…azt a bizonyos repülőt. Késztetése megmondani a beoszsztottnak, hogy mit kéne csinálni a főnökének. A szülő szeretné megmondani, hogyan kéne az igazgatónak az iskolát elrendeznie helyesebben. Ott a lehetőség. jelentkezni lehet tanerőnek, főnöknek. Csinálni kell. Mindjárt lehet tapasztalni, mennyire megy. Nem véletlen jut el egy ember egy bizonyos szintre. Képes arra a munkakörre, Van rálátása, ki mire, mennyire képes. Kihívások elé állítva egy egy ember önmagában erőket mozgósít. Önmagát meghaladja. Fejlődik. Sikerélményre tesz szert. Szintet lép. Hiszem, hogy nem kiszúrásból állítanak egy egy feladat elé. Képesnek tartanak rá, hogy ahhoz felnőjek. Még mindig fejlődni vagyok képes. Ahogy mondani szoktam: „Az utolsó percekig fejlődik az ember. Némely elméletek szerint, még azután is. Ágál az ember, ha elfárad. Megpihenne. Azon a bizonyos komfortzónán túl, mint tudjuk sikerélményhez juthatunk. Az önbecsülésünk emelkedhet. Önmagunkat oda kevesebbszer juttatjuk. Maximum kíváncsiságból. Kalandvágyból. Hajlamos elkényelmesedni, bepunnyadni, ellustulni az ember. Egy külső, hozzáértő objektívebben rálát. Igenis képes vagyok meglépni szinteket. Erő van bennem. :) Kati

A borulátó és a lehetőségekre fókuszáló szemléletűt figyelem. Kutat mindkettő. Az elméleteihez igazolást keres. Hová tartanak? Hová jutnak el? A beállítódásaikat kitől kapták? Örökölték? A környezeti hatás következménye részben az attitűd, amivel a világban közlekednek. Ontják a környezetükre a szavaikkal, tetteikkel a beállítódásuknak megfelelő élményüket tetteiket. Figyelik a partnereik, gyerekeik. Hat. Menekülünk a negativizmusuktól, ha tehetjük és közelítünk a pozitvizmusukhoz, amennyire csak lehet. Hiszen érzi a lelkünk az előre vivőt. Oda csatlakozunk. Azt teremtjük. Ha van miért, oda út is lesz. Megfigyeltem. Figyelem mi az amiért érdemes? Haladok olyasmik fele. Olyanok is vannak, akik másolnak, figyelnek. A sugárzót keresik az emberek. Magával ragad. Hatni bír. :) Kati

Határozottan kiálltja a négyéves. Mutatja, tanít, hogyan húzzam magam is a határaimat. Hányszor nehéz nemet mondanunk!- gondolkodom el rajta. „Akarom!”- kiálltja. Korrigálom: „Szeretném” Csiszolódunk össze. Hiszen egy kontaktusban mindkét fél hat egymásra. Figyelem, hogy lettem, túlzottan is alkalmazkodó. Amikor visszatértem a pályára a versenyszférából, a gyerekek tanítottak. Nem kell megkérni, hanem utasítsak! Nem kell minden apróságot megköszönnöm. (Ahogyan vállalkozóként a megrendelőkhöz túlzottan igazodtam.) Az újabb generációk úgy működnek, hogy nekik minden jár. Mert megérdemlik. Visszatérve az előző gondolatmenethez, a kicsik szülei törekednek azonnal teljesíteni, amit a kicsi kér. Ha nem teszik, a kicsi nyafog vagy számtalanszor elismétli, amit akar. Inkább, hogy ne ismételgesse és ne nyafogjon a szülő teljesít. Neveli a kicsi a szülőt. Többször észre vettem, hogy hazaérve már sorolja is amiket akar. Mondom, először megérkezem. Kezem mosok és a ruhám. Tusolok és utána. Késleltetnie kell, a vágyai megvalósulását. Addig foglalkozzon a kedvenc játékaival! Szokja, hogy önállóan elfoglalja magát. Ahogyan mi is tettük kiskorunkban. Most az időseknek az erejük teljében levő utódaiknál sorba kell állni, mert első a gyerek. Nekünk az apáink nagyapápáink voltak az első helyen. Ahogy a kínai mondja: „nagytiszteletű apám”. Ha sivalkodtunk ránk mordultak. Legyen célunk, hogy a kicsi gyakorolja önállóan lefoglalni magát. Elmélyedni, lekötni önmagát. Ne a csík tolja a repülőt! Hiszen, mint tudjuk például az elváltaknál is a gyerekek számtalanszor a két felet kijátsszák. Ne a gyerek nevelje a szülőt, hanem fordítva. :) Kata

Volt régen a konyhákban priccsnek nevezett heverő, amire le lehetett dőlni ebéd után egy kicsit, és a gyerek is anya mellett játszhatott, amíg a mama főz, mos. Üldögéltem egykeként szomorkásan és a szüleim töprengtek. Igen rossz evő voltam. Apám felment a padlásra és egy füstölt sonka darabbal jött vissza. Adtak nekem katonákat. Faltam. Rádöbbentek, hogy ami a fogam alá való, az jöhet. Halljuk manapság, hogy a különböző vércsoportok, más más étkezést preferálnak. Lám, apám megérezte, mi kell a gyereknek. Talán eszébe jutott, hogy amikor ő gyerek volt, mi dobta fel. Elmesélte, hogy a barátját felvitte a padlásukra és füstölt kolbászokkal megetette. Később a a feleségeik a testvér lányok lettek. Sokat hallgattam esténként a beszélgetéseiket. Visszatérve a történetemre a kis húsevő „ragadozó” elemébe lesz, ha megkapja amit az ösztönei szerint igényel. Ma is ha a sovány nyers füstölt sonkát téphetem érzem, az ilyen ösztön felébred. Figyelem a barátnémra bízott uncsi az asztalról lokodja a neki kellő ételt, amíg a mamája elfordul. A szülők szigorú, hús-tojás, cukor megvonással étkeztetik a gyereket. Kamaszként, pedig a másik ilyen ismerős leányzó kanál számra szórja a teájába a mamánál a cukrot ahol a szülei nem tilthatják le. Kikerül a kontroll alól. Megkívántam a napokban a sonkát és vettem egy kis darabot. Ez elég is volt. Ha érzi a lelkem, hogy, megkaphatja, ha megkívánom, akkor elég egy kis darab. Ám, ha szigorú diétára fognám, sóvárogna. Mint kamaszként, egy heti koplalás után egy tepsi meleg pogácsát az osztálytársnőm befalt. Majd belehalt utána. A kemény megvonás és a meleg kelt tészta nagy terhelés volt a tápcsatornának. Nagyon sok mindenről kell mesélnünk a kamaszkor előtt, amíg még meghallgatni akar. Történeteket, amik velünk vagy a rokonainkkal ismerőseinkkel voltak. Tapasztalatokat. :) Kata

Aki olyan céllal közelít, hogy dirgálhasson, az csalódik, amikor megtapasztalja, hogy nem sikerül. Mindenesetre bepróbálkozik. Akár partner, akár családtag. A megfélemlíteni törekvő főnök, akkor bír megfélemlíteni, ha hagyjuk. Amíg engedjük. Idézem az egyik olyan kolleganőnk mondását, akiről minden lepergett. /Úgymond folyamatosan a szájában volt az a bizonyos lesz.rom tabletta./ „Ja ha te mindent a lelkedre veszel!” Ergó a lelkiismereteseket felismerik és visszaélnek az attitűdjükkel. Gondolván: Ezzel mindent meg lehet csinálni. Persze az ember mérlegel. Amíg megéri valamiért, addig tűr. Aztán lép. Elég volt. Ez már nem fér bele. Visszatérve a dirigálni törekvő partner, amikor próbálja leállítani a nő ruha, cipő beszerzését, ám a nőnek a megjelenés fontos és mégis lesz olyan holmija, aminek örül, akkor érzi, nincs hatalma az őt korlátozni törekvőnek felette. Igénye van ezekre a „játékszerekre”. Már a hatalmaskodás is mint törekvés elgondolkodtató. Akár családtag, partner vagy főnök teszi. Az igazi szellemi erővel rendelkező nem teszi. Gondolkodjunk el ezen. Figyeljük meg a basáskodókat a környezeteünkben. Meddig működik ez a metódus? :) Katus

Zsámbék felé a buszon egy vékony néni Pátyra ment a telkére kertészkedni. Reggel eszembe jutott, amikor a kertem rendeztem, hogy az utiköltséget megspórolom, mert itt van az udvarom mögött a telek. A szemléletünket figyeljük meg! Nyűgnek találta a szomszéd a fűnyírást, a földdel való bíbelődést, erőfeszítést. Lehet a zsivajos munkahely után, mint egy szanatórium a kertünk, az otthonunk a világ legjobb apartmanja, ami hűvös szobával az aszályos rekkenő hőségben, kánikulában enyhülést, ad, megnyugtat. Egy munkahelyi arénában, versenyistállóban töltött munkaidő után az idegeink odahaza megnyugodhatnak. Itt nem ellenőrzik minden percben minden oldalról minden mozdulatunkat, reakcióinkat. Nem minősítenek állandóan. Nyafoghatnék, hogy 20 éve nem nyaraltam vagy örülhetek is a kertemnek, udvaromnak. Egyik panelban élő, régi osztálytársamnak mutattam az udvaromról fotót és azt mondta, ilyen helyeken nyaral. Eszembe jut a mondata gyakran, amikor a füvet nyírom, szedem fel a gyümölcsöt, a szőlőt gondozom, a vakodtúrásokkal bíbelődök, locsolok, gereblyézek, komlót,-bozótot írtok, permetezek, gazolok, baromfit gondozok. :) Kató

Benyújtják a számlát előbb utóbb mindenre, mondják a tapasztaltabb idősebbek. Jó ideig evidens az érzékszerveink megfelelő működése, majd idővel sorra gyengülni kezd. Végül elvesz mindent az élet. A nethasználat eleinte ingyenesen motivált, hogy oszd meg, amit csak bírsz képekkel. Majd ha nem akarod, hogy az adataid használják, fizess a saját profilodhoz való hozzáférésért is. A díjat emelhessék. Vagy mondj le róla, hogy láthatod, amiket oda tettél, szerkesztettél. Analóg a helyzet a nárcisztikus partnerek működésével. A beetető időszakban mutatott hozzánk állása akkor fordul, amikor kötődni kezdünk hozzá. Nyeregbe kerül. Meg vagyunk neki. Onnantól bántalmaz. Kritikával, leértékeléssel, törekszik megsemmisíteni, lenyomni, le- és eltaposni. Fölénk kerekedve hatalmaskodni. Keserű tapasztalás. Ahogy a mama mondaná.: „A két szép szemedért semmi sincsen, tanuld meg!” A vulgárisabb apai,-férfi szöveg: „Ne legyél naív! Aki kedveskedik az rádmászni akar.” Ergó okkal történik minden. Az érdeket, motivációt kell figyelnünk minden mögött. Bár ez eléggé gyanakvó, paranoiás szemlélet is. Ám tény. Amíg nem tanuljuk meg, sorra csalódunk. Kati

Egy párbeszéd egy influenszertől: ” Ne csinálj úgy mintha lenne életed, mikor tudjuk, hogy nincsen.” A mondat jelentése, hogy az illető céltalanul lézeng. Elgondolkodtam rajta. Hogyan jutnak el emberek ilyen szintre? Mi az oka? Milyen hatások érik, amiből ez lesz. Kitérhetek a depressziósokra is. Az idézet mondat fiatalok közt hangzott el. Ám középkorú is mondogatta nekem naponta, hogy „Sz.r az egész.” Talán nők körében ritkább ez az állapot, ha kénytelenek a kicsijüket gondozni. Korokra visszatekintve az orosz irodalom nagyjai érzékletesen mutatták be a tanult tehetetlenség állapotát a műveikben. Szindarab jut eszembe, ahol csak, teáznak a cári időkben és mintha állna az élet. Önismeretünket figyelembe véve terveket kell kovácsolnunk. Összehangolni a lehetőségeinkkel. Mit szeretnék? Hova akarok eljutni? Milyen lehetőségeim vannak? Önmagamon kívül még kire számíthatok? Kisebb feladatokra bontani az utat. Még ha kudarc is ér, felállni. Próbálkozni. Újra ás újra. Választani példaképet! : ) Kata

A legkisebb kétkerekűre próbálnám a letámasztókat szerelni felfele. Nem egyszerű egy nőnek. Kevésbé áll rá a keze. A csavarokat, anyákat keresgetem. Rendet raktam hátul, ahol tárolom ezeket. Érkezik a szomszéd. Elmesélem, amikor ő volt 4 éves, a vasárnapi szieszta idején leszerelte a lányom kis járgányának a kerekeit. A kis szerelő apja ahelyett, hogy visszaszerelte volna, amit a fia elrontott, a kicsit otthonról a mamájukhoz elvitte. Segített most hozni nekem megfelelő csavart az akkori négyéves. Majd mikor látta, hogy csak az egyik oldalon oldódott meg a probléma, megjelent a kisebbik fia kinőtt biciklijével. Örültem és kérdeztem, mivel tartozom. Ám ajándékul szánta. Szép történet. Az eleje negyven évvel ezelőtt volt. Most az ajándékozóm 44 éves. Lesz a lányom négyévesének min tanulnia. Sőt a másik lányom kicsije is megörökölheti. Vándorol a kétkerekű és a történet a kertvárosban :) Kata

Amikor a középkorú gyermekeink viselkedését módunkban áll összehasonlítani más, korunkbeli gyermekeinek viselkedésével, akkor lemérhetjük milyen munkát végeztünk. Tény, hogy alapból más más jellem, karakter mindenki. Ám a környezeti hatás, ami, mint tudjuk 70%-ban van az örökletes 30 % mellett itt is jelez. Jó munkát végeztem a párom és a szüleim segítségével. Még ha volt is rossz példa, amit nem volt egyszerű korrigálni. Azt látom, hogy vállalják a felelősséget, nem pedig másokra hárítanak, mint, ahogyan a velük egykorúaknál a rokonságban például megfigyelhettem. Egy egy helyzetben nem az az első reakciójuk, hogy kit hogyan húzhatnak le. Ezt is sajnos a kortárs, közelükben levőkön megfigyelhettem. Saját maguk törekednek mozgósítani szellemi, fizikai erejüket. Ahogyan látták mindig tőlem. Jó látnom, ahogyan az utódaikat sem jellemtelenné formálják. Még akkor sem, amikor vinné bárki olyan irányba őket. Itt is erőt érzek. Hiszen sokszor ilyesmihez is erő kell. Egy egy kisértés ne vigyen rossz fele. :) Kati