Címke: kijönni

Szeretni a nőt

Lassan negyven vagyok. Múltkor az egyik fényképen megláttam a mélyülő ráncokat a szemem sarkában, és pocakom is van. Nem nagy (szerintem), de azért ott domborodik. Szóval öregszem. Találkoztam már néhány nővel: ilyennel is, olyannal is. És örülök, hogy köztük élhetek, jó velük találkozni nap, mint nap – mert, mind sok férfitársam, bizony kicsit szerelmes vagyok az összesbe. (Oké, oké, csak kicsit!) Igen, elfogult vagyok, és egy romantikus ökör. De azért teljesen nem dobom félre a józan eszemet.

angyal nőElőször is ott van Erzsi. Vonzó, ötvenes, konzervatív nő. Egyszer pironkodva mesélte, hogy rajtakapta az egyik fiát, hogy női fehérneműreklámokat nézett az interneten. „Az a sok csinibaba, a magát kellető pózokban! Tudod, Zoli!” Erzsi a családjáért él, szereti és nagyon jó barátja gyermekeinek. Felnőtt fiai még mindig szívesen beszélgetnek el vele – és szerintem leváltak már róla lelkileg. A férje pszichiátriai eset, és gyógyíthatatlan, mert ezt be se látja. Egyszer meggyanúsította Erzsit, hogy szexuálisan játszadozik a saját fiával, mert úgy néztek tévét, hogy a lábuk egy takaróval volt betakarva. Máskor úgy megrázta őt, hogy Erzsinek át kellett menekülnie a másik szobába, hogy nyugodtan tudjon aludni. Tudom, van rosszabb is, de hát Erzsi igazán széplélek, ő úgy nőtt fel, hogy a szülei kölcsönös szeretetben, és minden nézeteltérésüket egy hangos szó nélkül el tudták rendezni. A férje jó ideje külföldön dolgozik. „Így ki lehet bírni. Megy a szekér”, mondja, és simán elhiszem róla, hogy nincs senkije. „Tudod, Zoli, a férjem adja haza a több pénzt, de munka terén sokkal többet teszek le én az asztalra. És szívesen tennék le még többet, sőt kedvességet, gyengédséget és megértést is – de hiányzik a „kérem szépen”, a „köszönöm szépen”, a „de örülök neked”, meg a váratlan puszi az arcomon, a számon, a nyakamon – és ezeknek a gesztusoknak a társai.”  Ő az angyal típus. Na, őt aztán nem nehéz szeretni.

Adél fiatal, ambiciózus, vonzó. Férjének második felesége, és bizony ő hajtotta ki a házasságot. Kemény nő. Amikor kinevezték a munkahelyén osztályvezetőnek, két héten belül sarokba állította az egész csapatot (férfiakat is, akik minden híresztelés ellenére ilyenkor valójában kiszolgáltatottabbak, hiszen köti a kezüket a híres lojalitás a feljebbvaló iránt, és hát a lovagiasság. Hogy egymás közt mit morognak, arra rajtuk kívül úgyse figyel senki.) Adélnak van egy cseppet sem titkos udvarlója, immár évek óta. Órákat volt képes várni a nőre, míg az dolgozott, csakhogy a munka végeztével láthassa pár percig, és engedélyét kérje, hogy hazakísérhesse. Adél azóta lakóhelyet váltott (nem a lovag miatt) és most csomagokat kap. Rózsával, illatos parfümmel befújt játékmacival, (ami a doboz levegőtlenségében kissé, khm, büdivé válik), minőségi könyvekkel. Adélt eléggé idegesíti. A kolléganői viszont irigylik. Na ja, ők nyugiban vannak, nem nekik kell ezt a kéretlen, és intenzív figyelmet elviselniük. Bírom Adélt, de örülök, hogy már nem kell a keze alatt dolgoznom – beza, főnököm volt. Ő a modern, emanci típus. Akiből hétköznapokon napi nyolc óra nekem bőven elég. Pedig amúgy tényleg jó fej. És még csinos is.

Gerti, aki bizonyos dolgokra vak. Ő az, aki otthon mindent megszab. Gyula, a férje, előfordult, hogy tíz percen belül tíz különböző kérésnek tett eleget, ami között szerepelt a „csukd be a hűtőajtót” és a „tedd helyére a széket” is – mindkettőhöz állítólag Gerti volt közelebb, csak hát az éppen menő tévéműsor jobban érdekelte. Gerti házassága tökéletesen működik, amíg az van, amit ő mond. Ellenkező esetben – nos, Gyula már aludt nálam. Na, Gerti az a nő, akit okosan kell szeretni. Először is Gyula, maga ezt mondja róla: „Zoli, a gyerekeimet nézem. Igaz, Gerti már rég nem nyújtja azt, amire nekem, mint férfinak szükségem lenne, de legfeljebb többet vagyok a barátaimmal. Pecázni szoktunk, és akkor sok mindent megbeszélünk. Messze nem az, mintha az asszonyom ölelő karjaiban mesélhetném el az életem apró-cseprő eseményeit – de mégis érzelmi támasz. Meg, tudod – teszi hozzá szemlesütve – ott a pornó. Sokszor dögunalom, mindig ugyanaz, meg kétdimenziós világ, és sokszor úgy érzem, kiéget, kivesz belőlem valami fontosat (és igazán beteg dolgokat még csak nem is néz állítólag) – de konkrétan a semminél mégis több. Hogy együtt öregszünk-e meg Gertivel, kérdés. Szerintem sokat elárul a terveimről, hogy elkezdtem letisztázni a tulajdonviszonyokat, és ügyvéddel, papíron. Azért az előtt szeretnék elválni, mielőtt másik nőt keresnék magamnak, meg a gyerekek nagykorúságát jó lenne megvárni. De nem tudom, sikerül-e ezt megtartanom.”

Magánvéleményem, hogy Gerti is itt él a Földön, köztünk van, ki kell valahogy jönni vele is. De ő tényleg vak a mellette élő ember szükségleteire. Komoly hiba elfelejteni, ha kapcsolatba kerülünk vele.

 

Zoli