Egyéb kategória bejegyzései

Fél

fobiaValamitől mindenki fél. Aki túl sok mindentől és túlzott mértékben, azt a köznyelvben egyszerűen paranoiásnak mondják. A szorongás is jellemzi korunk emberét. Mint tudjuk a félésnek konkrét tárgya van. A szorongás egy általános feszült állapot. Nem csoda ha szinte paranoiássá válik az ember, amikor a munkahelyén a főnökei, kollégái, beosztottjai figyelik, ellenőrzik. A magánéletben is szemmel tartanak a hozzátartozók, rokonok, szomszédok, ismerősök, barátok. Természetesen van ennek jó oldala is. A munkahelyi, szakmai megfigyelésre gondolhatunk úgy is, hogy segít, ne hagyjuk el magunkat. Összeszedettek legyünk. A magán életünk megfigyelését is értelmezhetjük pozitívan. Hiszen feltehetőleg segítenek és nem hagyják annyiban, ha valami bajunk van. A túlzott ellenőrzés persze lehet zavaró minden téren és ártalmas. Például a megkérdezett magyar emberek  emberek 86 %-a félelemben él. Pedig, mint tudjuk félig él, aki fél. A szlenget használó lazábbak csak úgy említik  nem kell a „para”. Ami nagyjából annyit jelent. Nem kell túlzottan, paranoiás mértékben félni, úgymond „parázni”. Még ha nem is alaptalan. Hiszen sok oldalról érhet támadás, elvárás. Amitől tartani lehet. Igen sok a kihívás a mai kor embere felé. Aminek meg kell felelnie. Jó munkaerő kell legyen. Elfogadható jövedelmet kell előteremtsen. Egészségét óvnia kell. Edzett kell legyen, hogy bírjon produkálni. Jól is kell kinézzen, amennyire csak lehet. Igényes legyen a munkája külleme, otthona. Mindehhez elég időt kell teremtenie. Míg él művelődnie kell. Haladni a technikai újdonságokkal. Emberből vagyunk. Sok ez. Érthető, ha a szervezet a sok oldalról érkező magas elvárásokra szorongásos reakciókkal, akár paranoiával pánikkal reagál. Hiszen az összes elvárásnak megfelelni nem lehet. Ahol elmaradás van, ott szemrehányás várható. Bűntudat keletkezik. Oldani kell. Valami módon oldódni, lazulni. Aktív-, passzív pihenőkre időt teremteni. :) Kati

Fóbia és fília

vonzás taszításMit is jelent? Félni, iszonyodni, irtózni valamitől vagy valami iránt vonzódni. Talán a köznyelvben leggyakrabban a klausztrofóbiát használják, ami a bezártságtól való irtózásra utal. De igen ismert még a szociális fóbia  is, ami pedig a társas kontaktusok kerülését jelenti, valamint a pókfóbia. A szakirodalom említ legalább 30 leggyakoribb fóbiát. Például a hipochondria attól való túlzott félelem, hogy megbetegedhet az ember. A thanatofóbiás az elmúlástól fél folyton. Rögeszmévé válhat ilyenkor az egészséges életmód vagy a túlzásba vitt kikapcsolódás. Megoldatlan problémák miatt alakulnak ki a fóbiák. Jelei, tünetei, az erős, nem reális szorongás valamitől, izgatottság, nyomott kedély állapot. Próbáljuk megkeresni az okot, ha lehet. Szembesítsük magunkat a fóbiánkkal! Tudomásul veszem. Ez van. A jelenlétében lazítok, relaxálok. Fokozatosan közelítek. Tekintsük magunkat ilyenkor a saját gyermekünknek. Átkísérem magam a nehézségen. Például szociális fóbiásként:”Valószínű semmivel sem vagyok bénább, mint mások. Csak jobban elítélem magam, mint a többiek.” Ez reálisabb gondolat, mint önostorozással, még fóbiásként korholni is önmagunkat. Például a szakemberek a következő módon vezetik le, amikor fóbiát kezelnek. Mert bizony a fóbiák kezelhetőek! Tehát: Helyzet: Összejövetel. Izgulok. Automatikus gondolat: Hülyének fognak nézni. Érzés: Idegesség. Mi szól amellett, hogy az automatikus gondolatom igaz? Az ismerősöm odébb ment. Mi szól ellene?: Van olyan, aki keresi a társaságom. Mi lehet a reálisabb gondolat?: „Nem vagyok másoktól rosszabb, csak ha nem szerepelek tökéletesen, akkor jobban korholom magam. Hogy érzek most? Kevésbé izgulok, nyugodtabb és összeszedettebb vagyok, képes vagyok másokra is figyelni, nem csak magamra. A félelmeinket ismerjük fel és gyakoroljuk a kezelésüket, míg egyre magabiztosabbakká válunk. Ne csak magunkat, másokat is figyeljünk meg! Az agorafóbás  a zsúfolt helyektől, a sok embertől, a nagyobb nyílt terektől fél. Kerüli a vezetést, utazást, vásárlást. Lehet kezelési mód az úgymond mély vízbe dobás is.Vagyis ingerrel elárasztás. Amikor nem cicózunk. Tudatosítom. Tudom mi a fóbia. Félek. Fölösleges. Kezelhető. Bele vágok. Kipróbálhatjuk önmagunkon melyik módszer válik be. A filia a fóbiával ellentétben valamihez való túlzott vonzódást jelent. Valaminek a manifesztálása. Annak a dolognak túlzott jelentőség tulajdonítás. Például a cipőkhöz, mint a nők igen gyakori kedvencéhez. Vagy a férfiak körében is ismert lábfetisizmust is említhetnénk. Ők a lábaknak tulajdonítanak túl nagy jelentőséget. Az akusztofília szerint szexuális vágy, izgalom keletkezik az egyénben bizonyos hangok iránt. Vonzalmunk tárgya gyakran a fóbia forrása. Hogyan alakulnak ki ezek a vonzalmak? Gyakran az érintett olyan tárgyat választ, amire minden szorongását kivetíti./Érdekességként megjegyzem, a filia, normális viszonzott felebaráti szeretet is jelenthet a kereszténységben./ :) Katimosoly marok

Az önbecsülés

Hazassag után egyedülLéteznek úgymond „macsó” szemléletű családok, ahol a férfi az igazi érték, a nő kevésbé az. Ez mélyen be tud ivódni a tudatba. Olyannyira férfipártiak, hogy konfliktus esetén tulajdon lányuk mellett sem állnak ki, hanem a vő pártjára kelnek a szülők. Még akkor is, ha a lányuknak van igaza. Említhetem példaként még a rokonságomban az apát, aki sosem dicsérte a nejét és a lányát, inkább csak önmagát és a bátyját. Magamról pedig tudom, hogy tizennyolc évesen házasodva és viszonylag korán özvegyülve, gyakran elgondolkodtam azon, mennyire tud egyedül egy nő a gyász után lábra állni, életben, talpon maradni? El meri -e hinni, hogy egyedül is életképes? Miért is tartotta Indiában olyan sokáig  magát az a szokás, hogy, ha a férj elment, akkor az asszonyt is vele temették. Hogyan lehet szert tenni az önbecsülésben olyan erőre, hogy elhiggye a nő: ő egyedül is képes élni. Mikor úgy nevelkedett és töltött el évtizedeket, hogy rá volt utalva a párjára. Az én drága, közeli hozzátartozómtól tizenhárom évvel volt a férje idősebb.  Valósággal pánikolt a mama, amikor komolyabban betegeskedni kezdett a papa. Olyannyira, hogy szinte önmagát betegítette, hadd mehessen el hamarabb, és ne kelljen egyedül élnie soha. Nem is következett be amitől annyira félt. Hiszen ő ment el hamarabb. Bizony egy özvegy nő gyakran a társadalom perifériájára szorul. Valahogyan menekülne az alacsonyabb létformától. Korábbi családjához nem térhet vissza. Újra házasodni nem bír. Párja nélkül az élet értelmetlenné válik, ő pedig kiszolgáltatottá. A beivódott erkölcsi szokások lassan módosulnak. A kevésbé önálló lányok, akik a szülői házból kerülnek házasságba, ha valamiért egyedül maradnak, igencsak meg kell erősíteniük az önbecsülésüket ahhoz, hogy elhiggyék: képesek saját lábukon is megállni. :) Kata

Ránc kapcsán elgondolkodás

Próbálkozhatunk kendőzni. Diszkréten vagy erőteljesen (esetleg radikálisan műtve vagy szúrva feltöltve). Választhatunk természetes utat. Elfogadni. Békét kötni. Adnak képet azok, akik anyagilag megengedhetnek maguknak többet. Milyen lesz, aki eleinte csak kicsit, majd egyre inkább próbálkozik kétségbeesetten elrejteni az idő jeleit a külsején? Lelki erő kell ehhez is. Tudomásul venni. „A tél dere  már megüté fejemet.” A környezet elfogadóbban veszi tudomásul a természetes képet. A fehéredő hajat, a megjelenő ráncokat. Sajnálattal tekint a többség a kétségbeesetten kűzdőre, aki fiatalabbnak próbál látszani. A napokban konfliktusom támadt munka kapcsán egy hölggyel. Elmondtam a testvéremnek, aki kérdezte, hány éves a hölgy. Elgondolkodtam és nem tudtam válaszolni. Nem is volt lényeges a kora. Gondoljunk bele. Nem is lényeges az évek száma. Pedig hányan irdatlan erőket invesztálnak abba, hogy évekkel fiatalabbnak látszanak. Az esetek többségében az is mellékes, hogy jól néz e ki valaki vagy sem. Az emberiessége a lényeg. A szive mennyire meleg. Természetesen jó, ha törekszünk tőlünk telhetően jó megjelenésre. Az első benyomás fontosságát sem vitatom. De a lényeget ne felejtsük el! Mielőtt elvesznénk a felszínes részlet kérdésekben. „Embernek maradni mindenek felett”  :) Katiember mindenfelett

Az optimális arousal

elruggaszkodniAktiváltság, izgalmi szint. Nem egyszerű eltalálni, úgymond belőni azt a szintet amin optimálisan működünk. Amikor új dologba kezdünk, előfordulhat, hogy túl nagy a drukk, a stressz, szorongást kelthet. Túl magas az izgalmi szint. Elfáradhatunk.  A másik véglet amikor a kiégett  elkeseredett, megcsömörlött embernek nincs kedve semmihez. Ímmel-ámmal végzi a megunt tevékenységet, mert elfáradt már benne. Megöregedett szinte a helyzet. Ilyenkor a változtatáshoz erő kell. Bátorság kell változtatni, új helyre vinni önmagunkat, ahol fejlődhetünk. Új közegben kritikát kapunk. Ehhez is lelki erő kell. Belátni, korrigálni. Élni akarás mindez. Ha szeretnénk az új helyen lenni, akkor hajlandóak vagyunk tanulni, erőfeszítést tenni, új megoldásokon agyalni. Fejlődni. :) Kati

A szőlő

Mindig írásra ihlet. Az első napsugarak megjelenésekor megmetszettem a tőkéket, amiket még apám ültetett. Úgy metszettem, ahogy mutatta nekem. Utolsó időkben a karomra támaszkodott és lassan haladtunk végig a sorok közt az udvarban, a kertben. Mindig elbizonytalanodom kicsit metszés közben és ilyenkor pedig látom, hogy a munkát elég jól végeztem. Nyáron bujtattam a hajtásokat, tördeltem a felesleget. Most az édes fürtöket kosarakba szedem és adok a rokonoknak barátoknak, ismerőseimnek, ahogyan anyám is tette. Örülnek. Közelebb hozza egy kicsit az embereket. Jó érzéssel tölt el. A vitamin erősíti az immunrendszerüket. Egy kis erőt kapnak tőlem. Köszönöm a tudást, amit a felmenőim adtak nekem. Hálát érzek. :) Kati

élet

A kevésbé normális pontjaink a partner ilyen pontjaival kijönnek-e?

00a-halo-effect-pygmalionAz én szeszélyeim az ő szeszélyeivel kompatibilisek-e? Senki sem normális mindenben, azt már tudjuk. Szokták mondani:”Az ég óvjon a túl normálistól.” Ők azok akik a legdurvább dolgokat rejtik a túlzott tökéletes képpel. Szóval azon áll vagy bukik a kapcsolat sok esetben, hogy mennyire tudjuk összehangolni azokat a bizonyos szeszélyeket. Talán nem is csak a párkapcsolatra igaz ez, hanem azokra a munkákra is, ahol párban kell összehangoltan dolgoznunk a kollégával. Mennyire tudjuk egymás dolgait tolerálni. Konstatáljuk, hogy neki ez van. Ezen nemigen fog tudni gyökeresen változtatni. Legjobb esetben is maximum mérsékli, ha egyáltalán elismeri és készséges. Tehát be kell terveznünk a képbe. Mintegy együtt kell élnünk vele. Lehet az például kényszeresség, vagy maximalizmus, feledékenység, szétszórtság egyebek. Senki sem tökéles. Mi sem. Még ha közhely is. Megértő tolerancia kell. Valamint lelki erő, amivel túllépünk mindezen. Ahogyan a rokonainknál is. Hiszen oda születtünk. Nem válogathatjuk meg őket. Legjobban szemléltetik ezt azok a filmek, ahol ünnepek idején a nagy család különféle hóbortos tagja jelen van a képben, az összejövetelen.  Kati :)Marica_PA

Járásmód

HeroAhogyan megy valaki, az elárul sokat arról, hogy milyen ő és most éppen a helyzete. Ment egy hölgy előttem büszkén vidáman. Pedig a vállán  lógott 3 táska. Ismertem, tudtam  mi a munkája. Van sok teendője és nem rossz a fizetése. Igen sokat jelent, ha valakinek kevés a jövedelme. Bizony még a járásán, mozgásán is hagyhat jelet. Az önbecsülése változik mindezek következtében. Például a pedagógusok sokáig keveset kerestek. Az önbecsülésükön ez hagyott jelet. Ahogyan a magyar ember is a többi néphez képest kevésbé büszke. Sok csapás érte. Az kellene hogy eszünkbe jusson milyen sok felfedezés és sportbeli aranyérem a hazánk büszkesége. Emeltebb fővel járnánk. Az önbecsülésünket erősítenünk kell ilyen téren. Valamint az utánunk következők is figyelnek minket. Az utódainknak példát adunk a kiállásunkkal. Ha megtörten járunk és állunk, azzal azt jelezzük, hogy ezt így kell. Mikor túl jutunk nehézségeken, megoldottuk, akkor úgy kell értékelnünk, hogy ez is erősített, edzettebbé tett. Egy lehetőség volt, amitől még jobb lettem :) Kati

Megnyugtató egyének igenis vannak

aggodalomDe jó is a közelükben! Szinte sugározzák: „Nyugi! Idővel a helyére kerül minden. Türelem. ”  Manapság, amikor az emberek nagy része stresszes, hiszen igyekszik ereje felett teljesíteni, nagy kincs a kiegyensúlyozott, nyugodt békés ember, akit a lelki nyugalmából kiborítani csak ritkán lehet. (Ők többnyire a mérleg jegyűek.)  A drukkos, vibráló, izgatott, nyüzsgő  közelébe jó ha kerülhet ilyen. Örülhetünk, ha rábukkanunk. Becsüljük meg! Sokan vágyódnak az összeszedettségre. Ez a típus többnyire ilyen. Persze az is előfordulhat, hogy a nyugalma  akár irritáló is lehet. „Hogy bír nyugodt maradni, mikor ennyi dolog szalad össze?”- kérdi ilyenkor a stresszre  érzékenyebb.  Volt szerencsém találkozni a közelmúltban igazán megnyugtató nővel is, férfival is. Őszintén rácsodálkoztam arra a higgadtságra, ahogyan a dolgokat kezelték. Jó volt látni. feltöltően hatott. Kívánom, hogy lehessen a közelünkben sok ilyen békés, nyugalmat sugárzó.  :) Kató

Megsemmisülten

erőVolt már bizonyára mindannyiunknak alkalma életében olyan egóval rendelkezővel kontaktusba kerülni, aki túlságosan sugározza, hogy milyen erős. Mindezt megtapasztalva, mintegy megkérdőjeleződik szinte bennünk önmagunk ereje. Mintha csak megsemmisítene. Újra kell építkeznünk ilyenkor belsőleg. Elhitetni a legbensőbb énünkkel az értékeinket. Nem egyszerű. Hiszen ha olyan szinten érezteti szuggesszíven a másik az erejét, hogy maga köré mintegy nimbuszt teremt, bizony valljuk be őszintén pillanatokra elbizonytalanodik az ember a saját értékeit illetően. Mégis ez a fajta pillanatnyi elbizonytalanodás egészséges, mert nincs annál borzalmasabb, mint mikor valaki önmaga nagyságát megkérdőjelezhetetlenül elhiszi. Ments meg uram az ilyenek közelségétől. Pontosan az a kis kétely sarkall fejlődésre. Úgy vélem jobbá válni kell törekednünk egész életünkben. A belső elbizonytalanodás pedig motiváció erre. „Jó pap holtig tanul.”- Ahogyan mondták régen. Persze nem kellemes kételkedni, de az ég óvjon a megrendíthetetlnektől. Úgy vélem, alázattal, mindörökre nyitottnak kell legyünk a fejlődésre :) Kati