. Mert hiszen igenis emberből vagyunk és mindenkinél van olyan pont, amiben kevésbé van toppon vagy problémái vannak valamivel. Természetesen olyan pontja is van legtöbbünknek, amiben az átlagtól jobb. Mondom ezt azoknak, akik önmagukkal túl szigorúak. Amolyan komplexusokat űző írásnak szántam a fentebbi mondatokat. Hiszen a túl összeszedett emberek kiválthatnak belőlünk némi komplexust. Tehát mielőtt leírnánk önmagunkat, gondoljunk ezekre. Különösen olyanok közelében, akiknek úgymond túl erős a kisugárzása. Hol van az a pont, amikor azt mondom, az illetőnek kisugárzása van, amit megtapasztalni akarok és mikortól érzem, hogy a másik mint egy tank túl erős és letarol. Ettől inkább visszahúzódom. :) Kata

Seprés

Minden vélemény számít!

A mama számára fontos volt a tiszta udvar, rendes ház. Táblát is kapott érte, ami a házát díszítette. Az udvart gondosan seperte. Olvastam egyszer egy fensuis írást a seprés fontosságáról. A tavasz közeledtével ébred is az igényünk a dolgok kiseprésére. Van persze ebben rend teremtés, elengedés is. Sokunknak nem megy ez könnyen. Kötődni vágyik az ember. A szelektáláshoz lelki erő szükséges. Holmik halmozódnak fel, lepnek el. Manapság a mama udvarát puha moha réteg fedi a fű közt be. Mikor lépegetek ezen a fövenyen felidézem azokat az időket, amikor ő ezt a földet naponta seperte. Más világ volt. Most gyorsabb a tempó. Érezhetjük, ha elmegyünk a Skanzenba. Megérint a korábbi idők világa. Nem kapkodtak. Napi kapcsolatuk volt a földdel és az állatokkal. Mennyire vagyunk kénytelenek a rohanó kapkodást beengedni az életünkbe? Mely pontokon tudjuk leállítani? Hiszen ha nem emberi léptékű a ritmus, amiben az embernek az idejét töltenie kell, akkor károsítani fogja idővel, törvényszerűen. Képesek vagyunk még szabályozni, mennyi az az inger, amennyit még kénytelenek vagyunk beengedni? :) Kati

Térdelő rajtban

Minden vélemény számít!

Léteznek foglalkozások, ahol állandó készenlétben kell. lenni. Ugrásra készen, mint a versenyfutónak amikor összpontosít térdelő rajtban. Az állandó készenlét, amikor reagálni kell váratlan helyzetekre, méghozzá jól és felelősségteljesen az emberi szervezetben olyan változásokat idéz elő, amitől a hormonjai működése módosul, a vérnyomása emelkedik, az étvágya változik, az alvása nyugtalanabbá válik. Hosszabb ideig ha fenn áll ilyen szorongásban lét, akkor pánik jön létre. Kioldódási időszakoknak kellene lenni. Méghozzá ugyanakkora időtartamban, mint ameddig a készenlét van. Mint ahogyan a napunkat sem lenne szabad deficittel zárni. Kívánatos lenne a pozitív élményeknek túlsúlyba kerülni. A kioldódást magunknak kell megoldani. A pozitív élmények létrejöttét is. Fel van adva a lecke. Akik például beteget ápolnak, tesznek erejüktől telhetően maximálisan. Az eredmény pedig sajnos gyakran nem felépülés. Idős gondozás során, már a stagnálás is eredmény. Ilyenkor egy empatikus, együttérző ápolónak, ha a saját kiegyensúlyozottságát is próbálja visszaállítani nincs egyszerű dolga. Gyerekekkel foglalkozóknál ugyan fejlődés az eredmény, ám ők is a felelősség miatt átélik a folytonos készenlétben létet. Vezető beosztásban levők is tudják a problémák megoldása napi munkájuk része. El szoktuk bagatelizálni a saját oldódásunk fontosságát. Csak amikor már jelentkezik a szorongás, vagy az alvászavar, magas vérnyomás, pánik, akkor tudatosul, bizony feszültség alatt a pszichénk. Képes bizonyos szintig edződni, tolerálni stresszt. A tűrőképességünk véges. Legyünk önmagunkkal megértőek! Van aki úgy véli, rajtunk múlik, mennyit engedünk be. Az a bizonyos lesz.rom tabletta pedig csak egy jópofa szólás mondás. Nem vesszük be. Csak emlegetjük, hogy kívánatos lenne. A történések megérintik a lelkiismeretes énünket. A többségben ott az a lelkiismeretes megfelelési kényszer. Legalább beszéljünk róla, vagy írjuk le. A kiírás terápiásan is működhet. Még akkor is, ha utána eltépjük, megsemmisítjük. De kiadtuk azt ami terhelt. :) Kati

Életjelek

Minden vélemény számít!

A tyúk volt előbb vagy a tojás? Szokták kérdezni. (Azt szoktam mondani, hogy a tojás, hiszen úgy tanultam a hüllők is abból lesznek és ők előbb megjelentek, mint a szárnyasok.) Vissza térve az alma, a tojás és a nap olyan képeket társít a fejünkben, amikre azt mondhatjuk, élet jelek. Hosszú szürke nap nélküli hetek után a kibukkanó napsugár olyan hatással tud lenni, hogy minden jobban gyógyul, az embernek mosolyogni támad kedve. Lendülni kezd minden. Ötleteink lesznek, nehezebben megoldható helyzetekre. Kölcsönhatás indul el. Hiszen tapasztaljuk, ha ránk mosolyognak, a kontaktus pozitív irányt vesz. Kivéve, ha képmutatás van mögötte. De még az ilyen csalódásból is tanulhatunk. Bölcsebbé, óvatosabbá tesz. Az alma és a tojás szintén olyan életjel szimbólum, amikhez bennünk történetek kötődnek. Agyunk fele képekkel gondolkodik. A kontroll a másik agyféltekénk dolga. Ha felidézzük az éltető dolgok képét, az már egy érzést, hangulatot indít el bennünk. Éljünk vele! Amikor önmagunkat erősítenünk kell lelkileg. Úgy bírunk másoknak segíteni, adni erőt, ha önmagunkat is tőlünk telhetően felerősítjük. Nem utolsó sorban pedig fogyasztani is egészséges az almát és a tojást. :) Kati

A ház

Minden vélemény számít!

Az identitást jelenti a pszichológiában jelképként a ház. Amikor 9 évesen az életem, a jövőm terveztem, házat képzeltem el, ami lesz majd a kuckóm, a fészkem. A mentsváram, ahová elvonulhatok, hogy erősödjem. A napokban apám házának sarkán a kopást figyeltem. Ahogyan korosodott a sokszor megfogta. Jó erre pillantani. Biztató. El is keseredhetne az ember ilyen látványtól, de erőt is tud adni. Az a véleményem, aki megbecsüli a dolgokat, az megérdemli. Figyelhettem, mikor gondozták a szüleim a holmijaikat. Igyekszem én is így tenni. Az új elméletekre is próbálok nyitott lenni persze. Volt szerencsém eljutni agykontroll tanfolyamra. Ott relaxált alfa állapotban próbáltak lazítani, oldódni és különböző gyakorlatokat végezni. Magam 99%-ban a tudományos dolgokban hiszek, de 1 %ban úgy tapasztaltam vannak, még az emberek által fel nem tárt, megmagyarázhatatlan és mégis működő dolgok. Nos az agykontroll egyik érdekes gyakorlata során ellazult, relaxált alfa állapotban próbálhat az ember, az élettelen anyagok belsejében szétnézni. Ki tudja tán hatással lehetünk rá? Ez az érdekes kísérlet szokott eszembe jutni, amikor a bevonzást tapasztalom. „Kérj és megadatik.” A kölcsönhatás működik. Ami felé fogadóan fordulunk, az érkezik. :) Kati

Placebó

Minden vélemény számít!

Az orvos. Ezt a címet is adhattam volna az írásomnak. Van szerencsém ismerni olyan orvost, akihez, ha elmegyek, már attól gyógyulni kezdek, ahogyan hozzám beszélni kezd. Valamilyen ponton minden betegség pszichoszomatikus. A szervezetünk egy ponton feladja és meghibásodik. Fejben dől el minden. Valamilyen ponton az agyban egy porszem kerül a gépezetbe. Még a balesetek sem véletlenül történnek. Minden konfliktushoz 2 fél kell. Tehát, amikor jelez a szervezetünk, hogy valami nem jól működik elmegyünk és kérünk segítséget. Már ahogyan elkezd velünk foglalkozni a gyógyász, az az empátia is gyógyítólag hat. Számtalan munkahelyen a hibák keresésére összpontosítanak. Ez pont az ellentéte az empátiának. Ha telítődik ezzel az ember, akkor jelez a lelke, majd a teste is. Tehát már az orvos empátiája, a megértő felénk fordulása is fél gyógyulás. Ha ehhez, még az odaadó tudása is társul, akkor nagy szerencsénk van. Van egy szokásom. Amit felír az orvos kiváltom és kis ideig még a bevételt halogatom, mintegy fontolgatom. Így aztán van sok kiváltott gyógyszerem, vagy amiből, csak 1-1 szem hiányzik. Ez is egy fajta placebó hatás. Mint tudjuk, azt jelenti, a placebó, hogy ártalmatlan, hatóanyag nélküli gyógyszert kapó emberek is meggyógyultak a kísérletek során,amikor összehasonlították állapotukat a kontrollcsoportbeliekével. Hát jusson ez is az eszünkbe, amikor a bajainkra gondolunk. Hallottam annak idején apámtól, hogy a földeket művelők télen voltak betegebbek, mert akkor jobban ráértek ilyesmire. Amikor már dolog volt kinn, akkor kevésbé figyeltek, arra, ami fájt és mintegy kimozogták a bajaikat. Jusson ez is eszünkbe. :) Kati

Az énünk félre áll

Minden vélemény számít!

Az „énidőből” ad át. Csökken az alvás. Ha megfigyelik a középkorúak önmagukat, amikor az alvás idejük redukálódik lassan, akkor tapasztalhatják, hogy mintha az időből átadna a szervezetünk az elintézendőkre. Nem is csak az alvásidőből. Hanem az úgynevezett „énidőkből” is fokozatosan adunk át. „Énidők” azok a kikapcsolódásra szánt idők, amik nagyon is kellenek a feltöltődésekre. Ezek azok az idők, amikor igazán kikapcsolódni tudunk és nem jut eszünkbe a sok probléma. A stresszes világunkban felébredünk alvás közben és próbál az elménk feldolgozni problémákat, megoldásokat találni, helyre pakolni a fejünkben amit csak lehet.Hiszen, ha kimerültek vagyunk, akkor egyre kevésbé tudjuk jól ellátni a munkánkat. Vigyázni kell, ne haladjunk a kiégés fele. Tehát, ha sok a munka, akkor sajnos a kikapcsolódás időtartamai rövidülnek. Aztán elkezdünk lopni az alvás időkből. A sok stressz következtében amúgy is romlik az alvás. Felébredünk, hogy az elménk kísérletet tegyen a dolgok helyre pakolására, feldolgozására. Próbáljunk meg kiállni önmagunkért! Tudatosítsuk magunkban, hogy mennyire fontos, amikor szinte kiüríthetjük a fejünket! Nem jut eszünkbe órákig a munkánk, illetve a nagyon foglalkoztató problémánk. Legyen az tánc vagy mozi, színház, sport, szex vagy bármi más. Hajszolt világunkban manapság, még fontosabbá vált a regenerálódás. :) Kati

Önmagad kell definiáljad

Minden vélemény számít!

Sok kép villan fel naponta előttünk. Miközben tevékenykedünk és akkor is amikor monitorokat figyelünk. Próbálja az agyunk feldolgozni. Ha túl sok képet kapott, akkor akár éjjel fel is ébredünk. Mintha időt kérne az elménk, hogy mindent helyre tegyen. A legfontosabb kérdésekre adjon feleletet. Mit akarok csinálni? Amikor a munkáinkat végezzük fontos a hozzáállásunk. Kényszeredetten tesszük, vagy vissza tudunk emlékezni a kiskori énünkre, mi az amivel legszívesebben foglalkoztunk? Sikerült olyan teendőket bevonzani az életünkbe? Sikerült valahogy olyan dolgok felé sodródnunk, amik mi vagyunk? Például, ha gyerekként szerettünk olyan játékokat játszani, ahol eladók voltunk, felnőttként sikerült ilyen munkát végezni? Elkezdődik a munka. Természetesen nem lehet örökké szabadságon az ember. Telítődne is vele. Kényszeredett kezdés helyett, jó ha bele gondolunk, mi az amiket kedvelünk a munkáinkban. Mely pontjait kedveljük. Ha megadatik, hogy hosszabb ideig nem dolgozunk és szinte megcsömörlünk a semmitől, akkor össze tudjuk hasonlítani, hogy a munkánk végzésekor viszont szokott lenni flow állapot. Amikor olyan áramlatban lehetünk, hogy szinte nem is érezzük az időt. Csak tesszük a dolgunkat. Amihez értünk. Ezt kell összehasonlítani azzal a bizonyos semmi állapottal. Hallottam már a Feri atyától és más mentál higiéniás szakembertől is, hogy előfordul, olyan, amikor valaki leül egy lelki szakemberhez és először nem is tudja szavakba önteni mi a baj. Idő kell, amíg beindul. Így lehet, mikor éjjel felébredve, próbál a sok inger, élmény feldogozása után önmagának üzenni az elme. Például, akár számolhatja is a napokat, mennyit kell aludni a következő szabadságig. Vagy bele gondolhat, mennyivel jobb a munkájában azokat a pillanatokat átélni, amiket azért kedvel. Mert ismerjük be, hogy azért vannak ilyenek. Tudunk teremteni ilyeneket. Létrehozni ilyen helyzeteket az életünkben. Eljuttatni önmagunkat olyan helyekre, ahol olyan teendőink lehetnek, amiket szívesen teszünk. :) Kati