Ma, aki nem ért egyet a harmadik hullámos feminizmussal, annak követőitől hamar megkaphatja a „nőgyűlölő” címkét. Másrészt… van tényleges nőgyűlölet is. Ami pl. az #Itoo cikkekben valóban testet öltött. Hozzá kell tegyem, ahogy a mainstream média, főleg a baloldali szárnya a #metoo kampányt kezelte, az #Itoo cikkeken nem tudok meglepődni. Bele lehet ugyanis gázolni a férfiak érzéseibe, mert van nekik olyan. Gyűlölni hosszú távon azonban nem vezet sehova. De ki is a nőgyűlölő? Miért van mindez? Merre van kiút mindebből? Vizsgáljuk meg!
Amilyennek láttatnak minket a feministák
Nőgyűlölő az én értelmezésemben az, aki nem tiszteli emberi méltóságukban a nőket, rendszeresen lekicsinylően nyilatkozik róluk, fizikailag vagy pszichésen bántalmazza őket, emberi szükségleteiket szándékosan nem veszi figyelembe.
Miért alakulhat mindez ki? A gyerekkori okokról már volt szó. Azonban ifjú korától fogva is válhat nőgyűlölővé a férfi. A következő rizikófaktor az udvarlással jön el. Fiatalabb korban a szexuális kívánság amúgy is sok belső feszültséget termel. Ha ezt nem sikerül kezelni (szexuális sikerekkel, vagy ami gyakoribb, a figyelem másra történő rögzítésével, pl. valamilyen hobbival lekötni a fiatalnak magát, a barátaival való időtöltéssel <ahol szintén értelmes dolgokkal foglalkoznak és nem mondjuk alkoholt isznak>, sporttal, tanulással, önkéntes munkával, stb.) és a hódítási sikertelenség miatt a másik nem szemében értéktelennek érzi magát, akkor egy kollektív nőellenesség alakulhat ki benne. A kudarc azonban még sikeres hódítás után sincsen teljesen kiküszöbölve, hiszen ebben a korban még saját magáról és általában a nőkről is kevés az ismerete, illetve egy párkapcsolat belső működése sem eléggé ismert a számára. A szakítással való megküzdés pedig ma a férfiaknak nehezebb, mivel egyrészt sokaknak nehéz erről beszélni és így egyedül hordozza a csalódottság és a másik elvesztése fájdalmának terhét, de akár csak ezzel a meglévő fájdalommal való szembenézés is szinte lehetetlen, mivel rezdületlen közönyt és faarcot (röviden: keménységet) vár magától sok férfi. Másrészt meglévő kapcsolataira is nehezebben támaszkodik; míg egy nőnek megszokott, hogy az érzéseiről, beszél a barátaival, a férfiak között nem ez a tipikus téma. Érzelmileg feltárni magát, sebezhetővé válni akár nagyon kockázatos is lehet, hiszen értetlen nevetés és gúny éppúgy lehet a válasz, mint megértő, együttérző fogadtatás.
Összességében azért elmondható, hogy változik a társadalom, az évek, évtizedek óta közvetített igény, hogy a férfiak nyissanak az érzelmeik felé, éljék meg, fejezzék ki, lassan-lassan teret nyer. Nem megoldott probléma, de oldódik. Másik gond, hogy ennek férfias megvalósulását kell(ene) a férfiaknak kifejleszteni, mert csak keveseknek vonzó és környezetük által elfogadott a teljesen szabad és korlátlan érzelemnyilvánítás. Nagyon könnyen megkapja egy sebzett férfi, hogy nyafog, picsog és férfiatlan. Nőktől is. Az őszinte, de szemmel láthatóan fegyelmezett, vagy érzéseivel viaskodó, a kontrollt kézben tartani igyekvő képet fogadja talán legkönnyebben el a társadalom. (Hogy aztán ez vezet-e játszmázáshoz és színjátékokhoz az elfogadásért és elismerésért, az külön téma lenne.)
Kis kitérő a férfiak érzéseit illetően: ami egyértelműen elfogadott (maguk, a férfiak által is): a harag kifejezése, mivel ez erőt sugall. Egy férfi pedig legyen erős, vagy legalább tűnjék annak! És ez az elvárás a mindennapi életben nem is feltétlen hamis, mivel pl. a családban egy érzelmileg stabil, mindig jelenlévő és támasz szerepet ellátni képes férfire van szüksége a nőknek és gyerekeknek. Aki a lakás állapotának lassú romlásával, váratlan pénzügyi helyzetekkel és családja érzelmi történéseivel (pl. kiközösítik a gyereket az iskolában és ez visszatérő sírásokban csapódik le otthon) szembenézni képes. Nem teljesen igaz a nőmédia által sugallt kép, hogy sírjon és legyen sebezhető minden férfi, és kitör a boldogság a párkapcsolatokban.
Komplex dolog ma férfinak lenni! Igaz, nőnek is, bár helyzetüket tekintve a nők vannak jobb helyzetben ma.
És ami a valóság
Végül oka lehet a nő gyűlöletnek a mai feminizmus is. Miközben egyenlőségről beszélnek, kivételezésért (pl. női kvóták) lobbiznak, s ha a mérleg a nők javára mozdul ki, (felsőoktatás) már nem követelik az egyenlőséget. Rengeteget vegzálják a teljesen rájuk hangolódott (főleg nyugaton, bár idehaza is a baloldali média eléggé) újságírókkal karöltve a férfiakat. Ritkán vannak ugyan egyenesen bántva a férfiak, mindig a rejtett patriarchátus a célpont, de ez igazából a férfiakat jelenti, hiszen ők vannak beállítva a rendszer kedvezményezettjeinek. Holott a legtöbb férfi egyszerűen húzza az igát, és sokszor cseppet sem könnyű igát. A negatív férfivonásokat felnagyítva szerepeltetik a médiában és a szórakoztató ipar termékeiben, valamint gyakran teszik nevetség tárgyává a férfiakat, (kedvelt célpont az éppen udvarolni, ismerkedni próbáló férfi), és egyes férfiak hibáiért szívesen teszik kollektívan felelőssé az egész férfinemet. És a legtöbb nő (ideértve a nőmédiát is) hallgat ezzel kapcsolatban, ami a cinkosság érzését kelti az erősebb nem tagjaiban. A nyugati társadalmak egyre több ügyben kedveznek a nőknek, a mai házasság egy férfinek már alig biztosítja igényei biztos kielégítését, váláskor pedig akár gyerekeitől, lakóhelyétől és pénzétől megfosztva az utcán is találhatja magát. Cseppet sem meglepő, hogy terjed a MGTOW mozgalom és egyre több a nőgyűlölő férfi.
Legvégül pedig vannak, nagyon csekély számban, azok a férfiak, akik fölényük érzésének és annak a „jognak” az alátámasztása miatt gyűlölik, fokozzák le, nézik le és alázzák meg a nőket, mert a dominanciájukat akarják rájuk önkényesen kiterjeszteni. Ez a legszűkebb férfiréteg a médiában túl van reprezentálva, e helyütt többet foglalkozni velük nem látom értelmét. Léteznek, és a jóérzésű férfiak (vagyis a férfiak többsége) tetteikkel nem ért egyet, sőt elítéli azokat.
Jó ez a nőgyűlölet valamire? Én egyetlen egy esetet ismerek, amikor a gyűlöletnek, és csakis rövid távon, haszna van: mikor a faképnél hagyott fél maga is felszabadítja magát a korábbi szövetség ill. alku alól, és érzései a szabadság korai szakaszában a vágyódásból és vonzalomból gyűlöletbe és megvetésbe fordulnak át. Az újraéledő önérzet első lépése ez, jó szembenézni vele, és fokozatosan megbocsátássá, megértéssé, valódi elengedéssé transzformálni mindezt. Amikor a történtekért már hálát is tud érezni az érintett, akkor mondható el, hogy levonta a tanulságokat, bölcsebben, erősebben, szabadabban továbblépett. Ez, véleményem szerint társadalmi méretekben is hasonlóképen működik. Ha másért nem, a harmadik hullámos feminizmus férfigyűlöletéért hálát lehet adni, mert mintegy immunválaszra ösztönözte és ösztönzi a férfitársadalmat, ezáltal pedig sok eddig mellőzött tény, információ, érzés, gondolat, elképzelés és vágy a felszínre kerülhet, és a férfiérdekek kellő képviseletet nyerhetnek. Nem egy nyílegyenes logika, de megvan a létjogosultsága. A létrejött összetartást köszönjük, feminizmus, bár végül is nem a te érdemed.
Mit lehet mindezzel kezdeni? Lehet őrizgetni és táplálni a nőgyűlöletet, ami – láttam sajnos – milyen destruktív és félelmetes módon tud megnyilvánulni. Bátran állíthatom, hogy szellemileg nagyon ijesztő és sötét állapothoz vezet. Az igazi út a megbocsátás és az elengedés.
Ez a megbocsátás azonban nem engedékenységet, az érdekek feladását jelenti. A fenti okok mögötti női mentalitást megérteni, társadalmi folyamatok működését átlátni, amelyek a mai állapothoz vezettek – ez az első lépés. Persze nagyon valószínű egy red pill (kijózanító) igazságra is rá kell jönnünk: az egyes, illetve a közös férfi igények, szükségletek és érdekek igazán senkit nem érdekelnek mást(egy – két kivételtől eltekintve), mint a férfiakat. Vagyis véget kell vetni a passzivitásnak, mert a világ csak idő kérdése és ledarálja a férfiakat, és mint szükségtelen végterméket kiköpi végül. Ha minket nem érdekel (nem teszünk érte semmit) mi lesz velünk, akkor mást se fog. Viszont ha mi magasba tartjuk a zászlót (és kinek másnak lenne ez a dolga, ha nem pont nekünk) akkor lesznek szövetségeseink! Nők is, és nem is kevesen. Tegyünk magunkért! A boldogabb, megelégedettebb férfi, kiegyensúlyozottabb családokat, épülő társadalmat jelent.
A pozitív, építő aktivitás, amiről most írtam, a következő lépés. Olyan pszichés erőket csatornáz a pszichébe, a cél és hasznosság tudat ajándékával, amely megint csak a sérelmeken segít túllendülni. A felnövekvő nemzedéknek magára talált, építő hozzáállású férfiakra van szüksége. Sok bajba jutott férfi van, akit igazán egy másik férfi képes megérteni, felkarolni. Társadalmunk és a politika nem becsüli eléggé az apaságot. Sok fiú elhagyja az iskolát idő előtt. Lehetne sorolni hosszan azokat a területeket, ahol szükség van a segítő férfikezekre.
Önsegítő, támogató férfiközösségek kellenek, akár a neten keresztül is. Fontos a nyitottság egymás élményeire, a tisztelet, az őszinteség. A titoktartás, hacsak nem épp egy férficikk komment mezőjében történik a beszélgetés. Egyre többen vallanak életük bensőséges részleteiről ország-világ előtt. Nem biztos, hogy ez bölcs dolog, de ha már így van, célszerű pozitív módon felhasználni – megértést, segítséget nyújtani, éppen úgy, mintha négyszemközti vallomás történt volna. Szabadulhassanak fel a kötelező fegyelmezettség és a zokszó nélkül mások rendelkezésére állás alól a férfiak! A társadalom ugyanis ma ezt várja el tőlük.
Végül pedig férfi érdekérvényesítésre van szükség. Arra, hogy a média felfedezze a férfiakat. (Az utóbbi években, főleg az apaságot érintő kérdésekben van pozitív elmozdulás.) Már az a tény is hozhat enyhülést a nőkkel szembeni gyűlölet illetve ellenérzés terén, ha a férfiak azt tapasztalhatják: ők is számítanak. Nem csak a nőket érintő kérdések tematizálják a társadalmat. Ha azok a nők is kapnak lehetőséget nyilatkozni, akik nem a férfiakban látják a legfőbb ellenséget, vagy egyszerűen szívesen vállalják egy férfi oldalán a feleség és anya szerepet. Férfibarátabb társadalomra van szükség!
Sokan próbálják a szenvedélyeiket uralni, kordában tartani. Legyen az ivászat evészet, vásárlás, játék vagy bármi. Szigorúan megvonni, vagy önmagunkat az adott dologgal elárasztani, várva, hátha megcsömörlünk és elhagyjuk az adott dologtól való túlzott függést. Kérdés kinek mi válik be. Például nők és férfiak körében egyaránt sokan próbálnak fogyókúrázni. A megvonást a szervezet bizonyos idő után szeretné kiegyenlíteni. Az elárasztás pedig nem biztos, hogy hoz megcsömörlést. Az édesség utáni vágynak oka van. Egészen pontosan meghatározható, melyik anyag hiánya miatt sóvárog a szervezet édesség után. (például csokoládé iránti sóvárgás a magnézium hiányra utal és a csokoládéra sóvárgás oldható zöldség, gyümölcs és magvak fogyasztásával.) Megemlítendő továbbá a kortizol probléma is, amikor körülményesebben tudja éhségét egyensúlyban tartani valaki. A stressz a mellékvesére hat és a kortizol miatt gyakrabban jelez éhség. Tehát hiába próbálja elárasztani az ember önmagát édességgel, várva, hogy telítődjék. Az alkoholfüggő sem fog elfordulni az italtól, ha túl sokat fogyasztott. Csak még jobban belecsúszik ebbe a szenvedélyfüggésbe. A boltkórosnak a pénz elfogyása megálljt szabhat a vásárlási mániájának. A szenvedélyeink, függéseink okainak felkutatását ne adjuk fel. Valami pótcselekvés is lehet a tünet. Valamilyen ponton a szervezetünknek hiánya van. Legyen az egy ásványi anyag vagy nyugalom, szeretet vagy figyelem. Valami vigaszt keres a testünk. Fel kell kutassuk mi az,ami valójában hiányzik. :) Kati
Ha a nő elutasítja a saját nőiségét, nem ápolja szépségét, vagy egyszerűen nem szép, nem vonzó a férfiak számára – a párkapcsolati, ismerkedési kudarcok újabb okai lehetnek a férfifóbiának. Mindazonáltal egy nő, ha kicsit is bátor, könnyebben akaszt le magának férfit, mint ez megtörténhet fordítva. A nőnek van valamije a két lába között, ami ellensúlyozza a megjelenési és kommunikatív illetve kisugárzásbéli hátrányokat. Egy férfi ha rosszul néz ki, bátortalan, és nehezen kommunikál akkor viszont esélytelen a nőknél. Ehelyütt jegyzem meg, hogy akár a nők is próbálkozhatnának a férfiaknál kezdeményezni, vannak erre indirekt, régi módszerek, bár talán – kissé negatívan – a férfi behálózásának hívja ezeket a köznyelv. Lehetőséget teremteni a találkozásra, biztató gesztusokat küldeni felé (mosoly, bólintás, pillantás, stb.), közös ismerős által megsúgni, hogy itt érdemes lenne kezdeményezni – megannyi lehetőség, hogy rábírja a kiszemeltet a kezdeményezésre. Indirekt, nőies, finom módszerekkel élni – miért is ne?
