Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híreket, Velkovics Vilmos műsorvezető segítségével. Múlt héten volt lehetőség kérdezni tőlük nézőként egy kérdést. Én a fiúk neveléséről kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről, miközben a balos média ezerrel azon van, hogy pszichológiailag lányoknak alakítsa a fiúkat. Valamiért a sok egyéb kérdés közül ezt tette fel nekik Velkovics Vilmos, és ők a szokásos viccelődős stílusukban tulajdonképpen komolyan megválaszolták azt. Ne joghurtot egyen a gyerek, hanem steak-et! Családon belül dől el minden, mi döntjük el, mit engedünk be, és mit tartunk kívül. Vigyük el őket csajozni és piálni. Stb. Akkor érlelődött bennem elhatározássá: Férfinak nevelem őket, nőbolondító macsóvá. De legalábbis tökös legényeknek.
A balos média a nők vélt vagy valós igényein rugózik, állítja, hogy a női problémákhoz képest a férfigondok tulajdonképpen nem is léteznek. Ugyan már, minek arról beszélni? És eleve, ha majd a fiúk ugyanúgy gondolkoznak, mint a libsi média által istenített lányok, na majd akkor, akkor eljön a Kánaán! Elhatároztam, szakítok ezzel a nézettel, amely sokáig beárnyékolta a saját ifjúságomat (sok nőközpontú Ezotériát olvastam akkoriban, kicsit csodálkozom is rajta, hogy nem nőtt puncim.) Nem, jöjjenek csak a kihívások a fiúk életébe, jöjjenek a szőke nős viccek, és tanuljanak meg bókolni az eladó kisasszonyoknak és pénztáros lányoknak!
Aztán továbbfűztem ezt a gondolatot. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója nemrég írt egy cikket arról, hogy lányos apaként milyen dilemma, hogy önálló, versenyképes férfipótlékká nevelje a lányait, vagy olyan nővé, aki számít a mellette élő férfira, okosan választja ki azt és holtomiglan-holtodiglan házasságban akar élni vele. Feltette a kérdést, hogy találnak-e megbízható, a családjának élni akaró fiatal férfiakat majd a lányai maguknak? És ehhez fiús apaként van némi közöm nekem is.
Mert akarjon a férfi családot, akarjanak a fiúk az övéiknek élni! Tudjanak osztozni a mindennapi feladatokon a párjukkal, és vegyenek részt abban, hogy a romantika ne szökjön el a kapcsolatukból! Akarjanak legalább három gyereket, legyen élet a családjukban, ahol valami mindig történik! Ahol többen vannak, ott ez mindennapos, és mindig ráér valaki odafigyelni az éppen figyelmet igénylőre. Akarjanak időt tölteni a gyerekeikkel, segíteni a tanulásban, megtanítani biciklizni, megtanítani kapcsolatot teremteni (fontos az őszinteség és a dicséret) és kapcsolatot fenntartani (ez a nagy kihívás!)
Mit tehetek ezért én? Elsősorban azt, amit minden emberi kapcsolatban meg lehet tenni. Meghallgatom őket. Meséljék csak el, hogy a legjobb barátjuk épp mással ment közös programra, őket nem hívták, és ez fáj. Hogy a kedvenc nagynéni képes úgy kibeszélni őket, hogy közben ők talán három méterre ülnek tőle, és minden szót hallanak. Miután kiöntötték a szívüket, már lehet beszélni arról, amiről én szeretnék. Hogy nem kell félni a csajozástól, persze, úgy érzik, nem megy nekik ez a lányokkal, de idővel tapasztaltabbak lesznek, és igazából a Sors terelgeti is a kiszemelt nő felé az embert. Amúgy meg nyugi! Úgyis menny és pokol lesz a házasságuk, úgyhogy arra kell gyúrni, hogy amikor épp pokol, akkor ne adják fel. Imádkozzanak, meditáljanak, járjanak önsegítő csoportba, legyen hobbijuk, éljenek a gyerekeiknek, nekem mindegy, de merítsenek valamiből erőt, ami megtart és segít átfordítani a szituációt.
Egy igazi Férfi, egy igazi patriarcha mindig családos férfi! A zsidók között csak nős férfi lehet rabbivá. Ez évezredek óta mindig így volt, csak az utóbbi évtizedek „alkotása” ez a „nem kell gyerek” szindróma, hogy pl. hazánkban a 40 alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke. Holott a gyerek, a család igazi vezetővé, felelős emberré nevel.
És végül szeretném megtanítani a fiaimnak, hogy bízzanak a nőkben. A legtöbb nő megbízható, bár tökéletlen (akárcsak mi, férfiak) és ugyanakkor vannak egészen rendkívüli erkölcsi kvalitásokkal rendelkező nők is. Akárcsak férfiak. Érdemes végiggondolni, mit akarnak majd a fiaim az élettől, a társuktól, a gyerekeiktől és mit akarnak nyújtani nekik? Nemcsak az érzelmekre alapozni, de okosan dönteni. Szerintem megfelelő „kínálat” van a párválasztáshoz.
És legvégül legyenek hajlandók fegyvert fogni Magyarországért. Vannak annyira értékesek az itt élő emberek, hogy ölni, akár halni is érdemes legyen értük.
Akkor is, ha van rá módja, hogy nagy helyen lehessen, korosodva mintha kuckójába húzódna be az ember. Hallottam szakembert beszélni arról, hogy még fiatalabbakra is jellemző, ha sok a vinni való, vagy fenyegetettség van, bizonytalanság, akkor ösztönösen is menedékre vágyik behúzódni az ember. Fokozottan igaz ez a korosodókra. Hiszen, a szervezet lassul. A világ tempója pedig gyorsul. A ritmust tartani, nem lemaradni szorongással tölthet el, érthetően. Így aztán visszahúzódóbb lesz. Olyan élményei gyűlnek, hogy lekörözték. A fiatalabbak vagy értelmesebbek már régen megoldottak egy problémát, amin ő még töpreng. Mások nyaralni mennek. Neki már nem telik ilyesmire. Lehet, hogy még arra sem, hogy kifestessen. Fokozatosan tudomásul kell vegye, hogy egyre több hozzá közel álló már odaát van. Körülményes a veszteségeken túllépnie. Naponta is a sikerélményt önmagának megteremteni egyre körülményesebb lesz. Hiszen sikerélmény, akkor keletkezik, ha valamilyen számunkra kihívásnak tűnő dolgot megoldunk. Márpedig a kockázatvállalási kedv is fokozatosan csökken. Igyekszik túlbiztosítani önmagát korosodva vagy kudarcok után az ember. Félősebb lesz. Hát még ha érték támadások. leszólások. Mindezek tudatában törekedjünk tenni, amit csak bírunk, a negatív tendenciák ellen. Iktassunk be mozgást amikor csak lehet, sok folyadékot, zöldséget, mert a vitaminok a jó agyműködéshez nagyon kellenek. Fejben dől el minden. Teremtsünk sikerélményt, örömet adó tevékenységet, olyasmit ami kellemes érzéssel tölt el. Olyan emberrel idő töltést, aki kedvel. Mindezek megszívlelendők, nemcsak a korosodóknak, hanem a visszahúzódóbb, félénk, esetleg depresszív fiataloknak is. :) Kati
