Az alkoholizmushoz hasonló mértékű probléma az öngyilkos hajlam. Az alkoholista is minden esetben depressziós. Az ő megoldó kódja az ital. A szuicid hajlamúnak a letargia és a helyzet feladása. Aki ilyen partnerrel kezd kapcsolatot olyan kilátásai vannak, hogy sokszor találgathat majd:”Vajon mit nem tett elég jól?”. Benne van a hiba? Persze felesleges rágódni. Hiszen emberek vagyunk. Jogunkban áll hibázni. Elrontani dolgokat. Kell legyen olyan kontaktus, amiben érezhetjük, a kajla rontásainkkal együtt is elfogadnak. Mindenkinek joga van szociálisan ügyetlenkedni a világban. Bármennyire is igyekszünk, követünk el hibákat. Az emberek eltérő pontokon érzékenyek. Ahogyan mindenkinek más zene tetszik igazán, úgy az érzékeny lelki pontok is  mindenkin kicsit máshol vannak. Ebben szerepe van annak, hogy gyerekként milyen hatások értek. A szüleink hol hibáztak. Az, hogy hibáznak garantált. Borítékolható. Sőt ha nagyon igyekeznek nem hibázni, akkor is fognak. Felesleges görcsölni. A helyzetek, amikben nem jól reagáltak, érzékeny pontokat hoznak bennünk létre.  Valamilyen csomagja mindenkinek lesz felnőtt korára. Ahogyan szokták mondani:”Akinek a baja kompatibilis a tiéddel, azzal leszel együtt hosszabban.” :) Kata

Például a ház, a föld, a vagyon. A maradandó dolgok. Egy élet munkája. Van aki semmibe veszi mindezt. Csak a pénz számít. Csak a ma és a jövő. Annak idején a tanárnőnk azt mondta:”  Nemcsak azért tanulunk történelmet, mert érdekel, mi volt régen hanem azért is mert a régi dolgokból a jelen is jobban érthetővé válik”. A jövő jobban tervezhető lesz. Jobban megismerhető az ember. Nem haszontalan figyelni az elődeinket, szüleinket, nagyszüleinket. Hogyan éltek át nehezebb időket? Erőt miből merítettek? Ismerjük az érzést: Mit nem adnék érte, ha még anyám hallhatnám, amint beszélget velem. Azok szokták ezt nagyon érezni, akik már nem tehetik meg. Felértékelődik a történés. Amikor jelen volt sokszor nem értékeltük, sőt még terhes is volt emlékszem. Azt is tanulnunk tanítanunk kell, hogyan becsüljük meg értékeinket.:) Kati

Mi számít annak? Beszélni a pénzről? Az anyagi helyzetünkről? A kapcsolatainkról? A partnerünkről? A szexualitásunkról. A tabuk leomlanak. Nincs idő rejtegetni a dolgainkat. A világ gyorsan halad. Pillanatok alatt változik minden. Egy kattintással, egy gombnyomással válhatunk egyedül állóvá. Kivetnek, kidobnak egy rendszerből, amiről azt hittük működő képes. Kegyetlen dolgok ezek. Add amid van és takarodj. Elvárnak tőlünk. Odaadás támogatást. Bizony gyakorta kihasználnak. Követelőznek. Egy  bizonyos pontig tűr az ember, aztán besokall és van amikor azt mondja: Már nem érdekel. Fásult lesz. Érthetően. Szeretnénk megőrizni az önmagunkkal kapcsolatos jó érzéseket. Tudni önmagamról, hogy jó vagyok. Ezt törekednek elvenni tőlünk.  Visszahúzódóbbá válni ilyenkor természetes. Védekező pozícióba helyezkedni. A provokáló elvárásokkal szemben. Telhetetlen elvárások. Kihasználás. Erős kifejezések. Ismerősen csengenek. Voltunk mind a két oldalon már feltehetőleg. Megfigyelhetjük önmagunkat hogyan viseljük. Mennyire vagyunk edzettek, erősek? Meddig megyünk el? Mikor adjuk fel? Nem véletlen magányosodik el a korunk embere. Kell találnunk ilyenkor valamilyen dolgot, amiben még hinnünk lehet. :) Kati

Gyorsan felbomlanak a kapcsolatok. Könnyen leellenőrizhetővé vált mindenki a technika vívmányai által. Telefon és net. segítségével pillanatok alatt kontrollálható mindenki. A válások özvegyülések után egyedül nem könnyű. Igazán harcos, küzdő szelleműnek kell lennie az egyedül maradónak, hogy tisztességesen túléljen. Legyen otthona, étele, munkája, meleg helye. Tudjon nemet mondani, ha kitartott szeretői pozícióba próbálnák sodorni. Minderre meg kell tanítani lányainkat, de fiainkat is. Tudjon magának ételt, tiszta ruhát teremteni. Sajnos garantált, hogy a naív egyedül levőt megpróbálják kihasználni. Keserű tapasztalások, sebek után tanulja meg nem hagyni magát. Külön fejtegetést megér a munkahely is, ahol a pénz reményében hajlandóvá lesz olyasmire is az egyén, amit nagyon nem fogad el. Most viszont inkább a magán élet beli erkölcsünkről gondolkodjunk. Férfiak véleményét hallottam arról, hogy egy nő mennyi büszkeséget engedhet meg magának. Például egy nőt aki korosan azt mondta a férfinak, hogy márpedig nem lesz szerető, az adott úr figyelmeztette: „Ilyen bátor kijelentést még egy huszonéves nőnek is meg kell gondolnia”. A büszkeség mindkét félnél megmutatkozik tehát. Gazdag férfi úgy gondolja, neki joga van a neje mellett szeretőt tartani. Hallom szinte a hölgyeket, amint az ilyen férfit macsónak nevezik. Van akinek ez a vélemény és helyzet vérlázító és provokatív. Bár amilyen sok helyen ez évekig működik! Elgondolkodhatunk azon, hogy a helyzet  szereplőinek  jelleme, önbecsülése ilyenkor hogyan alakul. Mennyire deformálódik. Van ilyenkor beletörődés, számítás bőven.  A nej, aki esetleg tud a dologról, de beletörődik. A nemet mondó szerető jelölt. Egy esetlegesen adódó igent mondó szerető jelölt. Keserű haszon szemlélet. Talán triviális megállapítás, de azért a pénz, a haszon nem minden. Töprengjünk el ezen.  :) Kati

Ez is egy Nietzschse idézet tartalma Pontosan úgy szól:”Minden HOGYAN elviselhető, ha van miért. Ha egy cél hajt minket. Például a magányt is el tudja viselni egy idős, ha szeretné még látni az unokáját. A Schindler listája című filmben akit el akartak vinni a táborba, kétségbeesetten szajkózza: „Nekem munkám van.” Vagyis ő rá még szükség van. Őt nem lehet csak úgy kivégezni. Még ha rossz is az a munka. Valakinek el kell végezni. Hány nyugdíjba vonuló érzi, hogy rá már mi szükség van. Csak felesleges, útban van. Holtan többet érne az utódoknak. Nagyobb hasznukra volna a hagyatéka. Persze ez elég szomorú tény. Keserű igazság. Van az a rendes anya, aki azt a szívességet is megteszi, hogy meghal, csak hogy segítse a hagyatékával az utódokat. Ez egy nagyon szomorú igazság. Ha valaki feladja. Önmagát a betegségeknek átadja. Mert bizony fejben dől el, hogy kűzd-e az ember. Van-e értelme kűzdenie.  Látja-e értelmét a kűzdelemnek? Itt a magányos depresszió érhető tetten. Még ha el is bújik a felszín alatt.  Nem egyedi eset. Sőt inkább tipikus. Hogyan lehet erőre kapni? Ilyen állapotban kiutat találni. Kételyek helyett legyen cél. Az élet értelme az élés maga. Elgondolkodhatunk rajta.:) Kata

A szüleimé még fából volt. Az újabbak pedig műanyagból. Amikor havat lapátol az ember leesik a nyélről a műanyag. Használhatatlan pár hét alatt. Az ára többszöröse. Még szerencse, hogy a régi fából készült megvan. Másként hogy is lehetne elkotorni a térdig érő havat. Persze a betervezett elavulás  és hasonló elméletek kavarognak ilyenkor az ember agyában. Keserű az ember, ha nincs jó szerszáma. Lustábbá váltunk. Kevesebb idő alatt, minél nagyobb hasznot akarunk. Egyre silányabb termékeket árusítunk. Dühös, akinek selejtes szerszámmal kell dolgoznia.  A munkáját ímmel-ámmal összecsapva csinálja. Hosszú távon unott, depressziós. A többiek hangulatát is rontja. Kiég. Burn out szindrómának is nevezik, ha nincs kedve sosem dolgozni. Ha mindenhol selejtes holmik veszi körül. Csupa selejtes tárgy. Az életkedve nehezen emelhető.  Gondolkodjunk el rajta, valamilyen ponton, csak megtörhető az ördögi kör? :) Kati