Mondta az unokanővérkém. Amikor panaszaim hallgatta. Baba koromtól figyelte a dundi kezeimet, Majd amikor kontyot csináltam neki takarításhoz kamasz koromban. Nézte ahogyan táncoltam az udvarlómmal. Elvitt az egyetemisták közé is kamasz koromban. Megnyírtam a párja haját, 7 perc alatt. Bár olyan szakmát nem tanultam. Biztattak vele együtt, a pályámra visszatérés alkalmával. Hittek az erőimben. Ez nekem tartást ad. Kiváltképp, amikor vannak olyanok akiket az erőim irritálnak és támadnak. Az embereknek sokat jelent egy egy olyan félmondat, amiből visszaigazolást kap, mielőtt még önmagát leírná. A nagypapám nagyon szeretett velem beszélgetni, nem felejtem. Különösen azután, amikor az udvarában dolgozó cég főnöke is felhívta rám a figyelmét. Akkoriban még csak általános iskolás 9-10 év körüli lehettem. Erzsike néni a papa többi unokájával is elbeszélgetett. Az ilyen felnőtt észrevételeket megőrzik a gyerekek. Ahogyan a bizonyítványaik eredményét is. Sosem voltam teljes kitűnő, Volt egy két négyes. Ismert a kísérlet, ahol zseniként emlegették a gyereket a szülőnek és a a gyerek átlag felett is teljesített az átlagos képességeivel. Az utódaimnál is tapasztaltam. Az alsós osztályfőnökük ugyan nem jelezte, pedig éreztem a gyerekem, nem akármilyen képességekkel élnek. Több volt ez, mint a szokásos szülői elfogultság. Az idő engem igazolt. :) Kati

Az élet szimbóluma. Amikor bedőlt a sírköve a hozzám tartozónak, vittem a feltöltéshez földet a kertből. A sír köré is jutott. Ott most olyan tyúkhúr nő amitől a tyúkok még télen is tojnak. Tartom a három tojást a kezemben és apám baromfitartása jut eszembe. Sokszor láttam, ahogyan eteti őket, Tisztogatja az ólat. Fűrészport szór, hogy tojni legyen a tyúknak kedve. Lám tojnak nekem egész télen. Szerzek nekik füvet, Megköszönöm, hogy éltető fehérjével kálciumokkal adnak az ínyemnek. Segítik a csontképzésem. Odaátról is emelnek segítenek az enyémek. Hiába mondogatta a papa,hogy ott semmi sincsen. Az első neje odalett 21 évesen egy orvosi műhiba miatt. Cáfolják apám állítását a tapasztalásaim. Eszembe jut amiről szól az ének: „….a halál és az élet harcra száll. Meghalván az élet, a halálon úrrá lesz…”. :) Kati

Észre vettem egy ponton a törést az eternit kerítésem. Az előző tulaj tette oda ezt a fajta kerítést. Előrelátó voltam és a drótot, amit még mi raktunk nem vettem el. Hiszen az eternitet tartó vasat kezeletlenül rozsdásan tette fel. Az új tulaj igen gazdag. Egyszer átkiáltott, nagy egóval, mikor a szőlőm gondoztam: „A magáét is megvesszük!” Jelezte a „szétterülő” egóját. ” Van itt bőven utód” -feleltem. Majd a jövőt elképzelve tovább mentem. Mintha csak önmagam teleportálnám képzeletben néhány évtizeddel későbbre. Majd elgondolkodtam, hány korábbi generációm szorgos munkája teremtette, gondozta ezt a földet. Mennyire becsülik meg az utánunk jövők ezt a területet. Egy mérnök urat is emlegetett apám a korábbi szomszédságban, aki hasonló nyeglén szólogatott át annak idején. Most az eterniten egy lyukat fedeztem fel. Nem kímélte a szomszéd. Jó, hogy előrelátó voltam és a drótot meghagytam. Figyelem az elbizakodottabb emberek működését. Feltehetőleg másokkal is hasonlóan bánnak. Aminek megfelelő következménye van. :) Kata

Reggelente nehézkesebben kullogva töprengtem. A járásmód mennyire módosul. Jelzi, hogy mi foglalkoztat éppen. Lendületesebb, ringóbb egy nekem tetsző ember közelében. Élénkebb. Kedélyesebb. Fiatalosabb. Lomhább reggel ébredezve, ha aznapra nehezebb teendők igérkeznek. Amikor tisztázom a helyzetem önmagammal, a helyemen érezve magam, teljesítettem és vállon veregetve is nyugtázom elismerésem, akkor emelt fővel haladok. A két vállam hátrébb kerül. Nem görnyedek. Nem lógatom a fejem. Van amikor elkeserít mások hangneme és idő kell míg magamban a viselkedését a megfelelő helyre teszem. A járásomon is nyomot hagy egy időre. Az is elgondolkodtat, amikor hallottam anyám a korosodó apám leszólta. A papa óvatosabban lépdelt. Kicsúfolta: „Úgy mész mint egy tojós galamb.” Szerette volna a mama, ha fiatalosabb marad a férje. Mintha csak követelte volna, hogy lendületesebben menjen. Ahogyan régen. Több mint egy évtized volt korosabb apám a mamánál. Fiatalon akadályokat ugratott lóval. Méltósággal öregedett. A nejét 10 évvel túlélte. Amikor valamiért megszédülök és szinte letalpalok, eszembe jut. Úgy megyek, mint az apám, mint amikor már óvatosabb lett. De legalább ezt is megéltem. A fiatalabban elmenőknek nem sikerült ez. :) Kati

Karácsony közeledtével is az enyhébb idő miatt, még otelló fürtök vannak a tőkéken. Vitamint, antioxidánsokat adnak nekem és a fonnyadtabbak a tyúkoknak, madaraknak. Megbecsülöm. Hála járja át a szívem, lelkem. Akikkel foglalkozom, kérdőn figyeltek a napokban, amikor azt mondtam egy helyzetben az egyiküknek: „Ez a hála?” Amikor egy esés alkalmával a fejét erősen beütötte, foglalkoztam vele. Aggódtam érte. Este is utána érdeklődtem, hogy rendben van e. Pár nappal később, hogy a többieknél népszerű legyen, menőzve leszólt engem. A szemébe nézve mondtam: ” Nem ezt érdemlem. Gondoskodtam rólad.” A hála átélését is mutatni kell. Nem evidens, hogy csak kapjanak az emberek. Értékelni, megbecsülni ha jut valamiből. A háláshoz érkezik még. Tapasztaltam. Érdemes. Megbecsülni. Önmagunkat is. Ami jut nekünk, azt is. :) Kati

Elárulja az illetőt. Akit okítanak például csalárdságra és kifigyeli a másik tálcáját. Hogyan kezeli? Hová teszi? Mit tesz bele? Utánköveti a kiszemeltet. Óvatosan választja meg az időpontot, amikor az áldozatát kifoszthatja. Sajnos észre vehető, megfigyelhető, a kitanított, hogyan gyakorol. Zavarja is, ha már a nézelődésében beazonosítva érzi magát. Érthető. Dolgozna. Más irányba okítják a rokonai. Elgondolkodtató. Választaniuk kell az ifjaknak bizonyos korban melyik irányba mennek. Amikor megbotránkozott a családom, mert disznóvágáskor húst nem ettem, az utam kerestem. A rokonaim túlsúlyát látva,önmagamnak más alakot képzeltem el. Évtizedekkel később az idő engem igazolt. Vegyesen étkezem. a sportos mozgás hangsúlyosabb az életemben, mint volt a szüleimében. Ők is sokat mozogtak, munkával. Tehát módosítottam. A fenti példában vázolt helyzetben levőnek vajon mennyi ereje lesz az otthonról kapottak módosításához? Eltöprengek.

A magánéletre hogyan hatnak? Gondoljunk bele, hányszor van, hogy a munkahely, a cég érdeke a sajátunk elé kerül? Sorolódik a magánéletünk, az érdekünk hátrébb. Hányszor van, hogy egy egy hétvégén, vasárnap délutánra kezdem érezni, hogy szombaton és vasárnap délelőtt is a munkahelyem nélkül Én voltam. Ezt szabadságom idején érzem jobban. A munkahely az „egóját” (az érdekeit) annyira rám tolja. Például jön az ünnep. Mi fáradtan érkezünk haza. Hétvégén is benn voltunk. Semmi sincs díszítve. Sem bevásárolva. Csak leroskaduk kimerülten. Más: A család érdeke az lenne, hogy együtt töltsenek időket. Nem a munkahelyi csapatépítőkön a kollegákkal estéket.

Olyan mértékben vesz igénybe a munkám, hogy az önmagam ellátása (vásárlás, háztartás, étkezés, tisztálkodás) után a munkáim végeztével elaludva maximum ha megébredek éjjel, az ismerkedős oldalakra betekintve elolvasok néhány bemutatkozó szöveget. Olyan ez, mintha egy első randin valaki tömören elmondaná pár mondatban, ami őt leginkább jellemzi. Mellette egy fotó. Már van annyi élettapasztalatom, hogy fél mondatokból is érzem körülbelül ki milyen karakter. Az arckép és egy teljes alakos kép is sokat jelez. A tekintet, a testtartás, az alkat. Egy egy középkorú embernél utal az életmódra. Mit tart fontosnak. Az életét mik mentén szervezi. Nála egy partner hol helyezkedhet el. Egy embert a munkája is jellemzi. A hobbija is. Az arckép azért beszédes, mert a vonások is sokat elárulhatnak a tapasztaltabb embereknek. Az arcelemzők tudják. A nagyon érzékeny emberek pedig érzik.A benyomásaink visszaigazolnak. Szokták mondani, hogy középkorút bemutat az arca teste. Milyen életmódot folytatott. Szerintem nem csak a középkorút. Látható a sportolás, mozgás jele. Szembetűnő az alkohol, dohányzás, drog nyoma. A depresszió, megtörtség, csüggedtség, életuntság. A kiegyensúlyozottság. A tekintetben a megértő mivolt. A napszemüveg mögé bújók ahogyan rejtik a tekintetüket.Az öltözék. A nőknél a megcsináltatott ajkak, szempillák. Az erősebb smink mögé rejtőzés. A férfiak nagy gonddal alakított arcszőrzete. Mind, mind megannyi infó, szavak nélkül. :) Kati

Mondtuk sokszor ezt a címbeli mondatot, amikor arról volt szó, hogy tévedni emberi dolog. Amikor valamilyen gép hibát ejtett. Napjainkban új értelmet nyer a fenti mondat, amikor egyre több hír érkezik a robotikáról, a humanoidokról. Korábban évente megnéztem a kiállításokon, épp hol tartanak a gépek tökéletesítésében, Most felgyorsult a fejlődés ezen a téren. Vannak akik félve szemlélik a fejleményeket. Aggasztónak vélik a majdani következményeket. Olvasom a társkereső oldalon, némelyik férfi azt írja, hogy ha sok időt töltesz gépezéssel, akkor nem egymást keressük. Ergó felértékelődik az ember. Az emberi. Igen az ember tökéletlen. Pont ettől érdekes. Talán a fantázia elkalandozott pár éve, amikor a gumi nőktől a szexuálpszichológus azt mondta a pszichológia konferencián, hogy aki meg bírja fizetni, megrendelhet olyan bőrű, hajú bábot, amilyet csak elképzel. A fejébe telepített programok segítségével, beszélni lehet vele, nyelvet tanulni stb. Kicsit talán fura elképzelés az is, ha valaki elvesztette a társát és annak mintájára legyártatja a bábot, gépet, akkor mintha ismét a közelében lenne az akit elveszített. Persze, az akkor is csak egy gép. Akik érzik sokszor az elvesztettjük jelen létét eltöprenghetnek mindezen. Ahhoz szoktunk, azt tartjuk normálisnak, egészségesnek, hogy elgyászoljuk, akit elvesztettünk és tovább lépünk. Képes a gyász gyógyulni. Felgyógyulunk. Keresünk újat társat vagy ha nem sikerül, maradunk magunk. :) Kati

Egyre több ifjú nem tervez utódlást. A mostani szülők, az Y generációsok, sokat szórakoztatják a gyerekeiket. Fárasztó és időigényes mindez. Amikor a mai nagyszülők voltak gyerekek, hagytak unatkozni is minket. Rákényszerültünk, hogy találjunk ki játékokat. El is fáradnak a mostani szülők. De nem csak ez az oka, annak, hogy a kamaszok nem tervezik vállalni ezt a sok mindent, ami a gyerekneveléssel jár. A jövőképük borús. Talán az önzés is benne van. Tartanak a bizonytalan jövőképtől. A miniszter üzente egyik interjújában tanácsként, hogy ne rezeljenek be. Elgondolkodtató. Tényleg nem kell túlagyalni. Bele kell vágni. Aztán sorakoznak a segítő momentumok, ha haladunk egy cél felé. Érkezik hátszél. Mellénk szegődnek emberek is, akiknek tetszik az eltökéltégünk, célratartásunk. :) Kati