Nagy szükség van manapság a bizonytalanság jó tűrésére. Törekedjünk is erősíteni önmagunkat ilyen téren. Hiszen olyan időket élünk, hogy biztosra venni egyre kevesebb dolgot lehet. Igaz ez akár a párkapcsolatokra, politikai helyzetre, munkahelyre. A konkurensek jelen vannak és erősítenek. A riválisok jelenléte képes húzó erőként hatni. Fejlődésre késztet. Arra, hogy erőfeszítést tegyünk. Ne üljünk a babérjainkon. A zsenik jellemzője, hogy a terület amin haladnak ismeretlen és ott jutnak el kimagasló szintre. Sokáig haladnak egyedül, de kitartanak a feltett elképzelésük mellett. Konokul. Lázadva a bevett szokásokkal. Hittel a saját elképzelésükben. Aztán az idő igazolja őket. De addig a bizonytalanságot tűrniük kell. El kell terelni a figyelmet ilyenkor az elbizonytalanítókról. Akik az elképzeléseinktől eltántorítani törekednek. Kétségbe akarják vonni, hogy amiért erőfeszítéseket teszünk az érdemes. Ugye mennyire ismerős helyzet? Vannak mindannyiunk körül „Tamáskodók”, akik kikezdeni törekednek. Bizonygatják, hogy nem „oké amiben ügyködünk. (ismerjük talán beállítódás fajtákat: 1. mindenki rendben, van én is  2.senki sincs rendben 3.csak én vagyok rendben, mások nem 4.mindenki rendben van,csak én nem )A zseni legtöbbször annyira hisz a saját feltevésében, hogy halad a célja felé rendületlen, fanatikusan hisz benne, illetve hajtja a kíváncsiság is a felfedezés fele. Szóval a bizonytalanság tűrésében példát adnak. Jusson eszünkbe a mindennapjaink során, ahogyan a bizonytalan helyzetekben kezdene a pánik kitörni rajtunk. Ne essünk kétségbe, akkor sem, ha a helyzeteinkben több momentum is bizonytalan lenne. Meglehet, hogy csak kitartás szükséges és jobb lesz. Természetesen ahol lehet igyekszünk biztonságossá tenni a létezésünket, de az is lehet, hogy a bizonytalanságot hosszabb ideig tűrnünk kell, tudomásul venni, mint egy alap helyzetet. Lelki erőt kívánok mindehhez. :)Kati

Nem tudtam kötélre és rúdra mászni a suliban, ezért apám hozott a gyárból 2 fém karikát. Felszerelte otthon, hogy erősítgessem a karjaimat. Volt amikor az udvaron órákig pörgette az ugróköteleimet, hogy én gyakorolhassak. Télen pedig kártyázni tanítgatott. Most amikor gyengélkedik, eszembe jut, mi mindenben segített, hogy erősödjek, okosodjak. Segítem és támogatom, ahogyan ő is engem akkoriban. Megható látni az igyekezetét. Mutatja, hogyan kell dacolni a korosodással. Most is tanít. Mintát ad. Csak érzékenység kell. Meglátni a pillanatokat. Megérteni a képeket fogékonyan. Aztán tovább adni az útódjainknak.  :) Katika