Hogyan definiálom magam?

TestképÉn vagyok az az erős, akit annyi baj ért már, ám minden trauma csak erősebbé tett?  Vagy úgy gondolok magamra, mint egy rakás szerencsétlenségre? Ha lehet ne egy szeles, esős napon vagy fáradt ébredéskor tegyük ezt a kérdést önmagunknak fel. Akkor inkább csak éljünk túl. Tehát hogyan tekintünk önmagunkra? Fontos ez, hiszen oda sorakoztatunk a tetteinkkel érveket. Előbb utóbb mások is úgy fognak ránk tekinteni. Akár terápiás céllal is használhatjuk magunknak ezt a módszert. Vegyünk egy üres lapot és autómatikusan írjuk gyorsan a szavakat amik eszünkbe jutnak. Lehet bármiről is. De lehet önmagunkra vonatkoztatva is. Majd, ha jó sokat írtunk, olvassuk el. Kirajzolódik, hogy mi foglalkoztat leginkább. hogyan érzünk az adott témában. Valamint, hogyan vélekedünk önmagunkról. Döntések esetén is elég jó módszer. :) Kati

Betegen

masszász ülveMég a többi hasonló helyzetben levőtől többet kapunk időnként, mint a szakembertől. Volt egyszer egy poénja a humoristának:” A betegek!!!! Kicsit késik az orvos, még egymást meg is műtik!” Átadják mindenesetre a tapasztalataikat egymásnak a különböző szinten levők. Attól függ egy egy betegség mely fázisában van az illető. Némelyek szinte egy egy terület specialistáivá válnak. Megtudhatjuk a szelíd gyógymódokat és a radikálisabbakat. A hatékonyságukat. Azt, hogy mire számíthatunk. A gyógykészítmények árait, mellékhatásait. A neten pedig utána olvashatunk, miért alakul valami ki. Hogyan lehet megelőzni. Az életmódunkban mit érdemes változtatni. Minden betegség pszichoszomatikus. A lelki egyensúlyunkat, hol kell megsegíteni. Hol kell visszább venni. A munkahelyünk nem fog kímélni. Szinte minden munkahelyen elvárják, hogy 0-24 órában a munkádon járjon az eszed. Légy minél többet jelen. Viszont fel is kell töltődj, ahhoz, hogy adni tudj. Ezt nagyon ne felejtsük el! :) Kati

Tartás

kihívásMegy át a nő a zebrán. Alakja rendben, ruhája is pont jó és csinos. Telefonál. A tartásán látszik a hajlott félénkség. Eszembe jut egy srác mondata egy szórakozó helyen: „Eljössz ide, nem gyengén felöltözve és végig itt állsz leghátul.” Miért? Miért nincs tartása, jó kiállása sokunknak? Mersze ahhoz, hogy emelt fővel kihúzza magát? Miért a félés a görnyedtség? Ki félemlít meg? A szülő? Az iskola? A munkahely? A főnök? A kollégák? A nav? A szabályok? Az erkölcs? A bűntudat? A vallás? A közvélemény? Miért nem lehet egyenesen bátran kiállni sokaknak? Mi blokkol le? Elgondolkodtam? Válaszokat keresek magamban. Mi old? Mi segít a szorongásaink egészséges oldásában? Sport? Siker? Jóga? Terapeuta? Némely elmélet szerint keresni kell kihívást és amikor teljesítjük, az tartást ad. Hiszen kénytelenek leszünk önmagunknak is beismerni, hogy megtapasztaltuk az erőnket. Vagyis helyzetbe kell hozni magunkat.  :) Kata

Jé, de jó, az ott nekem még jár!

burnout 1Még akkor is, ha én nem ítéltem meg magamnak. Néha jóleső meglepetésként hat. Például, egyke, félénk  kislányként felnőve volt bennem némi tartás a fiúkkal való kontaktusban. Ám úgy alakult, hogy aktív munkaidőm tetemes részében csupa férfi kollégám volt, három és fél évtizedig. Tehát megszoktam és megtanulhattam velük kommunikálni, együttműködni. A stílusukat.  Megözvegyülve azt hittem, nem élem túl, kész ennyi volt. Ám mindez öt éve volt és még magam is meglepődöm, hogy egyedül is létezem. Mintha csak a teremtőnek még valami dolga volna velem. Persze ismerős lehet ez az érzés azoknak is, akik nem hisznek. Sem teremtőben. Sem önmagukban. Itt lehet a válasz. Az önmagunkban való hit meg-megrendül. Elbizonytalanodunk. Tesszük a dolgunkat szorgosan, adunk, mégis megszokjuk, hogy csak a nehézségek jönnek. Már azon lepődünk meg amikor nem terhelést kapunk. Örülünk, mint az a bizonyos macska, amit a farkánál fogva pörgetnek és örül, amikor végre elengedik. Nem is olyan egyszerű szemléletet váltani. Tudatosítani, hogy akár jó is lehet. Akár működhet is. A jó pedig nem csak a véletlen műve. Hallani, hogy a kiégés magyar népbetegség lett. Tudjuk a történelmünkből, hogy nehéz sorsú hazánk. Tehát van teendőnk ilyen téren. Fontos, hogy amikor rám tör egy egy helyzet kapcsán a letörtség, akkor fogalmazzam meg és mondjam is ki hangosan, akár egyedül is, hogy mi lenne a cél ilyen téren. Eltelik bizonyos idő és meglepődünk, hogy megvalósulni látszik. :) Katinapüdvözlet

Közelség

Jó-reggelt-szomszédLáttam nyaralásaink idején olasz családokat teraszaikon ebédelni és esténként hatan tízen is együtt ültek, beszélgettek. Láttam nemrégiben roma családot amint vonultak a kínai piacon hatan nyolcan, mert cipőt kerestek az egyik gyereknek. Hallottam a nagyapámtól, amikor mesélte, sok zsidó családban az a szokás, amikor felnőnek a fiaik több felé  elküldik őket a szüleik, hogy boldoguljanak. Eszembe jutnak a magyar meséink szófordulatai:”…elküldte az apa a fiait szerencsét próbálni.” Elgondolkodom gyakorta, hogy a nyolcvanas években épült nagy tetőteres házakban hazánkban helyet készítettek sokan a gyerekeiknek. Ám azok távolabb települnek. Pedig mennyi segítséget jelentene a nagyszülők, testvérek közelsége. Amikor a gyerek lázas beteg vagy ha valamit már tapasztalatból jobban tud az öregebb. Lenne persze konfliktus is. De sok helyzetben a segítség előnyt jelenthet. A konfliktus kezeléstől a konfrontációktól félnek sokan. Noha ebben is lehet gyakorlatra szert tenni. Szociálisan ügyesedni. Kihívás talán külön önállóan teremteni fészket. Nézzük meg Szentendrén a Skanzen régi magyar épületeit. A ház hosszú volt. Elől laktak a szülők. Amikor házasodtak a gyerekek hozzá építettek sorba sorba. Végül egészen hosszú épület lett. Építkezéskor kalákába összefogtak, egymásnak segítettek. Most elhatárolódnak, eltávolodnak a családtagok. Pedig a net., a telefon nagyon közel is hozhatja őket. Félnek egymástól az emberek? Olyat talál mondani vagy tenni amit később megbán? Kerüli a konfliktust? Persze ha csak nem tanyán él, vannak szomszédai. Vagyis igazodni, alkalmazkodni kell. De a szomszéd egy idegen. Ha megorrol rá valaki, akkor másként  van egy kicsit, mintha a rokonával lenne ez a helyzet. Érdekes belegondolni, mennyire játszik szerepet a szükség, a közelség-távolság szabályozásában az emberek helyezkedésében. Még önmagának is ritkán vallja be őszintén a valós indítékait az ember. :) Kati

Vadászok kezelése

képmutatóHaszonleső hozományvadászok  lefegyverzésére alkalmas  mondatokról eszmecserélt két hölgy. „Amint elmondom, hogy három hétre csak negyven ezrem van, már nem is érdeklődik irántam a férfi.” Lám a kiszemelt prédát az ordas vadász ejti. Tipikus helyzet. A szerepek le vannak osztva. Mozog a vadász. Helyezkedik. Nevezhető, jellemezhető erősebben is. Színészi alakításai többé kevésbé hitelesek. Türelme is változó. Mennyi időt szán egy egy  áldozat becserkészésére.  Kérdéses az is, hogy mikor adja fel. A gazember a hozzá hasonlót felismeri. Amint olyan mondatot hall, amit akár ő is mondhatott volna, odébb áll. Keres kihasználható prédát. Jóhiszemű, türelmes, udvarias, segítőkész, együgyű, kihasználható, naiv, lúzert,  akit mozgathat. „Mindig csak ilyen számító haszonlesők jönnek felém.”-panaszolja a kedves hölgy.” Gazemberhez „gazemberül” kell szólni, ahhoz hogy elűzd őket. „-okítja őt barátnéja. Elgondolkodtam a diskurzuson. :) Kata

Alkalmazkodom

alkalmazkodóVálogatja a nagy termetű ember a paprikát a piacon. Mindenből a legnagyobbakat. A kisebbeket félre dobja. Elkapdosom. Nekem pont a kisebbek kellenek. Ugyanígy tesz a hagymákkal is. Azokat is elkapom. Közben magamban mosolygok. Fejemben rengeteg gondolat kavarog. Alkalmazkodásról. önismeretemről. Szoktam olvasni a neten. Ugyanaz a nő más más, más más férfi mellett. Ki mellett, melyik énem rajzolódik ki. Alkalmazkodom. Igazodom. Tudom az önismeretünk tökéletesedik amíg csak élünk. Tudom magamról, hogyan szoktam illeszkedni. Amiben csak lehet alkalmazkodom. Van viszont, amiben márpedig nem. Érdekes elgondolkodni rajta mikben tudunk és mikben nem adunk lejjebb. Amikor kényszerítenek, az milyen állapotba hoz minket. Hogyan oldjuk meg? Hol az a pont, amikor elhagyjuk végül is a terepet? Meddig küzdünk. Mikor nem? :) Kati

Homlokomra van írva,hogy „Lúzer”?

lúzerAz udvarias, türelmesnél majd mindenki bepróbálkozik, hogy kihasználható-e. Ha igen, milyen mértékben? Egészen addig, míg be nem telik a pohár és azt nem mondja: „Ennyi. Eddig és ne tovább. Elég volt. Teljesen azért ne nézzenek hülyének.” De miért is van ez? Miért törekszik majd mindenki kihasználni a másikat? Érdekét érvényesíteni. Egoista világunk lett. Aki lelkileg rendben van, az nem törekszik bántani a másikat. Nem tesz olyat, amit nem szeretne, hogy vele tegyenek. Sajnos kevesebb a lelkileg rendben levő ember.  Hányszor hallottam: ” Olyan családtagom van, akivel a nulla kontaktus az optimális.” Megannyi nagyi panaszolja, hogy redukálja a vejével a találkozást a minimumra, mert az mindig bepróbálkozik, hogy kihasználja. Milyen érzés kihasználtnak lenni? Elmegy az ember életkedve. Csalódott lesz. Kerülni kezdi az embereket. De tudnának erről mesélni az özvegyek. Egyedül maradva tapasztalja, ilyenkor, hogy mennyire magára utalt. Korábban nehézségek esetén volt valaki, akivel összekapaszkodhatott. Most viszont magára utalt.  Nem egyszerű találni olyan valakit, akivel az ember összetarthat. A reménytelen kilátástalan, sikertelen helyzet oldódhat. :)Kata

Sorok közt

sorok köztA rendszer váltás előtt, ha valamiról nem lehetett írni, akkor amolyan virág nyelven fogalmaztak. Ma egy párkeresés során is, ha már beszélt többekkel valaki, ráismer a tipikus mondatokra. Például, amikor úgy fogalmaz egy ember, hogy minőségi együttlétet akar. Akkor az „akar” szó jelzi az erőteljességét. Vagyis, hogy nem gyengéd emberről van szó, hanem egy akarnokról. A „minőségi” jelző  pedig sokszor azt jelenti, hogy mindent akar (orál, anál) elvárásai vannak. Vagyis olvasni kell tudni a „sorok” között. Az érdekvezérelt haszonlesők sem azonnal mutatják ki a foguk fehérjét. Eltart egy ideig, amíg megmutatkozik, hogy inkább az érdekeik érvényesülése a fontosabb, mint a jó együtt élés. Léteznek e téren igen türelmesek. Olyanok, akik hosszabb ideig is képesek várni, amíg kellően „megfőzik”, azaz befolyásolhatják a kiszemeltet  a kihasználás reményében. Tudják már sokan, hogy azt illendő mondani:” Igen, komoly kapcsolatra vágyom.” Hiszen a naív partner ezt akarja hallani. Ember legyen a talpán, aki aztán ilyenkor tisztán lát. Hol  van tényleg őszinte szimpátia. Ki az aki valóban minket akar. Sajnos remek színészi alakítások vannak. „Színház az egész világ. S benne színész minden férfi és nő.” Kati

Egy szerető apa kálváriája – A magyar apai jogok testközelből

A cikk eredetije itt.

A férfimozgalom, az apajogi mozgalom hosszú ideje minden eredmény nélkül ismételgeti, hogy az apai jogállás megállapítása és az apai jogok bírósági érvényesítése tekintetében nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn hazánkban. A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság most arra tesz kísérletet, hogy egy sajnos szokványosnak nevezhető apai perspektívából mutassa be, hogy a magyar jogrend miként taposhatja sárba az elvált apák jogait. Interjúalanyunk, Takács László, csak egyetlen azok közül a millió számra létező apák közül, akiknek a nők irányba elfogult magyar bíróságok és a nőszervezetek összefonódásának köszönhetően eredményesen sikerült tönkretenni az életét a gyermekével együtt.

 

Ahogyan azt ennek az interjúnak az első részéből is láthatjuk, elképesztő kettős mérce feszül a magyar jogrendben: gyakorlatilag a nők bármiféle számonkérés nélkül hónapokra is elzárhatják a gyermeket az apa elől, de az apán számon kérik, ha ennek az állapotnak véget kíván vetni. A nyugati apaszervezetek már régen felismerték és próbálnak küzdelmet folytatni a szinte általános anyai önkény és az azt aktívan támogató jogrend ellen. A jelenségnek neve is van: “parental abduction”, amit nemes egyszerűséggel “szülői elrablásnak” vagy “szülői gyermekrablásnak” fordíthatunk. Ahogyan azt az interjú alany, Takács László is jól megfogalmazza, a jogrend gyakorlatilag a női gyermekbántalmazóknak, gyermekrablóknak, elidegenítőknek nyújt segédkezet, akik visszaélve az anyaság iránti társadalmi tisztelettel gyakorlatilag a gyermeket mindenféle retorzió nélkül elzárhatják az apától, ezzel fejlődésében visszavethetik, gyakorlatilag megnyomoríthatják őket.

 

Súlyosan elfogult, prekoncepciózus tárgyalási módszerek, manipulált jegyzőkönyvek, manipuláló szakértők, feminista szervezetek a bíróságokon, szándékosan olyan hosszan elhúzott eljárások, amely idő alatt a gyerek lényegében elidegenedik az apától, mi több felnő, és így válik az egész peres ügy végül okafogyottá. Ez képezi ma az igazságszolgáltatást ebben az országban az apák részére.

Figyeljünk az interjúban elhangzó nevekre különösen: ott találjuk például Dr Spronz Júlia nevét is, aki Magyarország egyik első számú férfigyűlölő szervezetének az alapítója. A PATENT egyesület vagyis a “Patriarchátust Ellenzők Társasága” már a nevében is egy vicc: mintha valaki hókuszpókról beszélne valóságként, úgy beszélnek ők a “patriarchátus” igazolatlan feminista elméletéről. Ha létezne a patriarchátus, vagyis az apajogú társadalom, akkor nem úgy állna a helyzet, hogy ma a magyar bíróságokon egy apa még a másik fél alkalmatlansága esetén sem kaphat felügyeleti jogot a gyermekei felett.  Ha valaki úgy érzi, hogy szégyenteljes morális összeférhetetlenség, hogy valaki egy ilyen férfigyűlölő szervezetben vezető tisztségviselő és emellett jogászként praktizálhat, az talán nem jár messze a valóságtól. De a feminista, férfigyűlölő szervezetek és a jogrendszer valóban alávaló összefonódásáról mesélhetünk hátborzongatóbb történetet is: említhetjük a Justitiát megcsúfoló “Bírónők Egyesületét” is, amely szervezet egyik alapítója egyben a NANE vérfeminista, férfigyűlölő szervezetnek az egyik vezető tisztségviselője is, Dr Wirth Judit. Az egyebek mellett általa életre hívott Bírónők Egyesülete évek óta “érzékenyíthet” a bíróságokon, hogy miként kell a nők irányában kellően szenzibilis,  valójában lényegében előítéletes, férfigyűlölő eljárásokat lefolytatni, mintha azok nem lennének maguktól is kellően elfogultak. Mit kereshet egy ilyen szervezet a magyar bíróságok közelében?

Nem marad más lehetősége a férfiszervezeteknek, minthogy a köznyilvánosság szégyenfalára írjuk mindazoknak a nevét, akik feminista szervezetként a férfiak ellen uszítanak és akik egy ilyen jogrendszer működtetésében személyesen részt vállalnak, mind bírósági, mind gyámügyi vonalon. Határozottan felszólítjuk az államot, hogy az apák diszkriminációjára uszító, apahibáztató, férfigyűlölő szervezetektől vonjon meg minden állami támogatást! A férfigyűlölet és az apaellenes jogi uszítás és manipuláció nem képezheti legitim részét Magyarország államilag támogatott civil szférájának. Méltányos, tisztességes, időhúzástól mentes, sőt gyorsított bírósági és gyámügyi eljárásokat követelünk az apáknak! Követeljük a megfelelő, új, diszkriminációtól mentes törvényeket és rendeleteket az apák jogainak érvényesítéséhez! A gyermek-szülő kapcsolatokból eltékozolt évek soha nem hozhatóak vissza!