2015 első félévében Székesfehérváron voltam és elkezdtem magamnak fözni minden nap. Ekkor láttam először egy gyufásdobozon a felírást: Flame.
Látatlanba kitaláltam, ha megfejtem ennek a szónak a jelentését, akkor kutatómunkát csinálok róla; így akarok megtanulni sok mindent róla, s leírom mindazt is, amit tudok róla korábbi ismeretszerző tanulmányaimból. És így végül gyakorlatot csinálok azzal is hogy összeszedetten írok egy témáról. Egy cikket mondjuk jelen esetben. Először egy barátomhoz fordultam.
– Anna! Mit jelent az a szó, hogy „Flame”?
– Láng.
– Áh, hát ezt jelenti? Azta’ ez jó lesz, ez azért érdekes, hogy annyi angol szót ismerek, de ez éppen ismeretlen volt. Hmm! Pedig elég alap szó!
Mi is a láng?
„Az elektromágneses hullámoknak az emberi szem által érzékelhető tartománya a látható fény (látható spektrum). Látható fény a vegyértékelektron-átmeneteknél keletkezik. A Gerjesztéskor, annak hatására az atommag körül mozgó elektron egy nagyobb energiájú pályára ugrik, majd onnan visszazuhanva egy fotont bocsát ki. A keletkező foton hullámhossza az energiaszintek különbségétől függ. A Gerjesztés történhet pl. hő hatására, vagy egy másik foton által.
A modern felfogás szerint a fény kettős természetű (hullám és részecske.) Ha a fotonok átlátszatlan tárgyat érnek, a tárgy árnyékot vet.
Tehát ahogy látjuk is a képen, ahogy a reakciózónától haladunk felfelé, egyre nagyobb, összesen 3 ovális láng rész van, amit az égő gyertyában is megkülönböztethetünk, mert világosan elkülönülnek színükben is.
A lángoló gyufa… s a lángoló szív:
„…lelkünk lángjai ott lobogtak a Háromszor csodálatos Asszonynak,
ki kedvenc gyermekei között lankadatlan
minden szeretetadományt megjutalmaz:
csodálatos lényét nekik megmutatja
életüket termékennyé gazdagítja;
hazám nekem ez ország, s az életem!”
(részlet Kentenich atya: „Otthon dal”-ából)
És te tüzet raktál a szívünkben estefele a késődélután, s ezerfele vitted a lángokat a fák felett. S közben nem égett el, épen maradt a fű és fa alatta, csak égett az „örök tűz” „aranymécstartó” -ban. A cserkészek is foglalkoznak a betlehemi láng hordozásával, körbejárnak karácsonykor és viszik házakhoz.
Lángra gyúlt a szívem s halkan fénylett a sötétben a mezőn, hogy más szíveket is várjon, s lángra gyúljanak.
Emlékszem, egyszer egy régi bűnöm nagyon elkapott. Kielégítettem a kívánságot, de a szenvedély még bennem parázslott. Gyötört a vágy, de belső erőim elfogytak a kielégítésük iránt. Éreztem, hogy sóvárgás kínja egyre beljebb húz. Ekkor, a pokol tornácán lenyúlt Isten keze hozzám, és megtartott. Megkönnyebbültem, majd pár perc múlva kicsit türelmetlenül kérdeztem: „Istenem, miért nem húzol már ki, még gyötrődöm.” A válasz is megjelent a fejemben: „Feloldlak, amikor jónak látom. Jó neked ha átéled, hogy tőlem függsz, és nem a saját akaratodtól. Ezt a bajt amúgy is te kavartad, emésztődj csak benne kicsit!” Mit tehettem? Elernyedtem belül; tűrtem a kínt, és örültem a reménynek. Aztán hűvös áram csítitott el belül: megmentett az Isten.
