Nem egyszerű,bonyolult,fura. Szokták mondani arra, akit nem könnyű megérteni. Más az észjárása. Bonyolult. Nem kiszámítható. Nehezen értelmezhető. Nem könnyű vele. Komplikált. Összetett. Pont ezért lehet akár izgalmas is. Jelenthet kihívást. Megoldani az általa teremtett helyzeteket. Volt a családomban ilyen. Aki az egyszerúbbet, átláthatóbbat, kiszámíthatóbbat akarta, menekült tőle. Nem akart kerülni a közelébe. Lehet akár zseni is. De nem feltétlen az. Nézzünk csak szét az ismerőseink között. Hogyan boldogulunk az ilyenekkel? Netán mi magunk vagyok azok? Hogyan boldogulunk önmagunkkal. Hogy érezzük, hogyan boldogulnak velünk mások? Megannyi izgalmas kérdés. Vegyük őket sorra! Válaszoljuk meg! Hatékonyabban működünk jobb önismerettel. Tapasztaltam. :) Kata

Nyomás alatt. A stressz, ha nem kerülhető el, akkor edződnünk kell hozzá, hogy elviseljük. Tehát az állandó stressz miatt nyomás alatt élünk. A folytonos riogatás is szorongást kelt. Ez szintén nyom. Nyomasztóan hat. Oldódási módok, amik manapság még szóba jöhetnek: például : sport, alvás, szex, lazítás, beszélgetés, nevetés, zenélés, éneklés, táncolás, írás, alkotás, játék, minél több szabad levegőn lét lehet. Ha szabadon járhatunk kelhetünk, akkor étterem, szinház, mozi, utazások, kirándulások is segíthetnek. Azon töprengtem. hogy minden betegségnek van pszichoszomatikus összetevője is. A refluxra panaszkodók például gyakran szorongósak. Van aki pékárut fogyaszt, hogy az szívja fel a savat. Noha a lisztes dolgok a táplálkozási szakértők szerint savasítanak. A citrom pedig a szervezetünket kifejezetten lugosítja. Ez csak egy kitekintés volt a táplálkozási tudományok világába. De tény, hogy a gyomrunk, beleink állapota is nagyon összefügg azzal, hogy mennyire érezzük az életünket nyomasztónak. Tudjuk a táplálkozásunk még az alvásunkra is hat. A rosszul táplálkozó, rosszul alvó emberek éjszakája, kedélye nyomottabb.A túlzottan aggódók a jövőben élnek. Olyasmin is aggályoskodnak, ami be sem fog következni. Ők a gyomor emberek. A hargvók a májproblémások, a múlt sérelmein rágódók, ahogyan a természzetgyógyászok említik. Mindkét típust bíztatni kell a jelenben létre. Elengedni a régi sérelmeket. Valamint kevésbé riasztóra képzelni el a jövőt. Márpedig az ember igen színes képzeletvilággal rendelkezik. A képzeletnek teremtő ereje van. Erős kontroll kell hozzá, hogy az ember kordában tartsa és pozitív tervezésre fogja. :) Kata

Télen, reggel az égre tekintve megannyiszor megihlet a csapat, ahogyan igyekeznek. Bárcsak érthetnénk miről beszélnek! Miért pont úgy rendeződnek? Kis szünet, aztán új csapat közeleg. Írtam már a varjakról. Újra és újra megihlet. Az erejük, ahogy bírják a hideget. Az összetartás, a közösségük. A fegyelem. Mintha minden rendezve lenne. Reggel nyugatról kelet fele. Délután keletről nyugat fele. Szervezetten. Mindegyikük tudja mit kell tennie. Együtt, összetartva haladnak. Kevéssé hiszek a reinkarnációban, de, ha létezik, akkor madár biztos voltam. Szinte érzem, milyen az égen haladni. Mintha ott már lettem volna. Különösen, amikor a madarak haladását nézem hosszan. Dolguk van. Nincs kétely, bizonytalankodás. Ennek így kell lennie. Ezt kell tenniük. Ez így van rendben. Minket is hasonlóan szemlélnek? A haladásunkat, mozgásainkat, céltudatosságunkat, szervezettségünket? Kérdések fogalmazódnak bennem. Álljunk meg olykor a nagy rohanásainkban és nézzünk fel az égre! Talán könnyebb lesz rálátást kapni az életünkre utána visszatekitve, a teendőinkhez visszatérve. :) Kati

Reggel a 3 tyúk feje nyaka eltünt. Nyest, menyét, görény vagy akár róka is lehetett. Keserű napok következtek. A szép 3 tyúkocska közül 2 még sosem vált tojó jércévé. A ketrec amivel talán be lehet fogni, a nem túl távoli erdőtől, mocsártól ide merészkedő ragadozókat igen költséges. Marad az óvatosság. Hallható esténként, hogy fog a kutya. Jelzi, hogy erre kószál a haramia, zsivány. Mégha állat is. Pusztítást végzett. Érzik az új jércék, hogy itt valami volt. Bátortalanabbak, mint az előzőek voltak. A természet kegyetlen törvényei. Éhesek a telhetetlen támadók. Nem biztos, hogy még mindig az állatokról beszélünk. Hogyan lehet túlélni ilyenkor? Kitartás. Hangzik el manapság is sokszor. Az élet él és élni akar. :) Kata

Mondtam a napokban a bölcs barátnémnak: „Annyira nem vagyok okos, ilyen téren.” Jó, ha az emberben van erő és elismeri. Ki tudja mondani. Talán pont ilyenkor nyer erőt. Tapasztaltam. Jön az erő ilyenkor valahonnan. Bátorság, merészség kell egy ilyen mondat kijelentéséhez, állításához. Talán meg is vannak az adatok a döntéshez, csak rendszerezni kell. Aludni rá egyet. Megpihenni. Érlelni. Hagyni az agyunkat, hogy megfelelő sorrendbe helyezze a benyomásainkat, érzéseinket. Például kiindulhatunk visszafele is. Az biztos, hogy ezt, meg ezt nem akarom. Aztán lassan kirajzolódik, a terv. Hogyan legyen? Mi az viszont, amit képes vagyok. Amit meg tudok csinálni. Az időmbe is belefér. Sőt szívesen csinálom. Előfordul, hogy még kicsit az okkult tudományokat is segítségül hívhatjuk. Noha a tudományos dolgokban hiszek 99 százalékban, de a mamám sírjánál kérleltem: „Segíts mama! Merre haladjak?” Aztán leszegett fejjel tovább menve egy szív alakú kavicsra bukkantam. A zsebembe raktam. Lépegettem tovább mosolyogva. Haza felé, még egy kicsit vásárolni megállva az üzlet bejáratánál a kövön egy piros kis kiszínezett szivet láttam. Elgondolkodtam. Amikor pedig ezután a finom édes szív alakú keksszel kínáltak, megértettem, hogy a logikus tudományos okfejtések mellett az univerzum más módokon is terel, jelez. Hogyan haladjak? Mindenképp szívvel. Ez legyen az alap. :) Kata

Továbbb gondolva az előző írást, melyben kifejtettem, hogy „Neked ez a Frédi kell…” Vagyis, ahogyan mondani szokták, annak dacára, hogy mennyi dolog nem „oké” az illetővel, mégis ő kell. Kialakul egy se vele, se nélküle helyzet. Válogatás során valaki megtetszik, ha jobban megismerjük, még felfedezünk nekünk imponáló vonásokat. Aztán idővel elő jönnek a problémás pontok. Hezitál az ember, hogy inkább lép a kapcsolatból kifele. Nézelődik, szétnéz. Az esélyes új kontaktusban szereplőnél pedig felméri, keresi, hiányolja az előzőnél megszokott jó tulajdonságokat, szokásokat. Hányan toporognak, mint egy buszmegállóban egy se vele se nélküle állapotban?

Talán csak akkor váltunk, ha már a rossz dolgok elviselhetetlenné válnak és azt sem bánjuk, ha a jó is veszni fog? Igen, mindennek ára van. Az élet pedig, ahogy anyáink mondják vegyesen dob. Akik egyedül vannak nagyon tudják miről beszélek. De talán a kapcsolatban levők is latolgatnak, fontolgatnak, bátorságot gyűjtenek, hogy léphesseneK. A lépés sosem kockázat mentes. Katalin

Neked ez a Frédi kell Mondja Vilma anyja a Flinston család egyik epizódjában a lányának, amikor az panaszkodik a párjára.

Mintha csattogna, pattogna az ostor, úgy hajtják sok munkahelyen a tempót. Már nem emberi a ritmus. A kapkodásban, elvész a lényeg. Túl sok plusz terhelést rónak az emberre. A nagy pörgésben sérül a munka minősége és az emberek idegrendszere. Mindeközben amiről már annyiszor írtam mindenhol jelen vannak a hibára vadászók, akik teljes gőzzel fókuszálnak, arra, hol találnak valami hibát. Mintha egy vadászpuska lógna a vállukon. Hopp meg van. Lehet büntetni. Sajnos ennek kiégés a következménye. Mit tehetünk ellene? Hogyan trenírozzuk önmagunkat a stressz ellen. Illetve, hogyan edzzünk, hogy ha az ilyen stresszt eltüntetni nem lehet. Milyen mantrákat mormoljunk, amikor felfedezzük, hogy túlhajtani akarnak minket, illetve kiszúrtak az irigyeink és vadásznak ránk. Lenyomni törekednek. Kérjünk segítséget azoktól, akiknek a fennmaradás elég jól megy! :) Kati

Mi mindentől is tudunk félni? Milyen mértékben? Blokkol vagy félünk és azzal együtt belemegyünk helyzetekbe? A  merészség igen érdekes téma. A félés ha sokáig fenn áll szorongásos típussá tesz. Ha az is fixálódik, nem ritka, hogy pánikossá válnak emberek. Vagyis le kell magunkat amennyire lehet állítani. Van persze egy normál egészséges óvatosság. De nyuszivá sem akarjuk, hogy váljon például a gyerekünk. Milyen attitűdöt alakítsunk ki a gyerekeinkben illetve milyenre formáljuk önmagunkat. Mert igenis önnevelés is létezik. Bár alapot jelent a szüleink nevelése, de nem végérvényes. Sokat formálhatunk önmagunkon.  Akarnunk kell. Képzeljük el, milyenné szeretnénk válni. Milyenre tudnánk felnézni? Abba az irányba sorakoztassunk teendőket! Lassan azzá leszünk. :) Kati

Kipróbáljuk meddig mehetünk el. Van amikor pedig mértékletesen működünk. Érthető. Kíváncsi mindenki arra, mennyit bír a szervezete. Győzelem, amikor sikerül önmagunkat meghaladva elérni egy kitűzött célunkat. Aztán a fennsíkon állva új célt fogalmazunk magunknak. Közben megértjük, az öröm a küzdés maga. Kihívást találni nem is mindig egyszerű feladat. Nagyon kell passzoljon a motiváció az érdeklődésünkhöz. Ha mindig csak a mértékletes mezőben működünk, akkor ritka az eufória. Tehát a lécet emelnünk kell magasabbra. Bajnoknak érezhessük időnként magunkat. Volt akitől a napokban ezt tanultam.Van merszem tanulni az utódaimtól is, ha az élet úgy hozza. :)  Kata