Maximalizmus

Minden vélemény számít!

maximalizmusTeremtjük magunknak a túlzott elvárásokat, amikor valamilyen rendszerben igazodunk a szabályokhoz. Végül olyan nyomássá lesz felettünk, hogy bénítja a normál működésünket. Oda az öröm. „Én magamnak csak nehezíteni tudom az életem”-mondja a túl lelkiismeretes ember. Kell egy külső hatás, mondjuk valaki, aki segít oldani, helyre billenteni. Újra a normális, kiegyensúlyozott állapotba jönni. Ez nem feltétlenül szakember. Lehet társ, barát, rokon. Rendben van, hogy szorgalmas valaki, ám nem mindig egyszerű a mértéket jól beállítani. Sodorhatnak a körülmények. A felgyorsult technika, az igény a pénzre, a nívósabb szükségletekre. Gyakran annyira szeretnénk másoknak megfelelni, örömet okozni, hogy el is felejtünk önmagunkra is gondolni. Mintha célt tévesztenénk. Csak hajtunk, gürcölünk. De mi végre is? :) Kati

Ez van, ebből ezt lehet kihozni

Minden vélemény számít!

nyakkendős tükörbenA fejlesztő típusú hozzáállás szerint felmérjük mi a helyzet, számba vesszük az erősségeket, gyenge pontokat és hozzáadjuk amink van. Ahogyan háborús időkben a veszteségek tudomásul vétele után úgymond: „Ez van a spájzban, ebből ezt lehet főzni” -helyzet teremtődött. Megtesszük, ami tőlünk telhető. Egyszerűen csak akarjuk tolni előrébb azt a bizonyos szekeret. Működtetni az ügyet, akkor is, ha nem minden tökéletes. Emlékszem, amikor felnőtt fejjel francia nyelvtanfolyamra kezdtem járni. Mindig is szerettem volna beszélni ezt a csodálatosan dallamos nyelvet. Pár hónap után, azt mondtam, az egyik kedves lélekbúvár ismerősömnek: „Hagyom én a csudába ezt az egészet. Nehezen megy ez már nekem.” Mire ő: „Na és? Beszélni akartad a nyelvet és már beszéled. Ha nem hagyod abba, akkor fogod is. Egyre jobb szinten.” Igaza lett. 7 évig  is tanultam. Amikor valami lelki problémával fordul valaki szakemberhez, akkor is olyan helyzet áll elő, hogy felmérik: Ez van,  ez apránként alakítható. A normálishoz felzárkóztatható. (Gyakran persze az ember elfelejti a kezdeti állapothoz viszonyítani a haladást és méltányolni az eredményeket.) :) Kati

„Na ugye megmondtam”

Minden vélemény számít!

szúrós szemMunkában, kapcsolatokban egyaránt felismerjük azt a hozzáállást, amikor addig keres valaki a dolgok közt problémát, míg végre talál a feltevésére önigazolást. Ha, jobban megnézzük, ilyenkor azt is mondhatjuk: „Nem akarásnak nyögés a vége”. Kérdés, hogy megéri-e. Mindez hová vezet? Akarjuk-e egyáltalán, hogy működjön valami. Érdemes-e a végsőkig elemezni a dolgokat. Lehet, hogy az már pont a működés rovására megy! Az ember nem tökéletes. (Szerencsére.) Borzalmas is lenne. Gyakorta hibát hibára halmoz. Aztán valahogy mégis kialakulnak a dolgok. Működni kezdenek. Mert a többiek igenis a bukdácsolóra felfigyelnek. Nyújtanak segítő kezet. Ezt tapasztaltam. Gyakorta hozott olyan helyzetbe az élet, hogy olyasmivel kellett foglalkoznom, olyan dologban helytállnom, amihez nem igazán értek. Beismertem. Kértem azokat, akik otthonosan mozognak azon a területen, hogy segítsenek. Alázattal megköszöntem. :) Kati

Félregombolódik az ember inge

Minden vélemény számít!

elgombolvaTudunk lenni megértőek? Emberinek éreztem amikor a napokban olyan embernek láttam a gallérjait kuszábban, akinek a megjelenése mindig makulátlan. Azért is éreztem így, mert sok dologban kellett már erőm felett helytálljak és  érthetően akkor a külsőmön gyakran volt olyan pont, ahol „kócosabb” voltam. Mekkora empátiával tudunk tekinteni a másikra, ha látjuk, hogy  túlterhelt? Nemcsak olyankor, amikor nagy nehézségei vannak. Munkahelyet vált vagy temetnie kell hozzátartozóját. Olyankor is, amikor csak túlvállalja magát. Mértéket veszít a munkában. Csapzottabb. Mennyit tud segíteni ilyenkor egy nyugodt kedves érdeklődés! Egy váll simogatás. Mosoly. El is feledkezünk róla. Pedig valósággal szárnyakat ad.  :) Kata

Vágy a láthatatlanságra

Minden vélemény számít!

Megmutatkozásra ugyanúgy alakulhat ki bennünk időnként igény, mint arra, hogy most éppen ne fókuszáljanak ránk. Tesszük a dolgunkat tőlünk telhetően, de hagyjanak békén. Ne forszírozzanak. Normális késztetés, ha már sokat voltunk magunkban, hogy vágyunk menni emberek közé. Megmutatkozunk „hogy látva lássanak” . Ha pedig voltunk rivalda fényben, akkor ugyanennyire kívánjuk, hogy lehessünk észrevétlen. Mindezek mértéke persze függ az egyéni jellemzőinktől is. Vannak exibicionista típusok, akik kifejezetten kedvelnek minél többet feltűnni. Vannak visszahúzódóbbak, akik pedig, amennyit csak lehet a háttérben maradnának. Nem olvashatjuk rá senkire hibaként, hogy feltűnési viszketegsége van-ahogyan szokták mondani gyakran. Színesítik is az életünket a megmutatkozni vágyóbbak.Oldják a szürke hétköznapokat.:) Kata                             Ady Endre –

Sem utódja, sem boldog őse…

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Például férfi szemmel

1 hozzászólás

mustraA nők azt gondolják gyakran, hogy amikor például elmennek szórakozni a férfiak ugyanolyan alaposan végig mérik a nőt, mint a többi nő teszi. Nemrégiben olvastam, hogy ez bizony nagyon nem így van. Az egy dolog, hogy a férfiak más dolgokra összpontosítanak. Ez természetes. De az alaposság is más szinten van. Manapság sok egyedül álló megy el egyedül is például táncolni. Sőt sokan nem is párkeresési céllal. Táncol kicsit a tömegben, kikapcsolódik és elmegy egyedül haza nyugodtan. Tehát áll egy nő a szórakozóhelyen.Haladnak körülötte az emberek. A legtöbb nő azt gondolná ilyenkor, hogy a férfiak alaposan végig mérik. Megnyugodhatnak a hölgyek, mert nem így van. A legtöbb férfi ilyenkor még a nő korát is óriási hibával tudná csak megbecsülni. Vagyis a hölgyek némileg megnyugodhatnak. Oldottabban mozoghatnak. Ismerjük a helyzetet, amikor egy nő kérdezi a férfit, melyik ruha, vagy lábbeli előnyösebb rajta. A férfinak pedig fogalma sincs mit válaszoljon. Mert neki mindegyik tetszik a nőn. Nincs ez másként idegen hölggyel sem. Tudom vannak persze kivételek. De a legtöbb esetre igaz ez.:) Kati

Kontroll

Minden vélemény számít!

skd283425sdcSzükséges mindig leellenőrizni mindent? Az emberi kapcsolatokra vetítve, ha átgondoljuk  az ellenőrzést, akkor inkább a kapcsolat megszünéséhez vezet. Sőt a kapcsolat kialakulását is meghiúsítja sok esetben. Ma a technika olyan szinten van, hogy ha valaki le akarja csekkolnia partnerét, nincs nehéz helyzetben. Kérdés, hogy érdemes e. Mert bizony gyarló az ember. Ennek tudatában, rajtunk áll, hogy felül tudunk-e emelkedni mindezen. A másik lehetőség az egyedül maradás. Tehát, amikor azt hallom: „Egy átlagtól jobb informatikusnak nem gond rálátni valaki levelezéseire, telefonjaira, nem túl bonyolultak a nyomkövetések”akkor elgondolkodom,képesek leszünk mindezekkel együtt is, létrehozni tartós együttléteket? Kapcsolatok kialakulásakor többeknél stratégia, megfigyelni több esélyes partnert. Aztán választani. Ha ilyenkor szembesül a másik fél azzal, hogy a választottjánál nem ő van egyedül a képben, akkor a döntésében mérlegelnie kell.: Kivárjon? Elvárhat manapság az ember hűséget? Fajsúlyos kérdések ezek. Nem véletlenül él szingliként egyre több ember. Azért ne nyugodjunk ebbe bele! A próbálkozást se adjuk fel! Rátalálhatunk a hozzánk leginkább illőre. A közös jó dolgoknak pedig van megtartó ereje. :) Kati

Amilyen voltál, még olyanabb leszel ?

Minden vélemény számít!

modszeres_alazasMegoszlanak a vélemények arról, hogy képesek vagyunk-e változni, vagy alapjában véve, amilyen voltál még olyanabb leszel. Jól szemlélteti ezt a helyzetet, az osztálytalálkozó. Amikor évtizedek múlva találkozunk olyanokkal, akikkel együtt töltöttünk minden napot  és az iskolában 8 évet. Sokunkkal előfordult, hogy terrorizáltak gyerekként, a tőlünk erőteljesebbek. Például oviból együtt jöttek 4-en és ők alkottak egy klikket. Aztán egy késői osztálytalálkozón érdekes látni, hogy alapjában véve hasonló a hozzáállásuk a szerényebbekhez, mint annak idején, régen. Pedig mi minden történik évtizedek alatt. Mennyi élmény éri addig az embert. Módosul a viselkedése, kiállása, külleme. Mégis. Talán az adott jellem egymás közelében így reagál. Ilyen reakciót vált ki egymásból. Mintegy provokál reakciót a másik jelleme. Abból az apropóból gondolkodtam el ezen, hogy egy hasonló helyzetben levő kislányt figyelhettem meg a napokban. Általa újra átélhettem a helyzetet. Noha modernebb korban élünk, a közösségben a gyerekek most is átélik ugyanezt. Változó, ki milyen mértékben kap segítséget és mennyire tud változni ennek következtében. :) Katimódszeres alázás

 

Út a barlangba

Minden vélemény számít!

barlangÍrásra ihletett a napokban egy hasonlat. Elgondolkodtam rajta. Létezik olyan barlang, ahová út csak befele van. Ki tudjuk onnan hozni magunkat? Lesz olyan valaki, aki hajlandó megfigyelni milyen ott és mutatni vissza vezető utat? Természetesen a szenvedélyek, függőségek jutottak az eszembe. Van amikor olyan erővel vonz egy tevékenység, hogy sodor szinte belemerülésbe. Próbálunk rátalálni arra, ami érdekel. Arra neveltek minket, hogy amihez értünk és kedvünk is van, azt szívvel lélekkel, teljes erőbedobással csináljuk. Szenvedéllyel. Aztán van olyan pont amikor függőséggé alakulhat. Tudjuk akkor mérsékelni! Úgy alakítani magunk körül a dolgokat, hogy ha tesszük is, csak kisebb elánnal. Próbáljunk rálátni a helyzetünkre objektívan! Mikor nagyon is belemerültünk. Érintve vagyunk szubjektívan. A kívülállók segíthetnek a rálátásban . Valamint ha hajlandóak belekóstolni és a véleményüket úgy átadni, hogy hatékonyan befolyásoljanak, akkor még esélyünk van arra, hogy újra kerülhessünk egyensúlyba. Önmagunkat kihozni olyanból, ami túlságosan elragad. A munkamánia, a netezés, a vásárlási láz, a gyűjtögetés, a takarítási mánia, a gyúrás-sportolás, a szexfüggés, a játék, az ital és még számtalan függőség elragadhat. Önkritikával tudatosítanunk kell, hogy bizony jó lenne visszább fogni magunkat. Mérsékelni a túlzásainkat. Amíg még lehet. Amíg még látszik a barlang bejárata :) Kata

Net.-élet

Minden vélemény számít!

netfüggőségA neten létünket váltsuk minél többet mozgásra és emberi együttlétekre! Redukáljuk a nettel töltött időt amennyire csak lehet! A gépezés terheli a szemet gerincet. Hízik is az ember a sok internetezés következtében. Próbáljuk az időnket úgy alakítani, hogy a mozgásra fordítsunk többet! Addig tudatosítsuk ezt amíg nem csúszunk teljesen függőségbe! Most amikor már 5 éveseket kezelnek ilyen függőségekkel nagyon el kell gondolkodnunk ezen. Önmagunkat kell helyre tennünk, hiszen példát adunk az utódainknak az életvezetésünkkel. Ne legyen „gáz” egyszerű telefont használni, ami arra megfelel, hogy felhívjanak és mi is fel tudjunk bárkit hívni. Az sem akkora gond, ha nincs folyamatosan a telefon a zsebünkben. Merjünk telefon nélkül lenni a kertben! Régen sem omlott össze a világ, ha nem voltunk a nap 24 órájában elérhetőek. Láttam egy filmet, ahol az ember, amikor teljességgel telítődött mindennel, letette a telefonjait, a személyi hívóját és az összes gépet ami őt elérhetővé tette. Aztán  lépegetett előre a  természetben  és végre élvezte, hogy kicsit maga lehet. Telítődött a kötöttségekkel. Alakítsuk egészségesebben a napirendünket, amíg lehet. :) Kati