Nem véletlenül 18+ – os cikk ez. Remélem, ha még nem vagy annyi, jól meggondoltad, elolvasod – e? Másokkal, lehetőleg felnőttekkel átbeszélgetni a témáját, segíthet feldolgozni, megérteni.

2013 karácsonyán volt az első fordulópont saját kéjjel, bizalommal és néha kétségekkel teli belső pokol járásom közben. Egyik éjjel, miközben éppen egy anya-lánya és a lány vőlegénye összeállítású pornót néztem, úgy éltem meg, hogy nem tudok semmilyen mértéket megtartani. Természetesen Istenhez fordultam, de nem adott erőt elfordulni a kísértéstől. Ehelyett ezek a szavak fogalmazódtak meg bennem: „Lakj torkig ezzel az édes méreggel! Aztán gyere hozzám, hogy megmoshassalak!” Miért írom ezt le? Mert úgy látom, ez az egyik olyan eset volt, amikor Isten szélsőségesen engedékeny volt a bűnömmel szemben, meggyőződésem, hogy azért, szilárd támpontot adjon a későbbi elengedéshez. Nem mondhattam, hogy bármit is megtagadott volna tőlem, amihez annyira ragaszkodtam. Azt gondolom, megértő volt velem a legvégső határig. De én is követni akartam őt. Biztos vagyok benne, hogy ez szoros feltétele volt a kapott végtelen kegyelmeknek. De időnként figyelmeztetett is, hogy mély lelki szakadékok közt járunk, ne lankadjak, kövessem őt, mert ő megvéd – ha hallgatok rá. Ha összeségében arra törekszem, amit kétezer éve Szent Fia már kihirdetett élő szóban a Földön.

Egy másik sarkalatos élményem nem sokkal ezután volt, még télen. A munkahelyemen annyira rámtört a magány és az egyedüllét érzése, hogy teljesen elment az életkedvem. Savanyú ábrázattal vonszoltam magam egyik feladattól a másikig, és próbáltam túlélni a következő öt percet. A főnököm szánt meg, azt mondta, hogy befizet egy örömlányhoz, csak tudjak túllépni magamon. Mivel nem volt ötletem, miképpen segítsek a helyzeten, (és persze a kaland is vonzott) belementem. Úgy éreztem, megint Isten engedékenységével állok szemben: „Menj, próbáld ki, ismerd meg ezt is!” Szerintem az indítéka ugyanaz volt, mint mindig: ismerjem meg azt, amitől idővel elvon. Soha ne mondhassam azt, hogy bármit visszatartott tőlem, amitől még nem voltam szabad.

Egy nagyon szép moldáv lánnyal voltam, aki jóindulatú is volt. Mikor kiderült, hogy kicsit kevesebb a pénzem, mint amennyiért ő bevállalna, nem küldött el. Két dolog maradt meg bennem ebből a találkozóból: hiába nagyon szép és csodálatos ez a lány, pont ugyanúgy „működik”, mint az összes, akit addig megismertem. Tehát a jövőben bátran kerülhetem, semmi nélkülözhetetlen nem vár itt rám. És azért én kicsit az ismerkedés vágyával mentem hozzá. Na hát erről szó sem lehetett, éreztem, ez üzlet, és nem kockáztatja, nem kockáztathatja személyes kötődéssel. Sokkal magányosabban jöttem tőle el, mint ahogyan hozzá mentem. Mivel azóta sem voltam örömlánynál, és még kísértésem sem volt erre, úgy vélem, tényleg Isten terelt oda.

Van még egy nagyon személyes és csodálatos belső élményem ebből az időből, de ez kicsit nehezen értelmezhető. Mégis szeretném megosztani. Persze megint pornót néztem. Ezúttal azonban egy orosz lány volt a fiatalember partnere, és ez a lány többet is odaadott, mint a testét. Látszott, tényleg szeretne a fiú kedvében járni, elnyerni a tetszését, úgy vélem, a szívéből, az érzéseiből is odaadott egy részt. Ekkor úgy éreztem, belép a helyzetbe a Szűzanya, nagyon intimen megérint, és hazahív. „Zoli, én megértelek téged, és elfogadlak így. De gyere haza, nincs szükséged erre a mocsokra. Mennyei apád is hazavár.” A mai napig megindít ez a mély megértés és együttérzés és elfogadás. De a bűnre sose, de sose hallottam belül, hogy az helyes. Mindig azt hallottam, az lelkem pillanatnyi állapota miatt átmenetileg megtűrt – feltéve, hogy megteszem ellene, amit tudok. Görcsölés nélkül, mert nem az a legfontosabb, hogy ne kövessünk el bűnt, hanem hogy fussunk utána rögtön Istenhez, és hát persze semmiképpen se keressük azt. Sőt kerüljük, ha ez csak egy módon is lehetséges. De ha megtörténik – akkor megtörténik. Van hol megmosakodni utána, és van, aki talpra segítsen minket. Tízezredszer is – és ez megint személyes tapasztalat.

2014 karácsonya volt egy másik nagyon meghatározó élmény a belső megtisztulás útján. Egy pornót néztem éppen, – persze, mi mást, már megint? – amikor kivételesen az a késztetésem támadt, hogy nézzem meg másodszor is, érdemes.

Emlékszem a lányt, akire a figyelmem fókuszált Chestity Linn- nek hívták. Egy nagyon szép, érettebb korú olasz nő, ez a lány és egy srác szerepelt a filmben. Linn alárendelt szerepben volt, főleg a vége felé, azt tette, amit mondtak neki. A végén a srác az olasz nő javaslatára análisan közösült vele, a lány pedig, gondolom, mivel már nagyon fájt neki (méretes szerszáma volt a srácnak, igaz, pornóban mikor nem az?) egy idő után totálisan széttárta magát, és minden porcikájával, a szájával és az arca kifejezésével is szinte szívta a fiú magját, az élvezetét, hogy élvezzen végre el. Ő pedig legyen szabad, érjen véget a forgatás.

Na erre a jelenetre hívta fel Isten a figyelmemet. „Milyen ez a lány?” – kérdezte, „Készséges. Alárendelődő, teljesen megadja magát a fiúnak, és elképesztően befogadóvá válik a számára.”, „Ha szellemileg értem, Zoli, és te vagy a lány kettőnk közül, én, a te Istened, pedig a fiú, (a Biblia gyakran jeleníti meg az Egyházat Krisztus jegyeseként) akkor szerinted mit várok tőled?” „Hogy teljesen rendelődjek alá a te akaratodnak, ami számomra a tisztaság.” válaszoltam. „Akkor tégy így!”, volt a búcsúmondat.

Valamit még el kell mondanom – elvált vagyok, érvényteleníthetetlen egyházi házassággal. Krisztus szavai szerint az Egyház az ágytól, asztaltól elváltak tiszta életét várja tőlem. Nincs szex, nincs szerelem. Természetesen pornó sincs, van még mit gyakorolni itt. Van ima (bensőséges együttlét Istennel) és szolgálat (szeretetteljes interakciók másokkal). Én azonban az exemtől való különélésünk kezdete óta kerestem magam mellé valakit. Elfogadtam az Egyház igazát, csak képtelennek tartottam magam a megtartására. Így nem kaphattam feloldozást gyónáskor, és nem áldozhattam. Aki törekszik Istenhez, és katolikus módon, az tudja, mit jelent ez. A feloldozás szabadsága, Urunk Szent Testének magunkhoz vétele – nagyon tud hiányozni. Viszont mikor nem mentem ki áldozni a templomban senki nem nézett ki, nem súgtak össze a hátam mögött (hallótávolságon belül biztos nem), és járhattam a lelki vezetőmhöz, és Szentmisére. Kőszeg kisváros, sokszor elég mélyen belelátunk egymás életébe. Az Egyház, konkrétan a Kőszegi Egyházközség elfogadott bűnösként is, nem vonták meg a bizalmukat tőlem. Ez nagyon sokat jelent, ha valaki belül vergődik. Hozzáteszem, én sem vontam magam köré falakat, én sem tartottam magam vissza az Egyházközségtől.

Mi történt 2014 karácsonya után? Elfogadtam a jövőm, de tövisszúráshoz hasonló fájdalommal. Aztán megismertem a sokadik kudarccal végződő próbálkozás, és a Karácsonykor Istennek tett ígéret után Andit, aki belém szeretett. Nem voltam szerelmes, de szerettem őt, és végre tartoztam valakihez! Együtt járásunk egy fél évig tartott, 2015 Húsvéttól, az őszig. Egyszerűen túl messze laktunk egymástól, túl kiszámíthatatlan volt, mikor tudunk élőben találkozni, és túl sokszor csak a Skype képernyőről láthattuk egymást. De azóta hogy vele jártam, már nem fáj az egyedüllét gondolata. Talán ő mutatta meg, hogy mennyire szerethető vagyok, és értékes lehetek egy nő számára. Korábbi házasságomból ez nem igazán derült ki a számomra. Szerethető voltam, ha nyújtottam valamit. Önmagamért nem igazán.

És most jöjjön a történet végén a pont. Gabi. Vele nemrégen találkoztam, és ott érintett meg, ahol a legsebezhetőbb voltam: mi tegyek akkor, ha egy nő vággyal közelít felém? Meggyőződésem volt, hogy ez valami fergeteges és lehengerlő valami, egyszerűen lehetetlen kihagyni. Nem tudtam hitben ellenállni.

Már amikor először találkoztunk, tudtam, hogy ez egy kerülőút a számomra, egy újabb a régiek mellé, amiből végül Isten kihoz. A szállodai szobában, ahol találkoztunk, aztán véget is ért a kitérő. Sokkal hamarabb, mint vártam – és őszintén szólva nem bánom. Gabi nagyon szívélyes volt, őszinte és odaadó. De kiderült, hogy ahol valami lehengerlő kalandot vártam, aminek be kell teljesednie, ott ugyanaz van, mint amit már ezerszer átéltem. Lényegében pont, mint a moldáv lánynál.

Talán megoldás lenne egy valódi, kölcsönös vonzalmon alapuló és tartalmas kapcsolat a megfelelő nővel? Biztosan, bizonyos szempontból. Vannak ilyen nők, és gondolom, én is tudnék lenni a megfelelő férfi. De nem arra visz az utam. Az én elhivatásom a gyakorlati cölibátus. Erre van személyes elhívásom, éveken át készített fel rá az Úr, és így összhangban tudok élni a lelkiismeretemmel és az Egyházzal, amely sosem vetett el. Úgy érzem, magas hegyre visz ez az út, és én oda fel akarok jutni.

Dolgoztam és dolgozom azon, hogy természetes, orvosi módszerekkel és józan tanácsokat követve éljek tiszta, tisztuló életet. Egészséges táplálkozás, kellő pihenés, elég testmozgás. És erre épül rá az ima és a szentségi élet. Az az igazság, hogy messze még az a hegycsúcs, de ha halálom napján csak úton is leszek felé: már megérte.

Még ha néha ki is kell engedjem kicsit a gőzt. Visszatérve a helyes útra, tudom: Istennél BELEFÉR.

,-)

Zoli