Tolakodóan firtatni, faggatni valakinek a súlyát, korát, politikai beállítódását. Aki szeretné elmondani, beszélni róla, tegye! Foglalkozzon vele! Aki viszont nem, attól fogadjuk el, vegyük tudomásul, hogy ez az ő magánügye! Legyünk udvariasak! Diszkrétek. A másik ember szuverén szférájába ne hatoljunk be! Lépjünk egy lépést hátrébb! Adjunk a másiknak teret! Ne lihegjünk az arcába! Csak, mert valami annyira foglalkoztat minket. Ha így teszünk, akkor adott esetben velünk is így tesznek. Aki például gyógyíthatatlan beteg, azt sem erőltetjük, hogy osszon meg velünk minden részletet. Ha igénye lesz rá, fogja jelezni. Volt egy barátnőm, aki gyerekként odament az emberekhez és kérdezgette, hányas a cipő mérete. Voltak, akik nem szívesen árulták el. A szülő dolga a gyerekét megnevelni, hogy ne hozzon másokat kellemetlen helyzetbe. Diszkrét legyen! Ne tolakodjon olyan kérdésekkel, amire a másik nem szívesen felel. Sok a neveletlen, erőszakos felnőtt is. Tolja a saját érdekét. Az információ hatalom és a többiek fölé kerülni törekedne. Aki így közelít nyugodtan állítsuk le! Mondjuk a szemébe! „Ez az én dolgom.” Kató

A világ dolgait más kontextusban mutatja meg a humoros helyzet. Alkotása, értése a legintelligensebbek sajátja. Ha valaki humorral közelít elbűvöl. Legyen az felnőtt vagy gyerek. Segíteni tud még a legerősebb betegségekből is javulni az embernek. A napokban esett. A négy éves azt mondta: ” Ez a csúszda az udvarodban rózsaszín volt, most meg piros.” Mondtam neki, hogy azért élénkebb a színe, mert vizes. Mire ő: „De mind a két szín jól áll nekem!” Persze hogy nevettem vele. Az ebédlő előtt kérte a kiskamasz, hadd ne kelljen bemennie, mert a lucskos káposztára rá sem bír nézni, annyira nem a kedvence. Az oda érkező kolléga kérdi őt, mért van itt? Mire a válasz: „Kérem, nekem papírom van róla, hogy itt lehetek. ” Azóta is mosolygok, ha felidézem. Segíteni tud a legenerváltabb helyzetekben is, a mosoly az embernek. :) Kati

Van amikor közvetítik feléd, hogy nem kellesz. Legfeljebb amid van. Az állatok körülötted jelzik, akarják a léted. Mindig megkönnyezem a Mary Poppins filmbeli madaras asszony jelenetét, amikor a galambokat eteti. A mélyponton a kutyákat etetve, a baromfit gondozva és a kis gyerekek közelében vagy amikor a nagyobb gyerekek is maguktól körbe ülnek, átélheti az ember, hogy kell. Az elég jó is jó. Nem csak a legjobb az elfogadható. Apám anyjánál nem volt haptákban minden lefertőtlenítve. Ám az elfogadást érezhettem, átélhettem. Hány korosodó érzi, hogy holtan többet ér az utódainak, mint élve? Az állatok jönnek és segítenek. Éreztetik, hogy ébredj már reggel! Etess meg! Kellesz. Hálából a kutyus a bokádra egy puszit nyalint. Nehogy már lebetegedj! Kellesz. Kati

Egy-egy kerti parti alkalmával terítékre kerül némely orvos, politikus vagy tanár. Egy másik összejövetelen ugyanígy terítékre kerül egy-egy beteg vagy szülő vagy diák. Szoktam írni, hogy tipikus egy anyóst szapulni, de alig van vicc a cudarul viselkedő apósokról, vejekről. Tipikus a sztorizás a tanárokról. Kevesebb a történet, ahol a diák viselkedése a méltatlan. Azzal a közvélemény másképp bánik. A helyzet igazságtalan. Csak amikor arról van szó, hogy vállalná e azt a munkát valaki, akkor hátrálnak. A diákokat kérdezve, hogy lennének-e tanárok, a többség azt mondta: ” Biztos, hogy nem akar lenni szolga.” Az ő szóhasználatuk szerint: „csicska”. Vagyis tudják, hogy ez a munka alázatot kíván és a közvélemény nem értékeli. Sőt. Legtöbbször becsmérli. Mindenki jobban tudja, hogyan kéne csinálni. Akár összejöveteleken, akár esti közösségi oldalakon való beszélgetésekben. Nem akarna lenni olyan pozícióban. Sem tanár, sem politikus, Nem akarna vezetni embereket, gyerekeket. Vállalni gyógyítást stb. Megoldani kétséges helyzeteket. Vállalni, hogy” lehetett volna talán jobban is csinálni, de én legalább elrendeztem. Megoldottam tőlem telhetően. Lehet jönni, produkálni különbet.” Kati

A metrón utazva az állathordozó kosárban levőt a gazdija simogatta, fotózgatta. Mosoly volt az arcán az egész utazás alatt. Figyeltem a többi utas komoly arcát. Elgondolkodtam. Mondhatnánk, hogy lám ide jutott az ember. Az állat kell segítsen. Ha egyedül van, ne komor fejjel legyen. Amikor egyedül vagyunk, legtöbben sorra vesszük a velünk történteket. A teendőinket. Az megoldandókat, elintézendőket. Ezek feladatok. Miért is mosolyognánk. Talán csak akkor, ha felidézünk egy vicces, vagy megható történést. Az illető, akit láttam, bizonyosan szereti a kedvencét. A csecsemő közelében töltött napon is sokat mosolygunk. Aranyosnak látjuk. Azt mondta hazánk egyik legjobb pszichológusa, hogy, ha mosolygunk, akár ok nélkül is, elindul valami befelé és egy kört alkotva, mint egy öngerjesztő folyamat, az agy értelmez derüt. Reagál rá és emeli a kedélyt. Ismét mosolyt küld. Még akár szánalmasnak is tarthatnánk az illetőt, aki a kis állatát fotózgatja. Nem a gyerekét, nem a párját. Van neki valami, valaki, ami, aki segít rajta. Úgy hallom egyetlen elfogadható drog a mozgás, ami az agyunknak endorfint termel. A kedvenceink pedig az oxitocinnal segítenek a magány ellen kötődéssel. :) Kati

A szólás jelzi, azt a helyzetet, amikor egy szakmai téren valaki mutat elismerésre méltót, ám arra a bizonyos „kuli” munkára, ami minden munkában ott van, már nem lenne minden nap alkalmas. Tudjuk, minden területen van olyan nehéz, kevésbé népszerű teendő, amit el kell látni. Fel kell vállalni. Ez is vele jár. Azt szoktam mondani, hogy ” Az állatorvos nem azért választja azt a pályát, hogy majd elaltasson kutyusokat. De azt is meg kell tegye.” A tanár nem azért ment erre a pályára, hogy folyton csitítsa a hangoskodókat. Aztán ezt is napi szinten kell tegye. A munka legszebb része, amikor általunk tud meg valamit az ifjú. Az élmény, a munka többi kellemetlen részét is felül írja. Ahogyan a gyerek szülés fájdalmát, a kötődni kezdő baba bája. (Érdemes feltöltődni ezzel az érzéssel, arra az időre, amikor kamaszként elfordul és sokszor látni sem akar. Kata

Érzi például a családfő. A cég pedig közvetíti: „A lelke a vállalatot illesse meg!” A két ellentétes attitűd, mennyire sikeresen hangolható össze? Hogyan fésüli egybe az egyén? Mely pontokon marad el? Lesz bűntudata. Hogyan dolgozza fel a benne így keletkező feszültséget? Miket enged el? Lavírozik. Felvesz mindent? Kimerül? Sérül az egészsége, Akkor már egyik helyen sem elegendő a teljesítménye. A kicsi csak egyszer ilyen. Amikor csak lehet ott lenne. A jövedelem is kell. Tipikus helyzet. Az egyik cégtől távozó, amikor a másodállását elengedte, fejtegette, hogy ereje határán volt többször. Mérlegelnie kellett. Azt mondják: ” Melyik ujjamat harapjam meg? ” Megelégszenek kevesebb jövedelemmel és ott szeretnének lenni az övéik közelében, amennyit csak lehet. Többen ilyen kompromisszum felé mennek. A szív jelez. A luxusból engednek. Szerényebb körülményekre. Utazásokból, drágább holmikból. Kató

Adódott néhány perc, amíg vártam, hogy a következő dolgommal foglalkozzak. Automatikus gondolatom, hogy addig is mit csináljak. Hasznossá magam hogy tegyem? Ismerjük a mondást, ami szerint: ” Amit ma megtehetsz… Ez a belső felállás viszont az újabb tapasztalataim szerint nem mindenkit jellemez. Figyelem a családban és az ismerősök között, hányan terveznek inkább a másikra teendőket szívesebben. Vagy tesznek keresztbe annak, aki még motivált a tevékenykedésre. Régebben ezt úgy fogalmazták, hogy : „Úgy áll hozzá, hogy más is hozzá férjen.” Létezik passzív destruktív és aktív. A passzív csak tompultan szemlél. Az aktív lép is, hogy másnak ártson. Most azért irritál jobban, mert legtöbbször egyedül, magam kell megoldjak mindent. Körülményes segítőt, találni, ha egyedül valami nem megy. Hogyan tudjuk kialakítani azt a hozzáállást, hogy törekedjünk hasznossá válni? Mikor romlik ez el? Mikortól áll egy illető félre? Válik csalódottá. Keseredik meg. Adja fel. Lombozódik le. Kevésbé lesz törekvése. Nincs ereje önmagát serkenteni teendőkre. Valamint miért és mikortól kezdi el a másikat gátolni, annak is a lendületét elvenni. Talán, ha túl hosszan volt passzív befogadó. Szemlélő. Rá kell találnia, az őt érdeklő teendőkre. Fontos, hogy oldódhasson a patológiás helyzet. Kati

A szomszédban a hatalmas építkezés embereit hallgatva felfigyeltem egy félmondatra. „Tele van a ….. ” Sokszor hallhattam a család férfi tagjaitól is és másutt is. Jobbik esetben „a hócipője”, de a kevésbé disztingvált verzióban is hallható. Jelzi azt az állapotot, amikor a tűrőképesség a határán van. A máj a haragvás szerveként is szerepel megemlítve több helyen. Az elfojtott frusztrált düh, ami nem fejeződhet ki, mert nem bír utat találni megfelelő formában. Az érdek nem érvényesülhet, mert ha kifejeződne, akkor megtorlás következne. Az illető terheltté válik. Másutt jelez, az indulat. A legkülönbözőbb formában. Amikor látok embereket akiknek a teste nem konkrétan túlsúlyos, ám a has kifejezetten nagyobb, eszembe jut a családomból a májával küszködő. Mennyi elfojtott indulata volt? Másik családtagom fülproblémája kapcsán pedig megtudhattam, hogy a fül-beli diszkomfort, visszhangzás érzet hátterében is jelez az idegi túlterheltség. A psziché törekedne kiegyensúlyozódni. A spirituális tanokban jártasak kérdése: ” Mi az amit nem akar meghallani?” A lármát, a pörgést? Törekedne alkalmazkodni az ember. A mai ritmus gyorsabb. Az ember a gépektől gyakran lemarad. Milyen és mennyi helye marad a világban? Önnön magát hová juttatja? Kata

Az élet helyzetekbe hozza az embert. Nem véletlen kapunk olyan megoldandókat, amilyeneket. Azon a téren dolgunk van még az életünkben. Írtam már többször, hogy az adódó problémákat kihívásnak tekintem. Ebből a szemszögből, már nem áldozatok vagyunk. Eszközök után kutatunk, minket megsegítő embereket, módszereket keresgetve, lelve. Nem paranoiásan azt mantrázzuk, hogy üldöznek a nehézségek. Igaz a himnuszunk szövegével is azt énekeljük, hogy balsors akit régen tép. Ám, tudomásul véve, hogy ami volt, volt, túlélőnek is érezheti magát a népünk. Hiszen meg is erősít, amikor megoldunk, túljutunk az emberpróbáló helyzeteken, körülményeken. Kóstolgatnak, a ránk irigyek. Az iskola első osztályában megértettem. Amikor a tanárnő ragaszkodott hozzá, hogy a hófehérke szerepében legyek. Az összes lány jött velem szemben. A hófehérke nem fehér hajú, mint te. Most, hogy ismét a szőkeségem kezd váltani fehérre, visszaidézem, hányszor tettek keresztbe nekem az irigyek, bárhová kerültem. Alap helyzetnek tekintettem. Ezzel a felállással együtt a megoldandó teendőimet elvégeztem, tőlem telhetően. Több téren is sokra vittem. Sőt jó érzés, meglepve nyugtázni, amikor segítőm is akad. :) Kata