Milyen színvonalat igényelünk egy kontaktusban? Mikortól válik a talpraesett, már rámenőssé, tolakodóvá? Hol a határ? Mennyi fér bele egy-egy helyzetben a keretbe? Változó az érzékenységünk. Manapság lazán letegezi sok ember az ismeretlent. Sokak számára ez már neveletlenséget jelez. Tény, hogy ha érdeke kívánja és például új állást keres, akkor egy főnökkel ilyen lépést nem tesz meg a legvagányabb sem. Vagyis jó, ha igenis megtanulunk viselkedni jól nevelten. Hiszen hozhat olyan helyzetbe az élet, amikor igenis szükségünk van erre. Még ha el is bagatelizálják gyakran ennek a jelentőségét sokan. A mindennapokban sajnos egyre inkább az érvényesül, aki a másikat zokszó nélkül félre tolja. Az is tény, hogy kimarad  olyan dolgokból az erőszakos, amiket a tapintatosabb, diszkrétebb, érzékenyebb megláthat.  :) Kata

A világ legnagyobbja ebben a sokoldalú Leonardo da Vinci volt. A kis embereknek is azzá kellett lenniük régebben, hiszen a házaikat fel kellett tudni építeni, a tetőiket, kerítéseiket javítani, érteni az állataikhoz, a földjeikhez, a megműveléshez, ami megtermett annak a feldolgozásához. Ma már szakembereket hívunk többnyire. Azért a nagyanyáink tudtak főzni sütni, kertet gondozni, gyerekeiket családtagjaikat ápolni. Ma is próbálnak az ügyesebb nők a lakásaikba például a függönyöket varrni, az otthont jól berendezni, sütni, főzni, családtagokat,- kertet gondozni. Kihívás, valóságos kaland, olyan téren tenni, amit nem tanultunk. Érdekes kirándulás kipróbálni önmagunkat, új szituációkban. Az is előfordulhat, hogy a próbálkozás során kimagasló eredményt hozunk ki önmagunkból. Olyan szintre jutunk, amire még magunk sem számítottunk. Például nagyon szerettem volna, hogy az otthonunk pincéje metlachival legyen burkolva. Addig kérleltem és dicsértem a páromat, míg megcsinálta, noha nem ez volt a szakmája. Valóságos alkotás lett a munkája. :) Kata

Az első valóságshow műsorokat még láttam. Azt éreztem, mintha állatkísérlet volna. Mennyire szabad kitenni embereket ilyen helyzetnek. Nem lesznek paranoiásak a folyamatos megfigyeléstől. Ez jut eszembe most is, amikor azt hallom, hogy mennyi munkahely van bekamerázva. Pszichésen ez az emberekre milyen hatással van? A betörések ellen vannak felszerelve kamerák, amit a főnökség néz, sőt hallgat. Akar dolgozni ilyen helyen az ember? Milyen hatása van a munkakedvre? Figyel a főnök, a kolléga, figyel, sőt sok helyütt hangot is rögzít a kamera. Ekkora kontroll alatt mennyi életkedv marad? Persze ott a választás lehetősége. Dönthet mindenki, akar-e inkább egyéni vállalkozó lenni, a saját felelősség terhével. Ha nincs rá módja, akkor marad a megfigyeltség, a kontroll alatt lét terhe. Gyúrnunk kell! A szellemi erőink maximális kifejlesztésére! Önismeretünk tökéletesítésére. Így megalkothatjuk a hozzánk legjobban illő, saját, önálló munkakört, vállalkozást. (Ahol esetleg mi figyeljük a dolgozóinkat.) Kérdés, hogy jó e megfigyelőnek lenni. A megfigyelő ül és megfigyeli például, azt, hogy nehogy meglopják. Mert tart ilyesmitől. Fél. Akkor ki is a paranoiás? Az is aki megfigyel és az is azzá lesz, akit megfigyelnek. (A gömb című film jutott az eszembe). Egyik barátném középvezetői beosztásban íróasztal mellett töltötte életét. Nem volt megeröltető a munkája, de a sok üléstől komolyabb mozgásszervi panaszai lettek, mint annak, aki nem főnökként töltötte az életét. Kérdés tehát, hol is jobb? :) Kató

Megfigyelni, megvizsgálni alaposan, mintha mikroszkóp alatt volna. Ezt jelenti a górcső alá venni kifejezés. Milyen érzés a nap jelentős részében a főnök vagy a tanár figyelő tekintetét élvezni, arról sokan tudnának mesélni. Persze felnőttnek lehet választani. Lehet szabadabb foglalkozást választani. Lehet önmaga főnöke, az összes ezzel járó felelősséggel.  Dönthetünk hogy legyen. Barátném említette egyszer, hogy ő inkább a kassza kezelését átengedi a férjének, mert nem akar töprengeni azon, hogyan ossza be a jövedelmet. Korábban pedig ő tette. Hasonló a helyzet az idővel. A hatalom felelősséggel jár akár az idő, akár az anyagiak beosztásáról van szó. A  szabadság nagy kérdése is felvetődik ilyenkor. Az egyéni vállalkozó szabaddá tudja önmagát tenni, ha szükséges, hiszen önmaga főnöke. Cserébe akkora a felelőssége, hogy így szinte fizet ezzel azért az előnyért, ilyen terheltséggel. Amikor beosztottak vagyunk, akkor sok felelősség a főnökünkre kerül, ezért cserébe az időnk szabad beosztásával fizetünk. Dönthetünk, mit választunk. A megfigyeltség szintén a beosztott lét vele járója. Az örökös ellenőrzöttség. Persze önnön magunkat is figyeljük, hogy a saját elvárásunknak megfelelően tesszük -e a dolgunkat. De a főnök és a kollégák megfigyelése, amikor ellenőrzik és minősítik a tevékenységeinket fárasztóbb.  :) Kató