blackeagle bejegyzései

Egy felszabadítóan őszinte szembenézés 18+

Tankcsapda: Mindig Péntek

Tudod, mi a szabály, olvastad, ugye? Lelked rajta, továbbmész–e. De azért túlságosan ne félj, kezelhetők ezek a tartalmak, ha a szabályokat komolyan veszed.

Ugorjunk!

http://www.youtube.com/watch?v=q6d1jOykefI

Ehhez nagyon keveset tudok hozzátenni. Nagyjából így működhet a dolog. Legfeljebb annyit, hogy azért itt nagyon férfiszemszögből van megénekelve a dolog. (Ha a másik oldalról, a nő is elénekelné… Nekem túl sok lenne. Számomra itt és most jobb így.) Mindenesetre biztosak lehetünk benne, hogy a férfi is démoni ebben a felállásban: „én csak teszem, amihez értek”, vagyis jól megadja, ami egy nőnek „jár”, legfeljebb másnap kicsit nehezebb lesz leülni a csajnak, gondolom, kicsit fojtogatja is közben; de hát Istenem, nyáron is lehet könnyű sálat hordani, és hát, esetleg kap a csaj a fenekére. A bőrpír hamar elmúlik, elvégre. Az, hogy a férfi mit kap, bőven meg van énekelve. Hát, jó esetben nem mutogatja a haveroknak. Vagy legalább titkolja, kitől van. Kicsit lehet lovag, nem?

Jah, van ilyen.

Azért, ami tenyérnyi kék-zöld foltokkal jár, tartós vérzéssel, pláne csonttöréssel… szóval minden mértékkel jó. (Hahó, extrém kollégák! Amit most leírtam, az nem a cél, az már a csalitos az út mellett!)

Mert jó a szexuális szabadság is.

DE! Nem házasság mellett, illetve ha csak lehet, tartós párkapcsolatban! Kellő intimitással! És nem intimitás helyett, mert akkor úgyis kifullad, csak idő kérdése. A lelketlen szexbe a férfiak is belebetegszenek – csak tovább tart, és főleg az, míg belátják. (Áááá, én nem, csak már szöges buzogánnyal verem a méregdrága ribiket otthon, és még így is gond van altájon a himbilimbivel, meg lassan a fizetésem utáni első nap elmegy minden pénzem piára, no meg én vagyok az egyetlen, aki az irodában éli az életét, mert a munkába menekülök a magánéletem sivársága elől… de BÍROM!)

Vagyis: el lehet menni a csaj rokonaihoz, együtt vásárolni vele, megnézni egy részt (vagy többet) a kedvenc sorozatából, elkísérni a felvételire (legyen szó fősuliról, vagy új munkahelyről) BESZÉLGETNI, az együttélés (házasság) tizedik évfordulóján is, szembenézni magunkkal, bocsánatot kérni, megbocsátani, elismerni, dicsérni, és ha kell: MEGINTENI! (Te, szivi, ezt biztos így akartad? Mintha nem gondoltad volna teljesen végig…) ésígytovábbésígytovábbésígytovább.

És, kedves magyar nők: focimeccsre menni a férfivel, horgászni vele, kicsit a baráti társasága részének lenni, éreztetni vele, hogy bíztok benne, felnéztek rá, MEGHALLGATNI, támogatni, ésszerű aberrációt (kérdés számomra létezik – e ilyen, de talán igen) bevállalni a szexuális örömszerzés terén, bocsánatot kérni, megbocsátani, elismerni, dicsérni, és ha kell: MEGINTENI. ésígytovábbésígytovábbésígytovább.

;-)

Zoli

Kósza gondolatok szexről, külső és belső impulzusokról. Szabadságról és Törvényről.

Minden vélemény számít!

Ifi klub, karácsonyi műsor, katolikus egyház. Bemondó elmondja, hogy a klub közösülése következik. Minden fiatal, gondosan elrendezve, egy fiú, egy lány leül egymás mellé, egy – egy székre. Csend. Felállnak és elmennek. A kívánt katarzis elmúlik, mindenki fél, hogy izgalomba jön, hogy kísértést él át, nem néz szembe saját szexualitásával. Pláne ha nem várt eredményt hoz, pl. férfira irányul egy férfié. Mégis jobb kicsit szenvedni ettől, és a tudat fényében tartani, tenni a dolgunk, és várni, mi is történik majd. Merre vezet az Élet. Közben hibázunk is, de amíg hittel tudjuk működtetni az életünket, addig oké. Később tisztul, javul a dolog. (Környezet jelzései is fontosak, de nem egyedül mértékadók.)

A szeretet sokarcú. Isten, az Élet ajándékai sokfélék.

A napokban beszélgettem két képzett Jehova Tanújával. Ők úgy fordítják Isten nevét, a JHVH –t, hogy Jehova (Katolikus Biblia is egy zsoltárban megtűri ezt a kiejtést.) A lényeg a jelentés: a katolikus értelmezés – „Vagyok, aki vagyok”, Én vagyok a Létezés, Én vagyok a Lét, az Élet.

A Jehova Tanúi értelmezés kicsit más. „Én vagyok, aki bármivé válhatok.” „Vagyok, aki azzá válok, amivé akarok.” Értelmezésemben: bármivé válhatok, amire szükséged van, hogy boldog légy. Ezen cikk keretein belül a Boldogság = lelki növekedés. Bölcsebbé, szeretettelibbé válni. Akár szenvedés és fájdalmak által is. Hasonlóvá válni Istenhez, a Létezéshez. Kikutatni titkait, megtanulni teremtő, életadó, élet fenntartó technikáit, és alkalmazni azokat. Szolgálni: felé (fenntartani a kapcsolatot vele), egymás felé (családként élni), az egyéb létezők felé (segíteni és nemesíteni önfenntartó folyamataikat, együttműködni velük), és saját alkotásainkat belevinni a Teremtésbe, illeszkedni, növekedni, és növekedni segíteni.

Kis ugrás: tudatunk kifelé, és befelé egyaránt figyel. Növekedést segítő inger jöhet kívülről, eredhet belülről.

Mi van, amikor belülről indul meg valami figyelő tudatunk irányába? Mikor motoszkál bennünk valami, meg akar nyilvánulni, kósza vágy kél bennünk, vagy amikor kívül találkozunk valamivel, valakivel, aki/ami intenzíven hat ránk, és magához vonz, meglódít maga felé? Mi van, ha ez nem olyan egyértelműen elfogadható impulzus? A tipikus magatartás a jóra törekvő embereknél valahogy így néz ki: „nagy baj lesz ha engedek, biztos iszonyúan bűnös leszek, és Isten haragja súlyt majd.”

De hát miért nem hívja meg bele Istent? Csak segít! Ő aki „szíveket és vesét vizsgál”. Vagyis átlát minket a legmélyebb pontunktól a legmagasabbig. A szív mélyén őrzött benne való bizalom elég lehet, hogy kiemeljen a sárból, ha jóságnak álcázott, akár mélyen érzéki természetünk előtör. De az alázatot nem ússzuk meg – mert a sárból kiemelve meg akar majd tisztítani és felemelni maga mellé. De ezt csak az bírja, aki készen áll rá, és csak az áll rá készen, aki bűnbánatot tart. Türelem és Megértés. Milliószor. Isten nem fárad bele, és ha mi igen, ő új erőt ad hinni. A tapasztalat beszél belőlem.

Él a Törvény és él a Kegyelem. S emberi létünk e kettő közt ingázik.

Hol a katarzis, a szabad megélés, amit hiányoltam a hívő csoportból? De legalább próbálkoztak! Nem kis dolog ám az! Itt: bemutatja két amerikai színész, az egyikük nagyon ismert. A részlet előtt két gondolat.

Ide el kell jutni. Ide fel kell fejleszteni, formába kell önteni, és végül szárnyakat adni neki. És akkor teljesen kibontakozva, szabadon szárnyal, miközben pontosan a kijelölt helyén van.

És: itt a nő kezd udvarolni, vagyis csábít. Ha a férfi tenné, ő hódítana. És megindul a harc férfi s nő között egymással, egymásért. S végül a férfi tartja vissza a nőt: „Leszek hű lovagod! De nem engedelmes szolgád.”

S a nő válasza: „Leszek hű szolgálód, és életed ihletője.”

Kész a család alapja.

;-)

Zoli

Ferenc pápa cikke

Minden vélemény számít!

A világgazdaság reformját és a szegények segítését sürgette Ferenc pápa csütörtökön mondott beszédében. A pápa a Vatikánban fogadott nagykövetek előtt vázolta fel a katolikus egyház gazdasági nézeteit. Többek között Luxemburg és az afrikai Botswana szentszéki diplomatája nyújtotta át megbízólevelét az egyházfőnek.

A megválasztásakor a szegényeket segítő Assisi Szent Ferenc nevét választó egyházfő kijelentette: „embertelen” ideológia húzódik a gazdasági válság mögött.

„Bizonyos ideológiák a piacok és a pénzügyi spekuláció abszolút függetlenségét szorgalmazzák, megtagadva ezzel az államok ellenőrzési jogát a közös jó érdekében” – fogalmazott a pápa, aki „gazdasági diktatúráról” és „a piac zsarnokságáról” beszélt. Hangsúlyozta, hogy ez a zsarnokság „láthatatlan, gyakorta virtuális, egyoldalú és beavatkozási lehetőség nélkül diktálja törvényeit”.

A mai világ „aranyborjúja az idolként imádott pénz”, „a hatalmi és birtoklási vágy határtalanná vált”, a „csápjaival terjeszkedő korrupció és az egoista adócsalás világméreteket öltött”.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy ezzel egy időben a világ többsége „bizonytalanságban él gyászos következményekkel”. Hozzátette, hogy az „ember fogyasztási cikké vált, amelyet elhasználnak, majd eldobnak”. Ez „antropológiai válsághoz” vezet, „betegséget, félelmet, elkeseredést teremt, és elfojtja az élet örömét” – jelentette ki az egyházfő.

A pápa szerint az etika segíthet: az erkölcs adhat „egyensúlyt és emberségesebb társadalmi rendet biztosító” gazdasági reformokat. A pápa a javaknak a szegényekkel való megosztását sürgette és szemléletváltást a politika részéről: „a pénz arra kell, hogy ezzel szolgáljunk, nem arra, hogy ezzel kormányozzunk” – mondta.

Komment:

Zoli: Picit segíthetnél: hozzá kellene tenni, hogy hogyan lehetne a bűnösök felől megközelíteni a kérdést? Ugyanis a pápa pusztán erkölcsöt emleget, de bárennek értékét szinte minenki elismeri (legalább magában), de nem találja vonzónak, édesebb a bűn, illetve nincs erő végrehajtani. A pápa kirója feladatot, de nem nevezi meg az eszközöket, és az elérésükhöz vezető utat! (Mitől vonzó, hogyan lehet ez örömteli, akár egy nem hívőnek is, pusztán természetes eszközök által, honnan lehet végrehajtás közben bölcsességet és megújuló errőt meríteni)

Zsolt: Én azt gondolom, hogy az ember élete éppen erről szól. Az egyház mondja a Jézusi igazságokat, de az emberek nem hallják meg, mert más világban élnek.

A pápa jó, hogy kimondja ezeket a fontos dolgokat, sőt egyfolytában ezeket kellene hirdetnie az egyháznak, de ott is csak emberek vannak. Szent Ferenc életének példájával szembesítette a gazdag, dúskáló egyházat, és világot a jézusi út boldogságára, és nagy-nagy örömére.

A missziós munka erről szól.

Mitől vonzó a keresztény út ?

Érdemes megvizsgálni a mélyen keresztény hitben élők életét. Az mutatja meg, miért érdemes ezt az utat választani. ( Gyümölcséről ismered meg a fát..)

Mikor elmegyek a templomba és látok két öreget, akik kézenfogva érkeznek a misére és a misén derül ki, hogy 55.-ig házassági évfordulójukat ünneplik.

Mosolygósak, kiegyensúlyozottak, szépek.

Mikor találkozom szerzetesekkel, akik derűsek még 85 éves korukban is. Öreg korukban is szépek.

Ma már egyre kevesebben értik meg ezt, nem tudják mi a szép. Nem veszik észre a diszharmóniát, mert a bűn rabságában élnek. Nézz körül, hogy az emberek hogy néznek ki, mit és hogyan esznek, milyen ruhában járnak, hogyan beszélnek stb. Ha ezt elemzed, szembesülsz a gonosz hatalmával a világban.

Azért éri meg a keresztény élet, mert annak minden perce boldogság. Számára a szenvedés is adomány mellyel közelebb kerül teremtőjéhez. és a közelkerülés is édes gyönyörűség.

Amen

Zoli: Zsolt, az a gond az általad említettekkel, hogyaz képes észrevenni, és élni eszerint, aki megbékél, normális ritmusra vált. A mosolygó, szép öregek és derűs szenvedők mellett elrohan a világ. Legfeljebb elcsodálkozik, megdöbben, de hinni nem képes benne. Erre lehet mondani, hogy igen, bűnös romlott, meg ez igaz, de ettől még nem kéne belenyugodni, hogy a kárhozat felé rohanjon. Szerintem kéne pár puskaporos hordó, azt felrobbantani, hogy legyenek, akik megállnak, és elkezdenek figyelni – mi van? Aztán jéne valami, ami még nem a szelíd öregek szépsége, de már feléjük vezet. Ami fiatalos, erős dinamikus, és van kijárata a kereszt tövéhez, a békében élők szép életéhez.

Egy Szentlelkes közösség Isen teljhatalmával, erejével és mélységes szeretetével? Nyitottan az öregek, lemaradotak kirekesztettek felé?

De akkor kockáztani kell, és új utakat keresni.

Opa és én, avagy két férfi idétlenkedése

Minden vélemény számít!

A munkahelyemen Opa (nagypapa) és én járunk vásárolni. Néha kész bajvívás, amit csinálunk. J

Első állomás: gyümölcsök. Megnézem a barackot, szerintem túl kemény. Opa szól, miért nem veszek. Mondom, miért. Nem az nem úgy van, vegyek csak, majd otthon megpuhul. Oké, veszek.

Mikor távolabb van, szépen benyúlok a pultba, kiveszek egy szép szőlőt. Beteszem a kosárba. Na, Opa, ha kifejezetten mondod, hogy nem kell, akkor kiteszem. Különben marad. Opa nem szól semmit.

Tej. Szeretnék venni, de Opa mondja, nem kell, van otthon kettő. Válaszolok, igen van, de azok kávéhoz valók. Nem, nem kell tej. Hát, ha ennyire fontos neked, akkor hagyjuk. Máris egy csokor retek landol a kosárban. Jó lesz az nekem.

Csemege pult. Szafaládét látok, gondolom, ezt jó lesz megsütni. Opa bizonytalan, minek? Érvelek, krumplipürével jó az. Még mindig bizonytalan. Jól van, Opa nem voltál határozott, állok is be a sorba. Két pár szafaládéval lettünk gazdagabbak.

Pénztár. Opa szól, tartsam a táskát, pakoljak bele! Ő a főnök, teszem, amit mond. A végén kicsit ideges, mert elindultam a kosárral, amiben benne volt a botja. Nem direkt volt! J Becsszó. Megállok, bocsánatot kérek, odaadom.

Indulunk haza.

Ja, emancipált férfi vagyok, fondorkodom és taktikázom. A felszínen persze mindig Opa a főnök. Meg azért a valóságban is. Hatalma van elküldeni, meg kell felelnem neki. Mint régen a zsidó feleségeknek a férjük számára. ;-)

férfi

Variációk erotikus szikrákra

Minden vélemény számít!

Szeretek bevásárolni menni. Ott a sok kedves, csinos eladónő, mindig van alkalmam begyűjteni néhány mosolyt, pillantást, miegymás. Persze ennek előfeltétele, hogy én meg adni legyek hajlandó. A szokásos recept: érezzem jól magam a bőrömben, élvezzem, hogy férfi vagyok, és ismerjem el a körülöttem lévő hölgyeknek, hogy ők pedig NŐK, és ennek udvariasan és bátran adjak is hangot.

Most is így volt, kicsit izgultam, mint színész a fellépés előtt, aztán hajrá, be a Spar-ba! Ment is a dolog, de valahogy nem úgy, mint szokott. Nem tudtam igazán magamra vonni a nők figyelmét, és bókolni sem volt alkalom. Megnevettettem az egyik eladónőt, barátilag értekeztem egy másikkal, de a pénztárosnőt például teljesen lekötötte az előttem lévő bácsi hosszadalmas fizetése, és még egy pillantást sem kaptam tőle. Mi tagadás, nem volt merszem elővenni a férfias vonzerőmet nála.

Már éppen indulni készültem a bolt elől, (magamban búcsálódva, hogy jó volt ez az egész, de mégsem az igazi), amikor feltűnt egy barna hajú, helyes lány. Széles, kedves mosoly az arcán, és ahogy rám nézett, viszonoztam a mosolyát. Ettől még inkább fülig szaladt a szája, aztán ment tovább.

Én meg hálát adtam a Teremtőnek, hogy küldött valakit, akitől megkaptam, ami még hiányzott.

;-)

férfi

Michelle

Minden vélemény számít!

Michelle gyors pillantást vetett rám. Én csak futólag fordítottam arra a fejem, aztán az ételeket kezdtem vizsgálni. Tudtam, már túljutott rajtam, de ezt nem fogom kimutatni. A harc megindult.

Michelle látszatra közömbösen szolgálta ki az előttem álló idős párt. Kinéztem az ablakon. Ráérősen megvakartam a tarkóm. A lányra néztem, ő tüntetőleg sürgött-forgott.

Vártam. Tudtam, előbb-utóbb én következem sorra, ki KELL szolgálnia. Ő közben kedves beszélgetésbe kezdett a párral, éppen az aznapi programjukról kérdezte őket. Közben megállt, csípőre tett kézzel figyelt. Bár én is szívesen csípőre tettem volna a kezem, a gondolatot kizártam a fejemből. Nem ÉN fogom ŐT követni. Inkább levettem a hátizsákot a vállamról, és kivettem belőle a jövő heti menütervet. Ráérősen visszazártam a cipzárt, és magam elé meredve vártam. Michelle végzett, ám nem hozzám jött, hanem elment a konyha felé. A pulton rendezgetett valamit, és hiába nem akartam, arcomra kiült a bosszúság. Ahogy felém pillantott, arcán futó mosoly jelent meg. „Szóval tetszik neked, ugye?” – kérdeztem gondolatban. – „Jól esik átélni, hogy még fontos vagy nekem, ha csak kicsit is?”

Az egyik idősebb kolléganője elégelte meg a játszadozást. Azt hiszem, még vagy fél percet vártam volna, aztán szépen odarendeltem volna magamhoz a lányt. Mi az, hogy NEM AKAR dolgozni? Elfi jött is szabadkozva, és kezdte kipakolni elém a megrendelt ebédet. Beszélgettünk, közben SEHOVA sem figyeltem másfelé, Michelle –t véletlenül sem méltattam figyelemre. Mikor végeztem, kifelé szokás szerint elköszöntem mindenkitől, egy „Danke, tschüß!” – el. Michelle felém pillantott, de szó nélkül mentem el előtte.

Kint megbántam. Azért valami bók, vagy gesztus kijárt volna neki. Függetlenül attól, megérdemli-e, vagy hogyan reagál.

Ha csak rövid ideig is, de mégiscsak az enyém volt a vonzalma.

;-)

férfi

Férfi és nő között lehet

Minden vélemény számít!

A témát egy szóval is megírhatnám, de több oldalas véleményt is lehet alkotni…

Órákig, napokig is lehetne vitatkozni, hiszen mindig is két tábor lesz, amíg világ a világ. Az egyik fele hisz benne, a másik viszont egyáltalán nem hajlandó rá. Érdekelt az is mindig, miért gondolják sokan, hogy működik, amíg mások azt, hogy képtelenség. Rendjén van ez így, hiszen nem vagyunk egyformák, ezért a véleményünk is megoszlik. Na, de mi van a vélemények mögött?

Picit, ha az ember belegondol csak egy egyszerű találkozásba… Férfi és Nő között mi az, ami először kialakul? A vonzalom. (Vagy annak teljes hiánya.) Legyen az a humor, egy tekintet, egy mosoly, vagy akár egy őszinte, figyelmes mozdulat miatt. Így az első találka után vágyunk a következőre, majd még többre, mert valamit megszerettünk a másikban. Úgy gondoljuk, hogy ez csak barátság, de valamelyik fél egy idő után mégis többet szeretne, vagy egyszerűen mindig csak a másik közelében lenne…

Aztán jön a kérdés: miért? A válasz egyszerű: Vonzalom… A szabályokat mindenki saját maga alkotja. Tudni kell, meddig szabad elmenni, és mi az, amit kockáztat az ember. Bár veszélyes lehet, és van is erre egy jó mondás: A tiltott gyümölcs a legédesebb…

Igen ám, de a legfájdalmasabb is! A képlet igazán egyszerű… Vegyük példának a gyerkőcöket… Mit csinálnak szívesen? Amit tiltanak a szülők, mert persze az a legizgalmasabb dolog… A kíváncsiság pedig hatalmas tud lenni… Ezeket a dolgokat ugyebár mindannyian átéltük, és a helyzet felnőtt korban sem változik… Talán annyiban, hogy előre sejtjük majd a következményeket… Nos, valóban működhet férfi és nő között a barátság, némi szabad erotikus villódzással, de valaki mindig sérülni fog… Ez egészen biztos…

Moncsi

Ami segíthet, hogy idegileg, lelkileg erősebb férfiak legyünk

Minden vélemény számít!

Nem hiszem, hogy ez a cikk túl népszerű lesz, mégis fontosnak tartom szót ejteni róla. Mi segíthet a túlzott nemi vágy ellen, hogy szexuális erőnk mederbe legyen terelve? A maszturbáció ellen?

Miért fontos ez egyáltalán? Először egyik kedvenc pszichológusomtól idéznék. Dr. James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! c. könyvében írja: „Kérdés: Több alkalommal elmondta, hogy a társadalom csak annyira lehet szilárd, amennyire az egyes családok erejéből telik. Konkrétabban azt mondta, hogy a szexuális viselkedés közvetlenül kapcsolódik a nemzetek életben maradásához. Kérem, magyarázza meg, hogyan!

Válasz: Könyvet lehetne írni erről a témáról, ám hadd válaszoljak röviden! Arra a kapcsolatra, amelyre ön utalt, először J D. Unwin angol szocializációs antropológus derített fényt, aki hét évet töltött nyolcvan civilizáció születésének és pusztulásának tanulmányozásával. Kimerítő tanulmányában arról számol be, hogy a világtörténelem minden ismert kultúrája ugyanazt a szexuális viselkedést követte: kezdetben a házasság előtti és a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok szigorúan tilosak voltak. Nagy teremtő energiát tulajdonítottak a szexuális élet eme korlátozásának, ami meghozta a kultúra virágkorát. A társadalom életében sokkal később a nép lázadozni kezdett a szigorú tilalmak ellen, teret követelt, hogy szabadjára engedje belső szenvedélyeit. Az erkölcsök lazulásával a társadalmi energia is csökkent, míg végül a civilizáció lehanyatlott és elpusztult.

Dr. Unwin kijelentette, hogy az energia, amely a társadalmat összetartja, szexuális jellegű. Amikor egy férfi hűséges egy nőhöz és egy családhoz (Illetve egy nő ugyanígy! Ma ez egyáltalán nem evidens! – megjegyzés a cikk írójától), ez arra serkenti, hogy értük építsen, takarékoskodjon, védelmezze őket, nekik tervezzen, és teremtsen jólétet. Ha azonban a szexuális érdeklődése szétszórt és általános, erőfeszítését érzéki vágyainak kielégítésére fordítja. Dr. Unwin így foglalja össze: Bármilyen emberi társadalom vagy nagy energiáról tesz tanúságot, vagy szexuális szabadságot élvez, de minden jel arra mutat, hogy nem tehetik mindkettőt egyszerre egy nemzedéken túl.

Hiszem, hogy Amerika pénzügyi helyzetének meggyengülése a világban, és az amerikai családok és gyermekek által tapasztalt nehézségek a hagyományos erkölcsöktől és az erkölcs bibliai felfogásától való eltérésünkre vezethetők vissza.”

Mint oly sokszor, had hivatkozzak személyes tapasztalatra. Persze távol álljon tőlem, hogy általános következtetéseket vonjak le belőle, de elvetni éppolyan butaság lenne. Az előzményekről annyit, hogy korábban spiritiszta körbe jártam, ahol (reikis műszóval élve) „megnyitottak” a szellemvilág felé. Nem nagy ügy, manapság sok ember megél hasonlót. Azt hiszem, mondhatom, hogy mára már „visszacsukódtam”, de sok ima és bűnbánat, gyónás kellett hozzá. A lényeg: önkielégítés után mindig meggyengült a lelki védelmem a szellemvilág felé. Sokkal könnyebben hatottak rám (és nem a tisztább részéből!) Egyébként kifejezetten rafinált, magukat a fényesség angyalának kiadó lelkek is meglátogattak ilyenkor. Ezekkel mindig sokkal nehezebb, mert ravaszul hatnak, nagyon tudnak hízelegni. Rejtett hiúságot, gőgöt, fájdalmakat hoznak elő – legalábbis az én pszichémből.

Tehát az én tapasztalatom: ha a szexuális erő mederben van tartva, idegerőink megerősödnek, és ellenállóbbak vagyunk a túlvilág káros hatásainak. Véleményem szerint nemcsak a szellemvilágnak, de általában az érzelmi behatásoknak is jobban ellenállunk, ilyen pedig bőven ér minket mindennapjaink során. Azt hiszem, sok nő van, aki szereti tudni, hogy erős férfi áll mellette, aki nem futamodik meg egy kis női hisztitől. (Vagy dúló orkántól sem ;-) )

Mi segít?

Jó technika, ha a hirtelen ránk törő nemi vágy esetén (amikor természetesen nincs lehetőség a párunkkal megoldani a dolgot), egyszerűen várunk öt percet. Ezalatt az idő alatt a vágy intenzitása csökkenhet, és már oldódik is a kényszer, hogy magunk segítsünk magunkon. Fontos, hogy amíg tart az öt perc, kerüljük az erotikus gondolatokat! Ez erős vágy esetén alkalmazható.

Nekem segített, ha az érzékeimet takarékra vettem. Kerültem a túlzottan édes, fűszeres ételeket, italokat. A túl sok evést, ivást.

Segíthet az ima is. Nem hívőknél nehezebb, mert a lelkük még nem járatódott be (ha hajlandók kísérletet tenni) az Istennel való találkozásra. Gyakorlat teszi a mestert, és ha a jótettek sem maradnak el, Isten belép az őt hívó életébe. Erejével, vezetésével sokat segíthet, hogy ellenálló, erős és jószívű, segítőkész férfiak legyünk. És itt nem a főleg a Katolikus Egyház által propagált, a végletekig szelíd, mindent eltűrő férfiideálra gondoltam!

Testedzés, vagy kemény fizikai munka. A test megedzése visszahat a lélekre, amely megszokja, hogy hogyan győzze le önmagát. Férfias sportok segíthetnek szintén sokat: karate, boksz, futball, kézi – vagy kosárlabda. Ami igénybe veszi a szervezetet. (Nem mellesleg komoly egészségvédő hatásuk van. Egyébként mindez szerintem nőknek is segít, hogy erősebb, összeszedettebb nők legyenek. Nyugati társadalmunk általában kedvezően ítéli meg ezt.)

Maszturbáció közben lényegében a saját nemzőerőnket éljük fel. Pedig azzal valaki mást kell megajándékozni. ;-)

Pap ismerősöm ajánlotta, (ő már csak tudja ;-) )érdemes az étkezésre odafigyelni. Különösen este a húsokat, tojást, édes vagy fűszeres ételt kerülni. Általában is jó gyakorolni a böjtöt. Nem hívő ismerősöm pl. heteken át gyakorolta ezt, és egészen megrendítő szellemi tapasztalatai lettek. Sokkal tisztábban gondolkodott, jobban átlátta a dolgok összefüggéseit. Amikor beszámolt nekem erről, azt mondta, szerinte ezt hívjuk mi, vallásosok Szentléleknek. Hát én örülök, hogy Isten-élménye volt.

Jó ötlet szublimálni a szexuális energiát. Sportról már volt szó, de szintén hasznos, ha alkotunk. A művészet élvezete, űzése örömöt ad, és nemesíti ezt az erős belső energiát. Lehet klasszikus zenét hallgatni, képeket festeni, énekelni, írni, filmet készíteni (ezeket ma már nem nehéz a youtube-ra feltenni), stb. Ráadásul ezzel még értéket is állítunk elő. Miért ne legyen gazdagabb a világ általunk is?

Zoli

Családon belüli erőszak férfi nézőpontból

2 hozzászólás

Megint csak nem tudományos elemzést fogok végezni. A szokásos élménymegosztás következik, bízva benne, hogy gondolatokat és érzéseket vált ki az ezt olvasóból. Ez a cikk nem szép dolgokról szól! Akik ragaszkodnak hozzá, hogy egy lap mindig szép és harmonikus dolgokról írjon, inkább ne olvassák el!

Két esetet mesélek el. Az elsőben egy anonim férfi emailjéből idézek: „a feleségem úgy gondolta, hogy bebiztosítja magánterritóriumát: a szobáját, és a lakás összes belső ajtajához tartozó kulcsát elkezdte begyűjteni. Hogy ha kell, magára tudja zárni az ajtót, és egyikünk se tudjon bemenni hozzá. Közben kiabált, jelzőket aggatott rám. Az utolsó kulcsnál úgy gondoltam, nem hagyom. Nem zárhat ki teljesen a szobából. Elvégre a lakás az enyém is, és nem szoktunk csak úgy rátörni. Nagyon megalázottnak éreztem magam, ezért kezdtem az ujjai közül kifeszíteni az utolsó kulcsot. Feleségem sikítozott, a gyerekek sírtak, a szomszédasszony ránk hívta a rendőröket. Olyan zaklatott voltam, amikor ők beléptek, hogy le sem tagadhattam volna a dulakodást. Papír kitöltése, feleségem úgymond jóindulatú volt, nem jelentett fel – arról persze szó sem esett, mi vezetett ide, mennyire megalázott és megbántott engem az asszony. És mennyire tehetetlennek éreztem magam. A rendőrök is jót akartak, figyelmeztettek, legközelebb akár három napra is elzárhatnak, és pénzbüntetést fognak kiróni. (Milyen jó, mert ez az egész családot fogja sújtani.) Beszéljük meg, ha gond van.”

A másik, egy szintén anonimitást kérő olvasótól: „feleségem hazajött, valamit nem úgy talált, ahogy szerette volna, nekiállt dühösködni, és szidalmazni engem. Nem hagytam magam, bár úgy emlékszem, nem szidalmaztam viszont. Erre azért adni szoktam, bizonyos szintre nem vagyok hajlandó lesüllyedni. Végén megfenyegetett, vér fog folyni. (Késsel való bántalmazással már többször megfenyegetett.) Régebben ilyenkor mindig megijedtem, ezt ő észrevéve, teret nyert, és ha máshogy nem, így kiharcolta, amit akart. Ezúttal nem. Végiggondoltam, mit tanultam a bokszleckéken, és magabiztosan azt mondtam: „Jó, de nem fogom hagyni. Ha kell, a kezed töröm el.” Meghátrált. Nem folyt vér, nem lett bántalmazás. Tudom, kemény dolgot mondtam a feleségemnek, de ma rengeteg nő visszaél a közhangulattal, miszerint Családon Belüli Erőszak esetén ők csak áldozatok lehetnek. Mert ha nő üt, az nem számít, hiszen a lovagias férfi úgysem üt vissza. (A feministák az egyenjogúság címén, érdekes módon nem lobbiznak azért, hogy verekedésben is egyenjogúság legyen. Vagyis ha a nő verekszik, a férfi szintén verekedhessen, megvédhesse magát. EZ lenne az egyenjogúság.)

Még valami. Tudom az előzmények után furcsán fog hatni, de szeretem a feleségem. Egyrészt a hitemben találok erre magyarázatot, számomra Krisztus ÉLŐ valóság, és tényleg újra és újra motivál a szeretetre, szolgálatra, megértésre, megbocsátásra. Másrészt a házasságunk nem csak ilyen epizódokból áll. A kedvesem tud szeretetteljes is lenni. Harmadrészt szentül hiszem, hogy nekünk egymással dolgunk van. A sorsom ezzel a nővel tudom csak beteljesíteni. Ha nem így lenne, más lenne mellettem. Végül van két szép gyerekünk. Az sem mindegy, hogy ők mindkettőnket szeretnek, és mindkettőnkre szükségük van.”

Mit lehet ezekhez a levelekhez hozzáfűzni?

Egyáltalán semmit.

férfi

Én ezt nem értem

1 hozzászólás

Várakoztam a bank előtt, kényelmesen nekidőlve a falnak. A szemben lévő oldalról középkorú szőke nő közeledett. Örült valaminek, szemmel láthatóan élvezte önmagát, sugárzott róla, hogy éppen most ő egy elégedett és boldog nő. Felkeltette az érdeklődésemet, vetettem felé pár pillantást, és néha hosszabban rajta felejtettem a tekintetemet. Észrevette, hogy „figyelem”.

Rögtön komolyságot erőltetett magára, beült az autójába, és vigyázva arra, hogy még véletlenül se kerüljünk szemkontaktusba, elhajtott.

Mi történt volna, ha rám néz, ha nem leplezi a mosolyát? Talán visszamosolygok, elismerően bólintok, esetleg kacsintok is hozzá.

Én ezt nem értem. Miért kell magának megtartania az örömét? Miért gondolja ő (és még vagy kilencmillió – ötszázezer másik ember ebben az országban, férfiak és nők vegyesen), hogy rossz az, ha Férfi/Nő vagyok, annak is érzem magam, és ezt kimutatom?

Áhhh

Ezért is van ez a lap, a Férfiak Lapja, hogy ezen segítsen.

;-)

férfi