Többnyire inkább az úgymond hímsoviniszta, macsó férfiakat irritálja az erős nő, aki el van önállóan is. Az igazán erős férfit nem zavarja. Egy igazán erős férfi nem akarja lenyomni, megalázni, kigúnyolni a nőt, hanem képes a tenyerén hordozni. Tud örülni neki. Szereti nézni, akar a nő közelében lenni. Gyönyörűnek látja a nőt és nem önmagát. Volt szerencsém ismerni mindkét típusú férfit. Az önimádó típust is és az igazán erőset is. Aki lenézi a nőt és leginkább csak önmagát tartja nagyra. Valamint az igazán erőset, aki a saját erejével nem kérkedik, hiszen tudja, megtapasztalta. :) Kata

Az egészséges önbecsülés nem könnyen meghatározható dolog. Például akinek kisebb az önbizalma, az túl büszkének, sőt gőgösnek fog tartani olyan valakit, akinek normál szinten van az egója. A felfuvalkodott, úgymond paraszti gőggel telt emberek persze nyilvánvalóan kitűnnek, könnyen felismerhetőek. Ám van, amikor valaki csak kiáll önmagáért egy neki méltánytalan helyzetben és lehet, hogy már az is ellenszenvesnek érződhet. Igen relatív dologról van szó. Mai korunkban az indivídum kerül előtérbe. Vannak, azért manapság is, akik szívesebben rendelődenk alá és helyezkednek háttérbe, mintegy menedzselnek mást. Vállalja inkább a másik a felelősséget, ha lehet. Ők másodsorban tevékenykenek. Ahogy írtam már a „Nekem ez márpedig jár”- szlogen nem véletlen terjedt el. Visszatetszően is hat, ha valaki hangoztatja, hogy ő nem fogad el másodosztályú terméket. Produkál persze az élet olyan helyzetet, amikor örülni kell, ha egyáltalán kapunk valamit. Nincs mód válogatásra. Elgondolkodhatunk rajta, hogy ránk mi a jellemzőbb. Igényességet várunk el? Azt is adjuk? Minden téren? Képes egyáltalán nívós igényességre minden téren valaki? Persze, hogy nem. Van igenis mindenkinek olyan dolga, amiben kénytelen kiegyezni a középszerűvel, vagy netán az igénytelennel. Hallottam vállalkozóktól, a hírhedt német precizitásról, amikor is állították, csak elvárják, de ők bizony nem adják meg, nem hozzák a maximális szintet. Feltehetőleg mindannyiunknak van ilyen ismerőse. Elgondolkodhatunk, hogyan álljunk ilyen helyzethez. :) Kati

Aki folyamatosan ecseteli, mennyire oké, az bizony a lelke mélyén kételkedik önmaga erejében valamilyen téren. Van ismerőseink, rokonaink közt mindannyiunknak ilyen. Hallgathatjuk mennyire jól teszi amit tesz. Közben elgondolkodhatunk lassan azon, hogy mi nem vagyunk annyira rendben. Valahogy könnyebb ha távolabb vagyunk tőle. Miért is ecseteli hosszan, hogy ő jól tesz mindent? Önmagát győzködi mindezzel? A kételyeit kell lepleznie? Kerüljük őt el? Hagyjuk magára? Hogyan segíthetünk rajta? Dicsérgessük? Változó kinél mi válik be. A bizonytalanság gyógyítható? Orvosolható? Ha sikerül olyan területre kerülnie, melyen erős lehet, kiteljesedhet, alkotni bír, akkor a bizonytalansága lassan az átélt sikerek hatására csökken. Megélheti az erejét. Támaszt kap tőle. Tehát ha lehet tereljük új területekre. Ismerjük a viccet? „Valahogy olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem?” :) Kati

Nők, akik ambicionálni képesek. Mindannyiunknak van ilyen ismerőse. Anyja, nagyanyja, valamelyik tanítója vagy barátnője. Természetesen férfiak között is van, de a nők körében talán valamivel többen képesek lelket önteni az emberbe. Motiválni ha elbátortalanodunk. Serkenteni, ha leül a kedv. Buzdítani, mikor olyan, mintha a világ ellenünk összeesküdne. Erősíteni jobb teljesítményre, hogy hozzuk ki önmagunkból, amit lehet. Érzékeny szemük van meglátni a tehetséget. A szikrát, amit aztán erősíteni lehet. Példaképeink közt megannyi erős nő lehet. Mamák, akik a családtagokat, felerősítik, mikor gyengélkednek. A gyerekeket felnevelgetik. A betegeket gondozgatják. Valamint ott vannak a karriert építők közt is a női erősségek. Megkísérlik sokszor a nők a lehetetlent. Helytállni a családban is és a munka terén is.  Elismerés jár, de  figyelem, mérlegeljenek! Ne menjenek tönkre, mert akkor ők is ápolandók lesznek. Sok erőt kívánunk minden esetre a nőknek! :) Kati

Írtam már a korosodás halogatásáról többször. Miben dicséretes és miben nem. Például, azt jól tesszük, ha mozgunk amennyit csak lehet. Maradjunk minél tovább fittek. Van viszont olyan helyzet, amiről már szintén írtam, amikor az utódok önállósodását  fékezi a szülő. Hiszen, ha még otthon a gyereke, akkor ő még nem annyira idős. Rá még szülőként nagyon is szükség van. Tartottak például szülői értekezletet pesti egyetemen. Ez azért is érdekes, mert olyan, aki 18 évesen házasodik és gyereke lesz, kénytelen felelősségteljesen viselkedni. Ha összehasonlítjuk a két fiatalt, akkor elgondolkodhatunk. Érdekes helyzet.Tendencia korunkban, hogy 30-35  sőt 40 éves korukban házasodnak és vállalnak első gyereket. Minél későbbre halogatják a lekötöttséget. Addig úgymond önmagukért élnek. Karriert építenek, szórakoznak, buliznak. Fiatalok, függetlenek. Szabadságot adnak önmaguknak. Aztán, 40 körül, a megszokott szabadságuk, kötöttségre  cserélését akarják-e, az egy újabb kérdés lesz. :) Kati