A szavaktól is őszintébb jelzések a gesztus és a mimika. Amikor nincs összhangban a mondanivalóval, akkor gyakran azok a megnyilvánulások az igazabb üzenetek. Ha nem tudjuk hányadán állunk valakivel, próbáljuk meg, figyeljük, hogyan gesztikulál, fürkésszük az arcát. Nézzük milyen távol helyezkedik tőlünk. Persze előfordulhat, hogy tart tőlünk, és azért próbál nagyobb távolságot tartani. Óvatos, vagy fél. Nem kell azonnal csalárdságra gondolni. Hiszen sokan a bizonytalanságaikat kénytelenek leplezni. Férfiak nem szívesen ismerik el, ha tartanak valakitől, óvatosak. A gesztuson, mimikán kívül, a hangszín, hangerő, sőt az öltözet is üzenetet közvetíthet. Visszafogott-e vagy feltűnő. Életkornak megfelelő? Fiatalos? Öreges? Színes? Szürke? Unalmas? Érdekes? Igényes? Kellően tiszta? Mind megannyi jelzés lehet számunkra. :) Kata
Tudjuk még meglátni az egyszerű, szép pillanatokat?
Temérdek, apró, tündöklő harmatcsepp a fűszál végeken. Káprázatos, ahogyan a napfény megcsillan rajtuk. Mint megannyi gyöngyszem. Meg tudunk állni megcsodálni a pillanatot? Lefotózni a képzeletünknek, a fejünkbe eltenni a képet. Felidézni, amikor egy szép képre akarunk gondolni, megannyi gondunk közepette? Egy kifejezetten nem szép emberen felfedezni olyan vonásokat, amiben gyönyörködni lehet. Amikor a hajtós, gondterhelt, szürke, hűvös hétköznapok következnek fel kell töltődnünk melegséget adó belső képekkel. Akik sok feszültséget élnek meg, szoronganak, elbátortalanodnak, önmagukat kell a csüggedt hangulatokból emelni, tudják miről beszélek. Mennyire nagyon kellenek a segítő szép képek! A befelé forduló, introvertáltabb emberek így töltődnek. A hajtás bedarálná az embert. Erő kell, egy fajta dac, hogy megmeneküljön a szárnyaló képzelet. :) Kati
A szépség
Tanultam egy francia verset a rózsáról, ami csak igen rövid ideig szép. A vers arra hívja fel a figyelmet, hogy becsüljük meg ezt az időt. Tudjunk örülni ennek a kis időnek. Méltányoljuk a szépséget. Sokunkat igen szigorúan neveltek. A szépség helyett más erősségeink kifejlesztésére ösztönöztek, hiszen a szépség gyorsan múlandó dolog. A testi és a szellemi erők maradandóbbak. Ám az is igaz, hogy az első benyomás is igen fontos. Tehát törekednünk kell arra, hogy jó hatást keltsünk, ha lehet. Emeljük ki a szépségeinket. Valamilyen szép pontja van mindenkinek. :) Kati Mignonne, allons voir si la rose À CASSANDRE
- Mignonne, allons voir si la rose
- Qui ce matin avait déclose
- Sa robe de pourpre au soleil,
- A point perdu cette vesprée,
- Les plis de sa robe pourprée,
- Et son teint au vôtre pareil.
- Las ! voyez comme en peu d’espace,
- Mignonne, elle a dessus la place
- Las ! las ! ses beautés laissé choir !
- Ô vraiment marâtre Nature,
- Puis qu’une telle fleur ne dure
- Que du matin jusques au soir !
- Donc, si vous me croyez, mignonne,
- Tandis que vôtre âge fleuronne
- En sa plus verte nouveauté,
- Cueillez, cueillez votre jeunesse :
- Comme à cette fleur la vieillesse
- Fera ternir votre beauté.
„Úgy néztem magamra mindig…
„…ahogy csodára nézni illik. Csodára az ember fiára…” Mennyire sokat is mond ez az idézet. Önmagunkat csodának látni, emelni, mikor lenyomni próbál rendre a napi kihívások tömkelege. Ébredve sorra vesszük a feladatokat, teljesítendőket. A napot, hetet, hónapot, évet kezdve. Ugyanígy teszünk amikor reggel feleszmélünk. Egészen keveseknek indul úgy a napja, hogy jólesően nyugtázza önmaga erősségeit. Idézzük csak fel az ébredésünk első másodperceit! Mi a helyzet? Hol vagyok? Ugornom kell? Vagy még alhatok? Szendereghetek? Itt van az a pont, amikor a legtöbbünk elkezd problémák után kutakodni a fejében. A tegnap félbehagyottakat készül folytatni. Mi is volt tegnap, mikor elaludva eszméletem vesztettem? Mi dolgom is van még a helyzeteimmel? Milyen teendőim vannak? Kikkel leszek kontaktusban? Állítólag ezekben a percekben kellene önmagunkban nyomatékosítani, hogy csodálatosak vagyunk. Nem az erősítendő tulajdonságainkat sorra venni, ahogyan szoktuk a legtöbben, hanem konstatálni, nyugtázni, nyomatékosítani, azt ami bennünk megvan. Elhinni azokat a pontokat, ahol zsenialitásaink vannak. Nagyképűen hangzik, de igenis mindannyiunknak vannak! :) Kata
Szécsi Margit: Úgy néztem
Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.
Ad a kutya
10 évig élt egy 7 tagú puli falka az udvaromban. Az életüket a fogantatástól az utolsó percekig láthattam. Adtak sokat számomra. Istenként tekint a gazdájára a kutya. Amikor rátör az emberre a legszomorúbb hangulat, akkor tudja éreztetni, hogy ránk a világban igenis szükség van. Minden úgy jó ahogy van. A hűségével jelzi, nem vagy egyedül a világban. Kölcsönösen szolgáljuk egymást. Hiszen a gazda az állat ellátásával, gondozásával szolgálja az állatot. Kötöttség ez. Teendők tömkelege. Felelősség. Ha hibázunk önmagunkat okolhatjuk. Az együttélés során élményekkel gazdagodunk. Egyre érzékenyebbé válunk. Apró jelekből is értünk. Egyre kifinomultabb az állat közelében élő ember. Például ellések idején valami megmagyarázhatatlan szép, tiszta érzés volt tapasztalható az otthonunkban. 8 kis élet érkezett. Nyiratkozások alkalmával pedig az alatt a 2 óra alatt egy kontaktus alakul ki. Bár nem kedveli az állat, mégis segít a gazdának. Köszönöm mindazt, amit kaphattam. :) Kata
…és országának soha nem lesz vége
Abban a reményben próbálunk megoldani magunk körül problémákat, hogy majd egyszer csak elérünk egy optimális szintet. Ám amint sikerül elrendeznünk valamit, keletkezik egy új dolog, amivel foglalkoznunk kell. Az agyunk, mint a tenger sodor a partra midig valamit, ami figyelmet érdemel. Tökéletesíteni. Eljutni egy még jobb szintre. Ha pedig valahol visszaesést érzünk, akkor törekszünk, hogyan tudnánk feljutni a már korábban elért jobb helyre. Mintha a fejlődés egy belső késztetés, program lenne. Az utolsó percekig. Gondolkodunk. Problémákat generálunk, gerjesztünk. Tehetjük azt is, hogy hagyjuk megtörténni a körülöttünk levőket. Sodródhatunk is. Dönthetünk, melyik utat választjuk. :) Kati
Elhiszed, eltudod-e fogadni a gazdagságot?
A fenti kérdést abban a filmben hallottam, amelyik a Facebook alapítójáról készült. Tőle kérdezték meg amikor még az iskoláit végezte. Azóta is sokszor eszembe jutott, elgondolkodtatott.Hiszen hányszor hallhatjuk reklámokban: ” Ön megérdemli…” Tevékenykedünk sokat szorgosan. Valahol mélyen legbelül kell elhinni, hogy nem csak a teendőkből jár. Sokak szerint vannak a földnek annyi javai, ami elegendő, elfogadható szinten mindenkinek. Az elosztás a problémás. Az egyéni gondolkodást tekintve pedig vannak emberek, akik önmagukat, túlterhelve hajlamosak hajszolni magukat nélkülöző helyzetbe. Az elvontabban gondolkodók szokták említeni gyakran: ” Bevonzzuk a gazdagságot is a problémákat is.” Magam többnyire gondolatébresztőnek szánom az írásaimat..Felvetek egy témát, amin úgy vélem érdemes elgondolkodnunk.Továbbgondolni.elemezni a helyzetünket. Esetleg módosítani, ha bírunk vagy segítséget kérni, ha még lehet.Visszatérve a címben levő kérdésre, mindannyian ismerünk olyan típusú emberkéket, akik legyintenek, amikor arról van szó, hogy járna és jutna is a jóból, de az illető csak legyint,mondva,” Á az nekem úgysem jön össze.” Ezekben a helyzetekben igenis segíthet, ha szembesül valaki azzal, hogy el képes-e hinni és fogadni a bőséget vagy legalább az elfogadhatóbb szintet. Hányszor van, hogy elavult dolgokkal bajlódunk, már annyira bele szokva, hogy nem látunk rá friss szemmel a helyzetünkre. Csak akkor, amikor valaki új rávilágít, ezt akár lehetne másképp is. Hatékonyabban. :) Kata
Kurjacska
Felénk így hívják a Tyúkhúrt. Azt olvastam, hogy fogyasszuk. Vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaz. Egészséges. Javasolják, hogy levest és főzeléket készítsünk belőle, hasonlóan, mint a sóskából, spenótból. Valamint salátának, teának és turmixnak is nagyon jó! Fogyni lehet tőle. Aranyeres panaszokra és fekélyekre is hatékony. Amikor apám a tyúkoknak szedte, minden nap volt tojás. Most is tapasztalom, hogy ha ezt a füvet eszik, tényleg jobban tojnak. Tavasszal és ősszel van a legtöbb a kertben belőle. Meglepett engem is, hogy emberi fogyasztásra javasolják, de azért kipróbáltam. Érdemes tenni egy kísérletet! :)Kati
Üzenet a múltból a jövőbe
A hajnali napfény csillan az Otellón. A szőlő neveket sorolom. Otelló, Oportó. Szlanka, Zalagyöngye Szőlő kertek kiráynője. Apám ma reggelire nekem ezt a fürt szőlőt küldte. A múltból a jövőbe. Ne legyek éhes. Ad tartást, hogy tavasszal megmetszettem, nyáron a felesleges hajtásokat tördelgettem. Most pedig segít az éhségemen egy fürt szőlő egy falat kenyérrel. Nem olyan régen, lasssan lépegetett mellettem, a karomra támaszkodott és mutatta, a metszőollót, hogyan használjam, élezzem. Volt idő, amikor ez csak az ő területe volt. Aztán apránként beengedett. A tudásait átadta nekem. Van mikor elbizonytalanodom, olykor el is kedvetlenedek. De idén például édesebb a Szőlő kertek királynője. Rádöbbenek, meghatódom, én voltam ez az ő életében :) Kati
A mártír
Ismerjük a típust. Családtagjaink közt ismerőseink közt találunk olyan embert, aki ilyen. Netán önmagunkon is felfedezzük a jellemzőket. Vállalunk sokat, esetleg többet is mint amennyit kellene. Már nem is panaszkodunk, csak tesszük a temérdek teendőnket. Nem várunk hálát, sem köszönetet. Megyünk előre rendületlen. Figyeltem az egyik rokonom, amikor tragédia érte és említettem neki, hogy segítek. Nem kell mindent egyedül tennie. Azt mondta ezt egyedül kell végig csinálnia. Persze nem lehet erőltetni a segítséget. Valamiért úgy érzi így kell tennie. Ilyenkor csak annyit tehetünk, hogy figyelünk, várunk diszkréten. Mivel rokonról volt szó elgondolkodtam azon is, hogy ki volt a felmenőink közt, akitől ez a minta, önkéntelenül is követendő példaként vésődött nála be. A nagymamánk jutott az eszembe. Lám nem is gondolunk rá tudatosan, ám másoljuk a sorsvezetést. Szembesülhetünk, módosíthatunk. Meglehet még irritál is. Esetleg szthanovistának jellemezzük. Noha sokszor magunk is hasonlóan, mindent magunkra vállalunk, miközben a kimerüléstől szenvedünk. Érdemes módosítani, amennyire csak lehet, hogy legalább az utánunk következőknek ne ez a minta vésődjön be. Meddig szelíd alázat és mikortól irritáló mártíromság? Hol a határ? :) Kati