A szőlőre és a gyümölcsfára törekszik felkúszni a komló. Erős a szára. Ha nincs erőnk, hogy a gyökerénél kiszedjük, akkor a föld felett hiába tépkedjük, mert újra és újra rendületlenül kihajt. Kűzdelem. Miközben ezzel foglalkozom , természetesen eszembe jut az eddigi életemben megismert emberek viselkedése. Hányan kapaszkodnak fel a másikra, annak erejét kihasználva, mintegy elszívva, jutni fel magasabbra. Ez a komló a szőlőt elnyomja. Noha már a fürtök mutatkoznak, tehát jól metszettem. Ilyenkor még szinte porzik a szőlőfürt. Nem tanácsos a szárat mozgatni. Meg kell várni, amíg a kis fürtök megerősödnek. Gyomírtó sem használható a komló ellen, mert akkor a szőlő is oda lenne. Nem egyszerű eltávolítani a gazt. Ahogyan az emberek közt sem. A javakért folyik a könyöklés, kűzdelem. A komló fagyérzékeny, tehát télen leszárad. Vagyis nem reménytelen a kiírtása. :)Kati
Presszió
Nyomás alatt lét. A stressz a több oldalról való nyomás. A frusztrált-akadályoztatott helyzetekbe szorultság. Ilyen kifejezések jutnak az eszünkbe, ha az emberre vonatkozó presszióra gondolunk. Törekszünk megfelelni több felé. Teljesíteni. Az oldódási lehetőségeket kellene bővítenünk. Kapjuk az impulzusokat arra, hogy mely területeken mit kellene tennünk. Érthetően telítődünk. Azért igyekszik az ember megfelelni, mert szertné átélni önmagáról azt az élményt, hogy jó. Ha nem voltak elégedettek vele, akkor elbizonytalanodik abban, hogy jó e. Elveszti önmagával kapcsolatban a jó érzéseket. Figyeljük csak meg ilyen szempotból a helyzetünket. Kik azok akik annak dacára, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, arra törekednek,hogy elveszítsük a magunkkal kapcsolatos jó érzéseket? Kik kérdőjelezik ezt meg? A jó mivoltunkat? Érdekes megvizsgálni ilyen szempontból az életünket. Mindenki a saját érdekét képviseli. Ám ezen túlmenően, kinek miért érdeke olyan helyzetbe hozni minket, amikor mi kevésnek, nem elégnek mutatkozunk. Provokálhat is persze ez a helyzet fejlődésre, erő kifejtésre. A határ szabása nem egyszerű. Amikor azt mondjuk, hogy: „Ennyi. Ami tőlem telhető volt megtettem. Innentől nem érdekel.” :) Kati
Üzenetek a kerten keresztül
Korosodva sokan a kertben szeretnek tartózkodni. A Rejtett dimenziók című könyvben olvastam, hogy számít az embernél, mekkora magasság a térben ami körülötte, felette van. Alacsony belmagasságú otthont például könnyebb kifűteni, de a benne lakók feszültebbek. Nyomja a kevés tér szinte őket. Emlékszem amikor a szüleim, a nagyon eltérő temperamentumuk miatt gyakorta összeszólalkoztak, apám a kertbe kivonult, hogy lehiggadjon. Magam is tapasztalom, hogy kinn szinte minden elviselhető, feldolgozható. Különösen nagyon megérintő történések alkalmával éltem át magam is a kert nyugtató hatását. Létezik is kert terápia. Manapság,amikor bejárom a kertet reggelente, a nővények, mintha csak jeleznének nekem. Ha misztifikálni szeretném, azt mondanám olyan, mintha csak üzennének.Noha 99%-ban a tudományos dolgokban hiszek, azért 1% van a még megmagyarázhatatlan történésekre is bennem. Tapasztaltam a felmenőim korosodását figyelve, hogy egyre szentimentálisabbá válnak az emberek idősödve. A férfiak is egyre könnyebben elérzékenyültek, könnyeztek. Magamon is észre veszem, hogy elgondolkodom és magarázatotkat keresek. Mikor a mindig dúsan virágzó rózsa bokor mindössze 2 szál rózsát hoz. A tulipánból is csak 2 hajtott ki idén és a Nárciszból is. Egy biztos érzékenyek a növények és az ember. Végeztek kísérletet, amiben poligráf elektródáival mérték a növények rezgéseit, amikor a cserepes növény közelébe vágott virágot tettek. Mérhetőek voltak a jelek. :)Kati
Egy szál virág mindenhonnan
Bármerre jártunk a párom adott egy szál virágot. Nem volt rest lehajolt letépte és a kezembe nyomta. Apró gesztus,de megtette. Jelét adta, ezzel, hogy szeret. Elismerte a nőiességemet. Tudta, hogy jól esik nekem. Nemcsak az udvarlás alatt. A napokban olvastam egy megjegyzést. Egy férfi írta a másiknak.:”Kifogott halat már nem etetünk. „Elgondolkodtam rajta. A két féle hozzáálláson. Fényévekre van a két férfi egymástól. Sajnos sok a számító, az érdekből közelítő. Aki csak a saját érdekét tartja szem előtt. Hogyan lehet ezen módosítani? Amikor neveljük a fiainkat, akkor ne csak arra tanítsuk erőteljesen, hogy ne hagyja magát félre sodorni, hanem arra is, hogy amikor ereje van, akkor a másikat, a gyengébbet is segítse. Tudjon adni. akár apró dolgokat is. Tudjon örömet okozni. Tapasztalja meg, milyen jó érzést él át, amikor ad. Legyen erről gyakran élménye. Akarja átélni újra. Hiszen lesznek olyan helyzetek, amikor ő is segítségre szorul. Tudja elfogadni hálásan. :) Kata
Kóstolgatni
A szlengben használnak egy kifejezést gyakran: „Te most kóstolgatsz engem?” Akkor kérdezik ezt, amikor valaki puhatolózik, olyan téren, hogy a másiknál meddig mehet el. Provokálja szinte. Tesszük ezt önmagunkkal is, amikor felmérjük, mit akarunk és az adott területen, mit viselünk el. Feszegetjük a határainkat. Egy kaland. Megtudni mire vagyunk képesek. Kihívás. Tesszük ezt minden életkorban. Unalmas mindig a komfort zónánkon belül maradva létezni. Sikerélményt ad amikor valami nem volt könnyű, de mi megléptük. Önmagunkat vállon veregethetjük. Lesz egy élményünk arról, hogy ez is sikerült. A kiállásunk javul. :)Kati
Önmagunkat behelyettesítjük
Gépekkel. Tegnap kitöltöttem egy fél órás tesztet, melyben a felől tudakozódtak, mi a véleményem, a gépek a tanulásban mennyire jól segíthetnek. A fejlődés a legfontosabb dolog az én elveim szerint. Azt vallom, hogy az ember az utolsó percig fejlődik. Merészebb elméletek szerint még utána is. Tehát ami segít abban, hogy fejlődhessünk azt én üdvözlöm. Azt kellett a kérdésekre válaszoljam, hogy valóban segítenek ebben a gépek. Volt viszont egy pont amikor a felmérés során a képen olyan gépet láttam, mely már nem laptop volt, hanem emberibb formát öltött. Itt elgondolkodtam. Eszembe jutott a legutóbbi konferencián látott kép, amin egyre olcsóbban megvehető női robot volt. A férfiak legfőbb igényét a gyártók felmérték. Guminő és bejárónő amire leginkább szükségük van. A kezdetleges felfújható modelleket fejlesztették olyanra, aminek a bőre, haja, alakja egyre tökéletesebb. Idegen nyelvet is lehet akár tanulni vele. Van ország, ahol állampolgárságot kapott. A szingli hölgyek vibrátorai is olyan frekvencián képesek, működni, amivel egy férfi nem tudja felvenni a versenyt. A japánok olyan légkeverős készüléket alkottak az urak számára, amilyen ingert egy nő nem tud adni a pertnernek. A párkapcolatokban tehát ahelyett, hogy erőfeszítéseket tenne az ember, udvarolni, vásárol egy ilyen robotot. Az oktatásban, is kezd teret hódítani a gép. Behelyettesítjük hát önmagunkat. :) Kata
Apák és férjek – támasztott és elfeledtetett igények
A mai nő szívesen követi a férfit. Igen, odaadó híve lesz, ha a férfi elkötelezett a családja: érte és gyermekeik iránt. Ezenkívül képes a magabiztos és romantikus férfi szerepét is magára vállalni. Sok ez? Nos, ráadásul ma már az elkötelezettség sem merül ki az eltartásban: minőségi időt is kell a férfinek mindenki számára biztosítani, vagyis csak rájuk figyelve együtt lenni velük. Ne csodálkozzunk, ha közben szabadságharcossá is kell egy családos férfinek válnia: kiküzdeni a szükséges „én időt” magának. Amikor pecázhat, bütykölhet, sörözhet a haverokkal. Mégis egy apának és férjnek, vagy archaikusabban egy királynak és szerelmesnek egy dolga van igazából a társadalmunk szerint, ha megnősült: SZOLGÁLNI.
Járjuk körbe a kérdést két oldalról! Egyrészt persze, nézzük meg, konkrétan ez a szolgálat mit is jelent, de – és erről az oldalról nem szokták a ma divatba jövő férfimotivációs mozgalmak sem megvilágítani az ügyet – mit igényel egy férfi apaként és férjként? Igazából semmi forradalmian újat, a modern kívánságok mintha merőben a nőktől és főleg a feministáktól jönnének. Mivel tényleg megváltozott a világ, ezeknek van helyük a nap alatt, de miért szorulnak ki a látómezőnkből és a gyakorlati életből a férfi igények? Lássuk!
Egy apa legyen gondoskodó! Készüljön a szülésre a párjával együtt! Vegyen részt a lakóhely átalakításában, keressen elég pénzt a megnövekedett család számára, legyen ott a szüléskor, fürdesse a picit, cserélje a pelust!
Igen, helyes, ez legyen így! Nagyon sokat adhat mindez egy férfi életéhez. De itt is, mint az összes többi igénynél legyen figyelembe véve, hogy a férfi is: ember. Mindez így, együtt: nem-fog-menni! Tudni kell egy nőnek is, hogy a feminizmus által mélyen-mélyen befolyásolt médiából áradó szerepelvárások mennyire felelnek meg: neki, aztán pedig az élethelyzetüknek. Egy reggeltől-estig pénzt kereső embertől mennyire várható el, hogy bármi mást tegyen még otthon, mint bámulja a tévét, és ágyba zuhanjon? Mit tehet a feleség, hogy ez a helyzet megváltozzon? Mit vállalhat át a párjától? Persze fontos, hogy a férfi belássa: az alkotó erejére otthon is szükség van, nem csak a munkahelyén. Előbb-utóbb kelleni fog a gyerekeinek, hogy érezzék, apa ott van, pszichésen is, a figyelmével, a tetteivel, a bátorításával. Ezért akár munkahelyet is megéri váltani.
Legyen egy férfi erős támasz! Aki nem vonja el a vállát a nőtől, amikor az az érzéseiről, félelmeiről, terheiről beszél (ventilál). Lássék a férfi tettein, hogy elkötelezett, áldozatkész az övéi iránt! Ha kell plusz munkát vállal be (egyik ismerősöm, amikor megszülettek a már meglévő gyermekeik mellé az ikrek, belevágott egy nagyobb ház megvételébe. Szó szerint kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott akkor kb. két hétig, hogy időre beköltözhető legyen a ház. Igaz, a felesége is teljesen mellé és a közös ügy mellé állt. Panasz nélkül vette át a gyerekek teljes irányítását és ellátását arra a két hétre, és még bizonyos munkákban segített is az ismerősömnek.) Igen, ez mind jó! DE!
Egy nő álljon a férje mellé! Tegye őt királlyá! Beszéljen vele tisztelettel és ezt várja el a gyerekeiktől is! Ne kérdőjelezze meg a szakértelmét, de ha kell, merjen udvariasan ellentmondani! Elvégre a férfi se tudhat mindent tökéletesen. Jelezze, hogy bizonyos kérdésekben egyértelműen a párjától vár döntést, és ha a döntés megszületett, akkor tartsa magát ahhoz, mások előtt is. Igaz, a férfi törekedjen „közös döntést” meghozni, olyat, amiben minden érdekelt igénye szerepel!
A férfi legyen irányt adó, és konfrontatív! Vagyis veszekedjen a szakikkal, tegye helyre a kötekedő szomszédot, gondolkodjon a családja igényei szerint és lásson előre, mire van, és mire lesz szüksége a vele élőknek? Jogos, ez férfias és támogató. DE! Egy nő se legyen rest kinyitni a száját, ha épp ki kell! Tudja időnként szelíden terelgetni a párja lelki szemeit olyan célok felé, amelyeket el kell érni, hogy a család harmonikusan fejlődhessen. Ne mindent a férjének kelljen észben tartani. Pl. a feleség küldje szűrővizsgálatra a párját; ha nehéz, fizikai munkát végez, masszázs bérletet vegyen neki; jelezze hogy jó ötlet lenne a gyerekek nevére életbiztosítást kötni, nézzen körül megfelelő iskolát keresve a gyerekeknek a tehetségük és képességük szerint, stb.
Egy férj (élettárs) legyen romantikus! Keresse az időt, amit együtt tölthet a párjával! Érdeklődjön a nő igényeiről, élményeiről, érzéseiről! Hallgassa meg! Lepje meg! Elégítse ki (testileg, lelkileg)!
Helyes. Törekedjen erre a férfi! Legyen a párja mindene! DE! Egy nő ne felejtse el, hogy a szexuális örömöket tőle is igényli a párja! Hogy mennyire jól esik egy férfinek, ha tetszeni próbál neki az ágyban, ha keresi, mi érdekli a férfit, ha a kívánságainak utánajár. Ha néha kiszolgálja őt. Természetesen ide is igaz, amit fentebb a férfiakról írtam, pl. egy három gyerekes anyukától, aki még pénzt keresni is köteles, nem biztos, hogy ez elvárható. De sokszor a gesztus is elég. Hogy megpróbálja, hogy törekszik rá! Hogy fogyókúrázik, nem engedi el magát, hozzá illő frizurát csináltat, akár pornót néz a párjával… Hogy számít a férfi, a maga igényeivel. Ma nagyon az jön át a társadalmunkon keresztül, hogy kell a világnak, és nagyon is, amit a férfi adni tud. De ő maga már nem. Akkor tud bárki (a nők is) jó szerelemesnek maradni, ha a vágyai, elképzelései számítanak. Így van ez velünk, „fiúkkal” is.
Még picit a férji igényeknél maradva, egy nő legyen enyhet adó, felvidító is! Persze élhessen úgy, hogy neki is legyen miből meríteni, de igenis tudja néha elvonni a párját a kötelességek „földjéről” kettejük intim világába! Nevettesse meg, pl. a családi élet – amiből a férfi sokszor pénzkereső tevékenysége miatt valamennyire kimarad – kedves történeteinek megosztásával is. Ma, amikor telefonon fényképeket és szöveges üzeneteket lehet gyorsan küldeni, ez akár munka közben is megoldható. De akár magáról is küldhet képet az asszonyka. Pl. milyen baby dollban várja az ő férjecskéjét haza…
Egy nő legyen kicsit gondoskodóan anyáskodó a párjával! Akár, hogy elé teszi az ételt, odafigyel, hogy ízlésesen öltözzön, orvoshoz küldi… de csak amit a férfi igényel és elfogad. Vannak férfiak, akik az ilyesmit mind maguk szeretik intézni, és sértő számukra, ha ebbe a nő beleavatkozik. Jó ha hisz a párjában, biztatja, hogy bontakozzon ki… de ezt egy férfi veheti cseszegetésnek is, és hogy ő pont úgy nem jó sosem, ahogy éppen van. Bölcsesség kell ide is.
Végül a gyerekektől mit vár egy apa – eddig csak a párjukkal szembeni kívánságokat soroltam. Amikor kicsik még, azt, hogy hallgassanak rá. Tegyék a kötelességüket, ugyanakkor a legtöbb férfi leginkább azt, hogy önfeledten együtt lehessenek. A játékot, az örömteli perceket. Mivel ekkor általában kevesebbet vannak együtt az apák a gyermekeikkel, ezért is fordul elő, hogy inkább a nők fegyelmeznek. A harmadik műszakot lehúzva nem fegyelmezni akar a legtöbb apa, hanem örülni a közös időnek. Később már őszinteséget, komolyodó beszélgetéseket, bizalmat – amiért cserébe ő ugyanakkora bizalmat viszont nem adhat. Egyszerűen vannak ügyek, amiket a párjával, vagy egyszerűen saját magával kell megbeszélnie, elrendeznie. Mit vár még egy apa? Teljesítményt és törekvést a teljesítményre. Legtöbben szeretjük kihívások elé állítani utódainkat. Nagy büszkeség, ha megugorják a mércét, és jó érzés tudni, hogy a biztatásunknak ebben komoly szerepe volt. Ragaszkodást, hűséget. Ha válásra kerül is a sor – ami ma nagyon valószínű – akkor is tudhassa a gyerek, hogy ki az apja, kihez tartozik az anyja mellett igazán. Ez a nők segítsége nélkül nagyon nehéz.
Egyenlő lehetőséget a gyerekek nevelésére váláskor is. Nagyon-nagyon sokszor váltott elhelyezést, amit ma alig ítélnek meg a bíróságok. Működjön együtt egy apa az anyával a gyerekeiket illetően a válás után is! De az anya is az apával! Tegyen meg minden szükségest, hogy eleget lehessenek együtt az apjukkal a gyerekek! Pl. akkor költözzön messzebb az apától, ha az tényleg fontos és indokolt.
Nos, a teljesség igénye nélkül sorra vettem néhány férfiakkal szembeni elvárást apaként és férjként, illetve azt, hogy ők mit várnak el cserébe. Fontos, hogy társadalmi szervezeteiken keresztül a köztudatba is vigyék be mindezt, mint jogos és hasznos igényt!

(Russzó) Rousseau
Középiskolában tanultunk róla. Többnyire az jut eszünkbe a nevének hallatán, hogy vissza a természetbe. Gyakran idézem fel, manapság, amikor a belvárosból haladok kifele a kertvárosba. Valamint, amikor metszem szőlőt, nyírom a füvet. Milyen más problémákat oldunk meg, amikor a gyomot próbáljuk írtani. Aki naponta kerül kapcsolatba a földdel, másként szemléli a dolgokat. Tavaly a pszichológia konferencia szünetében vettem egy fát. Hazavittem elültettem, de látszott, hogy nem marad meg. Vissza vittem a kertészetbe, ahol azt mondta a kasszás, miért nem hoztam vissza másnap? Mire én: „1 nap alatt még nem látható.” Szóval időt kell hagyni. Akinek van kertje, az átéli ezt. Meg kell tanulni türelemmel várni, amíg a dolgok érnek, fejlődnek. Mindez természetesen hat ránk. :) Kati
A pogány férfi
Keresztény kultúrkörben élünk, életünket a Biblia értékei, látásmódja jobban befolyásolja, mint gondolnánk. Az önfeláldozás szépsége, értéke (Jézus önfeláldozásához hasonlóan) sok történetet, művet megihletett, sőt napjaink mozifilmjeiben is újra és újra visszaköszön. Akár a „Száll a kakukk fészkére” című remek műre, vagy a Marvel Univerzum filmes történeteire gondolunk. A lovagiasság a nőkkel szemben, a tisztelet, az udvariasság sokkal több férfit vezérel, mint hinnénk. Bár a nőmédia inkább szeret figyelni a bunkóságra, az udvariatlanságra, hogy szóvá tehesse, a legtöbb férfi, az átlagférfi nem ilyen.
És ez jó. És ez jó? Nem mindig. Sok nő kifejezetten vonzónak találja, ha egy férfi a stílusával nincsen mindig tekintettel mások érzékenységére, ha karakteres és őszinte. Akkor is hajlandó mélyebben megismerkedni vele ás párjának választani, ha az első benyomások ellenszenvesek voltak. Vannak nők, akik szelíd (mulya) párjukat képesek a semmiért felbőszíteni, csak haragosnak, erősnek, vonzónak lássák. És azt is elviselik, ha közben rajtuk csattan az ostor. Ám mindezt a mi keresztény alapokon álló, és liberális eszmékkel is teletömött világunk nem tűri, sőt nyilvánosan üldözi. Hozzátenném, hogy az átlagos nő inkább csak céltudatosságot, döntésképességet és határozottságot, valamint belső erőt vár el a férfiaktól simulékonyság vagy macsó tempó helyett. Aki viszont nem képes belső blokkjai miatt akár a szélsőségek felé elbillenni, az a konszolidált, elfogadhatóan karakteres férfiasságra sem lesz képes.

Az eredmény: sok nő tőlünk nyugatabbra, de idehaza is már panaszkodik, hogy a férfiak nem kezdeményeznek. Igaz, a nők válaszadási kultúrája sincsen az egekben, mivel pl. társkeresőkön tipikus férfiprobléma, hogy a kezdeményező férfit válaszra sem méltatják. Pedig ha az már energiát tett bele, illene legalább egy udvarias gesztusra méltatni. Viszont sok férfi nem mer, vagy már nem akar kezdeményezni. Nem mer, mert úgy látja, ezt láttatja a társadalom, a nők félig éteri lények, akiket az ő érdeklődése, vágya beszennyez, és amúgy is azt dörgik a feministák nullahuszonnégyben, hogy „a nem az NEM!” Vagyis nagyon könnyű áthallani, hogy a férfi vágyak mocskosak és bűnösek, a férfiak tolakodók és erőszakosak. Vagy nem akar, mert elege van abból, hogy úgy érzi, a pénztárcája kell a nőnek csak, hogy önmaga körül forog sok nő, hogy a testén kívül szinte semmit nem tesz bele a kapcsolatba, vagy csak az állandó férfiakat kritizálni-regulázni akaró feminista gyökerű és nagyon elterjedt narratíva teszi ellenségessé a férfit.
Bár szívemből egyetértek a lovagiasság, udvariasság, önfegyelem és türelem szükségességével, mégis úgy látom, hogy alapvetően van egy komoly örökségünk őseinktől a génjeikben. Egy Vasjankó, ahogy Robert Bly költő hasonló című könyvében leírja. A készség az önállóságra, a belső vezérlésre, a konfliktusok felvállalására, a megküzdésre. És ennek felszabadítására van, hogy át kell lendülni egy időre a macsó viselkedés területére. Magabiztos szexuális ragadozó, kötekedő kemény legény, belső erejére büszke, vitázó harcos (a Férfihangon van olyan macsó tempójú férfi, aki pl. a saját pszichopátiájával dicsekedett.) Van, hogy ennek is bele kell férnie, mert idő, míg kiforrja magát a férfi személyisége, és konszolidáltabb, építő mederben folytatja életét. Ehhez sok türelem kell, sőt akár kemény szembefordulás, szakítás az illetővel, hogy megtapasztalja, bár értjük, min megy keresztül, de ha nem hajlandó dolgozni magán, ha nem hajlandó másra, mint erejét fitogtatva sebezni másokon, akkor a közösség elutasítja őt. Ha változik, akkor viszont újra értelmezhető a kapcsolat vele.
Van, hogy kerülőutakra van szükség. Nem mindig az a jó, ha rögtön felelősségteljes apa és férj akar lenni a férfi. Van, akinek persze ez az útja. Magam is ismerek a közelemben olyan férfit, aki tizenévesen már lelkigyakorlatok tartásában vett részt a későbbi feleségével, szociális munkás lett, és elég hamar családapa. Ő így állt a felelősséghez, tiszteletre méltó út ez is. A társadalom szempontjából rendkívül hasznos. Veszélye a túl korán éretté válni akaró férfi számára – elfojtott, meg nem élt vágyak, melyek esetleg később, a kapuzárási pánik idején törnek elő, és borítanak fel családot, egzisztenciát, hűséget, gyereknevelést.
És van, akinek szexuálisan szabados (ma, a fogamzásgátlás idején ez nem jelent akkora kockázatot, de erre a fiúnak célszerű odafigyelni, akkor biztos a védettség), görbe estékben gazdag utat kell bejárnia, míg megérik a férfiúi felelősségre. „Kitombolja magát”, ahogy a népi bölcsesség tartja. Ilyet is ismerek, az illető idővel lehiggadt, megállapodott. Persze vannak ennek az útnak is veszélyei, nem kívánt gyermek, szexuális úton terjedő betegségek, összetört szív(ek), küzdelem a lelkiismerettel, ütközés a korábban kialakult normákkal, a belső szégyennel. Jó, ha tudatos ebben is a férfi és józanul igyekszik eldönteni a „Don Juan” és „Vasjankó” irányból mennyi és mi az, ami ténylegesen segít neki, és mi az, ami már csak önmagával való meghasonlásba, szellemi összetöretésbe viszi.
A pogány férfi azonban nem csak szexuálisan szabados, hanem dominanciára törő, konfrontatív és harcos is. Ehhez bátorság kell és erő a kudarcokhoz. A sikert nem nehéz elviselni, bár a túl sok siker elbizakodottá tehet. A sportok, különösen a küzdősportok tudják kifejleszteni a harci szellemet, a szükséges alázatot (vagy tiszteletet), önlegyőzést, és dominancia igényt. A legtöbb nő szereti, ha van egy egészséges, finom dominancia igény a párjában. És a legtöbb férfi is szeret ilyennek lenni. Kell is az életben, néha egyenesen kötelező még az átlagférfinak is.
Nekünk, férfiaknak kell a bennünk élő pogány őseink hagyatékát beintegrálni a személyiségünkbe. Segíteni a fiainkat ugyanebben. Aztán becsatornázni ezeket az erőket a családunk, a társadalmunk építésébe. Persze vannak megrögzött playboyok, macsók, akik a saját törvényeik szerint akarnak élni egész életükben. Nem válik mindenki apává, férjjé és nyugdíjig tartó szorgos munkássá a családban és a társadalomban. Őket sem kell kiközösíteni, tisztelve választásuk szabadságát, ők is sokszor beintegrálhatók a férfiak közösségébe és tapasztalataikkal, ha tisztelni tudják mások eltérő életmódját és szemléletét, segíthetik a többi fiút és férfit.
Szerelem a redőnyt
Ez nem az egyszerű feladatok közé tartozó dolog. Közben azon gondolkodom, hányszor hallom a férfiakat véleményt alkotni a nőkről. Különösen a korosodókról. Megannyi anyós vicc terjed. A vejekről egy sem. Pedig ugyanannyi galád dolgot tesznek. Apósokról sem élcelődnek. Pedig pont annyinak van nehéz természete, mint amennyi nőnek. Az sem kizárt,hogy még többnek. Hiszen ők is korosodnak. Lehetnek morgósak, zsémbesek. Ám nem figurázzák ki őket viccek. Nem terjednek. Nem nevetik ki őket. A nő, ha klimaxos, már legyintenek. A férfi is átél változó kor-beli tüneteket. Valahogy mégis mintha valami módon védettebb lenne a férfi nem. A férfiak gyakorta leszólják a korosodó nőket. sőt általában a nőket. Essen szó akár vezetésről. Pedig igen sok nő kifejezetten jól vezet. Tudnának csak az urak milyen nagyon nem egyszerű a helyzete egy nőnek, ha megözvegyülve a ház körül egyedül kell mindent elrendeznie. Hát igen kűzdelmes. Hallom persze olykor a nőket is férfiról élcelődni, de ritkábban. Talán az urak így egyenlítenek, azok miatt a frusztrált helyzetek miatt, amikor anyukájuk, később pedig a nejük otthon dorgálta őket és nem tudták magukat szóban megvédeni kellőképpen. A női agy, mint tudjuk a verbális oldalon erősebb. A férfiaké dominánsabb a logikai területen. Ilyen dolgokon töprengek, miközben szerelni próbálom egyedül a leszakadt redőnyömet. Segítő kellene! Igenis bármennyire is kűzd a két nem egymással, szingliként nehezebb. Szerelőre is szükség lesz. :) Kati