Az élet egy keretes mű. Szépen kamaszodom..

Minden vélemény számít!

Pelenkásan kezdjük és sokunk úgy is végzi. A totyogós- és a kamasz időszak is megjelenik. Megfigyelhetjük a szüleinken, nagyszüleinken, aztán önmagunkon is. Ha van olyan kegyes az élet, hogy elmennünk nem hirtelen kell. Ha tudomásul vesszük, elfogadjuk, akkor nem fog meglepni, amikor tapasztaljuk. Csak konstatáljuk: ez az élet rendje. Amikor elhagyjuk azt az időszakot, amikor erőnk teljében voltunk és már a gyerekeink is kiröppennek, figyelni kezdjük önmagunkat kicsit erősebben. Némelyeknek megadatik, hogy másodvirágzást is átélhetnek. A korábbi sok sok erősebb kötöttség után szabadabb időszak következhet. Kérdés, hogy adunk-e engedélyt önmagunknak minderre? Érdemes? ! Tartalmasabbá válhat az életünk tőle, mindenesetre. Láthatunk példát magunk körül mindkét esetre. Olyan korosodót, aki kiteljesedett és olyat is aki megtörtebb. Rajtunk is múlik, hogyan lesz. Kik a példaképeink? Ők hogyan csinálták? Milyenné lettek? :) Kati

Tiltakozunk az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány apák társadalmi érdekeit sértő kampánya ellen

Minden vélemény számít!

Az Unicef Magyar Bizottság Alapítvány egy százalékos adományokat gyűjtő kampányfilmjei, melyek fent

és itt:

https://www.youtube.com/watch?v=hBT6ahCSsLQ

tekinthetőek meg, kollektívan és egyoldalúan az apákat teszik felelőssé a gyermekbántalmazásokért, holott például az USA-ban elvégzett széleskörű társadalomkutatások (link a petícióban) kimutatták, hogy a bántalmazások 61%-át az anyák követik el egyedül vagy valakivel közreműködve. Ez a kampány jelenlegi formájában csak arra alkalmas, hogy társadalmi bizalmatlanságot szítson az apák ellen.

Kérlek ezért, írd alá a tiltakozó petíciónkat, melyben felszólítjuk az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványt, hogy kérjen bocsánatot az apáktól és vonja vissza kampányvideóit!

Ne egyedül rakjad mama, isten ments….

Minden vélemény számít!

…,hogy megerőltesd magad.”-Hallottam, a szomszéd kamasz a nagyiját óvta. Nyírtam az udvarban a füvet és ezen a félmondaton elgondolkodtam. Mennyi munka van egy ilyen félmondatban. Hányszor tettük tisztába a gyerekünket, unokánkat. Büfiztettük. Türelmesen vártuk, hogy a dackorszakaik majd csak elmúlnak. Segítgettük a tanulmányaikat minden erőnkkel, tudásunkkal és anyagiakkal. Etettük, ruháztuk. Aztán felnőttek lesznek egyszer csak. Ha elhangzik ilyen mondat, érezhetjük, nem volt hiába.Van aki már vigyáz ránk és fontos neki, hogy ne erőltessük meg magunkat. Nem csak telhetetlenül folyton kapni akar. Ő már ad. Figyelmet. Oda figyel, hogy ne kerüljünk rosszabb pozícióba. Nem kihasználni, kiélni akar, mint ahogyan sajnos teszik ezt sokan. :)Kata

A telefonpóráz

Minden vélemény számít!

A pszichológia kongresszuson hallhattuk Tari Annamáriától, hogy a „baby bumer” generáció(vagyis az 55 év felettiek) még simán el vannak fél napot is telefon és net. nélkül. Az ettől fiatalabbak már nem. Tehát szinte pórázként tartja fogva az emberiséget a gép. Próbáljuk ki, hogy kertészkedés közben ne legyen a telefon a zsebünkben. Hiszen sok ruhánkon nincs is zseb. Aki keres visszahívható később. Az étkezésekhez az evőeszközök mellett is ott a telefonok helye. Az egyik előadó említette, azért, hogy ezzel a függéssel a családtagjait szembesítse, elővette a régi csattogós írógépet és a vasárnapi ebédnél hangosan ütögette a billentyűket. Persze a fiatalokat idegesítette és kérték tegye el. Próbálják redukálni a szülők a gyerekeiknél a géphasználatot napi 1 órára például. Több kevesebb sikerrel. ottalvós gyerekbulikon is rövid játszás után a gépek előtt ülnek a kicsik. Vagyis manapság az az ember az irigylésre méltó,aki a géptől nagy mértékben független. Törekedjünk amennyire csak lehet erre. :) Kati

Egy barátságos este a kertvárosban

Minden vélemény számít!

Apám gyakran mondta, hogy a csonthoz közeli hús a legfinomabb. Most, amikor anyagilag meg kell nézni jobban a kiadásokat, az egyik legolcsóbb csirke aprólékot vásárolva egy finom levest főztem. Lett a szomszédból egy kis 7 éves vendégem, akivel együtt majszoltuk a kis húsdarabkákat mosolyogva. A leves nekem sok volt hát a fazékban átvittem hozzájuk, hogy ha kérik, az anyukája főzzön ki hozzá tésztát, mert rohanós napom volt és ez nekem lemaradt. A házam előtt egy vidám bigl kutyus a kezemből a tálcáról a kis csontokat kiütötte és felmajszolta. Közben a gazdája elmesélte mióta ilyen mohó, pufók a kutyája. Egyik karácsonyon 30 cukrot is behabzsolt. Az egész este olyan spontán, szeretett-teli, közvetlen, barátságos volt. Hányan ettek a kis adag csirke hát levesből, husiból, csontból. Noha az ára egy gombóc fagyi árától is kevesebb volt. De melegség volt általa. Rajtunk múlik mennyit hozunk ki egy- egy helyzetből. Mennyit adunk egy szituációhoz magunkból? Mennyivel tudjuk emelni? Oda tenni, amiket eddig tanultunk. A szüleimtől tanultam a leves készítést, a beosztást, az adni tudást, adni akarást. Azt hogyan lehet melegségessé alaktani helyzeteket. Hálás vagyok érte. Hát így telt a kertvárosban egy szívet melengető hétköznapi este:) Kati

„Laza kapcsi-Ingyen ringyó”

Minden vélemény számít!

A vágya a legtöbb férfinak a laza kapcsolat. Minél kevésbé legyen lekötve. Maradjon meg minél több szabadsága. Ha szeretne együtt lenni partnerrel, akkor ezt is megtehesse. Persze ne kelljen prostituáltnak fizetnie, hiszen a tarifákat tekintve ez költséges teher. Az együttlét ára már többnyire 5 számjegyű összeg. Próbálják, hát az ügyesebbek ingyen megoldani. Megkerülni a költségeket. Sőt a párkapcsolatban levő hűtlenkedők is regisztrálnak és keresgélnek . A legolcsóbb megoldás. Csak el kell hallgatniuk a kötöttségeiket. Szomorú a kép, de sajnos nagyon kritikusan lehet csak fogadni mai korunkban az ismeretségeket. Persze a sok hazug után, már azoktól is fenntartással fogadjuk az információkat, akik őszintén mutatkoznak be. A net. felgyorsította az információkhoz való hozzáférés lehetőségével az életünket. A kapcsolatainkban is érezhető a torzulás. Ember legyen a talpán, akinek marad lelki ereje a többszörös csalódás után még hinni valakinek. Adni bizalmat, mikor többször is átéltük, felszínes ismeretséget kerestek csak azok, akik ránk felfigyeltek. Lehet azért találni olyanokat, akik valóban emberként tekintenek ránk. :)Kata

„Akarsz cseléd lenni újra?”

Minden vélemény számít!

Kérdezte a barátném, amikor arról beszélgettünk, mit nyer egy nő és egy férfi a tartós komoly kapcsolattal. Egyik előadásán egy férfi a női hallgatóságnak egy példát akart említeni, ahol is a vasárnapi ebédnél a nő a csirkepörköltből szedett a tányérjára combot. Majd arra lett figyelmes, hogy az összes nő mosolyog. Kérdezte miért? Mire az egyik asszony elmondta: Tudja, az asszonyok amikor szednek a tányérjukra általában szárnyat raknak. A combokat – az étel javát- a családfőnek adja. Anyjától, nagyanyjától a legtöbb lány ezt látta. Amikor megözvegyülünk sokunk nem főz magának, az ételt sem melegítjük meg magunknak. Más az mikor ápoljuk a férjünket, apánkat. Érte főzünk. De egyedül maradva sokunk leszokik róla. Eleinte csak nem sütünk. Egyedül élő nő nemigen készít rakott krumplit húslevest, pörköltet egymagának. Az étkezéseket is elblicceli gyakran. Valahogy sokunk a hosszabb párkapcsolatban eléggé megszokja, hogy önmagát a társán keresztül definiálja. Egyedül maradva próbáljuk betölteni az űrt, amit a másik maga után hagy. Pedig kicsit megállva, a helyzetre rálátva, szemlélet váltással, méltányolhatnánk is a szabadságunkat. A férfiak simán kijelentik, hogy:” laza kapcsolatot akarnak” csak. Egy nőnek időbe telik, amíg eljut erre a pontra. Miért kellene ismét kiszolgálnia egy másikat? Ki mit nyer egy kapcsolattal? Tud adni egy férfi biztonságot? Megbízhatunk benne? Ha esetleg szükséges, tud lenni anyagi támasz? A férfi szokta igényelni az összeköltözés során, a nőtől, hogy főzzön, mosson, takarítson mindkettejükre. Vagyis lassan ismét a nő ott találja magát feleség pozícióban. Teendőkkel, gondokkal. :)Kata

Ismerkedés

Minden vélemény számít!

Kérdi a férfi az ismerkedő oldalon: „Te kit keresel?” Mire a nő: „Tudod én nem egy szeretőt keresek. ” Kis töprengés után: „Hanem hányat?” :DDD „Hárem.” :DDD Valahogy így zajlik a párbeszéd botladozva két magányos embernek. Ám a humor, ami átvezet a nehézségeken:) Ügyetlenkedve, de mégis egymásra lelnek az emberek:) Valahogyan csak kialakul. Letisztul a helyzet. Kinek mire van szüksége. A szabadságából mennyit ad fel. Az önismerete fejlődik minden kontaktusba kerüléssel. Mást hoz felszínre belőlünk egy beszélgetés új emberrel. Ki az akiért feladom az egyedül létem. Mert bizony, ha nehéz is, de van előnye a magunkban létnek. Ahhoz vonzódnak, akin érezhető, hogy viszonylag jól el van egyedül is. Ő mellé szeretnének szegődni. Nem ahhoz, aki kétségbeesetten keres. Ezzel együtt az is igaz, hogy amelyik nőn érződik segítséget igényel, ahhoz közelítenek szívesen. Hiszen a túl erős nőtől megretten a férfi ember. Az arány az önállóság és a segítésre szorulásnál olyan pont, amin finoman egyensúlyoz a párt kereső. Férfin is érezhető, amiben segítséget igényel. Szerető gyengédségre van igenis szüksége, még ha erős is sok területen. :)Kati

A magasabb önvalónk

Minden vélemény számít!

Például egy gyakori álom: 1. Lépegetés a reptér hatalmas kövein sárga kosztümben nagy, csinos sárga kalapban, körömcipőben, magabiztosan. 2. Sárga nyitott tetejű sportkocsival gyorsan hajtás egy hosszú úton. A valóságban: Haladás ÖNÁLLÓAN a forgalomban EGYEDÜL is NYUGODTAN. Értelmezhető az adott álom így: A külső nehézségek ellenére van amikor minden rendben a mélyebb szinten. A repülőtér lehet a belső szabadság helye, ahonnan repülni lehet, ami a legszabadabb mozgás. A sportkocsis száguldás is az energikusság, szabadság szimbóluma lehet. A belső én ereje, ami rendelkezésre áll. Érdemes csendben figyelni befelé a Selbstre. Az álmaink segítően üzenhetnek. Próbáljuk értelmezni őket! A tudatalattink lépni, megerősíteni mozdíthat nehéz helyzeteinkben:) Kati

Józan paraszti ész

Minden vélemény számít!

Töprengünk, elemzünk agyalunk, válaszokat keresve. Bonyolítjuk sokszor az életünket, noha egyszerűen is ráláthatnánk a helyzetünkre. Apám az első nejét egy orvosi műhiba miatt fiatalon elvesztette. (Vakbél gyanúval operálták, noha hashártya gyulladása volt eredetileg.) Majd a papa a gyászolás után új életet kezdett, ismét nősült és én is megszülettem. Amikor kérdeztem tőle: „Kivel volt jobb élnie, egyszerűen, bölcsen azt felelte: „Az akkor volt, ez most van.” Igaza volt. Hányszor agyalunk olyasmin is, ami megváltoztathatatlan. Fárasztjuk terheljük önmagunkat. Sokat tanulhattam a szüleimtől, hogyan lehet egyszerű józan paraszti ésszel átlátni a dolgainkat. Számtalanszor túlterheljük, bántjuk önmagunkat. Azt is apámtól láthattam, ahogyan a dolgait elvégezve, mértékletesen, szerényen a neki járót elvette és sugározta a látványt, neki itt igenis helye van. Köszönöm, hogy mindezt láthattam:) Kata