Egyéb kategória bejegyzései

A kaktusz virága

Kinyílt a kaktusz virága. Mellette a parlagfű is. Mintha üzenetet hordozna és felhívja a figyelmem arra: Vegyesen dob az élet. -azt mindig tudatosítsad! Küldött már megannyi rosszat, de jönnek a jók is, csak edződj meg a terhekkel. Mert edzettség fog kelleni ahhoz is, hogy bírd értékelni, megélni alázattal mértéktartással a jókat. Láttunk már erős szerencsés nagyságokat hullani a porba, mert tobzódtak testi, szellemi nagyságaikban. Legyen segítség a példájuk a bölcsebbé válásban! :) Kata

Miért bántja az ember önmagát?

Minden vélemény számít!

Munkamániák depressziók, önostorozás.Lehetne akár boldog is mégis nehezíti a sorsát. Pedig így sem könnyű. Tesz róla gyakran a hatóság. Adók terhek, nehezítések. Megannyi kihívás. Jung írja egy helyütt: A depressziós van amikor tisztábban, lát, mint aki nem az. Hiszen nem áltatja magát feldobódott alaptalan optimizmussal. Azért jó, ha az ember pozitív képet vetít előre, még ha annak nincs is még meg a valós alapja, mert később oda vonz be történéseket és sorakoztat érveket teendőket. Nagyobb az esély a jó dolgok megvalósulására. Az is tény, hogy a ború látó felkészül az esetleges nehézségekre, támadásokra és óvatosabb.

Zsákutca

Minden vélemény számít!

Eleinte menő italozni, aztán nélküle nem laza, majd azt gondolja bármikor leteszi. Egyszer csak rádöbben, hogy bármikor letenni nem tudja. Mikor 30, akkor már 15 éve használta lazításra. Először csak hétvégeken, majd egyre többször,végül folyamatosan a gondolatban jár és eljut oda, hogy uralni a problémát nem tudja. Maga alá temeti a sok vele járó. Az alattomos ital eleinte kedélyt emel, ám az élés az ára az oldódásnak. Megannyi fiatalon eltemetett mesélhetne. Még az elején, más utat választana, mert ez zsákutca. Mennyi keserű rádöbbenés bizonyítja: CSAPDA!!! Évtizedekig reménykedés a gyógyulásban. Csalódás. Rossz példa az utódoknak. Gyászoló társak. :( Kata

Apa, korosodás

Minden vélemény számít!

„Már én leszek a fióka.” -mondta apám a mikor a szájába a gyógyszert adtam. Vissza emlékeztem, amikor kicsi voltam, mennyire vártam, mikor jön már a munkából haza. Most ő vár ennyire, hogy mikor jövök már hozzá. Emlékszem kicsiként milyen erősnek láttam. Most ő kérdezi, mit dolgoztam? Erősnek tart, amiért ilyen sokat dolgozom és őt is ellátom. Ezek a dolgok elgondolkodtatnak. Tarthatjuk szépnek, szomorúnak, meghatónak. Örülhetünk, hogy átélhetjük, mert gazdagabbá válunk érzelmileg általa. Aki fiatalabban hal meg, az bizony ennek az átéléséről lemarad. Nem adatik meg neki, hogy megtapasztalhassa és ezektől is bölcsebbé váljon. A megható, szomorú dolgok keményebbé, erősebbé tesznek, edződik a lelkünk és bölcsebben, higgadtabban látunk rá mindenre. Szokták gyakran mondogatni, ahol eltörtél ott leszel erős. Igen megedződünk a nehézségektől. Sőt azt is hallani: „Ami nem pusztít el, az megedz. Valóban, aki eljut olyan korig, hogy a gyereke válik a segítőjévé, az átélhet sok ilyen helyzetet. Többek közt a legnehezebb a társ elvesztése. Amíg van társunk remélhetjük, hogy betegségeinkben ő lát el. Ám aki egyedül marad, önmagát kell betegen ellássa, illetve a gyerekire kell hagyatkoznia. Remélhetőleg hat a példa, amit látott és számíthat az utódaira ha baj van. Hiszen tudjuk minden szótól többet ér a mutatott példa. :) Kati

Élet,ház

Minden vélemény számít!

A ház, a lakás szép volt és igényes. Aztán a lakói korosodtak, fáradtak. A gyerekeik kamaszodva éreztették elégedetlenségüket. Majd üres lett a fészek. Az egyik legfájóbb érzés átélni, hogy nem kellesz. Beteggé tehet. Meghal az emberben valami, majd ő is. Aki pedig marad egyedül, az megtört lesz. Nagy sebeket visel. Megkeményedik. Bízni, remélni egyre nehezebb. Mindez megannyi középkorú életére igaz lehet./Még énekeltek is róla néhány évtizede: ” Nézd, itt áll egy ódon régi épület,
szép nagy ház, és elrejt sok-sok életet.
Az ablakain kívül zúg a nagyvilág,
s némán őrzik titkukat a kis szobák.

Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.
Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.

Elsőn él egy álmos szemű kisleány,
azt várja, hogy jön majd egy királyfi tán.
Rém mamája minden fiút elzavar,
legalábbis főorvos vőt, azt akar.

Őszes úr a harmadikon fent lakik,
egy vállalat, hol jó állásban dolgozik.
Felesleges harcot nem vív elvekért,
bedolgozott jó modorral jól megél…

Amikor ölni tudna a nők tekintete

Minden vélemény számít!

„Számolj az irigységgel mindig!” – mondta Anyám is mindig. A nők féltik a párjaikat. Ha te jól nézel ki, a tekintetükkel ölni tudnának. Még akkor is, ha tudják, mennyi terhed, gondod van. Sajnos ismerjük azt a mindent átható, megsemmisítő nézést, ahogyan egyik nő tud nézni a másikra. Amikor kiül az arcra, bármire képes, hogy ártson a másiknak. A haragjuktól ments meg, Uram minket! Mit tudunk tenni, azért, hogy tompítsunk a helyzeten? Esetleg tudassuk az illetővel a nehézségeinket, terheinket, azt, hogy nekünk is nehéz megküzdeni a gyengeségeinkkel! Az irigynek az önbizalma kevés legtöbb esetben. Elismerhetjük azokat a dolgokat, amikkel ő van jobb pozícióban. Így terelhetjük az ellenséges hozzánk állástól a békésebb felé. Hiszen nem menekülhetünk ki minden helyzetből, ahol az illető jelen van. Rokonaink, szomszédaink, kollegáink közt pedig bizony könnyen találhatunk irigyeket. Még a gyerek-szülő viszonylatban sem ritka ez az érzés. Végigkisérhet hosszú éveket. Elég hozzá egy apró momentum is. Például a hajszín, alak, mell-méret, szellemi erő, jövedelem, anyagi helyzet, talpraesettség, alkalmazkodó képesség, munkabírás vagy bármi olyan dolog, amit a másik birtokolni szeretne, és nekünk van. Egy életen át is fennállhat, tehát valamilyen megoldás szükséges, hogy elviselhető légkör jöjjön létre köztünk. Még az érzéssel való szembesítés sem oldja meg a helyzetet minden esetben. Mindig is problémát jelentett az embereknek, nehezítette az életüket – tehát valami módon oldani kell.

:-) Kati

Önelfogadás

Minden vélemény számít!

Dolgos a magyar. Nézzük csak meg külföldön mennyi kávéház van! Nálunk inkább csak a belvárosban, a külső kerületekben alig. Nem jellemző, hogy üldögélnének az emberek – dolgoznak. Még nyáron sem sziesztáznak. A legnagyobb melegben, délben is dolgoznak. Kimerülésig terhelik önmagukat, és több állással. Talán mert a szüleinktől is ezt láttuk, több generációra visszavezethetően. Akkor fogadták el önmagukat, voltak némileg elégedettek, ha teljesítettek, ha kimerítették magukat. Szeretni önmagunkat, elfogadni a hibáinkat is, nem egyszerű feladat. A mi népünkben nagy a depresszióra a hajlam. Sajnos a többi nemzettel összehasonlítva előkelő helyen állunk a rangsorban. Feltehetőleg összefügg az italfogyasztási szokásainkkal is, mert ott is elől állunk. Próbáljuk csitítani a szomorúságunkat. Az egyes embert tekintve elmondhatjuk, hogy ha csak akkor elégedett önmagával, amikor sokat teljesített, önmagát szinte kimerülésig kifárasztotta, akkor valószínű bántja, önostorozza magát valami miatt. Talán gyerekként a feltétel nélküli szülői szeretetet nem tapasztalhatta meg. Azt, hogy elfogadják, szeretik a hibáival együtt is. Figyeljük meg a közvetlen környezetünkben, családunkban, munkahelyen, milyen sokan élünk hasonlóan, önmagunkat nehezen elfogadva!

:-) Kati

Kigyúrt hölgyek

Minden vélemény számít!

Mennyi időt adnak ma a gyúrásra az emberek az életükből? A terem megközelítése, az ott lét. Az energia, A bérletre való pénz megkeresése. Mennyire van egyensúlyban a korunk embere ilyen téren? Ezeken a kérdéseken gondolkodjunk el! Tény, hogy rosszabb, ha monitorra vagy telefonra meredve töltjük netezéssel az időnket. Attól a gyúrás jobb. Hiszen edződik a test. Ám az is elgondolkodtató, hogy a mai huszon és harmincas emberek, a külsejük építésére fordítanak több időt, míg a korábbi generációk ennyi idősen 2-3 gyereket neveltek. Most 35 éves korukig a terembe járás fontosabb lett. Önmaguk külsője. Nagy árat fizetnek érte. Amit 2 cseperedő gyerek adni tud naponta a szüleinek, annak a látványa, megélése nem hasonlítható össze a terembe járás élményével. Testedzéstől endorfin keletkezik a szervezetben, ami feldobja az embert. Elégedett, boldog, szépül, csinosabb, fiatalosabb,erősödik, fogy. Dicsérik a többiek. A gyerek gond. Nagy költség. Halogatják a vállalását a legvégső időre. Közben önmagukat fosztják meg olyan élményektől, amit csak egy kicsi „életke” látványa adhat. Látni önmagunkat kicsiben. A nők döntenek első sorban arról, hogyan legyen. Szokták mondani: „Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: Hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen.” Úgy tűnik, sokan ez utóbbi mellett döntenek, amikor csak 35 körül vállalnak esetleg eggyet. A második kicsik már többnyire meg sem születnek. Döntés lett. Fontosabb önmagukért élni az embereknek. Dolgozni kell. Pénz kell. Karrier. Ehhez pedig edzett test. Kérdés: Megéri-e? :-) Kati

Hatodik érzék

Minden vélemény számít!

A megérzés. Amikor csodálkozunk, hogy bekövetkezik az amit sejtettünk. Lehet véletlennek is nevezni. Foglalkoztat valami, gondolunk rá sokat, aztán történik az ügyben valami és mi megérzésnek nevezzük. Bár mi idéztünk elő olyan téren változásokat. Mintegy bevonzottuk a dolgokat. Így magyarázta az egyik előadó az előadásában. Véletlenek sorozatos egybeesése. Ne misztifikáljuk tulzottan. Persze amikor bekövetkezik, azt mondjuk:”Megéreztem! Olyan volt mintha valaki sugallta volna. Én megmondtam. Valójában a dolog bekövetkezésének 50%-nál nagyobb valószínűsége van. Ez a tudósok magyarázata. Léteznek különösen érzékeny egyének, akik introvertáltabbak, többet figyelnek befele és az apróbb jelzésekre. Azt is tudjuk, hogy a többi emberrel való kontaktusainkban a gesztus, mimika, a nonverbális jelek biztosabb igazabb üzenetek, őszintébb tartalmat közvetítenek, mint a verbálisak. A szavakkal nagyobbat lehet hazudni, mint a mozdulatainkkal, a tekintetünkkel. Aki pedig kellően érzékeny, az ezekből a jelekből következtetéseket vonhat le. Tervezhet a jövőre. Majd amikor beigazolódik a feltételezése, úgy véli, hogy működött a megérzése, a hatodik érzéke. Figyeljük csak meg! :-)Kati

Szőkézés 2.

Minden vélemény számít!

Ez a hajszín „vicc-kategóriává” vált. Régen ha bugyuta valakiről született poén, akkor a címe Móricka volt. Most a szőke cím a modernebb verzió. Persze nem örül neki a sok értelmes világos hajú. Ahogyan a skótok közül sem mindenki fösvény úgy a világos hajúak közt is ugyanannyi okos van, mint a sötét hajszínűek közt. Hiszen természetesen nem hajszín függvénye az IQ. Valószínű a rendőrök, zsidók, romák, hasonlóan nem örülnek, hogy őket viccekbe sorolják.

De ha már vicc, akkor lazítsunk! Képzeljük el azt, az ilyen téren fokozottan hátrányos versenyzőt, aki szőkített roma rendőrnő. Több helyen is találva érezheti magát. :) Várjuk mindenesetre a magas, fekete férfiakra kitalált vicceket, amikor majd a nagyon erős, túl okos férfiak válnak a poénok célpontjává. :) Mint jelenség abszolút ismert, csak talán viccelődni még nem mernek a humoristák vele. :) A viccet félretéve, sokan, ha fel akarnak tűnni, vágynak hírnévre vagy egyszerűen csak társat keresnek, szőkíteni kezdenek. Feltűnőbb jelenséggé válnak. Megnézhetjük: a leghíresebb színésznők nagy része a világos hajszínt kipróbálta. Amikor osztálytalálkozón voltam, ott is azt tapasztaltam, a lányok java szőke, noha annak idején csak egy-kettő volt az osztályban. Az őszülő hajszálak elrejtésére is a szőkítés a legalkalmasabb. Márpedig a feketék hajában a fehér hajszálak már a húszas évek elején felbukkannak. Szóval praktikus is, élnek is sokan a szőkítéssel, mégis élcelődés tárgya. Talán az emberek a saját butaságaikat vetítik ki. Könnyebb a butaságról egyes szám harmadik személyben beszélni, sőt viccbe foglalni, mint felvállalni.

:-) Kati