Kezdődött azzal, hogy minél későbbre tolták a lányok a házasodást, gyerek vállalást. Mondván: ” Előbb a karrier.” Aztán karrier vagy lett vagy nem. Utána már inkább nem is akartak házasodni. Egyre kevesebb gyereket kezdtek vállalni. Az  új törekvés, hogy nem is akarnak gyereket. Túl sok a gond vele. Anyagilag is sokba kerül. Az időt is nagyon elveszi. Ha  el van túlságosan kényeztetve, (már pedig el van, a legtöbb gyerek), akkor a szülőnek nincs arany élete. Kinek hiányzik ez? Vagyis marad egyedül az ember. Csapatostul járnak lánybulikra a lányok. Mégcsak nem is akarnak partnert találni.  A szabadságukat nem akarják feladni. Jól el vannak a telefonjaikkal.  Hová vezet ez? Igen borus a kép. Miért magányosodik el az ember? Mégiscsak társas lény. Lusta lett alkalmazkodni?  Már csak a telefonjához hajlandó igazodni? Ugye nem? :) Kati

Használatos kifejezés a kereskedelemben. Akkor használják ezt a kifejezést, ha arra utalnak, valami nincs, amire kereslet lenne. Érdekes állapotról jutott az eszembe átvitt értelemben. Igaz kicsit pikáns erre a kifejezésre utalni, de valahogy mégis illik ide. Tehát beszéltem olyan harminc-negyven körüli fiatal férfiakkal, akik inkább korosabb hölgyet keresnek. Nem értettem, miért nem a huszonéves lányok érdeklik őket. Hiszen úgy véltem az lenne logikus, hogy inkább a fiatalabbakkal foglalkozzanak, mint idősebbekkel. Az volt a véleményük, hogy a korosabb nő nem annyira beképzelt, mint a huszonéves, aki a korára büszke. A korosabb hölgyek már megértőbbek, már több nehézségen túl estek. Kicsit megtörtek. Még a huszonéves fiatal férfiak közt is sok említette, hogy nem a tőlük fiatalabb nőkkel értik meg jól egymást,hanem a tőlük idősebbekkel. Vagyis noha sokan legyintve leszólják és klimaxos jelzővel illetik a korosodóbb nőket, ugyanakkor kifejezetten igény van az ilyen  megértő, odafigyelő, gondoskodó partnerekre. Ha egyszer a fiatalabb lányok egyre inkább nem ilyenek. Kedves kamaszodó lányok apukái, helyes a lányokat olyan irányba befolyásolni, hogy kevésbé a „shoppingolás” a hajfelvarratás, a műköröm legyen a fontos. Inkább a gondoskodó, szelídebb, szolidabb mentalitást fogják keresni a lányaitokban a srácok.  Ha pedig a lányoknak inkább a „flanc” kell, a külsőség  fontosabb, mint a partner, akkor a gondoskodásra vágyó fiatal  férfiak a korosabb nők mellett állnak meg. :) Kati

Léteznek amazonok, akik, már 60- 70 évesek, mégis heves fiatalos lendülettel élnek. Valami belső tűz hajtja őket. Vannak viszont huszon-, harminc éves lassabb ritmusú emberek, akik 50-60 évesek tempójában higgadtabban szemlélődő bölcselkedősen viselkednek. Igen érdekes, ha két nem éppen átlagos tempójú, eltérő ritmusú kerül össze. Mintegy bevonzzák egymást partnernek. Kiegészítve a saját átlagtól eltérő mentalitásukhoz a másik embert. Sokszor jut eszembe Hernádi Judit mondása önmagáról. Mi szerint ő már huszonévesen is inkább negyvenes volt.  Vagyis a számok gyakran nem azt a kort jelzik, hogy mennyire idős valaki. :) Kati

Oldala. Sokoldalúsága. Énrészeink, ahogyan Daubner Béla írásaiban sokhelyütt definiálja. Mindannyiunknak több oldala van. Ahogyan manapság mondani szokás ugyanaz a nő másmilyen más-más férfi mellett.  Mást hoz ki belőle. Kislányos makranc lesz noha már középkorú. Vagy hallgatag, figyelő, aki issza a szavait a partnerének. Egyik férfi mellett lehet nyitott, másik mellett zárkózott, visszafogottabb ugyanaz a hölgy. Attól függően, hogy mit vált ki belőle a társa. Igazán jó nő, ahogy szintén mondani szokták remek szakácsnő a konyhában, egy bestia az ágyban, jól helytáll a munkájában, ügyes a volán mögött. Mindezen szerepköreit zökkenőmentesen összehangolja. Problémás esetet szemléltet Az ötödik Sally című darab. Ott a főszereplőnő énjének több oldala  összehangolatlan, beteges, kusza. Annyi féle elvárás van egy emberrel szemben naponta, hogy nem is egyszerű probléma mentesen megoldani minden helyzetben a szerepköreink hitelességét. Érthető hiszen emberből vagyunk. :) Kata

A szlengben a para a paranoia egyszerűsítése. Félni. A szabadság feladásátől félőt jellemzik így. Mivel tétje van. Elköteleződve illik hűnek lenni. Hiszen ha a másik fél megtudja, hogy nem csak ő van a képben, akkor számon kérhet, elhagyhat. Elköteleződve, már a napi programot sem csak önmagamhoz kell igazítsam. A másik fél igényét is figyelembe kell venni. A férfi, ha foci meccset szeretne nézni, a nőt pedig nem érdekli ilyesmi, megoldandó helyzet, konfliktus keletkezik. Lehet, hogy keresgél az ember párt, de valójában megszokta, hogy egyedül van és olyan nagyon nem is bánja. Éppen elmondja az ismerősöknek családnak, hogy keres, de hát nehéz találni valakit magának. Voltaképp nem is igazán akar. Csak a lelkiismeretét nyugtatgatja azzal, hogy keresgél immel-ámmal. :) Kata

Hiszik sokan. Pedig de nagyon nem az. Sőt! A szabadság, amit hoz magával mi mindent adhat! Az Eastswick-i boszorkányok című filmben és színdarabban mondja a barátnőjének a szereplő, amikor az egyedül állóvá lesz. Ez bizony nem a vég. Hanem a kezdet. Tudnunk kell élni a lehetőséggel. Azzal, hogy mi döntjük el, mi legyen. Nem kérhet számon senki sem. Mindez persze fokozott felelősség is egyben. Okosan élni vele. Meg kell tanulni a női és a férfi dolgokat is ellátni. Vagyis a férfiaknak új feladat önmaguknak tiszta ruháról, ennivalóról gondoskodni, az otthon takarításáról. Ilyesmit tipikusan anyukájuk vagy a nejük végzett korábban. A nőknek pedig képessé kell válni önmaguk fenntartására elegendő jövedelemről gondoskodni. Nincs férj, családfő, apa, aki ezt adja. Az otthont is fenn kell tartani, az állagát megóvni, számlákat rendezni, biztonságról gondoskodni. Kocsit fenntartani, vizsgáztatni. A tipikusan a másik nemre jellemző feladatokat is felvállalni, abban is helyt állni. Ha párban él valaki, akkor ezek megosztódnak. A felelősség is. Könnyebb. Ám alkalmazkodni kell. Vagyis mindennek ára van.  Ám, ha valaki ezt megtanulja, akkor nagyon jónak kell annak lenni, aki miatt a nem könnyen megszerzett szabadságot az egyén feladja. :) Kata