Mamák, akik odaát vannak. Segítgették útjainkat. Talán azután is, hogy már odaát vannak. Sokszor egyetlen módja marad elfogadni, az elfogadhatatlant, ha úgy véljük, képesek most is segíteni minket a dolgainkban. Ők ismerték legjobban, az életünket, a gyenge pontjainkat. Megnyugtató tud lenni, ha arra gondolunk lélekben velünk vannak. Az ember a lelke mélyén gyerek marad. Amikor bajban van igenis eszébe jut az anyukája. Nincs mellettünk állandóan, akkor sem, ha még él.Tehát elképzeljük, mit mondana.Hogyan bátorítana, nyugtatna, biztatna, buzdítana. Régen ezt hogyan is csinálta? Milyen mintát adott? Ő szeretett a legjobban. Mióta odaát van a mama azóta lett az évben számomra még egy halottak napja. Nekem az elmenetele után 5 év kellett, hogy már csak zsibbadjon és ne sajogjon a hiánya. Pedig hányszor dacoltam és voltam makranc! Ahogy a költő mondja: „Ordítottam toporzékoltam: „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra! „Köszönök mindent, amit kaphattam, Mama :) Kata

A görögök  irodalom istenei képviseltek olyan dolgokat, ami fontos az ember életében. Például Athene a tudást, Aphrodite az érzelmeket. Héra a háziasságot. A bennünk élő istennők című könyv részletesen elemzi ezen tulajdonságaink „énrészeink” jelenlétét, mértékét bennünk. Mit ismerünk fel önmagunkban? Mivel tudunk azonosulni? Mi az amit szeretnénk, ha dominánsabb jellemzőnk volna? Szeretnénk, ha a tudásunk gyarapítása az életünkben dominánsabb volna? Vagy az érzelmeinkkel kellene többet foglalkoznunk. A kiegyensúlyozott ember  úgymond minden istenség oltárán adózik. Minden oldalúan foglalkozik önmagával. Igyekszik nem túlságosan egy oldalra billenni. Hiszen unalmas, aki folyton csak a tudásra összpontosít és az érzelmi élet hidegen hagyja. A testtel való foglalkozás is  jó, ha az életünk fontos momentuma. Igen nagy hibát követ el, aki elhanyagolja. Helyet kell adnunk a művészeteknek is hiszen szebbé tesznek minket és az életünket. :) Kati

33 évig nem a végzettségemmel szerzett munkahelyemen éltem, noha a pályám elején gyakoroltam 3 évet. Fontos volt számomra, hogy ami tőlem telhető az utódaimért megtegyem. 3-3 diplomájuk is lett. A napokban a számokra utalt a pszichológiai kongresszuson a professzor asszony, akit igen nagyra tartok és hálásan köszönöm neki mindazt a sok tudást, amit tanulhattam tőle. Elmondta, hogy a megbocsájtásra a vallás is utal a teljesség számaival.”Bizony mondom nektek bocsájtsatok meg nem 7 szer, de 77 szer.” Sosem értettem miért pont 7 kutya nevelkedett az udvaromban másfél évtizedig. Tudjuk a kis hűséges kutyagyerekek  is mutatnak sokszor példát a viselkedésükkel a megbocsájtásra. Egyiküknek néhány napra olyan baja lett, hogy kanállal kellett etessem. Még a falkabeli riválisa is mellé bújt, hogy melengesse. Amikor pedig épült felfele, a kis beteg, az anyukája mellé állt és mutatta nekem, hogy már képes egyedül is enni. Egyik reggel arra ébredtem, hogy mint egy keretes műben, az aktív munkás életem befejező éveiben talán bölcs dolog lenne a pályára visszatérnem. Amikor a kis kolléganőimhez mentem kedvesen úgy köszöntöttek, hogy az én legkisebb utódom mennyire hasonlít rám. Ez megható és szívet melengető volt nekem. Épp a legkisebb, aki szinte jelzi, helyes, ha arra az útra vissza térek, amiért tanultam 7 évet. :) Kati