Egyéb kategória bejegyzései

Amilyen voltál, még olyanabb leszel ?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy képesek vagyunk-e változni, vagy alapjában véve, amilyen voltál még olyanabb leszel. Jól szemlélteti ezt a helyzetet, az osztálytalálkozó. Amikor évtizedek múlva találkozunk olyanokkal, akikkel együtt töltöttünk minden napot és az iskolában 8 évet. Sokunkkal előfordult, hogy terrorizáltak gyerekként, a tőlünk erőteljesebbek. Például oviból együtt jöttek 4-en és ők alkottak egy klikket. Aztán egy késői osztálytalálkozón érdekes látni, hogy alapjában véve hasonló a hozzáállásuk a szerényebbekhez, mint annak idején, régen. Pedig mi minden történik évtizedek alatt. Mennyi élmény éri addig az embert. Módosul a viselkedése, kiállása, külleme. Mégis. Talán az adott jellem egymás közelében így reagál. Ilyen reakciót vált ki egymásból. Mintegy provokál reakciót a másik jelleme. Abból az apropóból gondolkodtam el ezen, hogy egy hasonló helyzetben levő kislányt figyelhettem meg a napokban. Általa újra átélhettem a helyzetet. Noha modernebb korban élünk, a közösségben a gyerekek most is átélik ugyanezt. Változó, ki milyen mértékben kap segítséget és mennyire tud változni ennek következtében. :) Kati

Út a barlangba

Minden vélemény számít!

Írásra ihletett a napokban egy hasonlat. Elgondolkodtam rajta. Létezik olyan barlang, ahová út csak befele van. Ki tudjuk onnan hozni magunkat? Lesz olyan valaki, aki hajlandó megfigyelni milyen ott és mutatni vissza vezető utat? Természetesen a szenvedélyek, függőségek jutottak az eszembe. Van amikor olyan erővel vonz egy tevékenység, hogy sodor szinte belemerülésbe. Próbálunk rátalálni arra, ami érdekel. Arra neveltek minket, hogy amihez értünk és kedvünk is van, azt szívvel lélekkel, teljes erőbedobással csináljuk. Szenvedéllyel. Aztán van olyan pont amikor függőséggé alakulhat. Tudjuk akkor mérsékelni! Úgy alakítani magunk körül a dolgokat, hogy ha tesszük is, csak kisebb elánnal. Próbáljunk rálátni a helyzetünkre objektívan! Mikor nagyon is belemerültünk. Érintve vagyunk szubjektívan. A kívülállók segíthetnek a rálátásban . Valamint ha hajlandóak belekóstolni és a véleményüket úgy átadni, hogy hatékonyan befolyásoljanak, akkor még esélyünk van arra, hogy újra kerülhessünk egyensúlyba. Önmagunkat kihozni olyanból, ami túlságosan elragad. A munkamánia, a netezés, a vásárlási láz, a gyűjtögetés, a takarítási mánia, a gyúrás-sportolás, a szexfüggés, a játék, az ital és még számtalan függőség elragadhat. Önkritikával tudatosítanunk kell, hogy bizony jó lenne visszább fogni magunkat. Mérsékelni a túlzásainkat. Amíg még lehet. Amíg még látszik a barlang bejárata :) Kata

Net.-élet

Minden vélemény számít!

A neten létünket váltsuk minél többet mozgásra és emberi együttlétekre! Redukáljuk a nettel töltött időt amennyire csak lehet! A gépezés terheli a szemet gerincet. Hízik is az ember a sok internetezés következtében. Próbáljuk az időnket úgy alakítani, hogy a mozgásra fordítsunk többet! Addig tudatosítsuk ezt amíg nem csúszunk teljesen függőségbe! Most amikor már 5 éveseket kezelnek ilyen függőségekkel nagyon el kell gondolkodnunk ezen. Önmagunkat kell helyre tennünk, hiszen példát adunk az utódainknak az életvezetésünkkel. Ne legyen „gáz” egyszerű telefont használni, ami arra megfelel, hogy felhívjanak és mi is fel tudjunk bárkit hívni. Az sem akkora gond, ha nincs folyamatosan a telefon a zsebünkben. Merjünk telefon nélkül lenni a kertben! Régen sem omlott össze a világ, ha nem voltunk a nap 24 órájában elérhetőek. Láttam egy filmet, ahol az ember, amikor teljességgel telítődött mindennel, letette a telefonjait, a személyi hívóját és az összes gépet ami őt elérhetővé tette. Aztán lépegetett előre a természetben és végre élvezte, hogy kicsit maga lehet. Telítődött a kötöttségekkel. Alakítsuk egészségesebben a napirendünket, amíg lehet. :) Kati

Milyen is a nő élete?

Minden vélemény számít!

Magam is elgondolkodtam ezen.Gyakran kérdem a teremtőt, miért nem adott nekünk is annyi izmot erőt, ha egyszer ilyen sok a teendőnk.Valahányszor a csuklóm meg van erőltetve és várom az injekciót az orvostól töprengek ezen. Annyiszor volt a karom túlterhelve, hogy a feszítő fájdalmat így tudja enyhíteni.(Meg tanultam mi a ganglia-többszörös erőltetések után kialakuló csomó. Mi az alagút szindróma? Sokszoros eröltetések után az idegpályák helye szűkös. Mint az alagút felé haladó sávok szűkülnek.)Próbálunk helytállni. Akár egyedül is, ha úgy adódik. Igyekszünk jól tanulni, párt találni, meleg fészket teremteni gyerekekkel. Őket sínre tenni. Megadni nekik amit csak lehet. Helytállunk, ha a szüleink korosodnak, leépülnek. Társunkat segítjük szintén amiben csak lehet. Ha pedig magunkra maradunk, törekszünk talpon maradni tőlünk telhetően. Olykor erőnk felett :)Kati

Balázs a végzet asszonya?

Minden vélemény számít!

Ismertem látásból valakit, aki úgy nézett ki, hogy biztosan sokan oda voltak érte. Nem lehetett szinte levenni róla a tekintetet. Ahogyan állt, ahogyan ment. A gesztusai, a mimikája, a viselkedése. Szinte felkavarta az embert. Úgymond, nem volt könnyű napirendre térni felette. Feltűnően vonzó volt a megjelenése. Megközelíthetetlennek látszott. Gondolom sokak számára kihívást jelentett. El is neveztem a végzet asszonyának, noha férfi volt. Tudjuk, létezik férfiak, nők közt egyaránt ilyen típusú ember. Csak nézzük és elgondolkodunk rajta, vajon ki az akit magához közel enged? Létezik egyáltalán olyan, aki hozzá igazán közel kerülhet? Régen is voltak ilyen elérhetetlennek tűnő szépségek.

Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

A kollektív tudatalatti

Minden vélemény számít!

Izgalmas területe a lélektan tudományának. Mindazon tartalmak gyűjtőhelye, melyek az emberiség létezése óta lettek. A hozzáférés mindezekhez módosult tudatállapotban lehet. Módosult tudatállapot jöhet létre álomban, alvást megelőző alfa állapotban, monoton mozgások közben. Tánc, futás,ugrálás során. Kollektív tudattalannak is nevezik, hiszen nem a tudatos szinten van. Biztosan van mindannyiunkban olyan kérdés, amire szeretnénk választ találni. Az agykontrollal foglalkozók egyik módszerként javasolják, hogy elalvás előtt gondoljunk a megoldhatatlannak tűnő problémánkra. Fogalmazzuk meg magunknak. Aztán lazuljunk el, próbáljunk aludni nyugodtan és rövidesen meg fog érkezni a válasz. Akár ébredéskor vagy álmunkban. Segíthet az álmainkra való emlékezésben, ha az ágyunk mellé készítünk egy füzetet, tollat és még félig ébredő állapotban elkezdjük leírni mindazt amire emlékszünk. Mindenki önmaga legjobb álomértelmezője lehet, hiszen az összefüggéseket a saját életünkből mi ismerjük a legjobban. A képek utalások. Sokszor nem konkrétan, hanem átvitt értelemben üzen az elme. A babonás értelmezéseket felejtsük el. Tudjuk agyunk egyik féltekéje képekkel gondolkodik. Érthető, ha az álmaink is képekkel üzennek. Lesz amikor csak felírtuk az álmunkat és nem azonnal tudjuk mire utal. Előfordulhat, hogy még a megoldás is csak bizonyos idő elteltével fog bevillanni, például napközben valamikor, amikor nem is várnánk. :) Kati

Falkaszellem

Minden vélemény számít!

Áll a lépcső tövében a legidősebb kutya.A fiatal rámordult, mert mindenből a javakat ő akarja. Az öreget elhajtja. Elgondolkodtat. Az embereknél is ilyen falkaszellem van? 10 évig élt az udvaromban a 7 tagú falka. Mára 15 éves a legidősebb tagja. Megannyi szép elgondolkodtató pillanatot adtak. Tudom az öreget a falka kisodorja, mert régen a horda haladását lassította. De az embernél az idős számtalan bölcsességet, tapasztalatot átadhat. A rohanó világban persze siet mindenki valahova rohan, hogy aztán a telefonját görnyedve bámulja. Szomorú adatot hallottam. A nők 5 órát töltenek naponta a sorozatokkal. Azon túl, hogy ettől gyorsabb a demencia, a pótcselekvés sodorja őket mellékvágányra. Mennyi hasznukat is vehetnénk! Ők már sokat megtanultak. Meleg öleléseket adhatnak. Ilyesmire van leginkább szüksége azt hiszem manapság a világnak, a kis családoknak, párkapcsolatoknak. :) Kata

A váltás

Minden vélemény számít!

A mostani középkorúak az a generáció, akiknél váltás történt. Ők még nagy tisztelettel voltak az idősek felé. Az újabb generáció a gyerekeket emeli erőteljesebben. Az idősek tisztelete jelentősen csökkent. Emlékszem láttam mennyire tartottak még 60 évesen is a szüleim a nagyszüleimtől, akik akkor voltak 80 évesek. Ma ez nincs. Ma a gyerekekre figyelnek erősebben. Az idős mellékes teher lett. A napokban a szőlőt metszeni kezdtem. Apám ollóját a fiókban figyeltem. Bár tavaly elment a papa, mégis csak a saját ollóm használtam. Pedig már engem illetne meg. Még a tárgyai iránt is nagy bennem a tisztelet. Hogyan érték ezt el az elődeink. Szigorral? Fegyelemmel? Mit teszünk mi másképp a gyerekeinkkel? Tartottunk a szüleinktől, nagyszüleinktől. Mi viszont nem akartuk, hogy féljenek tőlünk a gyerekeink. Közvetlenebb lett a nexus. A másfajta viszony következménye, hogy nem tartanak a gyerekek a szüleiktől, nagyszüleiktől. Sok helyen szinte a kiskorúak irányítják a szüleiket. Természetesen nem jó ez. Módosítani kellene. A korosabbak, tapasztaltak felé járjon tisztelet. :) Kati

A túlkontrolláló

Minden vélemény számít!

Nemtől függetlenül ismerünk mindannyian olyan típust, aki a vele kontaktusba kerülőt amint lehet leellenőrzi alaposan. Szinte átvilágítja. Ha talál kivetni valót, akkor elutasítja. Ha nem talál, akkor számára a másik azért unalmas. Vagy addig keres olyat, ami hibádzik, míg végre rábukkan valamire. Mintha csak ok kellene az elutasításra. Lehet, hogy önmagának sem meri bevallani, hogy egyedül jobb, mert ő már egy magányos farkas. Még a kilencvenes évek elején említette a tv-ben egyik professzor az egyetemi előadásán, hogy az ezredforduló után egyre jobban az indivídum lesz a fontos. Nőni fog azok száma, akik egyedül élnek. A technikai eszközök tökéletesedésével, a társsal maradás egyre nehezebb. Az a véleményem, ne hagyjuk annyiban. Tekintsük ezt kihívásnak inkábbb. Bizonyítsuk be, hogy együtt akkor is jó lenni. Ha mégis találunk nem tetsző dolgot, konstatáljuk: Az ember gyarló. Mindig is az volt. Mi magunk sem vagyunk angyalok. :) Kató

Kontaktusok

Minden vélemény számít!

A tartós kapcsolat szimpátián alapul. A partner nem baj, ha eleinte csak baráti viszonyban van. Fokozatosan erősödik a kontaktus. Kibírja a nehezítéseket. Hiszen mindenki életében van olyan dolog, ami kevésbé kellemes. Ha ezek dacára is marad, annak a kitartásnak oka van.:) A mingli lét manapság a legelterjedtebb kapcsolattartási forma. Egyre több szingli él a világban. Ha van olyan akivel sokat együtt van, de mindkettejüknek megvan a saját otthona, akkor mingliként él. A férfiak gyakran tartanak attól, hogy a nő szeretne velük sokat együtt lenni. Szokták viccesen mondani: „Ha a nő tudatja a pasival, hogy nem akar vele összeköltözni, a férfi azonnal megkéri a nő kezét. :) Az ember már csak ilyen. Menekül, ha valami kötelező és akarja, ha kétséges vagy elveszthető. :) Kati