Van egy régi bevásárlókocsi az udvaron. Benne a kis labda. Figyelem a kicsi hogy jut hozzá. Számára magas. A karja nem ér bele. Nem ugrok. Figyelem. Körbe járja a problémát. Körbe tapogat. Kísérletezik. Nézi mire állhatna. Nem oldok meg mindent helyette. Nem kínálok fel mindent tálcán, mint sajnos teszik sokan a kicsikkel. Hagyom. Imádom a Bagdi Emőke mondását.: „Ne siettessük a megoldást, kicsit élvezzük a problémát, magát!” Főnökök, igazgatók munkáját figyelem. Egy valami biztos. Konfliktusok mindig teremtődnek, lesznek. Ez az élet. A megoldásukban segíthetnek. A kicsi a kocsit körbetapogatva, billenthető elemet talált és ott hozzájutott a labdájához. Sikerélménye van. Emelkedett az önbizalma. Dicsérem is. Elismerést is kap. Büszke vagyok rá. Örülök is, hogy mindezt láthattam. Eszes kis utódom van. Örökölt is. Okítottam is. Neki is, anyukájának is jókat adtam. Mindez megnyugtat. Annyi az életben a probléma. Ám ezeket megtapasztalva, azért a világ rendben van. :) Kata

Kell ettől nagyobb bók egy négyévestől? Apám jut eszembe aki a hordón ülve fáradtan hajtotta az ugrókötelet, hogy erősödjek. Ülök a hokedlin és most én vagyok a fáradt a fűnyírás után, ütögetem vissza a tollast. A hatalmas cserépbe dobáljuk célba a kis labdákat. Újjong a kicsi, mert sikerélménye van. A csákót, repülőt hajtogattuk, a kishajót úsztattuk. Tényleg szuper játékaim vannak. Azt hiszem még az idő és az odafigyelés a kincs amit érez. Remélem, majd annak idején lemásolja a tőlem látottakat és tovább adja. Ez volt az életem célja, hogy méltó láncszemet alkossak. Egy tőlem nagyobb folyamatban. Igyekeztem, törekedtem. Tudom ejtettem hibákat. Ám tőlem telhetően magam oda raktam. Amit bírtam megcsináltam. Hálás vagyok mindazért amit az elődeimtől, utódaimtól láthattam, tanulhattam. Jó átélni, amikor van akinek magam mutathatom a tapasztalataimat. Annak idején a szakdolgozatom a játék témaköréből írtam. Vannak akik az életet is egy izgalmas játékként értelmezik. Van igazság a hozzáállásukban. :) Kata

Az is lehet, hogy senki sem ír róla. Akkor pedig kiváltképp segítség sokaknak. Tiszteletben tartottam a szüleim kérését, hogy hagyományos módon szeretnének térni a végső útjukra. Évek után, bármilyen nívós koporsója volt valakinek, a föld alatt beszakad. Akkor a sír megroppan. A sírkő megdöl. Csak álltam ott tanácstalanul, hogy most mi van. Nemcsak a vízszintes fedlap állt eldölve, hanem a függőleges igen nehéz síremlék is. Az éppen ott levőket kérdeztem ilyenkor mit tegyek. A sírköves noha igérte, hogy alapot is rak. Nem tette. Tipikus. A helyreállítási költség kb. százezer. A temetőben bolyongó ajánlkozó „szakemberek” még rá is állnak a fedlapokra,, hogy ráterheljenek és a kár még nagyobb legyen. / Csakúgy, mint a banki alkalmazott, amikor ajánlgatta, hogy minuszban is költekezzek, a benn tartott pénzem felett. Adósodjak el. / Vagy, amikor a szintén özvegy barátném már fél mestert hívni bármihez, mert azok generálnak szándékos rongálással még nagyobb kárt, a meglevőtől, a nagyobb javítási díj reményében. Tehát a fosztogatók taktikáira rálátásunk kell legyen. Saját kárunkon tapasztaljuk meg. Sorra vettem, kire számíthatok, kire nem. Ki lesz aki a bajomból kisegít. Leginkább önmagam. A kutyák erős tápos zsákjaiba a kertbeli vakondtúrás fölkupacait felszedtem és a lapátokkal kapákkal, 2 segítő emberrel a kimentem. Oldalra óvatosan a köveket eltoltuk, eldöntöttük. Az üreget feltöltöttük, a köveket visszatettük. Sokakat érint. De kevesen beszélnek ezekről a teendőkről. A temetőben bolyongó, zaklató ajnlkozókkal pedig udvariasan kell beszélni és őket hárítani, mert bosszúálló hajlamukkal kárt tehetnek. Uralják a terepet. Ilyen irányú tapasztalatszerzéseimmel is még bölcsebbé lettem. Kati

Ha kételyeink, bizonytalanságaink vannak, igényelnénk hiteles megerősítést. Lehet, hogy már szinte minden ismerősünk felől az szól, hogy igen ez így helyes, mégis van ami belül kifogásokat keres. A kertem állapota, működése, ahogyan figyelem most jobb, mint a korábbi években, amikor hagytam, hogy hasson rám olyannak a tanácsa, megjegyzése, véleménye, akit eszesnek véltem. A földem viszont jelez. Naponta figyelem. Akivel most naponta használom és mozgok ezen a területen, fogyasztjuk innen, amit lehet, szintén megerősít naponta, hogy így jobb, mint a korábbi időkben. Még ha csak 4 éves is, akkor is közvetít, hiteles, szeretetteli üzeneteket. Kellően érzékenyen kell figyelnünk. Meglátni, meghallani a jelzéseket. Jöjjön az kicsiktől, állatoktó, növényektől, a földtől. A felnőttek az érdekeik szerint törekednek befolyásolni, mozgatni. Különösen a kampánymunkások profik ebben. Zokszó nélkül tolnak félre, söpörnek el. Majd teszik velük is később ugyanezt idővel. :) Kati

Átélhettem anyum és apám számára a legfontosabb lehettem. A nagymamánál, ha a kisebb unokatestvérrel foglalkozott, érezhettem, milyen, ha a kicsi után következek. A szomszédban egy kislányt annyira ajnároztak, mikor ott voltam, megtapasztalhattam, milyen, amikor semmibe vesznek. Lehettem társa négy évtizedig, olyannak, akinek mindenkitől a legfontosabb lettem. Amikor szüléskor nem volt biztos, hogy túlélem, a folyosón átélte, hogy gyereke még lehet, de a világban olyat, mint én nem talál még egyet. Hiába keres. Azt mondta utolsó napjaiban, hogy egyedül ne legyek. Mégis így lett. Hogyan is alakul ki, hogy valaki a számunkra a legfontosabb lesz? Sorozatosan megtapasztaljuk az elfogadását. Viszonozni nem teher. Kölcsönös lesz. Egyértelmű. Evidens. Más nem kell. Az érzékeny pillanatainkban sem távolodik el. Ott áll. Akarja a létezésem. A mosolyom, a nevetésem. Manapság, ha érzem, hogy valaki a sor végére tesz, elmegyek. Nincs dolgom vele. Volt aki akarta legyek a neje, ám nála az eper és a paradicsom palánták után következtem fontossági sorrendben. Teremt az élet érdekes helyzeteket. Állítólag kincsnek kell önmagad érezd. Ergó az erősségeiddel tisztában kell lenned. Aki ezt bagatelizálja olyan közelében nincs helyed. :) Kati

Szalvétákat tettem a konyhai kis gyerekszékre. Amikor a négyéves rám mordult, mert az az ő helye. De jó is, hogy van nekem itt egy kis embernek helye mellettem. Kiáll érte. Helyet követel. Amit neki én teremtettem. Akar itt lenni. Szívem melengeti, amint két kezében kaláccsal bandukol hazafele mellettem. Gondol rá, hogy neki később is legyen és anyukájának is adjon belőle. Mi mindent tanult, látott már tőlünk. Példákat kapott. Figyelt. Egy helyzet megannyi gondolatot ébreszt. Minden megnyilvánulását érzékenyen figyelem a kicsiknek, hogy tőlem telhetően segíthessem őket, a nekik leginkább passzoló helyre kerülhessenek, Amihez van affinitása, érzéke. Mutatkozik a hajlama, temperamentuma, érdeklődése, figyelmének terjedelme, erőssége. Nem azért erősítjük, hogy kitúrjon adott esetben, hanem, hogy szárnyaljon, kiteljesedjen, megmutatkozzék. Háládatlan se legyen. Ha kell visszatérjen, segítsen. Az utána következőt, az előtte levőt is segítse, erősítse. Ne csak önmagáért létezzen. Hogy honnan jött azt se felejtse el. Ki által lett az, aki. :) Kati

Emlékszem, megkönnyebbült idősen, ha főzött a párom anyja és nem tévesztett el semmit. Korosodva nem is mindig egyértelmű ez. Ha szentimentális akarnék lenni azt mondanám, kicsiként a homokozóban imitálva a szüleink örülnek a készített süteményeinknek. Korosan a gyerekeink a kevésbé sikeres ételeinknek is örülnek. Még képes volt a mama elfogadható ehetőt készíteni. Akart adni ételt. Még van ehhez ereje. A szétszórtabbak egész életükben tévesztgetnek főzés közben. Volt amikor porcukorba paníroztam a rántott húst, mert elgondolkodom főzés közben is. Máshol jár az esze a filozófálgatónak. Kiváltképp, ha a gasztronómia nem az érdeklődésének a középpontja. Az ilyen téren puritán fajta, eszik, ha már szédül és épp csak annyit, hogy már ne szédüljön. Feszültség esetén rágcsál mint egy rágcsáló. :) Kató

Bőtermő fajta, ám a mag felett alig van husa. Kamaszként a suliból hazaérkezve a kánikulában a spájzban a hűtő nyitott ajtaja előtt kuporodva a meggyszószos fazékból az összes meggyet kihalásztam. A meggyes baba sütiből a meggyeket is kiszedtem. A mama pedig ültette ezt a bőtermő fát. Ha egyszer a lánya a meggyért ennyire oda van. Rengeteg gyümölcslevesbe valót adott . Kevés levele van. Kérdés, hogy jövőre megmarad e. Korosodva a savanykás ízek helyett már az édesebbeket kedvelem. A négyéves mellettem viszont kér belőle. Neki nemcsak a cseresznye kell. Amikor még a kertjeink vége nem volt lekerítve és a környékbeli gyerekekkel szinte napokat töltöttünk a hatalmas Körösi meggyfán ülve emlékszem, hogy váltva mentünk be zsíros, vajas kenyerekért. A meggy étvágyat gerjesztett. :) Kati

Hallom aki morog, mert a kertjében már szinte medve túrja fel a földet, akkora vakondtúrások várják reggel. A vödrömbe sodrom és hordom oda, ahol tavaly a vihar a meggyfát kidöntötte. Kráterszerű mélyedés lett, mikor a fa maradványait kiszedtem. Még öblös, ahová hordhatom a földet. Ha nem segítene a vakond, máshonnan kéne ásnom. Próbálok a kellemetlenségből hasznot kovácsolni. A 3 szomszéd szinte az egész udvarát, kertjét letérkövezte. Ez a vakond oda nem megy. Itt még talál magának ennivalót és helyet. Láttam, írják a neten a lustaságról, hogy először csak a veteményes helyett fűnyírás van, aztán mindent letérköveznek. A telkeiket teljesen kihasználók a maximális szintig beépítenek és bérlőktől havonta szedik a pénzeket. Amikor a kertünket gondozzuk, ők szánakozva néznek. Nyugtázzák, mennyivel talpraesettebbek. Élelmesebbek. A begyűjtött pénzeiken, másik földeket vesznek és újra ugyanezt teszik. Valamint utaznak idegen helyekre. Hát én és még itt néhányan szeretjük a saját földünket és foglalkozni is vele. Szanatóriumként hat a lelkünkre. :) Kati

…belévetem lelkem búbaját. Énekelte a kórus. Dúdolom a fűnyírót tolva. Hány férfi ” szántja” rendületlenül nyaranta. Valamint sok szingli nő is. Sőt olyan nem szingli nő is, akinek a párja nem csinálja. A monoton munka közben ha szántottak eltöprengeni bírtak. Ma, ha zúg a gépünk, azért a heti sok infótól elterelődhetdhet az agy. Eltávolodva a rálátásunk javulhat. Megkönnyebbülést hoz valamennyire. Figyelem ki hogyan vonul félre. A gyerekeim keresztapja a szuterinban festegetett. A szomszéd ember a két kutyájával tesz sétákat. A környékbeli srácok és magam a fűnyíróval. Futok is. Őrömmel látom az ismerős arcokat. Az ilyen téren „tesóimat.” Bár van a futóknak, úszóknak magányossága, mégis a monoton mozdulatok az elmének felszabadulást hoznak. Volt viszont, amikor annyira elgondolkodtam, hogy a köröket nem is számoltam. :) Kata