Előző cikkemben a domináns férfi – szubmisszív nő kapcsolatról írtam nagy vonalakban (könyv terjedelemben is kevés lenne kivesézni a témát), ebben a cikkben a „fordítottjáról” a Domina-szub felállásról lesz szó.

Egyik szolgám kapta feladatba, hogy fogalmazza meg ő mit érez alárendelt helyzetben, miért is jó ez neki, mivel szép kerek írás, megérdemli, hogy más is elolvassa:

„Nekem, amikor éppen a BDSM szerepekről, a domináns és a szubmisszív partner határairól van szó, önkéntelenül mindig az a filmjelenet jut eszembe, amikor a „Le a fejjel!” című magyar vígjátékban a Hóhér (Ganxsta Zolee) beront a pohárnok házába, az inkognitóban ott bujkáló Királyt a földre teperi, és rárivall: Mars a sarokba!!!  A Király (Bajor Imre) megalázkodó hangon, rémülten sírja a földről:
„I-i-igenis kérem….. de melyikbe?”

A szubmisszív partner, akár férfiről, akár nőről van szó, biztonságot és nyugalmat lel abban, ha ismeri a határait, és ha ért a domináns fél jeleiből, ha tudja, hogy a domináns fél mikor elégedett az engedelmességével. Igen, az előre megbeszélt határok ezért is alapvetőek. Ekkor egy, akár konkrétan kimondott, akár „titkos”, ki nem mondott megegyezés van, amiben mindketten tudják, hogy ami történik, az jó a másiknak is.

A szubmisszív felet ez segíti át a kezdeti félelmeken, a bizalmatlanságon, hogy a domináns esetleg nem fog-e túl messzire menni, kihasználni az önkéntes kiszolgáltatottságot a saját perverz, szadista céljaira. Kedvenc hasonlatommal, olyan ez, mint életünkben először beszállni a világ legnagyobb, legizgalmasabb, számunkra ismeretlen hullámvasútjára. Nem tudjuk, mi vár ránk menet közben a következő kanyarban. Talán egy kacskaringóba visz a vasút, vagy egy hideg vizes medencén hajt át és lefröcsköl, talán vaksötét barlangba kanyarodik. Talán élesen zuhanásba kezdünk, talán fejre állunk egy hurokban. Izgalmas, mert nem tudom, mi jön, ugyanakkor viszont be vagyok kötve a biztonsági övvel, ez egyrészt odacövekel a székhez és mozdulatlanságra ítél, másrészt biztonságot ad, hogy a hullámvasút nem veszélyes, a cél nem az, hogy bajom essen, hanem hogy maximális legyen az élmény.

Ismerni a szubmisszív vágyait, tisztában lenni a határaival a domináns fél részéről, illetve elfogadni és kiszolgálni a domináns fél vágyait a szubmisszív fél részéről, a kölcsönös kommunikáció egyaránt érvényes és jogos igények, függetlenül a nemektől, arra tehát nem specifikus, hogy melyik partner a nő, melyik a férfi (sőt, hogy heteroszexuális kapcsolatról van-e szó).
Mindazonáltal ejtsünk szót a domináns nő és a szubmisszív férfi felállásról.

Társadalmilag elfogadott Domináns-szubmisszív partnerek közötti megegyezés inkább a Domináns nő és szubmisszív férfi szerepekre van. Ellentétben az ősasszonyt le-kőbunkózó, hajánál fogva barlangba cipelő ősemberrel, (ahol fel se merül kérdésként, hogy ez jó-e egyáltalán az ősasszonynak) és a nőkkel szemben agresszív erőszakos férfiakkal, akiket a társadalom alapvetően kivet és lenéz. Hagyományosan a férfi az, akinek jelképesen megalázkodni „illik”, a Nő előtt. Ismert és elfogadott kép, amikor az udvarló férfi a nőt virágokkal halmozza el, letérdelve kezet csókol neki, szerenádot ad az ablaka előtt, és mindenekelőtt eltűri, hogy a Nő bizonytalanságban hagyja, mielőtt talán kitünteti kegyeivel és figyelemre méltatja. A férfi az, akitől bizonyos szinten elvárja a társadalmi hagyomány, hogy „kezdeményezzen” azaz elsőként tűrje el az esetleges visszautasítást, és ennek ellenére is kitartó legyen. A férfi az, aki imádja a nőt, aki odaadó, sőt akár nyíltan szubmisszív vágyakkal ragaszkodik és rajong a nő iránt.

Akárhogy is, ma már ismeretesek a BDSM alapvetések. Felvilágosultabb világban élünk. Akár férfi, akár nő tölti be bármelyik pozíciót, nem kimondatlan hagyományok szerint, hanem nyíltan megegyezés alapján jelölhetjük ki a határokat.  Értjük, hogy „mars a sarokba”, de bármikor visszakérdezhetünk, igenis kérem, de melyikbe?”

Folytatás hamarosan…

Kyky