A BDSM sokak által ismert, még többek által nem ismert, és sajnos a legtöbbek által félreismert, sokszor félreértett világ. Maga a betűszó hat szexuális stílus nevéből kialakult rövidítés:

Bondage: ki- és megkötözés

Discipline: fegyelem és fegyelmezés

Domination: dominancia, uralkodás, irányítás

Subordination: alárendeltség, alárendelődés, szubmisszivitás

• Sadism: szadizmus
• 
  Masochism: mazochizmus

A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta, ha tudtán kívül is, a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.
A BDSM két alapvető stílusa, amely tiszta formájában eléggé eltérő beállítottságokat is jelent.: a D/s és a SM. Aki tisztában van velük, megkímélheti magát kínos félreértésektől, egypár csalódástól a társkeresésben.
D/s: A dominancia, (vagyis az uralkodás) és a szubmisszivitás, (vagyis az alárendelődés) jellemző ebben a partnerkapcsolatban. Aki uralja a párkapcsolatot, az a Dom (ha nő, akkor Domina), aki aláveti magát az uralmának, az a szub. A szub önkéntesen veti alá magát a Dom/Domina akaratának, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy nő önként adja oda magát a szexben a kiválasztott férfinak.
Az uralom megszerzése a dominálás: a szub meghódítása, csábítás/udvarlás, majd az elért odaadásának megtartása. Aki kapásból parancsolgat, nem igazi Dom, csak türelmetlen, vagy udvarlásra képtelen alak, aki igazán odaadó szub helyett egy bárkinek könnyen kapható partnerre számíthat. 
A D/s a szexuális életre, vagy tágabban az érzelmi kapcsolatra jellemző. A D/s partnerek kezelhetik egymást egyenrangú emberként. A szub felnézhet a Domra mint emberre, ez kedvező a D/s kapcsolat elmélyüléséhez. De a szobalány önmagában nem szub, és a háziúr nem Dom. A szubmisszivitás „A teljes én átadása az Úrnak” elven működik. A szubmisszív félnek nagyon fontos, hogy ne „csak” kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Domja előtt, hanem valóban szolgálni tudja őt. Olyan apró szolgálatok, mint a reggeli készítés, az Úr fürdővizének elkészítése, a tálalás, a térdelés az Úr előtt stb, még akkor is teljesen kielégítő tud lenni, ha nem történik szexuális együttlét. (Ez az ún. agyi orgazmus.) A fájdalom ennek ellenére a szubmisszivitásnak is a velejárója. Bár a szub a fájdalmat sokszor, mint büntetést fogja fel, nem pedig feltétlen a szexuális kielégülését szolgálja.
SM: A mazochista (mazo) számára a partnere által neki okozott fájdalom szükséges az orgazmusához. A szadista (szado) partner szexuálisan élvezi ezt a fájdalomokozást, illetve a vele előidézett gyönyört. A szado és a mazo partner legtöbbször úgy fogadja el egymást, mint a Dom és a szub. Akármilyen fájdalmat egyformán elviselő, sőt élvező szub nemigen létezik, az ilyen kijelentéseket jobb óvatosan fogadni. A másik érzéseivel nem törődő, önző szadista veszélyes személy, a szexuális indíték nélkül verekedős alak egyszerűen csak brutális.
A D/s és a SM nem zárják ki egymást, sokaknál kombinálódnak, igen változatos formákban. Összepárosíthatóak egymással, az erotikus kötözéssel (Bondage), a fétisszex-el, és a szeretkezés bármilyen formájával. A szubmisszivitás gyakran összefér a mazochizmussal, az ilyen partner mazoszub. (A szadista Domra, aki szintén nem ritka figura, nem alakult ki külön szó.) Általában nehéz megállapítani, hol is van az a határ, amikor a szub már mazoszub. Eléggé igaz, hogy mazo az, aki a fájdalmat kifejezetten igényli a saját kielégüléséhez. A szub csupán elfogadja a fájdalmat és képes arra, hogy úgy élje meg: minden, ami történik, azért van, mert Ura azt szeretné, hogy jó rabnő legyen. Azáltal is, hogy a fájdalmat befogadja, Urának szerez örömet.  Nem könnyű megállapítani azt sem, hogy egy Dom mennyire szadista, esetleg kizárólag az-e. Aki inkább szadista, az a fájdalom okozását, és a vele partnerénél kiváltott gyönyört (ez a „jó” vagy „kéjes” fájdalom) élvezi. Szubjával szemben azért parancsoló, vagy azért kötözi ki, hogy az elfogadja tőle, önkéntelen védekezéssel se nehezítse meg a fájdalomokozást. Ha a szub alárendeltségét, alázatát, kiszolgáltatottságát élvezi inkább, akkor a szadizmustól a dominancia felé tolódik el orgazmusának forrása. Aki elsősorban Dom, azért okoz szubjának fájdalmat, hogy megbüntesse, vagy hogy éreztesse vele, akkor okoz fájdalmat vagy akkor gyengéd, amikor akar.

A domináns és szubmisszív szerep váltakozva is jelentkezhet valakinél – hangulatától, partnere viselkedésétől, a helyzettől függően. Ez a személy a switch.
A BDSM minden kedvelőjének „három énje” van. Az egyik a beállítottsága, vágyainak megérzése. A másik, amit mindebből felvállal maga előtt és többé-kevésbé kimutat. A harmadik, amit meg is tud valósítani belőle. A BDSM gyakorlásának alapkövetelménye, hogy törvényt nem sért (a törvénysértő kegyetlenkedést ez a szubkultúra visszautasítja). A BDSM páros célja – ha valamelyikük nem egy önző állat – a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a BDSM a törvények keretein belül játszható.
A szeánsz sem úgy működik, hogy a Dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját :D Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy átlag házaspárnál a szeretkezéseik.
A szeánsz színhelye lehet a BDSM eszközeivel berendezett stúdió, de lehet a hálószoba, a hitvesi ágy is. Szép és kedvelt műfaj a „BDSM a szabadban” is. Az intimitást és a környezet zavartalanságát egyaránt biztosító színhely.

A BDSM etikája

A BDSM gyakorlásának saját etikája alakult ki, amely kizárja a társadalomra, a család kiskorú tagjaira, illetve egymásra veszélyes magatartás-formákat:

• Agresszivitás és gátlástalanság: A BDSM körben is bunkónak tartott alakok magatartása csupán.
• Szenvedés élvezése: A szubmisszív fél csak akkor szenved, ha a BDSM nem olyan, ami neki örömet szerez, és ha olyan, akkor élvezi azt is, ami egy vanilla (teljesen BDSM nélküli szexuális életet élő) partnernek szenvedés vagy megalázó. (A pszichiáter talán jobban tudja a szubnál, hogy gyönyört vagy gyötrelmet érez?) A szadista Domot pedig nem a szenvedés okozása, hanem a fájdalom útján okozott gyönyör izgatja. Ha ez az egymásra hangolódás nem jön létre, az a BDSM etikája szerint elégséges indok a szakításra.
• Szenvedés okozása: A domináns fél célja az előzőek értelmében nem testi vagy lelki károsodás, szenvedés okozása, hanem kölcsönös örömszerzés a BDSM gyakorlását tartalmazó szexuális játék útján. A másik fél egyoldalú testi vagy lelki kínzása nem BDSM, hanem kegyetlenkedés a BDSM művelői szerint.
• Testi vagy lelki károsodás: Ez ellen a BDSM bevallott és tudatos művelése a legjobb biztosíték.
• Felelős törődés: A BDSM alapszabályai közé tartozik. A Dom felelőssége a játék elfogadható keretek között tartása, mert a szub feltétlen bizalma alapján ő uralja a helyzetet.
• A BDSM-ben, különösen a kapcsolat kezdetén, szerepe van a partnerlista egyeztetésének. A partnerlista a szexuális vágyak listája, vagyis a BDSM játékok kivánatos határainak egyeztetésére szolgál. Nem étlap, hanem egymás jobb megismerésének eszköze. Amit játékos formában, az udvarlásban is lehet használni.
• Bűntudat és szégyenérzet: A BDSM páros tagjai egymással szemben nem bűntudatosak és nem szégyellik magukat egymás előtt, mert a másik örömét teljesítik be. Bűntudatot a társadalmi közegük megnemértése, a beléjük nevelt előítéletek miatt érezhetnek. Ez a lélektani háttere az átlagos szexuális kapcsolatot meghaladó mértékű diszkréció igényének a BDSM társaságban. A BDSM körben is terjed viszont az a felfogás, hogy vállaljuk önérzetesen szexuális beállítottságunkat.
• Szociális normák figyelmen kívül hagyása : A BDSM körben nem jellemzőek a bűnözők, a futballhuligánok és más antiszociális alakok. A BDSM páros azoknak a társadalmi köröknek a normáit hagyja figyelmen kívül, amelyek az emberség és a tisztesség normáin túlmenően szabályozni akarják az intim szférát.
• Önmagának, családjának egzisztenciális és erkölcsi veszélyeztetése: A BDSM páros tagjai önmagukban nem veszélyesek, mert vigyáznak egymásra. A BDSM párosra lehet veszélyes társadalmi közegük intoleranciája. A BDSM művelője akkor hibás ebben, ha provokatívan mutogatja beállítottságát, illetve művelésével ténylegesen zavarja mások életvitelét. A BDSM kör tagjainak többsége elutasítja azonban a demonstratív, provokatív megnyilvánulásokat, egyértelműen preferálja a diszkrét viselkedést (ez nem rejtőzést jelent).

Sem pszichiáterek, sem pszichológusok, sem filozófusok nem alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet Magyarországon közmegegyezés elfogadott volna. A „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leírása sem született még meg vagy nem vált közkinccsé.