Olvashattam arról, hogy normális, ha családtagjainknak, kollégáinknak, ismerőseinknek vannak számunkra irritáló szokásai. Szinte már kezdünk allergiásak lenni rá. Jelenség. ami ha sokszor ismétlődik érthetően irritáló. Ne ellenünk irányulónak tekintsük, hanem egy adott illetőhöz tartozó dolognak. Amikor van aki ismételget egy történetet vagy van olyan szokása, amit képtelen elhagyni. Ahol erről olvashattam, ott idézik a Micimackóból Róbert Gidát, aki megborzolja a mackó buksiját és mondja:”Csacsi öreg medvém”. Ha a számunkra irritáló szokású távolra kerül,bizony pont ezt a szokását fogjuk emlegetni, mint rá jellemző, hozzá tartozó, róla leválaszthatatlan dolgot. Ő csak ezzel együtt értelmezhető. Felesleges is elképzelni őt e nélkül, mert akkor már nem ugyanaz az ember lenne. Jobb ha tudjuk, úgymond senki sem százas teljesen. Az adott dolog nem véletlen alakult ki nála. Mi nem véletlen vagyunk erre szociálisan allergiásak. Egyéniség is az illető ettől. Még ha negatív is az adott szokás. Az ember idővel nem változik, csak még olyanabb lesz. Törődjünk bele! Fogadjuk el! Tehetünk szemrehányásokat, de felesleges. Megmenteni sem lehet. Ideig óráig igen, de valamiért visszatérnek a negatív dolgok, ez a tapasztalat. Mintha így lenne kiegyensúlyozva. Még ha el is pusztít egy káros szenvedély. Oka volt, amiért kialakult. Igen ritka, ha alapvető változás következik be. A messzire költözés sem megoldás, hiszen, oda is önmagát viszi az illető. Azt a fejet. Márpedig, mint tudjuk. Fejben dől el minden. :) Kati
Egyéb kategória bejegyzései
Asszertív
Önérvényesítő. Asserere=felszabadítás. Úgy érvénesíti jogait, hogy közben tekintettel van másokra. Ám elcsúszhat agresszivitás irányába. Tör előre rendületlenül. Az érdekét érvényesíti minden körülmények között. Ha csak egy mód van rá. Ha véletlen nem érvényesülhetett az érdeke, akkor olyan szinten frusztrált hogy addig mesterkedik, míg megszűnik ez az akadályoztatottság. Nevezhető rámenősnek, célratörő, céltudatosnak. Lehet nő vagy férfi. Ismerünk a közelünkben, rokonaink, szomszédaink, kollégáink között ilyen embert. Milyen érzés a közelében? Milyen megtapasztalni, hogy neki minden helyzetet profittal kell zárnia? Mi pedig maximum asszisztálhatunk csak? Sokan tudnánk regényeket mesélni ebben a témában. Igenis a túlzott önérvényesítéssel gond van. Még akkor is, ha korunkban ez a viselkedés tesz sikeressé. Az őszinte bevallja, hogy agresszív, amikor ennyire őnérvényesítő, asszertív. Lehengerlő. Nézzük csak a tigrist a Micimackó filmekben. Összeugrál mindenkit leterít fölborít, két vállra fektet. Aztán hányszor kullog szomorúan el. Boldog az asszertív, sikeres? Megannyi szingli mesélhetne. Amikor nagyon megszokja ezt a rámenősséget. Figyeljük csak a piacon keresztül csörtetőket? Vagy az árusokat. Az erőteljes főnököket. Nézzük csak a sikerorientáltak magánéletét! A beszélgetésmódjukat. A célratörést. Menekülünk a közelükből érthetően. Mentjük az irhánkat, amennyire lehet. Mértéket tartani ezen a téren hogyan lehet, ha valaki önmagát fékezni szeretné? Illetve távolságot hogyan tarthatunk, hogy az auránkba ez a típus ne gyalogoljon túlzottan be? Megannyi elgondolkodtató kérdés. Ugye? :) Kati
Összekuporodik a bizonytalan és a korosodó
Akkor is, ha van rá módja, hogy nagy helyen lehessen, korosodva mintha kuckójába húzódna be az ember. Hallottam szakembert beszélni arról, hogy még fiatalabbakra is jellemző, ha sok a vinni való, vagy fenyegetettség van, bizonytalanság, akkor ösztönösen is menedékre vágyik behúzódni az ember. Fokozottan igaz ez a korosodókra. Hiszen, a szervezet lassul. A világ tempója pedig gyorsul. A ritmust tartani, nem lemaradni szorongással tölthet el, érthetően. Így aztán visszahúzódóbb lesz. Olyan élményei gyűlnek, hogy lekörözték. A fiatalabbak vagy értelmesebbek már régen megoldottak egy problémát, amin ő még töpreng. Mások nyaralni mennek. Neki már nem telik ilyesmire. Lehet, hogy még arra sem, hogy kifestessen. Fokozatosan tudomásul kell vegye, hogy egyre több hozzá közel álló már odaát van. Körülményes a veszteségeken túllépnie. Naponta is a sikerélményt önmagának megteremteni egyre körülményesebb lesz. Hiszen sikerélmény, akkor keletkezik, ha valamilyen számunkra kihívásnak tűnő dolgot megoldunk. Márpedig a kockázatvállalási kedv is fokozatosan csökken. Igyekszik túlbiztosítani önmagát korosodva vagy kudarcok után az ember. Félősebb lesz. Hát még ha érték támadások. leszólások. Mindezek tudatában törekedjünk tenni, amit csak bírunk, a negatív tendenciák ellen. Iktassunk be mozgást amikor csak lehet, sok folyadékot, zöldséget, mert a vitaminok a jó agyműködéshez nagyon kellenek. Fejben dől el minden. Teremtsünk sikerélményt, örömet adó tevékenységet, olyasmit ami kellemes érzéssel tölt el. Olyan emberrel idő töltést, aki kedvel. Mindezek megszívlelendők, nemcsak a korosodóknak, hanem a visszahúzódóbb, félénk, esetleg depresszív fiataloknak is. :) Kati
Ritmus
Kórházból kijövő ember járásán látható az a fajta belassultság, amit ott szokott meg. Amikor visszatér a normál hétköznapi életvitelhez, akkor a mozgása tempósabb lesz. Amikor tőlünk fiatalabbak között mozgunk, felvesszük az ő ritmusukat. Például, ha elmegyünk táncolni tőlünk fiatalabbak közé valahová, az megfiatalít minket. Szinte felpörög az ember. Felveszi az ő ritmusukat. Igazodunk a ruházatunkkal, mozgásunk stílusával, tempójával. Ha pedig ápolunk időseket, érthetően az ő tempójukat vesszük fel. Akik kisebb gyerekekkel vannak sokat, érezhetik, nem lassúskodhatnak, mert a kicsik elsodorják őket. Olimpikont állítottak egy ízben egy kicsi mellé és minden mozdulatát a gyereknek utánoznia kellett. Délre leült a bajnok, pihenőre. A kicsi megrázta magát és futva tovább ment. A ritmus persze egyéntől is függ, nem csak kortól. Vannak mozgékonyabbak és lassabb ritmusban élők. Figyeljük meg önmagunkat. Valamint azt is, hogy mi serkent mozgásra. A folyadékbevitelünket mindenképpen kontrolláljuk. Gyakran csak a dehidratáltság miatt lassulunk be, lustának korholva önmagunkat. Engedélyezzünk pihenőket is. Legyünk önmagunkkal megértőek. :) Kati
A korosodás feldolgozása
Látok embereket, akik az utolsó napjukat töltve a munkahelyükön nagyon elgondolkodva mennek haza. Bizony onnantól papírjuk lesz róla, hogy nyugdíjasak, idősek. Feldolgozni, azt, hogy korosodik az ember, bölcsességet igényel. Mostanság sokat költenek arra, hogy fiatalabbnak tűnjenek, mint amennyi idősek valójában. Szép szöveget olvastam a napokban. „Öregen boldognak szeretnék látszani, nem fiatalnak.” Bizony ez a fontosabb. Hiszen előbb utóbb úgyis látható lesz a korunk. A végsőkig nem rejtegethető. Amennyit csak lehet mozogjunk. Viszont görcsösen fiatalabbnak tűnni felesleges. Az összhatásban az eröltetés érezhető lesz. Ha találunk magunknak példaképet ilyen téren, láthatjuk a korosodáshoz való lazább hozzáállás nyújt vonzóbb képet. :) Kati
Bűntudatkeltő
Léteznek helyzetek, helyek, emberek, amiben, ahol, akik közelében bűntudatunk lesz. Nem véletlen. Tanulhattuk, a templomok belseje igen magas. Érezzük kicsinek magunkat. A munkahelyeken a főnökség gyakran a dorgálás, megfélemlítés módszerét alkalmazza. Mondván, úgy kezelhetőbb a csapat. Létezik párkapcsolat is, ahol az egyik fél mindig korholja a másikat. Lenyomni próbálja. Úgy véli fölé kell kerekednie valahogyan. Kérdéses, hogy meddig működik ez? Az alul maradó meddig tűr. Lehet, hogy hallgat, de belül erős a kritikája. Meglehet amint lehetősége adódik, menekül. Hacsak nem mazochista és élvezi, ha bántják. Be lehet törni a másikat. Kérdés, hogy érdemes -e? Az önbizalom egy másik téma. Hogyan építhető újra önmaga, önbizalma az egyénnek, egy bűntudatkeltő helyzetből szabadulva? Miként lehet függetlenedni? :) Kati
Batyudban a gondod tedd a házad elé…
… ha más a tiéd mellé teszi és az övé a nehezebb, vidd vissza a sajátodat. Vagyis, ha kicsit oda figyelünk a többiekre, észre vehetjük, hogy nekik is van terhük. Tán még nehezebb mint a miénk. Csak hajlamosak vagyunk elmerülni a saját dolgainkban. Segít is sokszor ha a minket foglalkoztató dolgokat kicsit félretesszük és erősen odafigyelünk a másikra. Visszatérve a sajátunkhoz a pihenés miatt szerzünk egy kis rálátást. Ha folyamatosan szinte kattogunk a megoldás görcsös akarásán, akkor előfordul, hogy ott az orrunk előtt a banális megoldás, de annyira elmerültünk, hogy már észre sem vesszük. A kreaiívitás azt jelenti, képesek vagyunk más összefüggésben is meglátni rálátni dolgokra. Probléma megoldásokhoz ez kell. Például humoristák, egy egy poén megalkotásakor a valóságot mintha egy másik szemüvegen keresztül szemlélnék. Ismerünk régi osztálytársaink közül biztosan lazákat, humorosakat. Minden osztályban vannak ilyenek. Nos ők képesek erre. Ne felejtsük el ezt a képességünket! Sőt újítsuk meg! Keressük ilyen emberek közelségét! Igenis léteznek, akiknek, nem kell ital és egyéb szer. Segéd anyagok nélkül is képesek lazább szemléletre. :)Kati
Akarsz e haza menni
Figyeljük csak meg hányan nem is igazán igyekeznek haza. Mintha csak húznának az időt. Téblábolnak. Jó otthon egyáltalán? Olyanra sikerült kialakítani, ahol jó lenni? Fel lehet ott töltődni? A haza fele tartó kocsik java részét férfiak vezetik. A vezetési tempóból is érezhető gyakran, hogy nem is igazán igyekszik haza. Lehet, hogy otthon sok kritika, várja. Láthatunk olyat is, amikor áll hosszasan számtalan szatyorral egy nő és inkább diskurál, hosszan, pedig már jó ideje mehetne a munkából haza. Talán az otthoni légkör nem hívogató, ahova jól esne sietnie haza. Mondta annak idején Popper Péter: „A házasságokkal az a baj manapság, hogy túl sokáig tartanak.” Régen a háborúk és a gyógyíthatatlan betegségek, járványok miatt rövidebb ideig éltek az emberek. Ma a hosszan együtt maradók nagyon kiismerhetik egymást és telítődnek. Egy közös gyerek felnevelése húsz év. Az együtt maradó párok ennyi idő alatt sok dolgot megélnek. A megunás ellen frissítési ötletek kellenek. Ez energiaigényes. Akarni. Tisztázni hozzá a célt fejben. Húzóerő legyen. :) Kati
Védekező aspektus, bánatháj
Mindkét nemnél előfordul, hogy olyan helyzetbe sodorják, szorítják be magukat, amiben egyszer csak nem érzik jól magukat. Lehet az család vagy munkahely. Ha legtöbbször védekezni kell, ha örömként csak az evés, alvás marad egyfajta bánatháj képződhet a testen. Nagyobbnak erősnek törekszik látszani, pedig karcsúságra is vágyik. Lélek túlsúlynak is nevezik, ha valaki a bánatát evésben vezeti le. Védőbástyát képez, hátha megvédi a kritikától, kudarctól. Meglehet nem érezzük magunkat megfelelőnek és az evés szeretet, biztonság pótlék lesz. Akár szülőnktől is láthattunk mintát erre. Jelezhet rossz szülő-gyerek kontaktust is az evés-pótcselekvés sok esetben. Habzsolásra okot adhat a túlsúlyosnak a vonzó étel látványa, míg a soványak inkább csak akkor esznek, ha éhség van. :) Kata
Általad szeretem magam
Mások szemében láthatjuk meg önmagunkat. Ha szerencsénk van, akkor lehetünk olyan közelében, aki igazán kedvel. Nem csak addig bókol, amíg birtokon belülre kerül. Tény, hogy olyan ember közelében, akiről érezzük, elfogad, sőt fontosnak, pótolhatatlannak tart szárnyakat kaphatunk. Ám provokál erőkifejtést belőlünk és motivál bizonyításra olyan ember közelsége, aki nem érezteti az elfogadást. Nem azért írtam ezt, mert ilyen az optimális, hanem, mert van amikor nincs módunk változtatni. Például a közeli rokon vagy kolléga jelen létét. Érthetően az életben nem lehetünk mindig a minket feltétel nélkül elfogadók közelében. Az elutasítást megtapasztalva rádöbbenünk. Ezzel ellentétben mennyire csodálatos mikor viszont kaphatunk olyanokat is akik támogatnak, örülnek nekünk igazán és éreztetik is : ‘De jó,hogy létezünk. Méltányoljuk, becsüljük meg! Essen szó azokról az emberekről, akik nem szeretik önmagukat. Elhiszik a magasra helyezett követelmények miatt, hogy kevesek, nem elegek. Nekik van a legnagyobb szükségük az elfogadó, erősítő, támogatókra. :) Kata