Címke: önnevelés

Mert nekem ez jár

énnevelésAhogyan a reklám is mondja:”Mert megérdemlem!” Túlterheltnek véljük magunkat, fáradtnak. Sérelem ért. Bántottak. Piszkálnak. Lenyomni próbálnak. Kritizálnak. Folyamatosan keresik a hibát abban amit csináltunk. Telítődünk. Elegünk van. Látni sem akarunk már másokat. Így aztán egyre több szingli próbálja egyedül kipihenni a hajtással versengéssel járó fáradalmakat. Ha valami finomságra pillant enged a kísértésnek. mert úgy érzi neki ez igenis jár. Legyen az csoki vagy más nassolás, könnyelműbb vásárlás, alkohol esetleg egyéb, már nem megengedhető könnyelműség. Tény, hogy nem lehet folyton fegyelmezett az ember. Olykor némi rosszalkodás megengedett. Ám ha nem tudjuk tartani, az elhatározásainkat, akkor el kell gondolkodjunk, hogyan rakjuk a fejünkben helyre, ami elbillent. Mit rontottunk el? Mi az ami túlterhel? Mely ponton élünk át szeretetlenséget? Hol bántanak? Hol bántjuk önmagunkat?  Ezt szoktuk meg?  Velünk így is lehet bánni? Kicsiként ilyen keményen bántak velünk? Hogyan korrigálhatjuk mindezt? Hogyan tehetjük helyre? A kiegyensúlyozottságot, hogyan érhetjük el? Ki lehetne a segítségünkre? Ki az aki esetleg minket még önmagunktól is jobban szeret? Kutakodjunk! Ne adjuk fel! :) Kati

Ariadné fonalán 3. rész

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (III. rész)

Elterjedt hit, hogy a férfiak nagy belső nyomás alatt vannak, hogy jól teljesítsenek az ágyban. Az igazság az, hogy sok nő is úgy értékeli a szexuális helyzetet, hogy a férfinek mindig toppon kell lennie, vagy – ő nem elég jó, nem lesz többet jó a szex, másik nő jelent meg, stb. A doktornő szerint viszont (figyelj csak, milyen egyszerű és bölcs!) ahogy az úton haladó szekér kerekét is meg – megdobja egy – egy ott heverő kavics, éppúgy nem traédia, ha néha a férfi sem teljesít 100% – on. Ilyen egyszerűen van. Időnként. Felesleges önmarcangolón az okokat kutatni. Lazítani, továbblépni, újra próbálni. Legtöbbször működik.

Ok. Megint szó szerint jön valami. Tessék, kérem kihallani, mekkora bók ez felénk, srácok felé!

hevesi9„Holott a nő számára a legerősebb afrodiziákum, a leghatásosabb vágykeltő a férfi bókja: hogy ő szép, izgató, kívánatos, vonzó, mivel ez az önelfogadást, ezáltal a megnyílni tudást, az önátadást és a bizalom kiépülését segíti – ami nők esetében a leginkább kritikus a szexualitásban.”

Hát zsenge ifjúkorom óta nem közölte még senki velem a nyilvánosság előtt (persze nem egyenesen nekem címezve, de ez oké is), hogy, mint férfi fontos vagyok. Hogy tele a hócipője, hogy lecserélhető vagyok, hogy épeszű nő menekül tőlem és egy másik nő karjaiba – ebből volt sok. Hogy mégis kellenék, ebből nem volt sok.

Amúgy az a szituáció jut eszembe a fenti idézetről, amikor egyik reggel a főnővért látogattuk meg egy vidéki kórházban. Szegény elfeküdte a haját, és nagyon komikusan nézett ki. Próbálta csatokkal rendezni a frizuráját, de igen szolid eredményt ért el. Én voltam az egyetlen férfi a jelenlévők közt, és a mai napig nem felejtem el azt a szinte könyörgő tekintetet, amivel rám nézett, világosan érthetővé téve, hogy vár a visszajelzésemre, hogy ő most is egy csinos nő. Valahogy kipréseltem magamból egy elismerő pillantást (tényleg szép, és egyben komikus volt) és ő rögtön megnyugodott. Hát én is a mennyekben lebegtem pár percig, hogy ennyire számított a véleményem. Férfi voltam akkor, nagy „f” – el, az ő jóvoltából.

Szexuális problémáknál az elkerülés, a szembenézés hiánya a legrosszabb taktika. A fellépő szorongás rontja a helyzetet, majd az illető már menekül a helyzetből, és a szexualitás szépen kezd magába omlani.

Ilyenkor olyan helyzet segít, ahol könnyű teljesíteni, majd a sikerélményt követően újra és újra emelve a tétet, ismét kialakítani a „potens vagyok, jól teljesítek” élményt.

Itt is igaz, de általában is: nem kell tökéletesnek lenni! Legyen mozgásterünk, jussunk kis szabad levegőhöz, engedjük meg a hibázás luxusát! Rögtön oldottabbak, elfogadóbbak, ellazultabbak  leszünk.

hevesi10Lerágott csont, de még mindig felüti a fejét, szóval beszélni kell róla: gyerekkorunkban elég sokan felfedezzük, hogy jó érzés odanyúlni. Nagyon helyes, ha a szülő ráneveli a gyermekét, hogy ezt akkor tegye, ha más nem látja. De megszégyenítés és bűntudat keltése nélkül tegye! Bitte, bitte! Ez fontos. A „Fúj, dobod el Pistike!” már nagyon középkorinak számít. Inkább, a „Felfedezted Pisti/Julcsi? De jó! Mégis inkább akkor ismerkedj vele, ha egyedül vagy. Ez a te személyes ügyed, másra nem tartozik. Oké?”

Nos, itt vallás és tudomány Szkander mérkőzésbe kezd. Ugyanis a megfelelő időben jelentkező önkielégítés (autoerotika) segít megtanulni hogyan és mi a jó a másikkal is. A vallás ezt nem egészen így látja, félt egy erős és rossz szokás kialakulásától. Ha egy bátortalan kamasz megszokja, hogy kielégülést maga is okozhat, csökken egy erős motiváció, ami a másik nem felé hajlítaná. És mindig magunkkal szexelni…  azért kicsit beteges. Vélhetően a kulcsszó a mértékletesség. Amit viszont ki tud megmondani mennyi a helyes? Hát a rendszeresen naponta több, az vsz. egyértelmű jelzés, hogy kéne egy barát/barátnő.

Vajon milyen lenne, ha a lányok is olyan természetesen megérintenék a puncijukat, mint mi, fiúk a Lompit? Mert nem ugyanúgy viszonyulunk – szerintem – a másik nem nemi szervéhez. Nuni inkább begyújtja a fiúkat, mint Lompi a lányokat. Általában, de persze vannak kivételek. Egy a saját puncijával nyíltan (mármint mások előtt, de persze felöltözve) meghitt viszonyban lévő lány kb. olyan lenne a fiúknak, mint a mézzel teli bödön a szorgos méheknek… De lehet, idővel megszokott lenne, mint az a tény, hogy igazából a nők is éppúgy szeretik a meghittség és érzelmi biztonság leplében a lepedő hancúrt, mint mi, fiúk. És ebben semmi rendkívüli nincs, kellő megközelítéssel egyszerűen nem kell könyörögni a szexért. Ha egy nő folyamatosan érzi a meghitt érintések, puszik, csókok és bókok fellegében, hogy ő NŐ, akkor ezt időről-időre szívesen demonstrálja is.

folyt. köv.

hevesi13

;-)

Zoli

Évkezdő örömök

farsangEgyre többet bújik elő a nap és gyengül a tél – búcsúzik. Igazi farsangi idő van. Nagyon várjuk a tavaszt. A gyerekek farsangon jelmezt húznak és a mamák fánkot sütnek. A kertekben lassan metszeni lehet.

Ébred a természet.

Annyira jó, amint végre többet melegít a nap és friss levegőn lehetünk minél hosszabban. Mit jelent számomra a tavasz? A begubózásból végre mind kivetkőzhetünk és kitárhatjuk az ablakainkat, akár órákra. Nagytakaríthatunk. Készülhetünk a húsvétra. Mindez régen is jó érzéssel töltött el engem. Vidáman ünnepeltünk, táncoltunk.

Tegyük ezt most is! Oldódjunk! Lazítsunk! Hiszen tél végére a szervezetünk kimerülőben van, és szerintem ezért is betegednek le sokan. A rideg és hideg tél után, hogyan “tavasziasodhatunk” testileg, lelkileg? Talán a merev, rigid beidegződéseinken célszerű oldanunk valamennyire?

Ez is lehet a télről tavaszra váltás üzenete.

:-) Kati