A témák párbeszédes formában lettek kifejtve, azonban a kérdések nem a Férfiak Lapja kérdései. Egy jól megformált, terjedelmes és kész anyagot kaptunk. Ezért két részben közöljük.

„A Férfiak Klubja FaceBook oldala egy év alatt már több mint 60e követővel rendelkezik – itt nők is hozzászólhatnak a beszélgetésekhez – és egyre szaporodnak a „valódi” klubok is Kárpát- medence szerte. A klub ötletgazdájával és alapítójával, Bedő Imrével beszélgettünk.

Miért hoztad létre a Férfiak Klubját?

Meglátásom szerint a férfiak életének egy dolog tud értelmet adni, ha értékeiket valaminek a szolgálatába tudják állítani, valaminek, ami önmagukon túlmutat és önmagát túléli. Jó tulajonságaink, képességeink edzésének semmi értelme, ha csak l’art pour l’art (önmagáért) akarja fejleszteni az ember. Ha ezeket az anyagiak megszerzésének szolgálatába állítjuk, az még mindig csak eszköz! Mit akarunk tenni a pénzünkkel, a kitartásunkkal, az erőnkkel? Ha ezt fel akarod élni, önmagadban akarsz gyönyörködni, akkor ennek nincs semmilyen értelme. A férfiak túlnyomó többsége életének a családi szolgálat ad értelmet. Kevesen lesznek kiemelkedő művészek, kutatók, orvosok, papok. Így a legtöbbjük számára az igazi értelmes cél az anyagiak (ma csak) java részének megteremtése mellett a családi példa és a Férfi-minta továbbadása. Viszont ha a minta sérül – és ez ma kinek – kinek személyes felelőssége  –  akkor egy kockázatot örökít tovább, ahogyan genetikában is történik, mikor keletkezik egy génhiba. Ez a kockázat egy-két generáción belül olyan erős társadalmi bomláshoz vezethet, ami már visszafordíthatatlan.

Sok gyermek nő fel apa vagy férfi minta nélkül. Nagyon sok anya neveli egyedül gyermekét, és a férfi pedagógusok száma is nagyon lecsökkent. A családon kívüli nevelő hatást erősen korlátozták törvényekkel, mára inkább a száraz oktatás a cél. A férfi szerepek, a férfiasság és az értékeink veszendőbe mennek, az egyedülálló anyukák legnagyobb igyekezete mellett is eltorzulnak és a további generációkra ez öröklődik.

Úgy a férfiak, mint a nők azonnal visszaigazolják, csökken a tartás, a döntésképesség. A felelősségvállalás szitokszóvá és kerülendő gyakorlattá vált. És ami a legszembetűnőbb hanyatlás a férfiértékek területén: a cselekvés hiány, a tetteké, amit felváltott a túlelemzés és a meddő túlfilozofálás. Clint Eastwood mondja egy 2010-es interújában, amit az Esquire magazinnak adott, hogy „We are a pussy generation…” És szerinte ez pl. abban nyilvánul meg, hogy ameddig a régiek, ha észrevették, hogy odébb kell tenni egy nehéz zsákot, odébbtették. A mai férfi pedig azon gondolkodik, hogy vajon hogyan fogja majd pszichésen kezelni a „feladat” elvégzését…

Az erős férfiakat tömörítő, Férfi-értékeket megjelenítő közösségként olyan szeleteket kell tudnunk megmutatni a gyermekeknek, és a férfiak egy részének, amelyikből összeáll a Férfi és az Apa képe… Nagy felelősség, nagy feladat.

És a személyes motivációid. Miért szánsz erre időt, energiát?

Sokan kérdeznek erről és általában azt feltételezik, hogy csalódtam, dühös vagyok, sérültem. Pedig milyen szép az élet! Nem csak negatív motvációból lehet a tettek mezejére lépni. Sőt. Építeni csakis pozitív alapokon lehet.

Én alapvetően egy nagy társadalmi felelősséggel megáldott ember vagyok. Közgazdászként és értelmiségiként is azt gondolom, hogy akinek megadatott az, hogy többet tanuljon, utazzon, olvasson, tapasztaljon az életben, annak nagyobb a felelőssége az embertársai fele. Annak többet kell áldozni azok érdekében, akiknek ez nem adatott meg, akiket jobban terhelnek a napi feszültségeik, anyagi gondjaik, kilátásaik szűkössége. Az én környezetemben mindig komoly dolgokról van szó, nem csak beszélgetni akartam arról, hogy „valamit tenni kéne…”, hanem cselekedni is. Amiről egy Férfi szól…

További motivációt jelentett az, hogy a feleségem és én is, rendezett családi háttérre alapozva neveljük kis gyermekeinket, és aggodalommal tölt el a gyermekeim, családom jövője. Azt látom, hogy hiába akarom a mi értékrendünket átörökíteni otthon. Ha nem sikerül a társadalmi értékrendet egy kicsit javítani, akkor iskoláskorban a gyermekeim értékrendjét eltorzítja majd az a sérült társadalmi minta, amihez barátaikon keresztül alkalmazkodni akarnak majd. Én a boldogság alapjának tartom azt, hogy egy ember a másik nemhez bizalommal és az együttműködés szükségével forduljon, majd kitartással végezze az életfeladatát. Ez szeretném gyermekeimnek is továbbadni.

Személyes motivációt jelent csökkenteni mindenki nászéjszakájának feszültségét. Viccesen hangzik, de mára már a házasságkötőteremből kifele jövet összeszorul a párok gyomra. Oda lesz az édes tervezés gyönyöre, amikor eszükbe jut, hogy fogadóirodákban fabatkát sem adnának arra, hogy házasságuk túléli az első 6-8 évet. A válások száma, a statisztika ezt a gyomorgörcsöt jogossá teszi. Szívesen tennék azért, hogy ez ne így legyen. Hogy azok a párok, akik összekötötték az életüket, bátran és bizalommal tervezhessenek, annak tudatában, hogy felkészültek amire lehetett, és megoldják majd mindazt, amire nem készülhettek fel. Mert lesz kitartásuk, szándékuk. Mert tudják, hogy nem szórakozásra, illetve egymás életének édesítésére szövetkeztek, hanem egy közös feladatra, munkára, és egymás életének szebbé tétele ennek az eszköze, az élet fűszere és nem az élet célja…

Tudom, hogy nem a legmodernebb eszmék ezek. De ha a boldogságot keresi mindenki, akkor ezek mentén lehet, hogy megtalálja. Az ellenkezője mentén biztosan nem.

Van valamilyen lista arról, hogy ki a férfias vagy a férfi és ki nem, ezután a Férfiak Klubja mondja meg, hogy mi számít ilyennek?

Természetesen nincs. Sokat kerestük a téma helyes megközelítésének módját, és azt választottuk, hogy a kulturális gyökereinkre építhetünk, azokra a belső képekre, gondolatokra, értékekre, amelyeknek különböző részképei, aspektusai, darabkái mindannyiunkban ott vannak. Azok a közös nevezők, amelyek megmaradtak, amit mindenki ért, csak egy összepillantás, vagy egy fél mondat alapján is.

Mi a férfiasság kérdését teljes komplexitásában kezeljük, mindenkinek lehetőséget adva a keresésre, a csatlakozás pontjainak megtalálására. Úgy gondoljuk, hogy a férfiasság egy eszme. Egy idea, amelyik több száz mozaikdarabból áll, viselkedésminták, erkölcsi normák, öröklött és tanult, erősítendő vagy kontrollálandó tulajdonságok sokaságából. Ilyenek: a tartás, az udvariasság, a dícsőség, az erő, a tudatosság, a megbízhatóság, a folytonosság, a biztonság, a barátság, a döntésképesség, a vérszerződés, a harc, a cél, a pénz, a gyermek, az asszony, a ház, az otthon és megannyi fogalom. Mi azt valljuk, hogy minden fogalom attól lesz férfias és nőies, hogy a férfiak és a nők egészen különböző tartalommal és asszociációkkal töltik fel őket. Mi ennek a férfi oldalát keressük, ezzel is motiválva nemünk tagjait, ezen tulajdonságok, az eszménykép részeinek megélésére, szépségeinek keresésére. Mára ezek a fogalmak kiürültek, újra le kell porolni a mögöttes tartalmakat, fel kell fedezni a lényeget, mert ha azt fejben megtesszük, akkor a valóságban könyebb lesz olyanná válni…  A férfiasság ideája – ebből következően – nem élhető meg 100%-ban, ezért is nincs értelme ellenőrző-listáknak. De annak van értelme, hogy az eszme összetevőit kifényesítsük, háttértartalmait mélységeiben megvizsgáljuk azért, hogy legyen mihez közelíteni. Bruce Lee nyomdokaiban járva, mi is azt gondoljuk, hogy nem a tökéletesség, hanem a tökéletesedés a cél. Ha a Férfiasság eszméjéhez, vagy csak egy-egy részecskéjéhez való közelítés parányi lépés is jobb, hasznosabb, boldogabb emberré tesz bennünket és a környezetünkben élőket, akkor már megérte.

A másik kérdés az, hogy ki a férfi és ki nem. Sokáig kerestük azt, hogy a magyar nyelv szépséges megfogalmazása szerint mi az a határ, az a pont az életben, amikor a hím férfivá érik, válik. Rájöttünk, hogy ez nem életkor, nem iskolázottság kérdése. Az érettség az élethez való hozzáállásnak egy minőségét jelzi. A mi felfogásunkban valaki akkor válik Férfivá, amikor képes feladni gyermeki önző énjét, képes önmaga fölé emelni egy célt és annak alárendelni életét. Amikor a férfi rájön arra, hogy életének értelmet csakis az adhat, ha valami önmagán túlmutató, önmagát túlélő dolog építésére áldozza önmagát. Amikor észreveszi, hogy a saját személyiségfejlődését és boldogulását ezen a feladaton belül tudja leginkább megvalósítani, és nem akkor, ha önmaga minél magasabb szinten történő élvezetét akarja mindenáron biztosítani. Amikor „felveszi a szolgálatát”. Ennek persze a fordítottja is igaz. Szerintem nem válik Férfivá az, aki csak önmaga élvezetéért keres vagy épít.”

 

Pál Gyula