A cikk eredetije itt.
A férfimozgalom, az apajogi mozgalom hosszú ideje minden eredmény nélkül ismételgeti, hogy az apai jogállás megállapítása és az apai jogok bírósági érvényesítése tekintetében nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn hazánkban. A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság most arra tesz kísérletet, hogy egy sajnos szokványosnak nevezhető apai perspektívából mutassa be, hogy a magyar jogrend miként taposhatja sárba az elvált apák jogait. Interjúalanyunk, Takács László, csak egyetlen azok közül a millió számra létező apák közül, akiknek a nők irányba elfogult magyar bíróságok és a nőszervezetek összefonódásának köszönhetően eredményesen sikerült tönkretenni az életét a gyermekével együtt.
Ahogyan azt ennek az interjúnak az első részéből is láthatjuk, elképesztő kettős mérce feszül a magyar jogrendben: gyakorlatilag a nők bármiféle számonkérés nélkül hónapokra is elzárhatják a gyermeket az apa elől, de az apán számon kérik, ha ennek az állapotnak véget kíván vetni. A nyugati apaszervezetek már régen felismerték és próbálnak küzdelmet folytatni a szinte általános anyai önkény és az azt aktívan támogató jogrend ellen. A jelenségnek neve is van: “parental abduction”, amit nemes egyszerűséggel “szülői elrablásnak” vagy “szülői gyermekrablásnak” fordíthatunk. Ahogyan azt az interjú alany, Takács László is jól megfogalmazza, a jogrend gyakorlatilag a női gyermekbántalmazóknak, gyermekrablóknak, elidegenítőknek nyújt segédkezet, akik visszaélve az anyaság iránti társadalmi tisztelettel gyakorlatilag a gyermeket mindenféle retorzió nélkül elzárhatják az apától, ezzel fejlődésében visszavethetik, gyakorlatilag megnyomoríthatják őket.
Súlyosan elfogult, prekoncepciózus tárgyalási módszerek, manipulált jegyzőkönyvek, manipuláló szakértők, feminista szervezetek a bíróságokon, szándékosan olyan hosszan elhúzott eljárások, amely idő alatt a gyerek lényegében elidegenedik az apától, mi több felnő, és így válik az egész peres ügy végül okafogyottá. Ez képezi ma az igazságszolgáltatást ebben az országban az apák részére.
Figyeljünk az interjúban elhangzó nevekre különösen: ott találjuk például Dr Spronz Júlia nevét is, aki Magyarország egyik első számú férfigyűlölő szervezetének az alapítója. A PATENT egyesület vagyis a “Patriarchátust Ellenzők Társasága” már a nevében is egy vicc: mintha valaki hókuszpókról beszélne valóságként, úgy beszélnek ők a “patriarchátus” igazolatlan feminista elméletéről. Ha létezne a patriarchátus, vagyis az apajogú társadalom, akkor nem úgy állna a helyzet, hogy ma a magyar bíróságokon egy apa még a másik fél alkalmatlansága esetén sem kaphat felügyeleti jogot a gyermekei felett. Ha valaki úgy érzi, hogy szégyenteljes morális összeférhetetlenség, hogy valaki egy ilyen férfigyűlölő szervezetben vezető tisztségviselő és emellett jogászként praktizálhat, az talán nem jár messze a valóságtól. De a feminista, férfigyűlölő szervezetek és a jogrendszer valóban alávaló összefonódásáról mesélhetünk hátborzongatóbb történetet is: említhetjük a Justitiát megcsúfoló “Bírónők Egyesületét” is, amely szervezet egyik alapítója egyben a NANE vérfeminista, férfigyűlölő szervezetnek az egyik vezető tisztségviselője is, Dr Wirth Judit. Az egyebek mellett általa életre hívott Bírónők Egyesülete évek óta “érzékenyíthet” a bíróságokon, hogy miként kell a nők irányában kellően szenzibilis, valójában lényegében előítéletes, férfigyűlölő eljárásokat lefolytatni, mintha azok nem lennének maguktól is kellően elfogultak. Mit kereshet egy ilyen szervezet a magyar bíróságok közelében?
Nem marad más lehetősége a férfiszervezeteknek, minthogy a köznyilvánosság szégyenfalára írjuk mindazoknak a nevét, akik feminista szervezetként a férfiak ellen uszítanak és akik egy ilyen jogrendszer működtetésében személyesen részt vállalnak, mind bírósági, mind gyámügyi vonalon. Határozottan felszólítjuk az államot, hogy az apák diszkriminációjára uszító, apahibáztató, férfigyűlölő szervezetektől vonjon meg minden állami támogatást! A férfigyűlölet és az apaellenes jogi uszítás és manipuláció nem képezheti legitim részét Magyarország államilag támogatott civil szférájának. Méltányos, tisztességes, időhúzástól mentes, sőt gyorsított bírósági és gyámügyi eljárásokat követelünk az apáknak! Követeljük a megfelelő, új, diszkriminációtól mentes törvényeket és rendeleteket az apák jogainak érvényesítéséhez! A gyermek-szülő kapcsolatokból eltékozolt évek soha nem hozhatóak vissza!
Én vagyok az az erős, akit annyi baj ért már, ám minden trauma csak erősebbé tett? Vagy úgy gondolok magamra, mint egy rakás szerencsétlenségre? Ha lehet ne egy szeles, esős napon vagy fáradt ébredéskor tegyük ezt a kérdést önmagunknak fel. Akkor inkább csak éljünk túl. Tehát hogyan tekintünk önmagunkra? Fontos ez, hiszen oda sorakoztatunk a tetteinkkel érveket. Előbb utóbb mások is úgy fognak ránk tekinteni. Akár terápiás céllal is használhatjuk magunknak ezt a módszert. Vegyünk egy üres lapot és autómatikusan írjuk gyorsan a szavakat amik eszünkbe jutnak. Lehet bármiről is. De lehet önmagunkra vonatkoztatva is. Majd, ha jó sokat írtunk, olvassuk el. Kirajzolódik, hogy mi foglalkoztat leginkább. hogyan érzünk az adott témában. Valamint, hogyan vélekedünk önmagunkról. Döntések esetén is elég jó módszer. :) Kati
