Egyéb kategória bejegyzései

Szívet melengető. Mi csal mosolyt a gondterhelt arcomra?

Hoztam be egy zsák fűrészport, amit lomtalanításkor tettek ki az asztalosok. Az ónos eső után a szomszédaim előtt is szórtam, a járdára, hogy ők se csússzanak. Ma hosszabban söpörtem az udvarban a havat és amikor kimentem az utcára, látom, hogy előttem már valaki elsöpörte. Nagyon szívet melengető érzés volt. Az utóbbi napok nagy nehézségei után. (-16 fok, fagyás) Meghatódik az ember, amikor kap. Elgondolkodunk. Amikor adunk az jó érzéssel tölt el. Akkor is, ha semmilyen viszonzás, hála vagy köszönet nincsen. Hiszen mindenképp adnánk. Ám amikor mégis érkezik viszonzás, akkor azért csak jól esik. Teljesen meghatódik az ember. Igazán tudja melegíteni a szívet. Mosolyt csal elő. Fontos voltam valakinek.Foglalkozott velem. Élni mégis érdemes. :) Kati

Kiegyensúlyozás, kreativitás fokozás

Minden vélemény számít!

Tapasztalatom szerint, aki hosszabban végez szellemi tevékenységet és utána vált fizikai munkára, az segíti az agya működését, a tartalmak beépülését, a dolgok új összefüggésben való látását, alkotást, ihletet, kreativitást. A képzelgés ugyan még nem kreativ folyamat, csak ha megtestesül és lesz belőle kimondott szó, írás, festmény, vagy bármilyen újítás. A kétkezi teendők közben az agy helyére tudja tenni a dolgokat, feldolgozza, új megvilágításba hozza. A túl sok net használat és tv-zés egyik káros hatása, hogy csak árad az információ, de nincs kellően feldolgozva. Igényli az elménk, hogy elalvás előtt vagy közben a dolgokat helyre rakja. Másként tiltakozik alvászavarokkal. Valamint természetesen hosszabb ideig tartó fizikai terhelés után jó szellemi elfoglaltságra váltani. Az izomzatnak, részben jót tesz megpihenni, másrészt, ha jól kiürült a fejünk fizikai teendőink közben, akkor friss szemmel tekintünk az új összefüggésekre. Mint alvásból felébredve. Lehet, hogy tudtuk vagy éreztük mindezt, de hajlamosak vagyunk beállni egyoldalú terhelésekre. A kisebb területen élők gyakran ellustulnak. Télen az emberek begubóznak. Esetleg legyintve veszik tudomásul, hogy korosodnak és talán azért nem működik már úgy az agy. Ne hagyjuk annyiban! :) Kata

„Csak táncolj, majd a zene is megjön valahonnan”

Minden vélemény számít!

Kilenc évesen a mamáék padlásán a könyv amit találtam: Bevezetés a pszichológiába. Azóta, amikor csak lehetett ilyen témában olvastam. Majd annyi nehéz helyzetet megtapasztaltam, hogy lett késztetés is, segíteni, adni információt másoknak. Hiszen tudjuk, az tudja igazán mi a helyzet, aki a mélypontokat is megjárta. A nettel ismerkedve arra lettem figyelmes, hogy a hozzászólásaim legtöbbször rímre alakulnak. Mintha csak egy esetleges odaátról valamilyen poéta írásra inspirálna. Úgy tapasztaltam a mondandóm nagyobb nyomatékot kap, ha dallama van. Belülről ennyi késztetés jelzi: „Csináld, aztán az eredmény is meglesz majd.” Nem baj, ha sok a hiba, de lesz abban jó is, ha szívvel tesszük a dolgunkat. Persze az ember sokszor a késztetésével magára marad, jön sok kéretlen cáfolat. Ám ha valahol legbelül hisz magában-mert érzi egyszerüen ezt kell csinálnia,nincs más választása, a dolgok egyszercsak valahogy megoldódnak. :) Kata

Gyorsulásra reakciók

Minden vélemény számít!

Felgyorsult a világunk tempója. Lényegretörőbb mindenki. Jelekkel üzen. A távolságok az emberek között a technika segítségével rövidülnek. Azért az ember, emberibb ritmust igényel. Lassabb tempót, mint amit a gépek eredményeznek. A telefonok, a net a távolságokat csökkenti, az infót gyorsítja. Az emberi reakció pedig a zárkózottabbá válás erre. Szemléletesebben: Például egy szórakozó helyen, van aki pólóján, ingén jelzi a szexben milyen pózt preferál leginkább./69 a francia pózok kedvelője, 89 aki a hátsó szexért van oda/Így időt takarít meg, a lényegre töréssel, hiszen, amelyik hölgy ezt nem kedveli, nem kell, hogy az idejét vesztegesse. Ez egy szemléletes lényegre törés. Az emberibb tempó pedig, amikor lassabban haladva nyilvánul meg, bontakozhat ki, mutatkozhat meg valaki mennyire érzékeny, figyelmes, odaadó, előzékeny. Van idő találgatni, kételkedni, reménykedni, ábrándozni. Régen egy kivillanó női bokától egy úr tervezni kezdett. Ma egy lábfetisiszta Kanadából, egy lábujj fotót a pesti nőtől, a neten kersztül,üzenetben kérlel. A két történés között 100 év telt el. Merre tartunk? Milyen sebességgel? Hová jutunk el? Talán a közepes tempó az emberi . Még a lábak tekintetében is. :)Kati

Hat a fotó

Minden vélemény számít!

Hatással lesz a nézőire. Legtöbbször például profil képet akkor készítenek az emberek, ha jól érzik magukat, ha szórakoznak. Aki nézi más képét abban az az érzet keletkezik, hogy a másiknak általában jobb, a saját élete pedig kevésbé nagyszeű. Az önbizalom így megrendül. A sok jó fotó, szinte lenyomja a nézőt. Pedig az is lehet, hogy az önmagát fotózó élete tele nehéz időszakokkal, csak annyira örül, amikor jobb percei vannak, hogy megörökíti gyorsan. Hallhattam Tari Annamária egyik előadásán, hogy már néhány perc kép nézegetés a neten, képes jelentősen megrendíteni az önbizalmunkat és elvenni a kedvünket. Szokták írni gyakran a közösségi oldalon: „Itt mindenki jól néz ki, remek helyeken nyaral, finomakat eszik, szinte mester szakács. Hová kerültem?” Pedig a valóság az, hogy sajnos, hazánk a depresszió terén előkelő helyen van a világban. Legutóbb olvastam: „Minél gyakrabban nézik az emberek a saját vagy mások profil képét, annál kisebb az önbecsülésük és az élettel való elégedettségük. Akiben erős a vágy a népszerűségre, érzékenyebb a fotók nézegetésére. Tehát nagy a net befolyása és következménye a kapcsolatainkra. Gyakran nem is vagyunk tisztában, mennyire nagy a posztjaink hatása a többiekre”. Sőt önmagamra is. Elkészítettem esetleg egy kiváló fotót, de kis idő elteltével, rosszabb állapotban vagyok. Abban az esetben a korábbi megörökített látvány ugyanúgy hat, mint amikor idegenhez hasonlítom önmagam. :) Kata

Keresem a férjem

Minden vélemény számít!

-mondta büszkén Eleonóra barátném a templomban, miközben a tömegen végig nézett. Ő büszkén mondta ki a szót: ” férjem”. Viszont igen sok nő nem büszke arra, hogy van férje. Arra, hogy az az illető a férje. Elgondolkodtam, mikortól nem büszke a nő a férjére? Mekkora rosszat kell tennie annak a férfinak, hogy az asszonya már ne legyen rá büszke? Marad esetleg mellette, mert a gyerekeit a vér szerinti szülővel szeretné felnevelni, de eltörik valami. Megannyi ember él tovább sérülésekkel a lelkében. Nem meri elhinni, hogy az illető házastárs nélkül is élet képes. Van aki még a megnevezést sem mondja ki többet: „férjem”, „feleségem”. A párkapcsolat olyan hely, ahol sebek is keletkezhetnek. Van amikor egyedül marad a házastárs és akkor kezdi el érezni, hogy az összes sebesülés dacára a párját mégiscsak szerette. Hányan nem képesek kimondani a szót a másik szemébe: „SZERETLEK”. Egy bizonyos ponton olyan sebet kaptak, hogy nem tudnának őszintén mondani a másik szemébe. Énjük legbelső része egyszer csak védekezni kezd. Marad a kapcsolatban, túl is lép a sérelmeken, de valahol mégiscsak eltört valami, ami nem tud újra olyan lenni, mint régen. Milyen nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ilyen mély sérülések eltűnjenek? Lehetséges? :) Kati

Akinek a „zizije” kompatibilis a miénkkel…

Minden vélemény számít!

A fenti állítást olvashattam a neten. „Akinek a „dilije” passzol a miénkhez, azt választjuk, mert senki sem 100-as teljesen.” Tehát akinek a lelki problémája illik a miénkhez, azzal tudunk együtt működni, hosszabb időre. Mindenkinél van valami, ami nincs teljesen rendben. Velősen, tömören, hallható egy élet szemlélet. Ám amikor megtapasztaljuk a másik ember problematikus pontjait, akkor úgy véljük az övé a nagyobb gond. A miénk szinte nem is az. Hajlamosak vagyunk elnézőek lenni önmagunkkal. Mikor szembesítünk valakit a „defektjeivel”, akkor védekezésül terel. Ne ő vele foglalkozzunk, hanem fókuszáljunk a saját „gázosabb” viselkedéseinkre. Szándékosan használtam a szleng kifejezéseket. Hiszen a hétköznapi ember is lelkizik, a maga módján értelmez. Ha jó szándékú, akkor próbál önmagán is javítani. Korrigálni a problémásabb viselkedéseken. Főleg a másikén. Azzal, hogy folyamatosan szóvá tesz. Vagy hallgat és beletörődik elcsendesedve, kényszeredetten. Valahogy mégis csak javítgatni kellene, amíg lehet. :) Kati

Hogyan is jó lenni?

Minden vélemény számít!

Hányan érzik ünnepekkor vajon ezt?: „Istenem, bárcsak lenne itt, aki perlekedik a karácsonyi kapkodások miatt velem! Nem sikerült együtt megöregednünk. Egyedül a fát sincs díszíteni kedvem. Csak nézem a díszeket. Egyedül, önmagáért kevesebbet tesz meg az ember.Elblicceli az étkezéseket. A másikért megtesz dolgokat. Csinosítja a lakást is.” Ezen a kedves képen látszik a bizalom is. Az egymásra utaltság. Biztos szoktak persze zsémbelni, morgolódni is. De még az is jobb, mint amikor nincs semmi. Tudja ezt nagyon sok szingli. :) Kati

Melegséges ölelés, virtuális és a valós lét

Minden vélemény számít!

Manapság az emberek nagy része a neten is sokat él. Ez az online lét. A valóságos életben pedig az offline léte sokkal egyszerűbb, prózaibb. Posztolni a sok munkánkat, az egyszerűbb életünket kevésbé érdekes, mint képeket, zenéket, recepteket, idézeteket. Sokan nem osztjuk meg a közösségi oldalon, amikor meghalt valaki hozzánk közel álló. Van tehát egy online személyiségünk és van egy, az offline, a valós térben. Küldhetünk ünnepekkor egy melegséges ölelést virtuálisan is. De mennyivel másabb átölelni a gyerekünket a valós térben! Segíthet azért persze kapcsolatot tartani a tőlünk távol levővel. Noha vannak sokan, akik önmagukról szinte minden történést képekkel illusztrálva feltöltenek. Az emberek nagy része, még szűri az információt, amit tudat a neten. Levelezések alkalmával a gesztus és a mimika hiánya miatt sokszor más a hangsúlya a mondandónknak. A képeink is rólunk gyakran mást mutatnak. Előnyösebb fotókat mutatunk, hiszen úgy véljük, ki kíváncsi a nehézségeinkre, a túl szerény, szolíd életmódunkra. :) Kata

Úgy kell a bók, mint a falat kenyér

Minden vélemény számít!

A francia férfiak ezt nagyon értik. A párizsi utcán végig menve egy magam fajta magyar nőnek ez tűnt fel. Szinte vetkőztetnek a tekintetükkel. Kedvesen elismerően. Nem tolakodóan. De elismerően, szelíden, gyengéden a nő tudtára adják, hogy örömüket lelik abban, hogy megnézhetnek. Értékelik, hogy megfésülködtem, parfőmöt tettem fel. Ruhát válogattam. Kerestem, ma mi rajtam a legelőnyösebb. Amikor pedig az arcom gendterheltebb volt, akkor kicsit fürkészték, miért ilyen? Mosolyt küldtek, hogy bíztassanak. Fel a fejjel! Ezt tapasztaltam. Jól esett. Értékelték a nőiességemet. Ezátal én szárnyakat kaptam és egy fajta kölcsönhatás indult el. Kedvességet közvetítettem.Uraim. RAJTA! Ezt más országban is lehet! :) Kati