Szalvétákat tettem a konyhai kis gyerekszékre. Amikor a négyéves rám mordult, mert az az ő helye. De jó is, hogy van nekem itt egy kis embernek helye mellettem. Kiáll érte. Helyet követel. Amit neki én teremtettem. Akar itt lenni. Szívem melengeti, amint két kezében kaláccsal bandukol hazafele mellettem. Gondol rá, hogy neki később is legyen és anyukájának is adjon belőle. Mi mindent tanult, látott már tőlünk. Példákat kapott. Figyelt. Egy helyzet megannyi gondolatot ébreszt. Minden megnyilvánulását érzékenyen figyelem a kicsiknek, hogy tőlem telhetően segíthessem őket, a nekik leginkább passzoló helyre kerülhessenek, Amihez van affinitása, érzéke. Mutatkozik a hajlama, temperamentuma, érdeklődése, figyelmének terjedelme, erőssége. Nem azért erősítjük, hogy kitúrjon adott esetben, hanem, hogy szárnyaljon, kiteljesedjen, megmutatkozzék. Háládatlan se legyen. Ha kell visszatérjen, segítsen. Az utána következőt, az előtte levőt is segítse, erősítse. Ne csak önmagáért létezzen. Hogy honnan jött azt se felejtse el. Ki által lett az, aki. :) Kati

Emlékszem, megkönnyebbült idősen, ha főzött a párom anyja és nem tévesztett el semmit. Korosodva nem is mindig egyértelmű ez. Ha szentimentális akarnék lenni azt mondanám, kicsiként a homokozóban imitálva a szüleink örülnek a készített süteményeinknek. Korosan a gyerekeink a kevésbé sikeres ételeinknek is örülnek. Még képes volt a mama elfogadható ehetőt készíteni. Akart adni ételt. Még van ehhez ereje. A szétszórtabbak egész életükben tévesztgetnek főzés közben. Volt amikor porcukorba paníroztam a rántott húst, mert elgondolkodom főzés közben is. Máshol jár az esze a filozófálgatónak. Kiváltképp, ha a gasztronómia nem az érdeklődésének a középpontja. Az ilyen téren puritán fajta, eszik, ha már szédül és épp csak annyit, hogy már ne szédüljön. Feszültség esetén rágcsál mint egy rágcsáló. :) Kató

Bőtermő fajta, ám a mag felett alig van husa. Kamaszként a suliból hazaérkezve a kánikulában a spájzban a hűtő nyitott ajtaja előtt kuporodva a meggyszószos fazékból az összes meggyet kihalásztam. A meggyes baba sütiből a meggyeket is kiszedtem. A mama pedig ültette ezt a bőtermő fát. Ha egyszer a lánya a meggyért ennyire oda van. Rengeteg gyümölcslevesbe valót adott . Kevés levele van. Kérdés, hogy jövőre megmarad e. Korosodva a savanykás ízek helyett már az édesebbeket kedvelem. A négyéves mellettem viszont kér belőle. Neki nemcsak a cseresznye kell. Amikor még a kertjeink vége nem volt lekerítve és a környékbeli gyerekekkel szinte napokat töltöttünk a hatalmas Körösi meggyfán ülve emlékszem, hogy váltva mentünk be zsíros, vajas kenyerekért. A meggy étvágyat gerjesztett. :) Kati

Hallom aki morog, mert a kertjében már szinte medve túrja fel a földet, akkora vakondtúrások várják reggel. A vödrömbe sodrom és hordom oda, ahol tavaly a vihar a meggyfát kidöntötte. Kráterszerű mélyedés lett, mikor a fa maradványait kiszedtem. Még öblös, ahová hordhatom a földet. Ha nem segítene a vakond, máshonnan kéne ásnom. Próbálok a kellemetlenségből hasznot kovácsolni. A 3 szomszéd szinte az egész udvarát, kertjét letérkövezte. Ez a vakond oda nem megy. Itt még talál magának ennivalót és helyet. Láttam, írják a neten a lustaságról, hogy először csak a veteményes helyett fűnyírás van, aztán mindent letérköveznek. A telkeiket teljesen kihasználók a maximális szintig beépítenek és bérlőktől havonta szedik a pénzeket. Amikor a kertünket gondozzuk, ők szánakozva néznek. Nyugtázzák, mennyivel talpraesettebbek. Élelmesebbek. A begyűjtött pénzeiken, másik földeket vesznek és újra ugyanezt teszik. Valamint utaznak idegen helyekre. Hát én és még itt néhányan szeretjük a saját földünket és foglalkozni is vele. Szanatóriumként hat a lelkünkre. :) Kati

…belévetem lelkem búbaját. Énekelte a kórus. Dúdolom a fűnyírót tolva. Hány férfi ” szántja” rendületlenül nyaranta. Valamint sok szingli nő is. Sőt olyan nem szingli nő is, akinek a párja nem csinálja. A monoton munka közben ha szántottak eltöprengeni bírtak. Ma, ha zúg a gépünk, azért a heti sok infótól elterelődhetdhet az agy. Eltávolodva a rálátásunk javulhat. Megkönnyebbülést hoz valamennyire. Figyelem ki hogyan vonul félre. A gyerekeim keresztapja a szuterinban festegetett. A szomszéd ember a két kutyájával tesz sétákat. A környékbeli srácok és magam a fűnyíróval. Futok is. Őrömmel látom az ismerős arcokat. Az ilyen téren „tesóimat.” Bár van a futóknak, úszóknak magányossága, mégis a monoton mozdulatok az elmének felszabadulást hoznak. Volt viszont, amikor annyira elgondolkodtam, hogy a köröket nem is számoltam. :) Kata

A pufók kislányra a közösség központi tagja rámordul. „Miért nem vesznek neked cipőt?” Vállát vonogatja a halkabb. Érkezik a védelem: „Viszont milyen szuper művészfilctollai vannak!” A kislány szemében látszik a hála. Megvédték a támadóval szemben. Átélhette, hogy nincs egyedül. Átélhette, a központi figura leszerelhető. Hatalmaskodása megkérdőjelezhető. Velünk is a helyzet munkahelyre kivetíthető. Van bizony még a vezetőséget is manipulálni törekvő. Családban is van, amelyik figura folyton csak az észt osztja. A többi legtöbbször pedig inkább hallgat. Konfliktust nem akar. A béke fontosabb. Nyugalom van? A frusztáltban azért akkor is valami ott marad. Hányszor megtapasztaltam, idővel érkezik a revans. Végig nézhettem, milyenné vált, aki alsóban magamögé sorakoztatott néhányat támadásra. Idővel, a máshol is provokáló emberére akad. aki helyre rakja. Mint ahogyan a régi kolleganőm mondta: „Lehet, hogy egyre csak vársz segítést valahonnan, de az másfelől fog érkezni.” Tekints körül! :) Kati

Rádöbbenteni a gyereket, hogy nem vehet mindent el. Még ha máshonnan azt is hallja. Nem lehet mindenkit lehúzni. Kifosztani. Nem is olyan könnyű másnak is hagyni. Felnőtteknek sem mindig megy. Van időszak, amikor nem azonos nevelési élvek érvényesülnek a gyerekre minden helyről. Átéltem, hogy másképp működött az egyik nagyapám és másképp a másik. Mást mondtak a suliban és mást tett anya. Figyelem, hogyan teszi a fejében helyre a gyerek, amikor mást tesz az apukája és máshonnan mást tapasztal. Buszon, metrón nem enged enni az óvónéni, tanítónéni, anya viszont igen. Apa úgy nevel kaparintsd meg mindenből a javakat, szerezd meg! A közösségi emberré pedig úgy nevelünk, hogy ne lökj félre mindenkit. Másnak is hagyj. Nem az a cél, hogy utáljanak. Tudj hagyni is, adni is. Megtapasztalni emberpróbáló. Nemet mondani népszerűtlen feladat. Legyen valamennyi itt is. Úgy osszunk, hogy jusson a másiknak is. Lehessen valamivel játszani itt is. :) Kati

Ahogyan a gyerekek annyiszor mondják: …az mondja magára.” A pszichológiában ismert 11, sőt talán több elhárító mechanizmus, módszer is. A feszültségekkel való megkűzdéshez stratégia, ami az elménket a sok probléma megoldásában, feldolgozásában segíti, önértékelésünket védi / tagadás, hasítás, leértékelés, elfojtás, kiélés (pl. dühkitörés) bűntudatkeltés, távolságtartás, eltolás, racionalizálás, humor, álmodozás, fantáziálás, sajnáltatás, testi szomatizálás, magunkra vonatkoztatás, regresszió, kivetítés, eltolás…… Felsoroltam néhányat a teljesség igénye nélkül. Vegyünk egy példát!: Azt mondja ránk valaki: Konok, makacs, fafejű, Csak mert nem az ő elvárásai szerint viselkedünk. Majd alaposabban belegondolva, rájövünk, hogy az állítása inkább őt jellemzi. Tudjuk a párkapcsolatok bizonyos pontján, eljön a hatalmi harc időszaka. A két fél mintegy lemeccseli, mely téren ki van feljebb. Még szerencsés a helyzet, ha érvényes a mely téren és nem arról van szó, hogy minden téren az egyik fél akar felül lenni. Hatalmaskodni, dirigálni. Ilyenkor tanácsos menekülőre fogni. Lehet, hogy a szakítás után el kell telni bizonyos időnek, míg felismerjük, ki merjük mondani: Hiszen annyira a hatása alatt voltam, hogy csak most kezdek tisztábban látni. Merem az állításait megkérdőjelezni. Olyan szinten nyilatkoztatott ki állításokat. Önmagunk leértékeltük általa. Elhittük neki, hogy velünk van baj. Hiszen olyan magabiztosan állította. Idő kell a felgyógyulásra. :) Kata

Mondtam anyumnak, amikor kiskoromban vitt engem a biciklin magával. Jöttem ma haza és szinte hazáig sokszor meg-megállva próbáltam elhárítani a kerék surlódási baját. Egyre csak az első féket igazgattam volna. Már azon voltam, hogy leállítok egy bringást, hogy segítsen már rajtam. Egyszer csak megjavítottam. Máshol volt eldeformálódva. Roppant büszke voltam magamra. Hiszen, keservesen, de megoldottam. Lám. Azt mondják, a konfortzónán túli lét alkalmával erősödik az önbecsülésünk. Figyelem azokat, akiken azt érzem elég rátarti, már már nagyképűek. Lehet, hogy az ő önbecsülésük van rendben és bennem van szolgalelkű, alázat? Ez a generációkra is levetíthető. Az x még a korosabbak előtt jobban meghajolt. A fiatalabbak egója nagyobb. Egy bringajavítástól meddig jutott a töprengés! :) Kati

A kerti fűnyírásban megkopott, ám olyan, mintha nem is lenne a lábon semmi, annyira kényelmes. Munka közben nem kell foglalkozni vele, hogy milyen. Keleten messze menő következtetéseket vonnak le abból, hogy az ember lábbelije milyen. Miközben üdvözléskor fejet hajtanak mélyen. Alaposan szemügyre veszik. Drága, márkás, olcsó, szegényes? Utal az illető anyagi helyzetére. Tiszta, poros? Milyen közlekedési eszközzel érkezett? Kocsija van-e? Mennyire gondos, ápolt. Erre is hangsúlyt fektet? A fenti képen a kerti cipőm van. Munkába nagyon kényelmes, hasonló fazonú cipőben megyek. Fontos a lábunk, mint fundamentum. Alap. Segít, hogy a terhelést bírjuk. Hasonlóan a kezünk is sokat elárul. A terheltségünket, a korunkat, az ápoltságunkat, időbeosztásunkat. Van e időnk a körmeink ápolására. Esetleg díszítésére. Akik bőségben élnek és sok plasztikai beavatkozásra invesztálnak, még azoknak sem egészen megoldott a kezükről a kort eltüntetni. Kesztyűkkel leplezik, ha mindenáron törekednek fiatalabbnak tűnni. Amikor felvállalom a kinti munkáimban kesztyű nélküli földdel foglalkozást, eltöprengek a fentieken. Valamint azon is, hogy a kesztyű nélkül hasonlóan elhatárolódom, mint amikor kocsival közlekedek. Két kerekűvel a természethez közelebb kerülhetek. Jobban feltölt, amikor az idegeket erősen terhelő munkából ismét a kertembe kerülhetek. Nem pázsitos mintakert, de ad helyet a kutyáimnak nekem, az utánam következőknek, ahogyan adott az elődeimnek. :) Kati

Gondos