Nők, akik ambicionálni képesek. Mindannyiunknak van ilyen ismerőse. Anyja, nagyanyja, valamelyik tanítója vagy barátnője. Természetesen férfiak között is van, de a nők körében talán valamivel többen képesek lelket önteni az emberbe. Motiválni ha elbátortalanodunk. Serkenteni, ha leül a kedv. Buzdítani, mikor olyan, mintha a világ ellenünk összeesküdne. Erősíteni jobb teljesítményre, hogy hozzuk ki önmagunkból, amit lehet. Érzékeny szemük van meglátni a tehetséget. A szikrát, amit aztán erősíteni lehet. Példaképeink közt megannyi erős nő lehet. Mamák, akik a családtagokat, felerősítik, mikor gyengélkednek. A gyerekeket felnevelgetik. A betegeket gondozgatják. Valamint ott vannak a karriert építők közt is a női erősségek. Megkísérlik sokszor a nők a lehetetlent. Helytállni a családban is és a munka terén is.  Elismerés jár, de  figyelem, mérlegeljenek! Ne menjenek tönkre, mert akkor ők is ápolandók lesznek. Sok erőt kívánunk minden esetre a nőknek! :) Kati

Írtam már a korosodás halogatásáról többször. Miben dicséretes és miben nem. Például, azt jól tesszük, ha mozgunk amennyit csak lehet. Maradjunk minél tovább fittek. Van viszont olyan helyzet, amiről már szintén írtam, amikor az utódok önállósodását  fékezi a szülő. Hiszen, ha még otthon a gyereke, akkor ő még nem annyira idős. Rá még szülőként nagyon is szükség van. Tartottak például szülői értekezletet pesti egyetemen. Ez azért is érdekes, mert olyan, aki 18 évesen házasodik és gyereke lesz, kénytelen felelősségteljesen viselkedni. Ha összehasonlítjuk a két fiatalt, akkor elgondolkodhatunk. Érdekes helyzet.Tendencia korunkban, hogy 30-35  sőt 40 éves korukban házasodnak és vállalnak első gyereket. Minél későbbre halogatják a lekötöttséget. Addig úgymond önmagukért élnek. Karriert építenek, szórakoznak, buliznak. Fiatalok, függetlenek. Szabadságot adnak önmaguknak. Aztán, 40 körül, a megszokott szabadságuk, kötöttségre  cserélését akarják-e, az egy újabb kérdés lesz. :) Kati

Milyen színvonalat igényelünk egy kontaktusban? Mikortól válik a talpraesett, már rámenőssé, tolakodóvá? Hol a határ? Mennyi fér bele egy-egy helyzetben a keretbe? Változó az érzékenységünk. Manapság lazán letegezi sok ember az ismeretlent. Sokak számára ez már neveletlenséget jelez. Tény, hogy ha érdeke kívánja és például új állást keres, akkor egy főnökkel ilyen lépést nem tesz meg a legvagányabb sem. Vagyis jó, ha igenis megtanulunk viselkedni jól nevelten. Hiszen hozhat olyan helyzetbe az élet, amikor igenis szükségünk van erre. Még ha el is bagatelizálják gyakran ennek a jelentőségét sokan. A mindennapokban sajnos egyre inkább az érvényesül, aki a másikat zokszó nélkül félre tolja. Az is tény, hogy kimarad  olyan dolgokból az erőszakos, amiket a tapintatosabb, diszkrétebb, érzékenyebb megláthat.  :) Kata

A világ legnagyobbja ebben a sokoldalú Leonardo da Vinci volt. A kis embereknek is azzá kellett lenniük régebben, hiszen a házaikat fel kellett tudni építeni, a tetőiket, kerítéseiket javítani, érteni az állataikhoz, a földjeikhez, a megműveléshez, ami megtermett annak a feldolgozásához. Ma már szakembereket hívunk többnyire. Azért a nagyanyáink tudtak főzni sütni, kertet gondozni, gyerekeiket családtagjaikat ápolni. Ma is próbálnak az ügyesebb nők a lakásaikba például a függönyöket varrni, az otthont jól berendezni, sütni, főzni, családtagokat,- kertet gondozni. Kihívás, valóságos kaland, olyan téren tenni, amit nem tanultunk. Érdekes kirándulás kipróbálni önmagunkat, új szituációkban. Az is előfordulhat, hogy a próbálkozás során kimagasló eredményt hozunk ki önmagunkból. Olyan szintre jutunk, amire még magunk sem számítottunk. Például nagyon szerettem volna, hogy az otthonunk pincéje metlachival legyen burkolva. Addig kérleltem és dicsértem a páromat, míg megcsinálta, noha nem ez volt a szakmája. Valóságos alkotás lett a munkája. :) Kata