Egyéb kategória bejegyzései

Ortorexia

Arról a zavarról gondolkodtam, amelyikről ritkábban esik szó. Az Ortorexiáról. Amikor csak egészséges élelmiszert szeretne fogyasztani az egyén, vagy a család. Nincs is ezzel gond, amíg nem erről szól túlságosan minden. Már görcsösen ezzel foglalkozik mindenki. A gyerekek pedig azt a következtetést vonják le, hogy semmit sem jó megenni, mert mindenben van olyan, ami ártalmas. Sorolhatnánk hosszasan az ételeinkben, alapanyagainkban fellelhető ártalmas dolgokat. Ám az a pszichés következmény még rosszabb, ami akkor jelentkezik, ha alig vesz magához élelmet valaki ezek miatt. Illetve, ha elfogyaszt valamit, de rossz érzettel, mintegy bűntudattal. A többi étkezési zavart is ismerjük hallomásból:

Anorexia (kóros soványság)
Bulimia (kényszerevés, majd önhánytatás, hashajtó használata)
Exorexia (testedzés-függőség)
Pregorexia (terhesség alatti túlzott fogyókúrázás)
Obesitas (elhízás)
- Ortorexia (csak egészségesnek tartott ételek fogyasztása)

A 4 aspektus

1 hozzászólás

4 fajta típust említ az Emberi játszmák című könyv az emberek egymáshoz való viszonyát tekintve. Az első szerint: „Mindenki oké, én is az vagyok.” A második úgy véli „Senki sincs rendben”. A harmadik szerint: „Mindenki rendben, csak én nem”. A negyedik pedig Úgy véli, csak ő van rendben, rajta kívül senki sem. Ismerjük ezeket a típusokat. Az ismerőseink közt gyorsan felfedezzük. Egy egy elejtett félmondatból beazonosítható, ki hogyan helyezkedik a világban. Hiszen hallhatjuk például: „Senki sem teljesen normális”. Valami abnormitása van mindenkinek. Tulajdonképpen mindenki felfedezhet önmagán olyan megnyilvánulást amivel pszichológus kezelhetné. Ez tipikusan a senki sem oké kategória. A mindenki rendben, csak én nem típus, az örök szorongó, mindenkinek tiszteletet megadó. Aggodalmaskodó. Aki pedig ennek az ellenkezője, az igazán nehezen elviselhető típus. Fiatalok úgy is mondják: „Csak ő „helikopter” :) Az összes többi ember hozzá képest sehol sincsen. A tipikus hímsoviniszta. Vezetés közben mindenki mást leszól. Fölülről beszél hozzánk. Mintegy kinyilatkoztat. Az általa vélt okosságokat kéretlenül osztja. Ám ha alaposabban megfigyeljük ezt a típust felfedezhetjük, bizony túlkompenzál ezzel és a szíve mélyén tart attól,hogy pont az ellenkező helyzet áll fenn. Rejteni törekszik a gyenge pontjait. Önmagunkat is megfigyelhetjük ilyen szempontból. Melyik típushoz tartozunk leginkább? Miért lettünk ilyenek? Tudunk-e módosítani valamennyire? :) Kati

Ez itt az én hazám!

1 hozzászólás

Éreztem amikor végig haladtam a főváros közepén és azt láttam magyarul szinte már ki sem írják az étterem előtt a tájékoztatást. Minek is tennék. Hiszen az ár nem olyan réteghez van mérve amit a hazai ember magának megengedhetne. Durcásan mormoltam magam elé: „De hát ez itt az én hazám! „Amikor néhány hétig külföldön voltam esténként sírtam és a magyar népdalainkat énekeltem, hogy csökkentsem a honvágyam. A szüleim házát láttam magam előtt, amint anyám a konyhában tesz vesz. Hazatérve pedig az a melegség járt át, ami semmihez sem hasonlítható. Újra ahhoz a nyájhoz tartozom, akik az enyéim. Akikkel egy nyelvet beszélünk. Csak mi tudjuk úgy mondani: Jaj Istenem!:) Csak nekünk fáj amikor a hazánktól elvett területek szóba kerülnek. Valósággal fájt, amikor a Trianoni szerződést elolvastam. A sportolóink, tudósaink sikereit halva pedig az a semmihez sem hasonlítható szívet melengető érzés tölt el mindannyiunkat, hogy bármennyi nehézségen is mentünk keresztül. ERŐSEK VAGYUNK! :)Kati

Szimpatikus vagy önmagadnak?

Minden vélemény számít!

Nagyképűen hangozhat, ám az önbecsülésünket jelzi. Például szokás felénk elkísérni az utolsó útjára a rokont. Volt akire számítottam,ám nem tette meg a közelmúltban. A családtagom kellett temetnem és bizony fájt, hogy a rokonom nem jött el. Mostanában őt is megrendítő veszteség érte. Magától értetődnek éreztem, hogy tudassam vele: segítem természetesen amiben csak lehet. Mondaná egy kicsinyes ember: „Ez nem is olyan evidens. Nemes lélekre vall.” Belegondoltam. Más dolgokban is ezt a hozzáállást mutatták a szüleim. „Te legyél a különb!” – mondták. – „Neked legyen több eszed!” Magától értetődő lenne gyakran torolnunk. Leverni a másikon a szerzett különféle sérelmeinket. Ám, ha mégsem tesszük, az bizony az erőnk kifejezője. Olvastam egy helyen: „Bizonyos színt fölött nem megyünk bizonyos színt alá.” Vagyis, ha van erő küldeni szüntelen a pozitív gesztusokat, javíthatunk a helyzeteken. Persze könnyen kijelentik: „lúzer”, „balek” , aki próbálja a kővel dobót visszadobni kenyérrel. Ám sokszor érdemes mutatni példát. Adni leckéket. Javítani kontaktusokon, nexuson, helyzeteken. Bennünk pedig jó érzések keletkezhetnek. Tehát, már megérte. Ugye?! :) Kati

Barátkozás a korosodással

Minden vélemény számít!

Két út van. Fiatalon elmennek szerencsétlenül sokan. Maradni korosodni a második lehetőség. Elfogadni, beletörődni a változásokba. Megtehetjük, ami tőlünk telhető, azért, hogy csökkentsük a kevésbé tetszetős jeleket, amennyire csak lehet. Sporttal, egészséges életmóddal, táplálkozással. Próbáljunk a leginkább természetesek maradni. A mű, a mesterkélt, a természetellenes riasztó. Elbizonytalanítja a hozzák közeledőt. Használhatunk dolgokat a rácok ellen, de idővel el kell fogadjuk, meg kell barátkoznunk a gyülekezésükkel. Az egész testen nem lehet eltüntetni őket semmilyen módszerrel. Tehát ez is fejben dől el. Tudunk e találni olyan valakit, aki korban évekkel előttünk jár és mégis pédaképünk lehet ilyen téren. Úgy viseli a korosodást, ahogyan akár mi is képesek leszünk rá. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. :) Kati

Mellékes?

Minden vélemény számít!

Mennyit teszek meg? Meddig megyek el? Jól esik? Vagy csak magamon erőt véve megteszen? Elvárom a másiktól, hogy megtegye? Kívánom? Fontos az is nekem? Eröltetem, hogy megkapjam? Mit teszek, ha látom, a másik addig ügyeskedik, hogy neki ne kelljen megtennie? Szóvá teszem? Jelzem? Elhallgatok? Megbántódom? Megsértődöm? Intim, sőt a legintimebb helyzetek amiről beszélni jelezni nem is egyszerű. Mégis fontos, sőt döntő is lehet. Humorral? Kedvesen? Hogyan tudathatjuk a másikkal, mi lenne jó? Összehangolódni hogyan lehet? Van türelem? Érdemes várni? Adjunk válaszokat ezekre a kérdésekre! :) Kati

Köszönet

1 hozzászólás

Hálásan köszönöm az inspirálómnak, amiért bíztatott írásra. Örülök, hogy adhattam gondolat ébresztő írásokat sokaknak. Most, hogy jelezték ellopják egymástól a könyveimet gyakran jut eszembe a vers, aminek az elemzéséből ötösre érettségiztem. :) József Attila

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani! A napokban pedig megérkezhetett a harmadik is. Köszönöm Toplak Zoltánnak a bíztatást az összes segítséget, hogy az írásaim megszülethettek. :)Kati

..hogy ne legyen olyan, mintha állás interjún volna…

Minden vélemény számít!

„Anyagiak??? !!!” Szegezte a kérdést az egyik ismerkedni akaró fél a randevún a partnernak. Mire ő kezdte magát úgy érezni, mintha állás interjún volna. Már eleve drukkal érkezett a találkozóra. Jól fog tudni válaszolni a kérdésekre? Mindenki hozza a kapcsolatba amit tud. Tudjuk, a nőnek általában a fészek teremtő képessége jobb. A férfiak többnyire”pénzproduktívabbak” . Ám még ha így is van. Időt kell adni a másiknak. Megszoktuk, hogy felgyorsult a tempó. A neten minden információt szinte megkapunk egy kattintásra. Az embernek más a ritmusa. Érzékenyebb, lassabb. Érez. Fájdalmas, ha gépként kezelik. Visszahúzódik. Panaszkodnak sokan, hogy nem egyszerű találni hosszabb időre társat, noha bőséges a kínálat. Hát még ha szinte felvételiztető bizottságként viselkedik a másik fél a találkozás alkalmával. Tekinthetnénk úgy is a szituációra, hogy akkor is élvezni fogjuk a helyzetet bárhogy alakulna.Vagyis oldjuk a görcseinket. Ha már oda vetődtünk, hogy találkozni kell egy szinte idegennel, nézzük milyen érdekességeket fedezhetünk fel: Egy új élmény. Adrenalin emelő. Akár egy játék. Az élete a másiknak számunkra egy új regény, amiből mesél. Valamint értékeljük, hogy ez egyedül állóként megtehető. Kapcsolatban élve már nem. :)Kati

Hogyan ne kasztráljuk a férfiakat

Minden vélemény számít!

Katonásan szigorúan nevelt a mama. Apás voltam. Ő simogatta a buksimat. Ám egyedül maradva segít a mama kiképzése. Általa talpon bírok maradni. Megtanította: „Ez van a spájzban, ebből ezt lehet főzni.” Ebben a helyzetben így lehet fennmaradni. Ma így mondjuk: „Ezt dobta a gép.” Még szerencse, hogy vegyesen dob az a bizonyos gép. :)Tehát, ha kapunk sok rosszat, érkezik jó is. Csak legyen szemünk észre venni! Amikor a nehézségekben elmerülünk. Fókuszálunk a megoldandókra. Szokták mondani: „Ami nem pusztít el, az megedz. Edzetté válunk a terheink alatt. Az így megerősödött nő, már sokáig egyedül is elég elfogadhatóan el van. Persze érzi azért, hogy jó lenne egy társsal. De amikor a férfi beül az anyós ülésre a nő kocsijába, akkor bizony képileg is látható a helyzet. Volt egy vidám jelenet a Jóbarátok című sorozatban. Szexi dolog felvenni a másik alsó neműjét. Vagy olyan erős, hogy még így is igazán férfi tudsz maradni? Tehát ma egy férfinak nagyon meg kell önmagát erősíteni, hogy az igazán edzett nő mellett meg tudjon állni. Igenis igényeljük a férfit. El szoktunk bizonytalanodni. Jól esik, ha ilyenkor a meglátásaival tovább lendít, megnyugtat, zaklatottságunkban szinte megszelidít. Mellette lehet egy nő kicsit nőci, huncut, pajkos, játékos, amolyan „titti fitti” :) Kitti

…én mikor következem?

Minden vélemény számít!

Hányan dolgozunk olyan munkahelyen, ahol nem érezzük, hogy valóban önmagunk lehetünk. Például 3 évtizedet egy férj vállalkozásában, mert a megélhetésünkhöz jövedelmet ad. Felépítjük és maradunk benne. Míg meg nem kérdezi valaki: „..és te mikor következel? A változtatásokhoz merészség kell. Artikulálni, megfogalmazni, kimondani hangosan az igényünket. Munkában, magánéletben, szexben. Azt gondolnánk evidens, de nem az. Beállunk gyakran mások szolgálatába. A neten írták tréfásan hányan halnak meg huszonévesen és temetik el őket hetvenesen. Nem fogalmazták meg mit végeznének szívesen. Még nem volt hozzá elég önismeret. Kiállni az elképzelésünkért csak azután lehet. Egész életünkben tökéletesítenünk kell az önismeretünket azért, hogy tudjunk működni hatékonyabban. :)Kata