A szabadság nagy dolog. Egyedül élve, hallom, a párban élők irigyen ejtik ki: „Te szabad vagy!” Izlelgetem a mondatot. Érdekes az ő szemszögükből szemlélni ilyen módon magam. Mindennek az ára az, hogy amikor bármi gond van, akkor náluk a teher a felelősség kettejükön van. A téli borsos fűtés számla. Az elromlott dolgok miatti kálvária. Amikor az ember évtizedekig párban van, nagyon tudja, milyen nehézségei vannak  annak az állapotnak. A megszokás, a hűség, a kitartás. Két média nagyságunk többször is házasodott és váltakozva voltak párban illetve egyedül állóan. Irigyelték a másik állapotát. Mindkét helyzetnek van jó oldala. (Egyszerre az a macska hogy is  foghatna künn is benn is egeret? ) Próbálkoznak az emberek nyitott kapcsolatokkal. Némileg  működő képes. Hiszen az egyik mindig egy kicsit jobban szeret. A nyitott házasság, a mingli párkapcsolat(ahol is a partnerek megtartják saját otthonaikat, de gyakran közös programuk van.)  :) Kata

Tudunk lenni megértőek? Emberinek éreztem amikor a napokban olyan embernek láttam a gallérjait kuszábban, akinek a megjelenése mindig makulátlan. Azért is éreztem így, mert sok dologban kellett már erőm felett helytálljak és  érthetően akkor a külsőmön gyakran volt olyan pont, ahol „kócosabb” voltam. Mekkora empátiával tudunk tekinteni a másikra, ha látjuk, hogy  túlterhelt? Nemcsak olyankor, amikor nagy nehézségei vannak. Munkahelyet vált vagy temetnie kell hozzátartozóját. Olyankor is, amikor csak túlvállalja magát. Mértéket veszít a munkában. Csapzottabb. Mennyit tud segíteni ilyenkor egy nyugodt kedves érdeklődés! Egy váll simogatás. Mosoly. El is feledkezünk róla. Pedig valósággal szárnyakat ad.  :) Kata

Megmutatkozásra ugyanúgy alakulhat ki bennünk időnként igény, mint arra, hogy most éppen ne fókuszáljanak ránk. Tesszük a dolgunkat tőlünk telhetően, de hagyjanak békén. Ne forszírozzanak. Normális késztetés, ha már sokat voltunk magunkban, hogy vágyunk menni emberek közé. Megmutatkozunk „hogy látva lássanak” . Ha pedig voltunk rivalda fényben, akkor ugyanennyire kívánjuk, hogy lehessünk észrevétlen. Mindezek mértéke persze függ az egyéni jellemzőinktől is. Vannak exibicionista típusok, akik kifejezetten kedvelnek minél többet feltűnni. Vannak visszahúzódóbbak, akik pedig, amennyit csak lehet a háttérben maradnának. Nem olvashatjuk rá senkire hibaként, hogy feltűnési viszketegsége van-ahogyan szokták mondani gyakran. Színesítik is az életünket a megmutatkozni vágyóbbak.Oldják a szürke hétköznapokat.:) Kata                             Ady Endre –

Sem utódja, sem boldog őse…

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.