Egyéb kategória bejegyzései

Kiszolgáltatottá válni?

Aki mer párkapcsolatba beleereszkedni, kiszolgáltatottá válik. Sérülékeny lesz. Van veszteni valója. Olvastam a napokban, hogy az egyik igen nagy tudású, híres ember hazánkban inkább kerülte egész életében, hogy szerelmessé váljon, mert nem akarta átélni ezt a kiszolgáltatottságot. Viszont aki nem kockáztat az kihagyja az életéből az egyik legcsodálatosabb dolgot. Paranoiás félelem úgy élni, hogy inkább nem vállalom a kiszolgáltatottságot és vigyázok, nehogy szerelmessé legyek. Másrészt nem is mi döntünk arról, hogy, akarunk e szerelmessé lenni. Egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy valaki nem mindegy a számunkra. Egyre inkább nem az. Szinte képtelenség lebeszélni magunkat róla.Minden ész érv ellenére vonz. Van amikor nem azért amilyen, hanem annak dacára, hogy több dologban is nem felel meg mégis kell. Ilyenkor válik csak igazán kiszolgáltatottá az ember. Nemcsak a másiknak. A kötődéssel. Hanem a saját szívének is. Hiszen a szerelmesnek megáll szinte az esze. A lelkében pedig zsongó tavasz lesz. Beindul, megbolydul szinte minden. Érdemes? :) Kati

Nyomoznak,vizslatnak hackelnek

Minden vélemény számít!

Már az első randevúk után leellenőrzik a felek egymást. A mai technikai lehetőségekkel ez nem nehéz. Nyomoznak, vizslatnak, hackelnek. Később házasan is tennék. Végül szinglik maradnak. Akinek fontos a mások kontrollálása, az később is tenné ezt. ha már párkapcsolatban vagy házasságban volna. Kérdés, hogy érdemes e vizslatni. Aztán továbbra is magányos egyedül állónak maradni. Addig, addig csekkolják egymást az emberek, míg rátalálnak olyan momentumra, ami miatt mégis továbbra is egyedül maradnak. Egyedül végül is az ember szabad. De valamiért mégis vágyik rá, hogy legyen társa, párja. Csak nagy az ára a szabadság elvesztésének. Mivel nincs olyan, aki semmi rosszat nem tenne, ezért kénytelenek vagyunk elnézni hibákat, „rosszalkodásokat”. Mintegy kiegyezünk. Akkor lesz párkapcsolatunk. Kénytelenek vagyunk kompromisszumot kötni és elfogadni, hogy az embereknek vannak gyarlóságaik. Tud viszont jó dolgokat is tenni. :) Kati

Kontaktus

Minden vélemény számít!

Okosak az állatok. Ha kellően érzékenyek vagyunk igen érdekes tapasztalásaink lehetnek. Például kétszer évente magam nyírom a kutyáim bundáját. Nagyfokú bizalom kell részükről, hogy rám bízzák magukat. Ők istenként tekintenek a gazdára. Félnek az ollótól. Ha már volt rá példa, hogy megcsípte vagy megszúrta őket, akkor különösen. Ennek dacára nagyon elgondolkodtatott, hogy oda tartják azt a részt testükön, ahol még van rendbe rakni valóm. Nem akarom misztifikálni, de gyakran magasabb intelligencia jelenlétét fedezem fel náluk, mint amire egy állatnál gondolunk, hogy felfog dolgokat és reagál.Okosabbnak találom őket, mint amennyire a kutyákat szokták tartani általában.Volt szerencsém évtizedek óta megfigyelni. Tartom szerencsémnek, hogy a közelükben annyi szép pillanatot láthattam. Terápiás céllal is szokták alkalmazni az állattartást. Olyannak is tud segíteni, aki lehangolt, elkeseredett vagy értéktelennek érzi önmagát. Az ellátásukért hálásak. Felnéznek a gazdira. Míg az emberi közösségben, az a jellemzőbb például munkahelyen vagy családban, hogy versengés és a másik degradálása van. Így megnyugodhat az ember lelke az állata közelében. :)Kati

Önbántás

Minden vélemény számít!

Töprengünk saját terveinken. Egyszer csak bevillan, mi lenne ha bizonyos dolog történne. Megérzünk olykor a jövőben várható negatív eseményeket. A bekövetkezésük bizonyos százalékban esélyes. Elhessegetjük normál esetben. Próbálunk vizualizálni pozitív végkifejletet. Ha mégis a negatív jön be, akkor okoljuk önmagunkat némileg. Mintha csak bevonzottuk volna. Ez lelki önbántás, önostorozás. Más: Szervezünk önmagunkra nehezítéseket. Kitesszük önmagunkat megpróbáltatásoknak. Mintha csak treníroznák önmagunkat. Feltérképezzük ilyenkor saját határainkat, korlátainkat. Olyan mint egy kaland. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a kívül állók is lazább sorsot szánnak nekünk. Annyira megszoktuk, hogy edzzük önmagunkat. „Én csak nehezíteni tudom az életem.” Hallom gyakran. „Kívül álló kell ahhoz, hogy lazítsak, oldódjak.Hajtok folyton.” Mindez mazochizmus nélkül jellemez sokakat. Egyszerűen annyira ellenszenves a tespedős létforma, hogy az élet dolgaival mintegy túl edzik, túlterheljük önmagukat.

Kiégés ellen

Minden vélemény számít!

Amikor már régóta ugyanaz az inger éri az embert az otthonában, a munkahelyen, akkor nagyon megszokja. Kényelmes ugyan, akár csukott szemmel is végig csinálná szinte. Szokták mondani: „Félünk az újtól, de a megszokás maga a halál”. A gépek világában is amikor lelassul a rendszer, egy újra indítással a felesleges dolgok törlődhetneknek. Kitisztul szinte. Érthetően ódzkodik mindenki váltani munkahelyet. Kaland valósággal önmagunkat kitenni új helyzeteknek. A komfortzónánkon kívül lenni. Emlékszem amikor tartottam attól, hogy az uszodába járást elkezdjem. Aztán önmagam meghaladása egyrészt büszkévé tett. Másrészt pezsdítően hatott rám az új inger. Legyőzni a félelmünket az egyik legjobb érzés. Sokszor az idő az ami az új bekövetkezésig eltelik megterhelőbb, mint az új helyzet valójában. Addig a saját szorongató mondatainkkal riogatjuk önmagunkat. A valós állapot kevésbé rémisztő. Korosodva félősebbé válunk. A rugalmasságunk is csökken. Gyerekeknek, időseknek, szorongóbb felnőtteknek megnyugtató tud lenni az ismétlődő helyzet, a megszokott rend. A túl monoton viszont fárasztó lehet. Törekedjünk a helyes arány megteremtésére amennyire csak lehet. :)Kati

Önbizalom

Minden vélemény számít!

Verőfényes szombat tavaszi délelőtt, amikor azért az embernek már tud nagyon melege lenni. Letekert ablakkal, ragyogó sárga váll nélküli topban, 2, igen jó küllemű huszonéves lány mellett kanyarodtam, lassan. A felsőm színe a friss tavaszi hajtásokat idézte. A sárgából a zöldbe való átmenetet. Egy elismerő mondatot hallottam. Ők mondták rólam egymásnak.: „Igen jó a madam.” Ezen persze mosolyogtam. A jelző tartalma ez volt. Szlenget használtak. Délután próbáltam felidézni a kifejezést, mert az elismerésük felvidította a napomat. Az egész a temető bejáratánál történt, amikor is a párom és a szüleim sírja felé haladtam. Épp azt fontolgattam, hogy már gyógyulhatnék a gyászból gyorsabban és ritkábban kellene kijárjak. A kontraszt nagy volt az elmúlás és a majd harmad annyi idős lányok elismerő szavai között. Természetesen jól esett. Semmi gúny nem volt benne. Sőt dicséret. Mintha csak példává válnék az utánam következőknek. Az önbizalomra gondoltam. El tudom e hinni az elismerő szavakat? A mondatokat felfogom természetesen. Mennyi kifejezésünk van a jóra! A nagggyon jóra. :) Korrekt, konkrét, kul, penge, szuper, brutál, kemény, hasít, nem gyenge, gyönyörű, pazar, király, sirály, erős, nagyon odatesz, rajta van a szeren, raj ….Hányszor halljuk. Konstatáljuk. Nyugtázzuk.: „Á biztos csak túlzásokba estek” -és hajtunk tovább. Néha álljunk meg! Próbáljuk meg elhinni!: ” Lehet, hogy valami tényleg igen jó is van bennem”. Ettől még nem lesz elbizakodott az ember. Csak legfeljebb a belső, önmagunkkal szembeni kemény szigor oldódik némiképpen. Amit a minket felnevelők következetesen kiépítettek. :) Kati

Üdvözlégy tavasz!

Minden vélemény számít!

Fontolgattam, hogy megtördelem a fák lehajló ágait, mert fűnyíráskor könnyebb lenne. A szüleim gyümölcsfái rügyeznek. A gallyak a fejem, vállam érintik. Mintha csak biztatnának. Adni fognak gyümölcsöket. A barackfa kivirágozva mámorító illatával a tavaszi fáradtságot elsodorja. Majd csak lesz valahogyan. Fel a fejjel! Másként nem is lehet gyönyörködni a virágzó gyümölcsfákban. Káprázatos látványt adnak. Benne minden. Túléltük valahogy az emberpróbáló hidegeket. Csúszást, esést, erőltetéseket, sérüléseket. A friss levegő hatására az ember terveket szövöget. Tenni vágyik. A meleg napsütés szinte késztet. Lendíti az embert. Még a korosodók is jobban erőre kapnak. :) Kata

Nem hagyja enni a másikat.

Minden vélemény számít!

„Irigy kutya” – hangzott el kiskorunkban gyakran, akkor, ha a másik nem akart adni a holmijából. Konkrétan a koros kutyáimat figyeltem, amikor eszembe jutott. Noha bőven kap a fiatalabb is, mégis próbálja a korosodótól elvenni. A falka törvénye szerint, az öregedő lassítja a csorda haladását. Vesznie kell. Szinte terrorizálja a fiatalabb kutya az idősebbet. Amit természetesen nem engedek. Igen érdekes így az etetés, mert olykor óriás terpeszben torlaszt képezek az idős védelmére. Teszik ezt már a társadalmunkban is, amikor rendelettel próbálják elérni, hogy ha igényel az idős segítséget, akkor a következő generáció ezt megtegye. Azon is elgondolkodtam, ha már van bőven az életerősnek, miért nem ad a másiknak. Legyen az állat vagy ember. Magyarázatok vannak persze. Az állatoknál az ősi ösztönök. Az ember is tud mentségeket. A kicsinyeinek tartania kell a nívót, mert a közösség peremére kerülne. Az idős pedig képes kijönni szerényebben, csökken az igénye. Ezek igazak lehetnek. Akkor is elgondolkodva szemlélem. :) Kati

Mint egy lelki dessant

Minden vélemény számít!

Gyakorta villan az elmémbe egy kép, ahogyan a málháikkal megpakolva a katonák gyakorlatoznak. Korunk embere is hasonlóan viszi a lelki terheit magával. Vállal 2-3 állást, hogy önmagát sokszor egyedül is, egy elfogadható szinten eltartsa. Próbál sportolni, hogy a külsejét is számára elfogadható szintre hozza. Amennyire lehet az egészségére is igyekszik ügyelni. Az otthonát is törekszik neki tetsző emberi formára kialakítani, fenntartani. Közben autót vezet, illetve bármi módon közlekedik. A kikapcsolódást is megpróbálja az életébe illeszteni. Mindezek közben érzékeny, sőt egyre inkább azzá válik. Hiszen ez sok behatás. Emberből vagyunk. Bár felgyorsult a világ. Egyre körülményesebb a techikával lépést tartanunk. A lelkünk nem olyan, hogy rákattintunk egy gombbal és változik. Időt igényel, amíg megnyugszik. Mely pontokon tudunk könnyíteni, lejjebb adni?Az emberibb- ritmushoz, léptékhez kicsit jobban közelíteni? :) Kati

A nemek alakulása

Minden vélemény számít!

Az ezredforduló óta egyre inkább tapasztalható, hogy a nők férfiasodnak a férfiak nőiesednek. Sok ember él tartósan egyedül. Kénytelen a tipikusan másik nemre jellemző teendőket is elvégezni. A férfiak mosnak főznek. A nők füvet nyírnak, kocsit vezetnek. A metroszexuális férfi, a némileg piperkőc, aki az átlagtól többet foglalkozik a küllemével. A férfiak egyre többet foglalkoznak a lelki életükkel is. Régebben kevésbé volt jellemző a lelkizés a férfiakra. Nem rossz ez. Jobb foglalkozni a problémákkal, mint hagyni, hogy testi tünetekké váljanak. Hiszen, ha valami nem felel meg számunkra és nem módosítunk, akkor bizony idővel áttevődik testi síkra. A kor előrehaladtával, a hormonok miatt is tapasztalható a nők férfiasabbá válása (a mélyülő hang, a szőrzet módosulása). A férfiak hangja magasabb lesz, lelkileg érzékenyebbé alakulnak, könnyebben elérzékenyülnek, meghatódnak, sírnak, szentimentálisabbá, félénkebbé válnak. A középkorú 40 felettieknél fokozatosan tapasztalható. 40 éves kortól, hála az orvostudomány fejlődésének, azért még sokan élnek tovább, 70 esetleg 80 feletti életkorukig. Tehát jelentős az az időtartam, amikor egyre inkább ilyen állapotban élnek. Sok segítséget igényel a lelkileg érzékeny ember. A megértő, emberi hozzáállást javasló cikkeimmel is ezt szeretném segíteni, amennyire csak lehet. :) Kati