Aki maga marad és nincs túl nívós szinten anyagilag, kénytelen az étkezését valahogy megoldani. Már az ötletelés sem egyszerű. Könnyen beszerezhető legyen az alapanyag. Legyen elfogadható az ára, egyszerű a szállítása, tárolása. Az elkészítése se igényeljen sok időt, hiszen a munkahelyek legtöbbje elvárná, hogy 24 órában dolgozzunk. Legyen olyan az étel, amit kívánunk vagy legalább nem fordulunk el tőle. Szóval, hogy el tudjuk fogadni. Gyorsan el tudjunk takarítani az elfogyasztása után. Elég kimerült, túlterhelt, túlhajszolt sok ember. Kenyeret már csak valahogy beszerez és tojást. A rántottánál kiadósabb a bundás kenyér. Amikor sül zsiradék is kerül hozzá. Amikor esszük valami zöldség vagy savanyúság is jöhet mellé. Tehát el lehet tölteni a napot, hogy az ember nem éhes. Az egyedül élő férfiak is rájöttek még arra, hogy sárgaborsó főzelék hasonlóan kiadós olcsóbb megoldás. A héjában főtt krumpli főtt tojással és valamilyen szalámival. A tojásos tészta is igen kiadós tápláló. Most hirtelen a legolcsóbb megoldásokat soroltam a kezdő egyedül állóknak ötleteket adva. Sajnos az anyagiak terén sokaknál háborús időszak van. Bizakodhatunk, lesz jobb talán valaha? :) Kata

Bal kezemben a kés és a jobb kezemben a villa. Eszünk a barátnőmnél. Névnapom van. Finom ami a tányéromon van. Szivet melengető . Egyszer csak kérdi miért van az evőeszköz a kezeimben fordítva. Hát tudod korcsolyázáskor is és kiskoromban csúszkáláskor is ösztönösen a ballat toltam előre. A mikor kicsi voltam nem akarta a mama, hogy szégyenkeznie kelljen, amiért suta a gyerek hát lekötötte a kezem pár napra. Igen most már mondják ez hiba. Haragudhatnék is rá. 21 évesen szült. Nem volt magas iskolázottsága. Nekem 19 éves koromban született a lányom. Most visszagondolva, még gyerek a húsz év körüli maga is. Még, ha 7 év pedagógusi tanulmányt tudhatok is magaménak. Szóval hibákat követnek el a szülők. Volt időszak az életemben, amikor a szüleim hibázásaira mérges voltam, haragudtam. Most mit nem adnék, ha itt lenne és lekötné a karomat. Megannyi írás szól a sebekről, amik a szülők rossz lépéseit taglalják. Amikor nevelünk, óhatatlan elrontunk sokat. Büntudat is keletkezik. Korosodva átértékelődik minden. Megértjük. A maga módján jót akart. Különösen akkor döbbenünk rá, amikor magunk is nevelünk. Képtelenség hibázás nélkül csinálni. A sértett kamasz bensőnk pedig évtizedekre megjegyez, felró, felhánytorgat. A párjának panaszolgat. Aztán egyszercsak már nem számítanak. Bölcsebbé válunk. Benő a fejünk lágya. Belenyugszunk. Megbocsájtunk. Sőt előbbre vesszük a jókat. Elönt a hála. Nem véletlen van hálaadás napja Amerikában. Olvastam a napokban a dopamin, a szerotonin miképpen változik, ha átéljük a hála érzését. Érthető, ha sérelem feldolgozáskor átérezzük a dühöt, dacot, haragot. Amikor csitul, adjunk ugyanennyi időt magunknak a jóra összpontosítva a hála átérzésre is. Hiszen, minden helyzet vegyesen hoz. :) Kata

A hogyan fontossága, a mit mellett. Ugyanaz a holmi, ahogyan átadadásra kerül nagyon változtat azon milyen érzést kelt. Hallhatjuk fontosabb, hogy egy illető milyen érzéseket vált ki, mint a tények. Arra fogunk inkább emlékezni, hogy miket éreztünk vele kapcsolatban. Például gondoljunk bele, ugyanazt a valamit tegyük egy jóval nagyobb vagy egy jóval kisebb ajándék tasasakba bele, mint ami az optimális. Tegyük bele csomagolatlanul vagy celofánba borítva. Tehát a szervírozás fontos. A férfiak inkább puritán módon szeretnének elintézni dolgokat. A nők szívesebben díszítenek. A rohanó üzemmód persze mindannyiunkat terhel. Sajnos manapság a fogyasztói szemlélet erősödésével a „nesze semmi fogd meg jól” is olyan, amit gyakran átélünk. A csicsa csomagolásban nagy papírdobozzal dúsítva valami jóval kisebb dolgot kapunk, mint amennyi az árnak megfelelő volna. A csomagoló doboz úgyis a szemétbe kerül, mi pedig átélhetjük a „lúzer” érzést. „Palira vettek”. Keserűség tölt el. Oda többet nem szívesen megyek. Onnan eztán nem veszek. Manipuláltak. Még egy cikk is másképp hat kép nélkül vagy képpel. Egy nő sminkkel vagy anélkül. A mondandók csomagolása sem mindegy. Körítés nélkül a tárgyra térve a rohanó világban, másként hat egy tény, mintha körítéssel felvezetve adnának be valamit vagy csak úgy odavetve. Igaz a csomagolás, az elintézendő dolgok tudatására is. Van aki a legrosszabbat is képes úgy tálalni, hogy elviselhető. Probléma megoldásoknál a „jó zsaru rossz zsaru” taktika is ismert. Vagyis a rosszat is lehet olyan körítéssel beadni, hogy feldolgozható lesz. Meg is kell tanulnunk a rosszban is felfedezni azt, ami viszont a helyzet által jobb lett. Hiszen igenis vegyesen dob az élet. Fokuszálnunk kell arra, mi a pozitívum egy egy helyzetben. Lám meddig terjed egy egyszerű tálalás kérdés. Töprengjünk rajta el! :) Kati

Kitartás. Mondjuk egymásnak, amikor nem egyszerű a helyzetünk. Ha hideg van, fázunk. Spórolni kell és még helyt is kell állnunk a munkahelyen. Netán betegség is nehezít. Valamint több oldalú a szorítás. Ellenséges, elutasító, irigy akik közelítenek. Lehúznak, kihasználnak. Törekednek elvenni minél több időnket, pénzünket. Tipikus stresszhelyzet, ha több oldalról frusztrált, akadályoztatott a helyzet. Organikus stressz kifejezést hallottam utóbb. Kűzd az ember, mintha harcolna. Edződik, erősödik, keményedik is és más pontokon gyengül is általa. Sok téren közömbössé válik. Több területen pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek. Érthető, ha hányingere lesz. A gyomra nem vesz be mindent. A belei is jeleznek. Irritálja a sok kellemetlen. Mintha kiálltana a test: „Kimélet!” Legyünk hát önmagunkkal amennyire csak lehet megértőek. Ne gyötörjük, sanyargassuk önmagunkat, amikor lehet. Teremtsünk kényeztetést. Egyenlítődhessen ki ez a felborult egyensúlyú helyzet. :) Kati

Szedem a körtét. A gyümölcs még jó részei adják a reggelimet, a sérült részeket a tyúkok kapják meg. A szépeket másoknak kosárba teszem. Mások is így tesznek? Nem tudom. Évek óta így osztom a kertemben termetteket. Szívet melengető amikor örülnek a bio gyümölcsnek. Bár hagyott rám apám felszerelést a permetezéshez, de még nem próbálkoztam vele. Sajnos így a termések kevésbé szépek. Torzulnak, sérültek. kisebbek. Amíg lehet adok másoknak is. Jó érzéssel tölt el. Hálás vagyok, hogy megtehetem. A nagymamám és az anyukám emlékszem a süteményekből adott másoknak. Akinek épp nem volt. Nem gondoltam rá, hogy másolom a tetteiket. Még mennyi ilyen van a viselkedésünkben, amit egyszerűen csak úgy kell tennünk. Aztán, ha jobban felidézzük így láttuk, így szoktuk meg. Sosem gondoltam, hogy majd tyúkjaim lesznek. Ám apám sokat foglalkozott vele. Galambokat is nevelt. A szárnyasokgondozása része volt az életének. Hát nekem is így lett. Sportolok, ez kamasz koromtól szokásom. Apám remekül lovagolt. A gyerekem is sportol. Evidens. Mozgás az élet. Vajon az utánunk következők milyen szokásainkat követik? A kert gondozása is az életem része. Látom a gyerekeim is a kertben, a szabadban vannak, amikor csak lehet. Bízom benne, hogy az övéik is majd így tesznek.:) Kati

Csak pár perc kellett volna még, hogy megveregethessem dicséretképp a vállam, amiért a füvet szépen lenyírtam. Ám esni kezdett és egy jókora folt lenyíratlan maradt. Nagy volt a kisértés, hogy folytassam. A maximalisták tudják, mit érez ilyenkor az ember. A dédapa kaszája segített. Valahogy befejeztem. Közben töprengtem. Milyen mértékű a kényszeresség, a maximalizmus egyes emberben. Két mondás jutott eszembe. A volt főnököm szlogenje: „Csak a legjobb az elég jó.” Ezzel bizony sokakat gyötört. A másikat egy pszichológus mondta, amikor a francia nyelvtanulás befejezését terveztem, hivatkozva arra, hogy jobban kellene menjen. De hiszen beszél franciául és ez a lényeg. „Az elég jó is jó.” Melyik igazságot fogadjuk el? Hát a füvet elég jól lenyírtam. a körülményekhez képest. Óvatosan, észen kell lenni. A hév, a szenvedély ne ragadjon teljesen el. Esőben és vizes füvet tényleg ne nyírjak az elektromos géppel. Annyit nem ér az egész, természetesen. :) Kati

Hallom a szomszédból a kerítésen túlról ezt a 2 szavas mondatot egy nagymamától. Aztán a szívem összeszorult. Igen, elismerem irigy vagyok. Lépegetek anyukám házához. Ha esetleg létezik odaát, talán ott hallhatok tőle még én is ilyen félmondatot. Igen már tudom az ember gyarló. Az irigység érzetről tudom, tapasztalom. Talán ha beismerem, akkor másfelől érkezve is könnyebben feldolgozom, elfogadom. Másnak még mondja anyukája, az enyém nem. Ez bizony fájó. Sokat mondta. Sokszor még terhemre is volt, ha egrecíroztatott. Emlékszem a filmre amiben a Walter Matthau, Jack Lemmon is játszott és a már koros Sophia Lorent az igen idős anyukája korholta, mert szerelmes lett. Tudom nem fiatalodom. De milyen jó lenne, ha még a mama megmosná a fejem, mert még mindig van, amiket jobban kellene tennem. Kénytelen voltam felnőni, amikor ő elment. Olykor tréfából mondom nővérkémnek, barátnőmnek: „Anyúúúú, segíts!” Már megint rosszalkodik a szívem, a kapcsolataimban szétszórtan viselkedek, a szívemre hallgatok az eszem helyett. Az érzéseimre hallgatva intézem az ügyeimet. Azt hiszem javíthatatlanul maradok sok dologban örök gyerek. Hiába okítanak a következetesek. Talán ezért vagyok a rakoncátlanokkal, akkora együttérzéssel. Az ember nem gép, nem tökéletes. Azért ha törekszik, azt is méltányolni kell.:) Kati

Reggel kapom az üzenetet a kedves nővérkémtől:” Nagyon érik a cseresznye.” Tudja, hogy a gyümölcs a gyengém. Jelzem, hogy jövök. Finom pogácsákkal érkeztem. A nagyszüleink házában él. Emlékszem kisgyerekként hányszor jártam ide. Mennyi időt töltöttünk együtt. Most ugyanúgy állok a kapuban, várva, hogy beengedjen. Mesés a látvány, a kertben. A virágok ébredeznek. A liliomok szinte köszönnek. Igyekeznem kell, el ne késsek hát elég gyorsan faltam a szép cseresznyéket. Nem lesz időm, hogy magamnak uzsonnát készítsek. De az én testvérkém már csomagol is nekem egy szendvicset. Míg keni a kenyerem, a hátát, karját megsimogatom.: „Szívet melengető, amit teszel.” Búcsúzáskor gondolatban kérem az eget, tartsa őt meg minél tovább nekem. Tudom, kincsek az ilyen szép percek és emberek. :) Kati

Dolgoztunk nyári munkán a barátnőimmel négyen a vakáció idején a 8. osztály után. Tudatták velem, hogy majd ez is a kidolgozott időimhez fog számítani. Amikor a nyugdíjintézeti embernek elmondtuk a barátnőmmel ezt a történetet, sőt azt is, hogy az első iskolás napunkon 7 évesen egymás mellé ültünk le a padba meghatódva hallgatta a történetünket. A másik barátnőmet másodikos középiskolában ismertem meg. Hát bizony ez is már több évtizede volt. A következő drága jó barátnémmal több mint 10 éve kezdtünk torna után beszélgetni. Azóta is fontos tudatnunk egymással, napi szinten, hogy mi történik velünk. Hiszen azonos hullámhosszon vagyunk. Elmondtam neki, hogy kétszer is megcsináltattam a koros mosógépem, nem kis összegért. Most kímélem amennyire csak lehet, a gépet. Amit bírok kézzel kimosok, hogy ha nehezebb dolgokat, függönyöket, köntöst kell mosni, akkor jó legyen. Hát, amikor átalakította a fürdőjét és a majdnem új gépe helyett a méret miatt újat vett, a korábbi gépét nekem ajándékozta. Meghatódtam. Akkor is, amikor a tízéves pici telefonomat látva egy szinte új modern telefonját nekem adta. Természetesen nem a tárgyak cseréje, hanem a megértés a nagyon megértő hozzáállás ami jellemző. Az összhang. Szerencsésnek tartom magam, hogy ismerhetem őt. Valamint azt a másik embert is, akit én kifejezetten zseninek érzek. Nagy tisztelettel beszélek vele. Valahányszor látom és egy problémát felvetek érdekli és megoldást agyal ki. Hálás vagyok, hogy ilyen emberekkel kapcsolatban lehetek. Nagyra tartom őket. Igyekszem méltó lenni a barátságukra. Szokták mondani: „Madarat tolláról, embert barátjáról, ismerni meg. „Ezek az emberek azt mondják én is ilyen vagyok mint ők. Próbálom elhinni, hogy igazat mondanak. Figyelem a működésmódjukat. Törekszem tanulni tőlük, szivacsként magamba szívni az emberi nagyságukat. Ezzel az írásommal is tisztelgek előttük a magam módján :) Kata

Micsoda születésnapi öröm, amikor a sokadik x-es kerek szülinapon nekem kimondja a nyolchónapos, hogy MAMA!!! Amikor gügyögni kezdett és elcsíptem egy „nana” hangocskát ráadásul pont a keresztelőjén hangzott el a templomban, megerősítettem örömmel, mosolyogva, bíztatva őt, hogy jól csinálja. Mondogattam neki, azóta is, hogy mondogassa bátran: ” Anya, anya, mama, mama…” Most is sírok ezt leírva meghatódottságomban. Hiszen az édes anyanyelvünk ezekkel az első szavakkal, itt sarjad. Micsoda nagy dolognak lehetek szem és fültanúja. Elönt a hála. Köszönöm a teremtőnek, hogy ezt megélhetem, megtapasztalhattam. Kúszik, mászik a kicsi a nappaliban, mellé fekszem hasra. Látom a szemében a mosolyt, örül, hogy mindketten csináljuk ugyanazt. Jön a kamasz tesója is meccset nézni, a netet végre otthagyta. A másik kamasz is a kanapéra kuporodik. A levegőben szívet melengető együttesség van. Anyukájuk firtatja, hogy bár a nagy korkülönbség miatt sokak szerint a késői kicsik egykeséget élnek meg gyakran, ő érzi, hogy a kicsi a tesóival sokat van. Íme egy kis ízelítő milyen például egy családi kör a XXI. században. :) Kata