A magánéletre hogyan hatnak? Gondoljunk bele, hányszor van, hogy a munkahely, a cég érdeke a sajátunk elé kerül? Sorolódik a magánéletünk, az érdekünk hátrébb. Hányszor van, hogy egy egy hétvégén, vasárnap délutánra kezdem érezni, hogy szombaton és vasárnap délelőtt is a munkahelyem nélkül Én voltam. Ezt szabadságom idején érzem jobban. A munkahely az „egóját” (az érdekeit) annyira rám tolja. Például jön az ünnep. Mi fáradtan érkezünk haza. Hétvégén is benn voltunk. Semmi sincs díszítve. Sem bevásárolva. Csak leroskaduk kimerülten. Más: A család érdeke az lenne, hogy együtt töltsenek időket. Nem a munkahelyi csapatépítőkön a kollegákkal estéket.

Olyan mértékben vesz igénybe a munkám, hogy az önmagam ellátása (vásárlás, háztartás, étkezés, tisztálkodás) után a munkáim végeztével elaludva maximum ha megébredek éjjel, az ismerkedős oldalakra betekintve elolvasok néhány bemutatkozó szöveget. Olyan ez, mintha egy első randin valaki tömören elmondaná pár mondatban, ami őt leginkább jellemzi. Mellette egy fotó. Már van annyi élettapasztalatom, hogy fél mondatokból is érzem körülbelül ki milyen karakter. Az arckép és egy teljes alakos kép is sokat jelez. A tekintet, a testtartás, az alkat. Egy egy középkorú embernél utal az életmódra. Mit tart fontosnak. Az életét mik mentén szervezi. Nála egy partner hol helyezkedhet el. Egy embert a munkája is jellemzi. A hobbija is. Az arckép azért beszédes, mert a vonások is sokat elárulhatnak a tapasztaltabb embereknek. Az arcelemzők tudják. A nagyon érzékeny emberek pedig érzik.A benyomásaink visszaigazolnak. Szokták mondani, hogy középkorút bemutat az arca teste. Milyen életmódot folytatott. Szerintem nem csak a középkorút. Látható a sportolás, mozgás jele. Szembetűnő az alkohol, dohányzás, drog nyoma. A depresszió, megtörtség, csüggedtség, életuntság. A kiegyensúlyozottság. A tekintetben a megértő mivolt. A napszemüveg mögé bújók ahogyan rejtik a tekintetüket.Az öltözék. A nőknél a megcsináltatott ajkak, szempillák. Az erősebb smink mögé rejtőzés. A férfiak nagy gonddal alakított arcszőrzete. Mind, mind megannyi infó, szavak nélkül. :) Kati

Mondtuk sokszor ezt a címbeli mondatot, amikor arról volt szó, hogy tévedni emberi dolog. Amikor valamilyen gép hibát ejtett. Napjainkban új értelmet nyer a fenti mondat, amikor egyre több hír érkezik a robotikáról, a humanoidokról. Korábban évente megnéztem a kiállításokon, épp hol tartanak a gépek tökéletesítésében, Most felgyorsult a fejlődés ezen a téren. Vannak akik félve szemlélik a fejleményeket. Aggasztónak vélik a majdani következményeket. Olvasom a társkereső oldalon, némelyik férfi azt írja, hogy ha sok időt töltesz gépezéssel, akkor nem egymást keressük. Ergó felértékelődik az ember. Az emberi. Igen az ember tökéletlen. Pont ettől érdekes. Talán a fantázia elkalandozott pár éve, amikor a gumi nőktől a szexuálpszichológus azt mondta a pszichológia konferencián, hogy aki meg bírja fizetni, megrendelhet olyan bőrű, hajú bábot, amilyet csak elképzel. A fejébe telepített programok segítségével, beszélni lehet vele, nyelvet tanulni stb. Kicsit talán fura elképzelés az is, ha valaki elvesztette a társát és annak mintájára legyártatja a bábot, gépet, akkor mintha ismét a közelében lenne az akit elveszített. Persze, az akkor is csak egy gép. Akik érzik sokszor az elvesztettjük jelen létét eltöprenghetnek mindezen. Ahhoz szoktunk, azt tartjuk normálisnak, egészségesnek, hogy elgyászoljuk, akit elvesztettünk és tovább lépünk. Képes a gyász gyógyulni. Felgyógyulunk. Keresünk újat társat vagy ha nem sikerül, maradunk magunk. :) Kati

Egyre több ifjú nem tervez utódlást. A mostani szülők, az Y generációsok, sokat szórakoztatják a gyerekeiket. Fárasztó és időigényes mindez. Amikor a mai nagyszülők voltak gyerekek, hagytak unatkozni is minket. Rákényszerültünk, hogy találjunk ki játékokat. El is fáradnak a mostani szülők. De nem csak ez az oka, annak, hogy a kamaszok nem tervezik vállalni ezt a sok mindent, ami a gyerekneveléssel jár. A jövőképük borús. Talán az önzés is benne van. Tartanak a bizonytalan jövőképtől. A miniszter üzente egyik interjújában tanácsként, hogy ne rezeljenek be. Elgondolkodtató. Tényleg nem kell túlagyalni. Bele kell vágni. Aztán sorakoznak a segítő momentumok, ha haladunk egy cél felé. Érkezik hátszél. Mellénk szegődnek emberek is, akiknek tetszik az eltökéltégünk, célratartásunk. :) Kati

„Gyerekek, béke van. Béke legyen!” ” Nem. Ne legyen! Harcolni akarunk. Az érdekesebb.” Számukra a béke unalmas. Tömegesen az X generációsok nevelik a 0- sokat. Szeretnék, ha a kicsik békésen el lennének. Ám a kicsik inkább kűzdenének. Sok mindent elárul ez a helyzet. Részben azt is jelzi, hogy nemigen akarják ezt a munkát az Y-osok. Z generációsok, még annyira sem. Hiszen új idegrendszert venni nem lehet. Ergó nem megfizethető. A neveléshez pedig mindenki profin ért. Nagyon van véleménye, hogyan kéne csinálni. Odaállni, már alig akarnak. Más oldalról is értelmezhető a bevezetőben írt mondat. Vannak konfliktus kerülő emberek és vannak olyanok akik keresik a konfliktusokat. Abban érzik elemükben magukat. A konfliktust kerülő szorong, esetleg még pánikol is, ha probléma van. Konfrontálódni sem szívesen akar. A kihívásokat, kűzdelmeket, konfliktusokat kereső élvezi, ha helyzet van. Provokál, ha nincs. Akár verbálisan, akár tettlegesen.Vitatkozni, kűzdeni, megvívni van késztetése.Gondolkodjunk el ezeken. Kinek milyen emberek vannak a közelében. Hogyan jön ki vele? Mennyire alkalmazkodó képes? Hiszen ez az együtt élés feltétele. :) Kati

Mint profi szorongó, visszatekintve több évtizedre, állíthatom, valóban erről van szó. Egy egy helyzet előtt mennyi elképzelés, fontolgatás van. Nagyobb a füstje, mint a lángja. A dolgok megoldódnak. A pánikolás vívódás fáraszt. A kívül állókra nem könnyű hagyatkozni. Egy egy témában az adott területen nagyobb szakértelműek amikor képesnek vélnek valaminek az elvégzésére, higgyem el, hogy megvan hozzá a szellemi, testi erőnlétem.. Szoktam idézni a nővérem párjának reggeli mondását: „Na ma mitől parázunk?” Így él ez a típus. Pontosíthatunk. Az emberiség nagyobb hányada. Szorong. A bizonytalan kevesek számára élvezetes. Talán az adrenalin függőknek. Van késztetés az emberekben biztonság teremtésre. Bebiztosítani magukat. Helyzetüket, anyagi javaikat. hozzátartozóikat. Svájc minden lakosának az ország alatt óvóhelye van. Olvastam a napokban. Beszédes hír. Sok mindent megmagyaráz. Lám. Legalább már azért ne korholjam önmagam, ha óvatos vagyok. Bár az is tény, hogy akkor válik jobb sofőrré az ember, amikor elengedi, hogy minden részletet agyon kontrolláljon. :) Kató

Hallgatom amint egy nő azt mondja, hogy szeretne visszafogott, titokzatos lenni. Ahogyan mindezt elmondja, tapasztalható, hogy ő pont ennek az ellentéte. Elgondolkodtam. Filmek jutottak eszembe. Mí fair lady, Micsoda nő, Született hercegnő. Valamint a korábbi korokban a tánciskolák. Ahol oktatták a viselkedést is. Illemtanórák voltak. Figyelem a finomkodni, affektálni próbáló roma lányokat. Szeretnének más módon viselkedni. Talán a gyúró termek módjára lehetne működtetni etikettet oktató studiókat. Illemtanárok formálnák a csiszolatlan, bárdolatlanabb viselkedésűeket. A testformáláshoz hasonlóan a viselkedés is alakítható. Akár jobb parti, házasság, párkapcsolat alakulhat ki olyannak aki tud kulturáltan viselkedni. Sok családban trágár szavakkal kommunikálnak. Az iskolában nem lehet. A nyelvtanilag helyes írást és beszédet az órákon tanuljuk. Ez már egy alap. A nevelők a diszkrét magatartást is közvetítik a gyerekeknek. Ne bántsuk meg a másikat. A magánügyeit (vonzalmait, szerelmét szuverén szféráját tartsuk tiszteletben. Ne üssük az orrunkat bele.) Ilyen és hasonló tartalmakkal otthon a családokban is sokat kellene foglalkozni. :) Kati

Sorakoznak az ifjak. Mintha csak tegnap lett volna, mikor totyogott mellettem. Sosem felejtem, Álltak a kertben, figyeltem az 1 évest, az apámmal, aki akkor volt 81 éves. Ott volt a harmadik is, az emberem. Most végig csorog a könnyem, ahogyan megforgat az akkorI 1 éves. A másik 2 férfi talán odaátról figyel. Érzem. Nagy dolgok ezek. Hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom mindezt. Akkoriban figyeltem, ha megbillen az 1 éves és a 81 éves, mindkettőt, hogyan kapom el. Mostanság jelez a fülemben az egyensúly érzékem. Engem ki kap el? Ki emel? Egyenlőre önmagam. Hiszen az ilyen felemelő élmények megtapasztalása, nem mindenkinek adatik meg. Kezemben a kis táska, amit még egyszer az emberem vett nekem. Rajtam a kék nadrágkosztüm, amiben még mindkét gyerekem ilyen rendezvényén is viseltem. A szép fehér gallér kiemeli a ruhát. Az eseményhez illő. Tiszteletet jelez. Az ifjak mennyi munkával készültek, míg idáig eljutottak. Pont ilyen színű, mintájú volt a párom öltönye is, amikor a lányainkat forgatta meg keringőzve. Abban pihen a nyughelyén békében. Évtizedeket ugrom ide oda az időben. A műsor alatti szünetekben a képzeletemben az emlékeimben filmezek. Dehogy veszek elő készészüléket. Értékesebb amiket látok. A hétköznapokban a már elengedettek nélkül magam viszem a teendőimet. Csak nagyobb elakadásoknál kérem, ha esetleg van rá mód segítsenek. Igazolás arra, hogy lehet e, azoknál van, akik hasonló helyzetekbe kerültek. A jövőt is elképzelem, a frakkban levőket figyelve. A lehetőségeiket. Ami tőlünk telhető volt eddig igyekeztünk megtenni Amikor már engedni kell őket nélkülünk is menni, csak azt mondhatom:: Egyedül is EMBER légy fiam! :) Kati

Kívül álló, objektívebben megfigyelheti, hogy valakinek mire van affinitása. A jó önismeret is segíthet. Kihívás milyen mértékben terhelheti az erőit. A munkát, akkor hobbinak érzi, ha passzol azokhoz a pontokhoz. Például az akadékoskodó, szőrszálhasogató, aki aprolékosan utánakeres lehetőségeknek, lehet, hogy a körülötte élőknek, már idegesítő,. Ám volna olyan terület számár, ahol pont ezek szükségesek és jól kereshetne. ( PL. jogi hézagoknak ) Még élvezné is a teendőit. A mindent többször kontrolláló, önmagát többszörösen is ellenőrző lehet, hogy önmagát kényszeresnek véli. Volna viszont olyan munka, ahol kifejezetten olyan ember kell, aki ezeket szereti csinálni. Kifejezetten késztetése van erre. Ha valaki óvónői, tanítói végzettségű és kisfelmenő, első, másodikosokkal ért jól szót, rajzszakos. Ehhez képest harsány kamaszokkal kell tesit tanítva szót értenie, akkor lehet, hogy fejlődik kényszerhelyzetében, talán még meg is haladja önmagát, a kihívások közt. De érezheti kimerítőnek a helyzetet. Hallottam olyantól, akinek módjában állt, anyagi bőségben nem dolgozni, hogy a kihívások teljesítése inkább hoz elégedettséget, mint a tespedés. Gondolatébresztő, elgondolkodtató élethelyzeteket vázoltam az ismerőseimet megfigyelve. Nézzünk szét magunk körül, és önmagunkban is ilyen szempontból. :)

Volt amikor menzára a küllemét tekintve olyan étel érkezett, mint amit már egyszer megettek. A vállalkozót, akihez ez tartozik tragédia érte. Az ételt látva a világhírű testépítő mondása jutott eszembe: A legundorítóbbat is hajlandó lett volna megenni, csak, hogy a célját elérje és a kigyúrtságáról híres legyen. Az lett. Az ételt nézve az élethelyzetek is eszembe jutnak. Mi mindent kell lenyelni, ami nagyon nincs az ínyünkre. Olyan munkakörülmények teremtődnek, ami erős kihívás. Stresszel tele. A cél egy élhető jövedelem teremtése. Meddig éri meg? Ha egy helyzetre nem elég a ráhatásunk, a szemléletünket, rálátásunkat próbáljuk módosítani. Van amikor már csak a misztikus, spirituális területekről remélhetünk segítséget. Még, ha 99%-ban a tudományban hiszünk is. Van 1% a megmagyarázhatatlan erőkben is. Sokak szerint több is az, mint 1 %. A boszorkányok mesélhetnének. A túlvilágról segítséget kapók. A hívők. A csodával határos módon megmenekülők. :) Kati