Címke: elmúlás

Ha menni kell…

elmúlás3… adja az ég, hogy az egy elszenderedés legyen! Sokan gondolkoznak éppen ma is ezen. Bizony elmenni sem egyszerű. Azt sem adják ingyen. Ahhoz is erő és szerencse kell. Ha már gyógyíthatatlan egy baj és terheli a családot, kimerül fizikailag és szellemileg mindenki. Hazánkban nem könnyű az élet. Minden családban van beteg. Megértőek lehetünk tehát. Sokak problémája a sikertelen gyógyítás. Próbálkozások. Kisérletezések. Mindent átható segíteni akarás. Kűzdelem. Kitartás. Amikor egy naptól többre nem is mer tervezni az ember már. Próbálja megtartani a lélek jelenlétét. Némi egyensúlyát. Valamennyi méltóságát. Segít a jóakaratú emberekből ilyenkor ösztönösen elő jövő adni akarás.   Kati

Tóthárpád Ferenc Anya-fia versei

tóth

A SÍRNÁL

 

Édesanyám! Megint láttalak az éjjel.

Ágyam szélén ültél egy falat kenyérrel.

Törtél egy darabot, hozzá szőlőt adtál,

s amikor búcsúztál, csendben megáldottál.

És most itt, előtted, immár reményt vesztve

találgatom csak, hogy mit rejt még az este,

s ha majd éjbe fordul, megnyugvásom lesz-e,

görcseim béklyója kissé elereszt-e?

De jó volna újra hozzád odabújni,

ringató öledben újra elaludni,

újra hallani azt, ahogyan marasztalsz,

féltő szeretettel életre vigasztalsz!

Mécsest gyújtok, lángja néha meg-megriad.

Édesanyám! Ugye tudod, hogy rád gondol

fiad?!

 

 

t

A költő „lelki atyja”, a nagyon tisztelt és szeretett Tóth Árpád.

 

APÁM MEG ÉN

Mi csak várunk, apám meg én.

Fehér falak, gondolatok

állnak közé s közém.

Fehér falak, gondolatok:

Anyám! Várnak már valahol?

Félárva maradok.

Anyám! Várnak már valahol,

ahol talán a létezés

is lágyabban karol.

Ahol talán a létezés

nem ily alakba zár, s talán

a végtelenbe vész.

Nem ily alakba zár, s talán

a jóság van a szív helyén,

s nincs az a szó: magány.

A jóság van a szív helyén,

s mi csak várunk, apám meg én…

Tóthárpád Ferenc