Doh, pinceszag, megsavanyodottság, tilalmak, elfojtott vágyak és érzések – legtöbbször ez jut az eszünkbe, ha vallásról és erotikáról, vallásról és szexről beszélünk, gondolkodunk. Előre bocsátom, amiről most írni fogok, annak nem vagyok mestere, csak tanulója. De állítom, hogy van bűn és bűntudat nélküli életöröm, erotikus villódzás férfi és nő között, holott talán mindketten házasok mással. Van felszabadult szexualitás, áradó szexuális energia – ha nem is úgy, ahogy a világ (közvélekedés, hangadóink, filmek és újságok) hirdetik. Vagy, ahogy elsőre gondolnánk.

Mentünk bevásárolni a nagypapával. Nála dolgozom, külföldön, gondozó vagyok. Hallgattuk az ottani Mária rádiót, éppen mise ment. Nem sokat értettem belőle, de örültem neki, figyeltem az énekekre, közben elkalandozott a figyelmem, visszatért.

Egy idő után vettem észre, hogy komoran nézek magam elé. Nem volt rossz kedvem, mégis. Aztán, hogy magamba vagyok gubózva, összefontam a karjaim magam körül, és néztem az utat, szó nélkül. Valami hiányzott, vágy moccant bennem.

Egy ötvenes nő jött ki a boltból, ahol megálltunk, futólag találkozott a pillantásunk. Megint a moccanás. „Nagy a feneke” – gondoltam. Igen, de… megtetszett, hogy hosszú, szőke haja van. Ez ma nagyon erotikus, valószínű prédának állítja be eleve a nőt. Fekete István (a vadász és író) szerint legalábbis a természetben a fehér szín nagyon veszélyes, a falkából a fehér foltút támadják először meg, a fehér galamb van a legnagyobb életveszélyben, stb. Nő, fehér színnel… mocorog a vadászösztön belül, pedig kicsit tényleg elhízott. És az arca is tetszik, hiába nem mai csirke már.

AKARTAM kilépni önmagamból, élvezni a közösséget magammal, hogy nőkkel fogok a boltban találkozni, és hogy – mindezt Istennel teszem.

Ha úgy vesszük, nem történt semmi különös. Kicsit előadtam magam, igyekeztem felhívni magamra a körülöttem lévők figyelmét, széles gesztusok, erélyes fejmozdulatok, kissé teátrális körbepillantás – jeleztem, itt vagyok, élek. Nem tudatosan tettem, csak most, utólag fogalmazom meg az eszemmel mindezt. Pont úgy hozta a sors – a nagy kerítő ;-) –, hogy új helyen voltunk, nem igazodtam ki. Segítséget kellett kérnem. Vagy – magamba gubózva, görcsösen keresem egyedül, amit éppen nem találok. Mily érdekes! – csupa eladónő volt körülöttem. Hangsúlyozom, nem történt semmi különös, egyikük telefonszáma sincsen meg. DE beszélgettünk – ha csak pár szót is. Rám figyeltek – ha csak pár percig is. Benyomást tettem rájuk – ha nem is teljesen a hódító Casanováét. Egy nő megmutatta, hol a zsemlemorzsa, és mikor együtt sem találtuk, elment egy eladót megkérdezni. Természetesen kedves mosoly kíséretében megköszöntem neki.

Most kicsit a hit magasiskolája következik pár gondolat erejéig. Nem hívők ugorják át nyugodtan, bár majd számukra is megpróbálom mindezt közelebb hozni, de fennáll a valószínűsége, hogy követhetetlennek, túlzottan szigorúnak és megkérdőjelezhetően szükségesnek tartsák mindezt. A következő bekezdés nem feltétlen való mindenkinek!

Azt hiszem, valamilyen szinten rettentően szigorú vagyok magammal erotika terén. Nagyon sokszor, egyetlen helytelen gondolatot sem engedek meg magamnak. Minek? Van Istenem, képes bármikor békét és örömöt adni nekem, feltéve, hogy szeretem a körülöttem élő embereket, és segítek nekik, amiben tudok. Meg persze imádkozom. De ember vagyok, és Isten többször megmutatta, hogy bizonyos dolgokat NEM hajlandó megtenni nekem. Ha szexuális vágyat érzek, nem feltétlenül veszi el a maga misztikus módján. Imádkozhatom napestig. Egyrészt, ha nincsen feleségem (mondom, szigorú vagyok, alkalmi kaland szóba sem jöhet, vagy önkielégítés) akkor ott az aszkézis. Tessék megtanulni, gyakorolni! Gyökössy Endrénél olvastam erről hasznos gondolatokat. Másrészt, ha van feleség: tessék vele házaséletet élni! Hiába, hogy már megszokott, vagy unalmas. Csak akarat és megegyezés kérdése, hogy új módon legyenek együtt férj és feleség. Ha ezek egyike sem működik, akkor lép közbe az Isten, tapasztalataim szerint azonban nem mindig rögtön. Imádkozni kell és küzdeni hittel, kitartóan. És mindezt minek? Küzdeni, szenvedni, elfojtani, vétkezni, és mégis újra felállni, könyörületet kérni, erőért és hitért imádkozni, és folytatni a harcot? Mert MEGÉRI. Lehet nem elhinni, lehet hülyének vagy szentnek tartani – valószínű egyik sem igaz ;-) – de aki Isten törvénye szerint él – vagyis tömören, és némileg közönségesen szólva: nincsen félredugás, sem házasság előtti szex – annak Isten megmutatja magát. És ez JÓ. Jobb, mint az összes szexuális kaland együttvéve. Erről nincs többet mit mondanom.

Szóval jó volt bevásárolni. És érdekes: szembe jött egy jó hatvanas, hetvenes nő, csinos,korához illő frizura, arc enyhén kisminkelve. És bakker, megint bemozdult az ösztön! Hát, most lehet fujjogni. Azért azt nem gondolnám, hogy tényleg szívesen lennék vele együtt, de – hatott rám.

Még egy gondolat. Egyházaink világából rettentően hiányolom, hogy nem beszélnek eleget a szexualitás örömteli és bűn és bűntudat mentes megéléséről. Az udvarlásról, a flörtölésről. Hasznos kivételnek tartom Varga Péter: Spielhózni című könyvét. (Van spielhozni.hu is.) Sajnos nem tudok róla, hogy lenne, aki továbbviszi a megkezdett munkát: tanítani a fiatalokat az örömteli, szabad, de nem szabados ismerkedés, okosan szerelmesnek levés, együtt járás és házasságra való felkészülés szabályaira. Hogy mit jelent felelősen fordulni egymás érzései és teste felé. Imádkozom, hogy legyen(ek), akik folytatják ezt a ritka és fontos missziót.

Nem bírom ki, ide kell írnom: van egy weboldal, ami újszerűen, érdekesen foglalkozik az udvarlás, a csábítás, a kapcsolati sikerek ügyével. Google-ban, aki gondolja, keressen rá: PUA.hu. Sajna, csak férfi szemszögből foglalkozik az üggyel, és – figyelem, ez fontos! – a létrehozója egyáltalán nem tartja a vallás szexualitásra vonatkozó előírásait. Ettől függetlenül sok hasznos és izgalmas tanácsot ad, de pl. ilyent is: veszítsd el minél hamarabb a szüzességed! Szóval csak okosan olvasni – szerintem. De mindenki maga tudja. ;-)

Záradék. Közben eltelt pár nap, és történt valami, amit fontosnak tartok elmesélni. Megismétlem, nem vagyok annak mestere, amit hirdetek, tanulom csak. Azt hiszem, az ilyen „amatőr” tanúságtétel bőven belefér az oldal profiljába, hiszen felvállaltan nem vagyunk profik, és ez így van rendben. Úgy érzem, erre vezet a Szentlélek, használva a bennem lévő vágyakat, igényeket, a szexualitást. Tudom, veszélyes vizeken hajózom, tűzzel játszom, mely melegíthet és égethet egyaránt. Amikről írok önmagukban nem veszélyes vagy bűnös dolgok, de válhatnak azzá. Mélyen vallásos vagyok. Meg kell őriznem szívem tisztaságát, vagy megújítanom, különben fal lesz Isten és közöttem, és ez NAGYON rossz lenne. És onnantól csak idő kérdése, és a bűn is beférkőzne az életembe: házasságtörés, paráznaság. Szeretném, ha segítő szándékú hozzászólások születnének erre az írásra, mert nem látok előre, nem látom pontosan hova vezet mindaz, amit keresek, mindig csak a következő lépést sejtem a lábam előtt. Természetesen nem szorulok kifejezetten az ezt az oldalt olvasók bölcsességére – vannak barátaim, van lelkivezetőm, és tudok imádkozni. De több szem többet lát – mindannyiunk számára hasznos lehet, ha vitára bocsátom személyes élményeimet. Talán tanulhatunk belőle.

Templomban flörtöltem. Bocsánat a jóérzésű olvasóktól, legyenek akár hívők, akár csak a vallást tisztelő emberek. De azt gondoltam, ez belefér, bele kell férnie. Lehangolt voltam, és úgy éreztem, Isten sem emel fel a porból. Azt gondoltam, talán más módon tudok magamon segíteni – és egyben tanulok valami újat is. Gyakorlok valamit, ami még új nekem, de úgy érzem, fontos. Erről majd később.

Izgalmas volt, bár kifejezetten figyelnem kellett, hogy ne a kiszemelt nő vonja el teljesen a figyelmemet. Elvégre a Jézus miatt voltam jelen elsősorban, és nagyjából meg is értettem a misét – bár idegen nyelven zajlott. Komolyan jelen voltam a szentmisén, de megint előadtam magam. Apró mozdulatok, pillantások – nem is a kiszemelt nő felé, tapasztalataim szerint, ahogy én csinálom, az inkább olyan érzést kelt a célpontban, mintha kuncsorognék a figyelméért. Rossz taktika. Fel kell keltenem a figyelmét, az érdeklődését. És – szerintem – éreztetnem, hogy nem vagyok ráutalva arra, hogy felfigyeljen rám. Jól elvagyok magamban is, ha kell. De közben folytonosan adni a jelzéseket – érdekes vagyok, jól érzem magam a bőrömben, szívesen megosztanám veled is a világom, ha akarod.

Azt hiszem, sikerült. A mise végére teljesen az az érzésem támadt, hogy lenne esélyem. (Nem kell ám ehhez folyamatosan lekötni a figyelmét. Ő is Krisztusért volt ott, és hát – én is.) Pedig kemény diónak tűnt: büszke, öntudatos, vonzó nő. Olyan harminc körül, hosszú, fekete hajjal, jó alakkal, nem kifejezetten szép, inkább izgalmas és érdekes arccal. Nyugodtan odaléphetnék, beszélgetést kezdhetnék, aztán telefonszám elkérése… Persze, erről szó sem lehet, de maga a lehetőség felvillanyozó. ;-)

Miért fontos mindez nekem?  Hogy ÉLETTEL töltsem meg azokat a korlátokat, melyeket Egyházam és Jézus körém zártak. S melyeket én elfogadok, s melyekben én hiszek. Ámen.

Zoli