Borzasztó képet láttam a napokban. Egy éhező gyerek mögött várt egy keselyű. Csörömpölés hallatszik az utcánkban napok óta. A bácsi meghalt a szomszédban és az élete során összegyűjtött holmijait dobálják az utódai. Pakolásznak. Rossz hallani. Amit a bácsi nagy gonddal kezelt, most van aki kíméletlenül csapkodja, hajigálja. Mintha keselyűk dolgoznának. Úgymond rovancsolnak. Rámolnak. Eltakarítják a földről egy élet munkáját. Azt ami az illető után maradt. Elpucolják. Aztán elpucolnak. Persze már az utódai sem túl fiatalok. Nem olyan sok idő múlva az ő holmijaikkal is ugyanezt teszik az utánuk következők. Valahogy mégis lehangoló, hallani. Amolyan felszámolás. Valaminek a vége. Lehet mindezt végezni emberien? Úgy elrendezni, hogy ne fájjon senkinek? Van akik képesek rá? Lehet, hogy igen.:) Kati

Mintha csak hullana a hó, fújja a szél a sok favirágszirmot. Igazi tavaszi hangulatban húsvétkor.A legkellemesebb a langyos napsütésben kora reggel. Még nem perzsel, de már melenget. Nyugodt békés húsvéton pihen a környék. Igazi kincs a csend. A korábbi napok tülekedése után de jó is hang nélkül, csak a madarak csicsergését hallgatni. Többet kell teremteni ilyen csendes időt önmagának mindenkinek. Csak egy két halk háziállattal tölteni időt. Kikapcsolni a többieket. Elvonulni. Átgondolni mindent. Aztán kiüríteni a fejünket. Feltöltődni. Békében. Nagyon kellenek ilyen idők mindenkinek. Semmi új infó. Ne kelljen megfelelni senkinek. Csak úgy el lenni, békésen. Hányszor sikerül ezt megteremteni? Pedig feltölt. Amikor nincs kötöttség. Nincs program. Lenni csak magunkban. :) Kata

Mi lesz belőle? A gyönyörű virágzás még nem bizonyosság rá, hogy bő termés is lesz. Kell a sok méh jó munkája is hozzá természetesen. Jégeső se legyen. Sok dolognak kell ahhoz megvalósulni, hogy gyümölcs is lehessen. Mennyire kiéhezett lesz a szervezetünk a tél után  az új gyümölcsökre. Emlékszem milyen örömmel rohantam a kertbe, gyerekként, mikor mondta anyám, hogy már kezd piroslani a cseresznye. De tudjuk várni a hosszú tél után, hogy legyen saját gyümölcs végre a kertben. Valamiért tavaly barack nem lett. Minden évben van olyan gyümölcs ami pihen.  Ahogy korosodik az ember egyre inkább megérinti a kertbeli képek szép látványa. Ki tudja hányszor láthatja még? Van persze olyan fiatal is, aki ha átélt szomorú időszakokat, mélypontokat,  nagyon tudja értékelni a szépséges kerti képeket. A lelkünk már csak ilyen. Védekezik, gyógyírt keres. :) Kati

Apránként is lépegethetsz előre. Amikor tanulni kezdtem a francia nyelvet, eleinte úgy gondoltam abbahagyom, mert ez nekem elég nehézkesen megy. Azt mondta az ismerősöm, hogy mindig is szerettem volna beszélni franciául és most úgy ahogy, de megy. Aztán igazat adtam neki és igen jó szintre sikerült eljutnom. Fejben is szépen autómatikusan franciául formálódtak a szavak, gondolatok bennem. Amikor elképzeltem egy kis üzletet magamnak, bátortalanul fogtam hozzá. Aztán tanultam, bizonyítványt szereztem és mellékutcában ugyan, de üzletem lett. Átélhettem, amit elképzeltem. A  pedagógusi pályáról is álmodtam és meg is valósítottam. Az írásról is álmokat dédelgettem. Aztán eleinte apró cikkeket, majd 8 zsebkönyvecskét készítettem. Kicsi terveink is lehetnek, amikből apró lépésekkel haladunk lépegetve. Nem baj, ha nem azonnal nagy dolgokat valósítgatunk meg. Sokan azért szoktak egy elképzelést feladni, mert abból elinte nagyon apró dolog mutatkozik még csak meg. :) Kati

Haszonlesők, ha tapasztalják, hogy hiába próbálkoztak, „oltogatásba”sértegetésbe, gúnyolódásba fognak. A sikertelenség feletti dühük levezetése miatt. Például, hallgatom a panaszkodó társkeresőket. Ez a keserű tapasztalat. Nemtől függetlenül bepróbálkoznak az ügyeskedő, számítók  annál, akit kihasználhatónak gondolnak. Kiszimatolható ugyanis, hogy ki az aki, kihasználható, kiszolgáltatott, magányos préda. Szomorú, szeretethiányos. Valami miatt sebe van. De sokan tudnának mesélni róla. Ismerős a haszonleső típus, akinek minden helyzetet profittal kell zárnia, mert egy nyerészkedő spekuláns. A rámenős. Előfordul, hogy beetetésként kis ideig a kiszemelt kihasználandót nyerő pozícióba hozza. Úgymond kicsit nyerni hagyja. Mai korunkban igen sok az egyedül álló szingli. Hallom a panaszukat, tapasztalataikat. A partnerük csak kapni akar. Pedig, amint hallhattam a napokban a pszichológiai konferencián Császár-Nagy Noémi előadásán: „Az az igazán sikeres, aki adni képes.” Egyet értek. :) Kati