Örül nekem valaki Amikor meglát igyekszik felém. Vár. Szívet melengető. Mosolygok rá. Igyekszik a közelembe kerülni. Ember, állat. Viszonozza a törődésem. Kimondja: „Még maradni szeretnék. Szeretek itt lenni.” -mondja a négy éves. Figyeltem rá, hogy mit szeretne. Az időm adtam neki. Ami a legdrágább kincs. Akartam látni. Elbűvölnek a megnyilvánulásai. Haza érve a tyúkocska rohan felém. Nem lehet mosoly nélkül nézni, ahogy igyekszik. A fehér puli a másikkal versenyez abban, hogy melyikük lehessen közelebb a lábamhoz. A fáim pedig most is a termésükkel adták a reggelim. Körülöttük a gyomot nem engedtem elszaporodni. A tanítványaim, mint a csibék körülöttem versenyezve jönnek felém. akarják az élményeiket velem tudatni. Ők mind hálásak amiért figyeltem rájuk. Törekednek viszonozni. Gondolkodtam, ha egy műtét után körülményes hazajutni, ki volna aki akarna mellettem lenni. Majd csak valahogy megoldódik. :) Kati

A kis félénket szoktatom, szinte idomítom, naponta ölelem, hogy megértse, nem kell tőlem félnie. Itt jó helyen van mellettem. Biztonságot érezhessen. Velünk ki teszi ezt? Van ilyen a közelünkben? Akinek fontos, mindez. Akarja, hogy ne féljek. Létezhessek. Nem eltaposni a törekvése. Nézzünk körül! Csak akad ilyen. Figyelem a kis állatokat, akiket a közelembe telepítettem. Hogyan léteznek? Védekeznek. Alá, fölé rendelődnek. Pont, mint a családokban, munkahelyeken és minden közösségben. A betolakodók helyet követelnek. Rendületlen törtetnek. Akad olyan, aki képes megfékezni és működőképes létezést teremteni? Átlátja, hogy mi történik. Akarja, hogy a kevésbé előtérben levők is létezhessenek. Képes meglátni, hogy azok is értékesek. Nem csak azok, akik az élvonalba törnek. Milyen érdekek vezérelnek? Mint tudjuk, az igazán bölcs emelni törekszik. Ez belülről jövő késztetés. Nem elnyomni. Törölni. A jó vezető innen ismerszik meg. :) Kati

Figyelem a szinte hiperaktív embereket. írtam már az optimális aktivitás szintről az aorusuelről. A flow, áramlatban létről. Élvezi az illető a tevékenykedését. Az idő múlását sem igen figyeli ilyenkor. A felpörgött állapotban lét után leállni nem is mindig egyszerű. Akár kimerülésig is hajtja magát az ember. Valami elől talán menekül. Valaminek a végiggondolásától. Mert kell a csend is, a nyugalom. A másik véglet pedig aki csak teng leng. Nem tesz mérvadó dolgot, csak alszik eszik. Még bűntudata sincsen. Csak úgy van. A normál működésmódot eltalálni nem mindig sikerül. Az idegrendszer jelez a túlzásokba esésekkel. Figyeljük meg önmagunkat és a körülöttünk levőket! Próbáljunk rátalálni a háttérben, mi az, ami miatt fura lett a tempó. Van amikor egy kívül álló jobban rálát. Objektívebb. Tudjuk, hányan csak akkor tudnak érezni önmagukkal kapcsolatban elégedettséget, ha kimerülésig dolgoztak, tevékenykedtek. Sokszor jut eszembe a mamám. Fájt mindene és nehezen állt le. Ráismerek a közelemben a hasonlóan pörgőkre. Hát még ha elvárják tőlünk is. Sürgetnek, bűntudatot keltenek. Nem is könnyű ilyenkor maradni normál ütemben. :) Kati

A borostyánt fejtem le a szilvafa törzséről, mert a kéreg alá is a fa tövénél behatolni kezdett. A komló a szőlőre és a meggyfára kúszik felfele. Ilyen a természete. Hány emberről kell leszedni olyat, aki az életerejéhez nem hozzáad, hanem elszívja, lenyomja, kibontakozásban, érvényesülésben akadályozza. Amint kivonódik az élősködő, az elnyomott jut lélegzethez. Lám a természetben mennyi a hasonló helyzet. Mosolygok, mert a kert formálásában kicsit istenként működik az ember. A kutya is sokszor istenként tekint az emberre. Azért az is sokszor tapasztalható, hogy az embertől bölcsebb. A növényekkel, földdel kapcsolatban megfigyeltem, annak adatik meg a kert művelése, aki kellő alázattal szolgálja azt. Próbál rendet teremteni fenntartani. Méltó rá. Nővérkémnél sok a növény. Dús a kertje. Az enyém attól áttekinthetőbb, szellősebb. Szeretek nála is nézelődni. Hogyan tartja fenn. Egyensúlyt hogyan teremt. Tanít a kertünk is minket. Feltölt és edz. Motivál erő kifejtésre. Követel. Mint akinek van állata, felelős érte. Gondozást igényel. A depresszívnek és a magányos idősnek van miért felkelnie. Nem hagyhatja magát el. Húz az élés fele. :) Kati

Szemlélődöm. Figyelek. Hagyom történni az eseményeket és figyelem hogyan hatnak rám. Érteni kezdem és visszaigazolások érkeznek. Azt már sokszor írtam, hogy az első 20 másodperc alatti benyomást felül írni hónapokba telik. Visszatekintek emberekkel való kontaktus alakulására. Felidézem az első benyomásomat. Valóban igaz. Beigazolódik számtalanszor az, amit akkor tapasztaltam. Ergó, hagyatkozhatok a kifinomult érzékeléseimre. Azt is mondják, ha valamelyik érzéklet sérül, más téren felerősödik a működés. A rosszabbul halló esetleg élesebben lát. A gyengébben látó, jobban hall. Kénytelen voltam mióta csak az eszemet tudom érzékenyebben figyelni, mert az egyik szemem látásával érkező képek, születésem óta nem élesek. Meglep, mikor hallom többektől, hogy nem is ritka ez. Mindig is tapasztaltam, hogy a szavaktól igazabbak a nonverbális jelek. A gesztus, mimika. Fontos figyelni, ha a sorsunk múlik rajta. Milyen beosztásba kerülünk például. Mit látunk azon, aki mindezt intézi? Illetve a kollégáinkon, akiknek ebbe beleszólásuk lehet. Ki mennyire próbál manipulálni minket, a vezetőségünket. Valamint a magánéleti alakuló kapcsolatainkban. A tettek a legfontosabbak. Ám a fenntebb leírtak is fontos beszédes üzenetek. :) Kati

A 21.században ügyintézek és mosolygok, amint a vonal túlfelén a megcsinált gépi hang némileg akadva tájékoztat. Én pedig a korosodó billentyűzöm a számokat. Némileg hunyorogva, e miatt kicsit elakadva. Mert azért sem kotrom elő a szemüveget. Konok, makranc EMBERI!!! vonásaimat felvállalva akkor is elintéztem amit akartam. Szándékosan emeltem ki az emberi szót. Még itt vagyok! Én még emberből vagyok. Hibázom igaz. Esendő vagyok. Sokszor botladozom. De érezni tudok. Ez kincs. Érték. Hagyok rá időt, hogy legyen elgondondolkodtató. Mint az összes eddigi írásom. Volt a közelemben évekig, gépiesen működő autista, aspergeres ember, aki saját elmondása szerint hallotta az érzésekről a mondataimat, de nem értette. Nem érezte. Kíméletlen szigor és logika mentén vezette le a helyzeteket. Nekem az érzékeny hiperszenszibilis, empataként működőnek fájó megtapasztalni mindezt. Nézem a kollegáimat, amint kimerülten próbálják tartani a tempót. Kávét és ginkó bilobát, egyéb serkentőket, aztán nyugtatókat, lazítókat, oldókat segítségül hívva. Látom időnként a gépies reakcióikat. Ágaskodnak. Megfelelni próbálnak. A gép előtt egy gépnek igazolják magukat, hogy nem robotok. Nonszensz. Eltöprengek. Ezekben a helyzetekben hol a helyem? Keresem. Meddig kaphat helyet az érző, esendő EMBER? :) Kati

Állítólag hiba, ha először a kutyát etetjük meg és utána magunk eszünk. Mégis hazaérve ha megetettem az állatokat nyugodtabban eszem. Segít, ha látok jóízűen enni mást. Emlékszem anyum maga mellé ültetett gyerekként sőt fiatal asszonyként is, mikor látta, hogy mindennel szöszöszölök és az evést a teendők végére teszem. Az is jellemző, hogy a hűtőben több a kutyáimnak az étel mint nekem. Ez több szinglinél is így van. Láttam egy filmet, ahol a nő vásárolt, a hentes pedig azt mondta: Megint csak a kutya eszik. / Mert a nő magának semmit nem vett. Mosolyogtam. Nálam is gyakran ez megy. Nyári szünetben, csak ha szédülök már, akkor valamit eszem és csak annyit, hogy a szédülés múljon el. Közösségben viszont majszolnom, rágcsálnom többször kell. / Mint egy egérnek./ A hasonló beállítottságúak értik miről beszélek. Ismerős a helyzet. Visszatérve a kutyáim megfigyelve a lány felfalna mindent. A fiút lassan lúzernek könyveltem el, mert félreállva a lányt enni engedte rendszeresen. Ma viszont morgott, mert a lány a terjeszkedését túlzásba vitte. Nocsak, hát itt inkább egy bölcs kis falkavezér áll a háttérben. Megannyi lenyűgöző viselkedésmódot figyelhet meg az arra érzékeny szem. Hányszor ismerünk rá emberekre is, akik hasonlóan működnek. Szemlélnek, figyelnek. Extrém túlzásokat észlelve azért már jeleznek. :) Kati

Volt mikor jól ment és szinte mindenhová kocsival mentünk. Aztán áttérhettem a kétkerekű használatára. Így a természet sokkal közelebb került. Színek, illatok hatnak, amikor megyek munkába és haza. Megannyi benyomás. Feltöltődés. Élmény. Nem véletlen hoz helyzetekbe az élet. A tömegközlekedést is egyre többen választják a belvárosban való körülményes közlekedés, parkolás, autóhasználat helyett. Lehetnék dühös, ám a helyzetek mindig vegyesen hoznak negatívat és pozitívat. Kinyílik a világ szinte. A korábban nehezen, problémásan megközelíthető helyekre másképp jutok el és másként tölthetem ott az időm el. Az utazáskor az emberek megfigyelésével megannyi új önismereti tudásra teszek szert. Mások tükrében tapasztaljuk meg önmagunkat. Valamint összehasonlítunk. Elhelyezzük önmagunkat. Egész életen át alakul az önismeretünk. Formálódik, tökéletesedik. Hatékonyabbá válik a működésünk. :) Kati

Ismert a bibliából a mondat. ” Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” Aki ellopta a könyvem, annak ajándékozok egyet. Aki megbántott, azért is adok neki valamit. Gondolkodjon el! Milyen már kapnia, attól, akit tárggyal vagy érzéssel megrövidített. Az önmagunkkal kapcsolatos jó érzés elvételére sokan törekednek. Bennünk bűntudatot keltenek. Ám, ha tudjuk ezt a metódust, akkor leszerelhetjük. A bántalmazó nem érti. Mi van már? Miért nem száll a másik ringbe. Szinte azt üzenjük: „Látod! Akár így is lehet.” Nem akárkivel kezdtél ki. Olyannal, aki képes felül emelkedni. Más célok mozgatják. Többre becsüli a békességet. Odébb van a működése. Már túl van ezeken. Aki már járt igazán mélyen, azon látszik, érezhető a működésén. Akaratlanul is példákat ad. Okít. :) Kati

Ezt akár sikernek is elkönyvelhetem. Manapság, szinte mindenki kezéhez a mobil nőtt oda. Láthatjuk a tömegközlekedési eszközökön és családi összejöveteleken. Sőt minden fele. Még szórakozó helyeken is. Tehát ha lopják, akkor olvasni akarják. Ergó elértem a célom. Azt fogalmaztam meg magamban, amikor írni kezdtem, hogy legyen a könyvem zsebben. Ha álldogálnak sorban bárhol és zavarban vannak, bambulás közben, akkor vegyék elő, olvassanak bele. A bambulás egyébként szükséges. Ilyenkor az agy sok gondolatot helyre tesz. Amikor beleolvas egy- egy rövid gondolatébresztő írásba gondolja tovább. GONDOLKODJON! Töprengjen. Rövid egy-egy írásom, mert az ember egyre türelmetlenebb és hosszabb írás elolvasásába egyre kevésbé fog bele. Erre fele halad az élet. Az írást régóta kezdtem, amikor terápiás hatását tapasztaltam. Könyv formába pedig több mint tíz éve. Hitem, hogy az agyunk gondolkodásra rendeltetett. Célom inspirálni önmagam és az embereket erre. :) Kati