Toplak Zoltán bejegyzései

Bedő Imre a Férfiak Klubjáról, Férfiakról, és a kiteljesedés terepéről: a családról 1. rész

A témák párbeszédes formában lettek kifejtve, azonban a kérdések nem a Férfiak Lapja kérdései. Egy jól megformált, terjedelmes és kész anyagot kaptunk. Ezért két részben közöljük.

„A Férfiak Klubja FaceBook oldala egy év alatt már több mint 60e követővel rendelkezik – itt nők is hozzászólhatnak a beszélgetésekhez – és egyre szaporodnak a „valódi” klubok is Kárpát- medence szerte. A klub ötletgazdájával és alapítójával, Bedő Imrével beszélgettünk.

Miért hoztad létre a Férfiak Klubját?

Bedő Imre

Bedő Imre

Meglátásom szerint a férfiak életének egy dolog tud értelmet adni, ha értékeiket valaminek a szolgálatába tudják állítani, valaminek, ami önmagukon túlmutat és önmagát túléli. Jó tulajonságaink, képességeink edzésének semmi értelme, ha csak l’art pour l’art (önmagáért) akarja fejleszteni az ember. Ha ezeket az anyagiak megszerzésének szolgálatába állítjuk, az még mindig csak eszköz! Mit akarunk tenni a pénzünkkel, a kitartásunkkal, az erőnkkel? Ha ezt fel akarod élni, önmagadban akarsz gyönyörködni, akkor ennek nincs semmilyen értelme. A férfiak túlnyomó többsége életének a családi szolgálat ad értelmet. Kevesen lesznek kiemelkedő művészek, kutatók, orvosok, papok. Így a legtöbbjük számára az igazi értelmes cél az anyagiak (ma csak) java részének megteremtése mellett a családi példa és a Férfi-minta továbbadása. Viszont ha a minta sérül – és ez ma kinek – kinek személyes felelőssége  –  akkor egy kockázatot örökít tovább, ahogyan genetikában is történik, mikor keletkezik egy génhiba. Ez a kockázat egy-két generáción belül olyan erős társadalmi bomláshoz vezethet, ami már visszafordíthatatlan.

Sok gyermek nő fel apa vagy férfi minta nélkül. Nagyon sok anya neveli egyedül gyermekét, és a férfi pedagógusok száma is nagyon lecsökkent. A családon kívüli nevelő hatást erősen korlátozták törvényekkel, mára inkább a száraz oktatás a cél. A férfi szerepek, a férfiasság és az értékeink veszendőbe mennek, az egyedülálló anyukák legnagyobb igyekezete mellett is eltorzulnak és a további generációkra ez öröklődik.

Úgy a férfiak, mint a nők azonnal visszaigazolják, csökken a tartás, a döntésképesség. A felelősségvállalás szitokszóvá és kerülendő gyakorlattá vált. És ami a legszembetűnőbb hanyatlás a férfiértékek területén: a cselekvés hiány, a tetteké, amit felváltott a túlelemzés és a meddő túlfilozofálás. Clint Eastwood mondja egy 2010-es interújában, amit az Esquire magazinnak adott, hogy „We are a pussy generation…” És szerinte ez pl. abban nyilvánul meg, hogy ameddig a régiek, ha észrevették, hogy odébb kell tenni egy nehéz zsákot, odébbtették. A mai férfi pedig azon gondolkodik, hogy vajon hogyan fogja majd pszichésen kezelni a „feladat” elvégzését…

Az erős férfiakat tömörítő, Férfi-értékeket megjelenítő közösségként olyan szeleteket kell tudnunk megmutatni a gyermekeknek, és a férfiak egy részének, amelyikből összeáll a Férfi és az Apa képe… Nagy felelősség, nagy feladat.

És a személyes motivációid. Miért szánsz erre időt, energiát?

Sokan kérdeznek erről és általában azt feltételezik, hogy csalódtam, dühös vagyok, sérültem. Pedig milyen szép az élet! Nem csak negatív motvációból lehet a tettek mezejére lépni. Sőt. Építeni csakis pozitív alapokon lehet.

Én alapvetően egy nagy társadalmi felelősséggel megáldott ember vagyok. Közgazdászként és értelmiségiként is azt gondolom, hogy akinek megadatott az, hogy többet tanuljon, utazzon, olvasson, tapasztaljon az életben, annak nagyobb a felelőssége az embertársai fele. Annak többet kell áldozni azok érdekében, akiknek ez nem adatott meg, akiket jobban terhelnek a napi feszültségeik, anyagi gondjaik, kilátásaik szűkössége. Az én környezetemben mindig komoly dolgokról van szó, nem csak beszélgetni akartam arról, hogy „valamit tenni kéne…”, hanem cselekedni is. Amiről egy Férfi szól…

Védelmező Apa - jelenet Az út című filmből, Viggo Mortensennel

Védelmező Apa – jelenet Az út című filmből, Viggo Mortensennel

További motivációt jelentett az, hogy a feleségem és én is, rendezett családi háttérre alapozva neveljük kis gyermekeinket, és aggodalommal tölt el a gyermekeim, családom jövője. Azt látom, hogy hiába akarom a mi értékrendünket átörökíteni otthon. Ha nem sikerül a társadalmi értékrendet egy kicsit javítani, akkor iskoláskorban a gyermekeim értékrendjét eltorzítja majd az a sérült társadalmi minta, amihez barátaikon keresztül alkalmazkodni akarnak majd. Én a boldogság alapjának tartom azt, hogy egy ember a másik nemhez bizalommal és az együttműködés szükségével forduljon, majd kitartással végezze az életfeladatát. Ez szeretném gyermekeimnek is továbbadni.

Személyes motivációt jelent csökkenteni mindenki nászéjszakájának feszültségét. Viccesen hangzik, de mára már a házasságkötőteremből kifele jövet összeszorul a párok gyomra. Oda lesz az édes tervezés gyönyöre, amikor eszükbe jut, hogy fogadóirodákban fabatkát sem adnának arra, hogy házasságuk túléli az első 6-8 évet. A válások száma, a statisztika ezt a gyomorgörcsöt jogossá teszi. Szívesen tennék azért, hogy ez ne így legyen. Hogy azok a párok, akik összekötötték az életüket, bátran és bizalommal tervezhessenek, annak tudatában, hogy felkészültek amire lehetett, és megoldják majd mindazt, amire nem készülhettek fel. Mert lesz kitartásuk, szándékuk. Mert tudják, hogy nem szórakozásra, illetve egymás életének édesítésére szövetkeztek, hanem egy közös feladatra, munkára, és egymás életének szebbé tétele ennek az eszköze, az élet fűszere és nem az élet célja…

Tudom, hogy nem a legmodernebb eszmék ezek. De ha a boldogságot keresi mindenki, akkor ezek mentén lehet, hogy megtalálja. Az ellenkezője mentén biztosan nem.

Van valamilyen lista arról, hogy ki a férfias vagy a férfi és ki nem, ezután a Férfiak Klubja mondja meg, hogy mi számít ilyennek?

mértékTermészetesen nincs. Sokat kerestük a téma helyes megközelítésének módját, és azt választottuk, hogy a kulturális gyökereinkre építhetünk, azokra a belső képekre, gondolatokra, értékekre, amelyeknek különböző részképei, aspektusai, darabkái mindannyiunkban ott vannak. Azok a közös nevezők, amelyek megmaradtak, amit mindenki ért, csak egy összepillantás, vagy egy fél mondat alapján is.

Mi a férfiasság kérdését teljes komplexitásában kezeljük, mindenkinek lehetőséget adva a keresésre, a csatlakozás pontjainak megtalálására. Úgy gondoljuk, hogy a férfiasság egy eszme. Egy idea, amelyik több száz mozaikdarabból áll, viselkedésminták, erkölcsi normák, öröklött és tanult, erősítendő vagy kontrollálandó tulajdonságok sokaságából. Ilyenek: a tartás, az udvariasság, a dícsőség, az erő, a tudatosság, a megbízhatóság, a folytonosság, a biztonság, a barátság, a döntésképesség, a vérszerződés, a harc, a cél, a pénz, a gyermek, az asszony, a ház, az otthon és megannyi fogalom. Mi azt valljuk, hogy minden fogalom attól lesz férfias és nőies, hogy a férfiak és a nők egészen különböző tartalommal és asszociációkkal töltik fel őket. Mi ennek a férfi oldalát keressük, ezzel is motiválva nemünk tagjait, ezen tulajdonságok, az eszménykép részeinek megélésére, szépségeinek keresésére. Mára ezek a fogalmak kiürültek, újra le kell porolni a mögöttes tartalmakat, fel kell fedezni a lényeget, mert ha azt fejben megtesszük, akkor a valóságban könyebb lesz olyanná válni…  A férfiasság ideája – ebből következően – nem élhető meg 100%-ban, ezért is nincs értelme ellenőrző-listáknak. De annak van értelme, hogy az eszme összetevőit kifényesítsük, háttértartalmait mélységeiben megvizsgáljuk azért, hogy legyen mihez közelíteni. Bruce Lee nyomdokaiban járva, mi is azt gondoljuk, hogy nem a tökéletesség, hanem a tökéletesedés a cél. Ha a Férfiasság eszméjéhez, vagy csak egy-egy részecskéjéhez való közelítés parányi lépés is jobb, hasznosabb, boldogabb emberré tesz bennünket és a környezetünkben élőket, akkor már megérte.

Nem a munka önmagában, hanem a másokért végzett munka neveli a Férfit.

Nem a munka önmagában, hanem a másokért végzett munka neveli a Férfit.

A másik kérdés az, hogy ki a férfi és ki nem. Sokáig kerestük azt, hogy a magyar nyelv szépséges megfogalmazása szerint mi az a határ, az a pont az életben, amikor a hím férfivá érik, válik. Rájöttünk, hogy ez nem életkor, nem iskolázottság kérdése. Az érettség az élethez való hozzáállásnak egy minőségét jelzi. A mi felfogásunkban valaki akkor válik Férfivá, amikor képes feladni gyermeki önző énjét, képes önmaga fölé emelni egy célt és annak alárendelni életét. Amikor a férfi rájön arra, hogy életének értelmet csakis az adhat, ha valami önmagán túlmutató, önmagát túlélő dolog építésére áldozza önmagát. Amikor észreveszi, hogy a saját személyiségfejlődését és boldogulását ezen a feladaton belül tudja leginkább megvalósítani, és nem akkor, ha önmaga minél magasabb szinten történő élvezetét akarja mindenáron biztosítani. Amikor „felveszi a szolgálatát”. Ennek persze a fordítottja is igaz. Szerintem nem válik Férfivá az, aki csak önmaga élvezetéért keres vagy épít.”

 

Pál Gyula

 

Férfiak Klubja jelkép

Férfiak Klubja jelkép

Isten választási politikája (vendégcikk – Talita.hu)

Isten választási politikája

2014. szeptember 27. szombat, 11:00 | Írta: Szerkesztő

jesus-our-presidentIsten, mivel maga a szeretet, sehogy se maradt meg az egek lakójának. Szembeszállt tehát a káosszal és nem tisztelte másságunkat. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart.

 

Beavatkozott Káin magánéletébe, Ábrahámot rávette a közügyekre, majd Mózest nemzetközi konfliktusba sodorta.

Jeremiás és Ezdrás fedőnevű ügynökeivel ellenállási mozgalmat indított a kisemberekért.

Dánielt, a határokon túli kisebbség képviselőjét, Baltazár lakomáján egyoldalú médiaelőnyhöz juttatta, így megbontotta az addigi erőegyensúlyt, és előkészítette a pogányok Galileáját a Pusztában Kiáltó szavára.

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén személyesen belépett a napi politikába, majd fokozatosan megszállta a világot, mert nem fért el a sekrestyékben. Maga körül feldühítette a hamisakat, és lázba hozta az igazakat. Miatta őrült meg a beépített Júdás, és tőle nem tudott aludni a köztisztviselő Pilátus.
Kampányolt 33 éven át, megbukott nagypénteken, és mégis győzött húsvétkor. Ezzel azonban nem elégedett meg. Ő ugyanis nem győzni, hanem meggyőzni akart. Igényt tartott a világ jobbszélére is, balszélére is, sőt a centrumra is.

Bántotta őt a lakomán üresen maradt hely, fájt neki a piacon ácsorgó, a gyümölcstelen ág és a kamattalan tőke. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart. Ehhez viszont vérkönny kellett, majd meghasadt Szív és áradó Lélek.

Mindez megtörtént, részéről minden rendben, részünkről annál kevésbé. A helyzet ezért pocsék, és ezért tart még a történelem.


(Beton – Balás Béla kaposvári püspök gondolatai, 2006.)

Azok a női lábak…

A nő szép. Ezt tudjuk. Még amelyik nem hiszi el, az is. 5-ös skálán 3-ast elérni ugyanis még mindig szépet jelent. És nem másokhoz képest kell szépnek lenni, hanem úgy, amint vagyunk (és esetleg rásegítünk ezzel-azzal. ;-) )

Hála Istennek a nő szépsége sok részletből áll össze. Ad témát bőven… Ma nézzük a lábakat! Ahogy egy szellemes ismerősöm (Katinak hívják, és a cikk háttérmunkáit ő végezte) a női láb onnan nő ki, ahova a férfi igyekszik. No, igyekezzünk kicsit utánajárni azoknak a lábaknak!

Egy nagyon híres asszony lába. Nem lenne érdekes, ha nem vadító ruhában és vadító pózban mutatná meg. Mert a lényeg: mit mutat meg? És mit takar el?

Egy nagyon híres asszony lába. Nem lenne érdekes, ha nem vadító ruhában és vadító pózban mutatná meg. Mert a lényeg: mit mutat meg? És mit takar el? Sharon Stone a hölgy.

 

 

Nem, nem cipőreklám! De a tervező ravaszul irányítja a láb egyik legszexibb részére a tekintetet - a bokára. A Bibliából jól ismert kígyózó vonal... Mire csábít?

Nem, nem cipőreklám. De a tervező ravaszul irányítja a láb egyik legszexibb részére a tekintetet – a bokára. A Bibliából jól ismert kígyózó vonal… Csábít? Érne bármit a NŐ nélkül?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na valami szerintem igazán ördögi. Nem a színek miatt: vörös és fekete, és fehér - szenvedélyes színek, a vörös és fekete akár a poklot idézhetné. A hölgy lába van teljesen abnormális helyzetbe kényszerítve, hogy tessen a férfinek. Számomra ettől hátborzongató. Maga a nő természetesen szép.

Na valami szerintem igazán ördögi. Nem a színek miatt: vörös és fekete, és fehér – szenvedélyes színek, a vörös és fekete akár a poklot idézhetné. A hölgy lába van teljesen abnormális helyzetbe kényszerítve, hogy tessen a férfinek. Számomra ettől hátborzongató. Maga a nő természetesen szép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valami szolidabb. Én acipőt nem értem, de ez az én kínom. Viszont a szolidabb szürke és kék szín csitít, amúgy ez a farmer annyira megmutatja a kisasszony lábát, mintha egyszerűen kékre festette volna azokat. Ha jól meggondolom, ez a képzettársítás már nem annyira csitító. Ott ül a lépcsőn egy jaguár mintás cipőben, kékre festett lábbal, egy szál bugyiban... Nézzük inkább a következő képet!

Valami szolidabb. Én a cipőt nem értem, de ez az én kínom. Viszont a szolidabb szürke és kék szín csitít, az előbbi kép után ez pont jó. Amúgy a farmer annyira megmutatja a kisasszony lábát, mintha egyszerűen kékre festette volna azokat. Ha jól meggondolom, ez a képzettársítás már nem is annyira csitító. Ott ül a lépcsőn egy jaguár mintás cipőben, kékre festett lábbal, egy szál bugyiban… Talán nézzük inkább a következő képet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis ravaszdi. Valami fontoson gondolkozik (látszólag) közben felhúzza az egyik lábát, és finoman megigazítja a cipőjét. Pontosan tudja, hogy nem tudunk nem oda nézni. De ő nem, ő csak elgondolkodott.... Legalább úgy bámulhatjuk meg, mintha ő nem tudna róla. :-D

A kis ravaszdi. Valami fontoson gondolkozik (látszólag) közben felhúzza az egyik lábát, és finoman megigazítja a cipőjét. Pontosan tudja, hogy nem tudunk nem oda nézni. De ő nem, ő csak elgondolkodott…. Legalább úgy bámulhatjuk meg, mintha ő nem tudna róla. :-D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nővé válás küszöbén. Hát ezt én csak a szemem sarkából nézhetem, mert rögtön kiskorú megrontásáért kapok egyet az asszonytól. (Pedig nem is feminista.)

A nővé válás küszöbén. Hát ezt én csak a szemem sarkából nézhetem, mert rögtön kiskorú megrontásáért kapok egyet az asszonytól. (Pedig nem is feminista.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zséda jut az eszembe erről a lábról. Finom, érzéki, elegáns, cizellált. Hű, forrósodik a gépem.

Zséda jut az eszembe erről a lábról. Finom, érzéki, elegáns, cizellált. Hű, forrósodik a gépem.

 

Egyszerű, szép, klasszikus, NŐ.

Egyszerű, szép, klasszikus: NŐ. Belőle van a legtöbb körülöttünk.

Sajnos nincs lehetőségem kitörölni az üzleti feliratot. De a lényeg: a Keleti Nő. Telve női termékenységgel. A barna bőr, az arannyal díszítettség mind ezt jelzi: Én vagyok az erőforrásod! Föld anyád minden kincsét hozom eléd.

Sajnos nincs lehetőségem kitörölni az üzleti feliratot. De a lényeg: a Keleti Nő. Telve női termékenységgel. A barna bőr, az arannyal díszítettség mind ezt jelzi: Én vagyok az erőforrásod! Föld anyád minden kincsét hozom eléd. Ja, mellesleg a popsija is látszik. Vagy mégse mellesleg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámfelirat - bocs. Foglalkozzunk fontosabb dogokkal! Ugye sejthető, hogy bár csak elővillan, de itt már nem is a láb a fontos? Hanem az alhas. Ahonnan kinő. És ahova mi igyekszünk. ;-)

Reklámfeliratért – bocs. De foglalkozzunk fontosabb dogokkal! Ugye sejthető, hogy bár csak elővillan, de itt már nem is a láb a fontos? Hanem az alhas. Ahonnan kinő. És ahova mi igyekszünk. ;-)

 

 

Kati

Zoli és:                                                                          Kati

 

 

Sárm és finom erotika. Címzettek ezúttal – a Nők

 

sárm1

Látod? Mindenféle őrültségre képes vagyok érted! Álljak fejre a kádban, hogy az orrom a víz alatt legyen? Oké, csak ne vedd fel!

 

 

 

sárm2

A hódolatod nyitja meg szívem kapuját. Ha egyszer megnyitottad, ígérem, nem csukom be többet.

 

 

 

 

sárm3

Velem készülj, bébi! Őrült éjszakád lesz, és meggyötörten fogsz ébredni. Mégis azt fogod kívánni, bár lenne erőd újra kezdeni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sárm4

Karcos vagy velem. De ezt is szeretem benned.

 

 

 

 

sárm5

Rád várok. Egyszerűen a tiéd akarok most lenni.

 

 

 

 

sárm6

Te is csak olyan vagy? Aki a tűsarkújával áttipeg a szívemen? Vagy rád bízhatom magam, és nem élsz ezzel vissza?

 

 

 

sárm8

Csak nézlek. Elképesztő, hogy mindig találok valami újat benned. És van, hogy elsőre meg sem értem.

 

 

 

sárm9

Gyere közelebb! Adok valami finomat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sárm10

Nem tudok nem szárnyalni utánad, Édes. Azt hiszem, a múzsám vagy. Már belső Galaxisom spirálkarjai ölelnek.

 

 

Képek: Egy Férfi

Szöveg: Zoli

 

;-)

Csak bajban fogunk össze? (Vendégcikk, eredeti címet lásd a cikkben))

Keresztényüldözés kell az egységhez?

Most, csak hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam klaviatúrát. A napokban elérte a nyugati sajtót is (illetve az inger küszöbét), az a megdöbbentő hír, hogy a szír és iraki keresztények egyes helyeken, rettenetes üldözésnek vannak kitéve, tömegesen végzik ki, fejezik le, feszítik keresztre őket, ahol a szélsőségesek megvetették a lábukat. Ettől a rémségektől, állítólag még a gyerekeket sem kímélik. Sajnos az iraki helyzet csak egy szelet, a világ kereszténységében. A keresztények körülbelül egynegyede él olyan békés társadalomban, ahol nem kell üldözéssel szembenéznie, egyenlőre.
Forrás: hetek.hu
Miközben mi a nyaralásunkkal vagyunk elfoglalva, nézzük a felhőket, időjárás jelentést, hogy vajon holnap fürdeni megyünk-e, vagy inkább kirándulunk, addig testvéreink ezrei rettenetes borzalmakkal néznek szembe. Az még hagyján, hogy ők, de a kis gyermekeik is, akik árván maradnak, vagy apa nélkül, aki nem jön mert a feje ki van tűzve egy karóra a főtéren(ez nem túlzás!). Ők talán éppen valami tömegszálláson, menekült táborban húzzák meg magukat, rettenetes félelemben. Ezek a borzalmak nem valami extrém ritkaságok, hanem, ma tömegesek. Nem ragozom tovább, az internet világában nem nehéz informálódni, (például, itt és itt).
Arab „N” így jelölték meg Irakban
a keresztény otthonokat

Attól tartok, hogy az „N” betűs szolidaritási akció, messze nem fogja elérni a célját (sőt, ma már, pont az ellenkezője látszik, sikerült ki irtani, teljesen elüldözni a keresztényeket bizonyos iraki területekről) mert, egész egyszerűen a világ azon a felén nem a nyugati demokrácia szerint gondolkodnak. Nem számít a szolidaritás és a jelentős társadalmi támogatottság. Lazán kivégzik a másként gondolkodót, de még a gyanú is elég. Ez még hagyján, hanem felhasználva a modern technika és internet világát, az elnyomók véres kivégzések tömkelegét teszik fel az internetre, vagy levágott fejekkel pózolnak, ezzel is megfélemlítve és pánikot okozva. A nyugati demokrácia, immár kezd megdöbbenni, azon a brutalitás özönön, ami most kezd széles körben ismertté és az internet miatt, nagyon is nyersen, horrorisztikusan megjelenni. A fasiszták és kommunisták, valamint más diktatórikus rendszerek, háborús felek is, rettenetes tömegmészárlásokat hajtottak végre, de van ma egy különbség, hogy régebben álcázták a gyalázatos népirtást (vagy legalábbis megpróbálták), míg ma ezek, videó felvétele és kitevése az internetre, részei a megfélemlítés eszközének, valamint ez üzenet is: te sehol nem lehetsz előlünk biztonságban!  –  és valóban, lehet, hogy tényleg ide is elér az üldöztetés előbb, utóbb. Mert miért lenne az én generációm, vagy a következők valamelyike, kivétel, amikor a többséget üldözik?

Egy-két tanulság ötlik most az eszembe: vajon most, akik meghalnak a hitükért, Isten előtt számít az ő dogmatikai nézetük? Vajon nem úgy van, hogy ez a jóléti kereszténység luxusa? Számít, hogy valamely katolikus egyházhoz, vagy, valamely protestánshoz tartoznak? Mi itt a jólétben, kegyetlen elméleti harcokat vívunk egymással, ki-ki a saját felekezetében, teológiai nézőpontjából kritizálva a másikat, megkérdőjelezve egymás hitének a valóságát is. Éppen a napokban olvastam(itt, itt és itt), hogy egy neves amerikai evangéliumi tesó, szentlélekkáromlással hozta összefüggésbe a karizmatikus táborhoz tartozókat. Nem az döbbent meg, hogy a szesszacionistáknak vannak vitáik a kontinuistákkal (csodás kegyelmi ajándékok ideje lejárt, vagy folytatódik), hanem a vita eldurvulása a probléma, amikor az egyik keresztény a másiktól egyáltalán az örök életet is elvitatja. Vagy: „én az igaz evangéliumot vallom, de te a hamisat” – jó lehet, én is, és a másik is, az élő megváltó Úr Jézus Krisztusban hiszünk. Mintha az evangélium, pusztán egy teológiai rendszer lenne – de nem az! Hanem egy személy, Jézus Krisztus és az Ő megváltói munkája. Van ennek értelme? – mármint az ellenségeskedésnek. Tényleg így kell nekünk élni a keresztény világban, bántva egymást, sarat dobálni (magamnak is mondom), amikor a többség, ráadásul mérget vehetek rá, hogy teológiai értelemben nagyon nem az én felfogásomat követő testvéreim az életüket áldozzák, vagy válnak hontalanná, jobbik esetben is állandó bizonytalanságban és a bármikor bekövetkező rémségek árnyékában élnek? Vajon nem kiált felém Isten, hogy állj! Én elfogadom őket, te miért nem? Sőt, ők sokkal többet és értékelhetőbbet tettek, mert szó szerint az életüket adták értem – mondhatja az Úr.
Attól tartok, hogy egy napon sírni vagy nevetni fogunk magunkon, de inkább sírni fogunk a saját szűk látókörű butaságaink miatt. Erősebben fejezem ki magam: megleszünk ítéltetve a biblikusnak tűnő igazsághajszolásunk, de a valóságban gyűlölködő, egymást kirekesztő teológiai sovinizmusunkért. Mert nem az a kérdés, hogy elméletben teológiai értelemben, ebbe, avagy abba a fiókba tolom be magam és másokat, hanem mire megyek a gyakorlatban, amikor valóságos tettekben mérve elfogadva, szeretnem kéne a testvéremet?
Gulácsy Lajos
Forrás: reformatus.hu

Az előző posztomban utaltam nagymamám testvérére Gulácsy Lajos bácsira, akivel néhányszor találkozhattam is, hallgatva az ő, igen mély hitéből fakadó bizonyságtételeit. Akit fiatalon elhurcoltak  egy szibériai szovjet lágerbe, azért mert lelkészként, de engedély nélkül prédikált. Egy valami igen megütötte a fülemet, hogy azokban az években a lágerben semmilyen felekezeti vita nem volt. Amikor Sztálin halála után némi enyhülés volt a fogságban, akkor együtt úrvacsoráztak a különböző felekezetű elhurcoltak, persze titokban, és bor helyett, vízzel. Egység volt, semmi teológia különbség nem jött elő, de amikor ki-ki visszakerült a saját környezetébe, akkor sajnos folytatódtak azok a felekezeti viták, melyek a fogságban megszűntek. Nos, bizarr a következtetés, mikor egyek igazán a keresztények? Amikor erős üldöztetést élnek át. Mert akkor mindenkit megérint az örömteli, de mégis félelmetes igazság, hogy ők testvérek, de a világ szemetei is, akiktől meg akarnak szabadulni. Komolyan, amikor sorba fektetnek, hogy kivégezzenek még egy tucat kereszténnyel, számít, hogy mi a másik teológiája?

Attól tartok, hogy nem a valóságban élünk, nagyon sokan. Olyan dolgok kötnek le, húzok képzeletbeli határvonalat testvér és testvér közé, magam és a másik közé, amely Isten előtt nincs is.
Foglalkozzak nyugodtan nehéz teológia kérdésekkel, beleáshatom magam az elméletekbe, követhetek általam jónak tartott téziseket, vitázhatok nagyokat, de jó ha tudom, hogy sokaknak ez most luxus és én jelenleg ebben élek, most még. Jó, ha foglalkoztat az a gondolat is, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy a határvonalak nem ott vannak, mint ahol képzelem, hanem Isten jobban kiszélesítette azokat!
Nagy L. Zoltán

Matriarchátusban nőttem fel (vendégcikk a Talita.hu – ról)

Matriarchátusban nőttem fel

2014. szeptember 01. hétfő, 06:00 | Írta: Kölnei Lívia
1942

családi fotó 1942 – ből

Túlzás nélkül állítom, hogy matriarchális családban nőttem fel. A mai napig lenyűgöző számomra anyai dédanyám, nagyanyám és anyám életpéldája – kamaszkoromban mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm ezt a családi mintát. Elhatároztam, hogy olyan férfit választok társamul, aki nem ilyen családból származik.

 
A családom teljes család volt. Elődeim – sok generációra visszamenőleg – nem váltak el, és csak a halál választotta el egymástól a házastársakat. A nők dominanciája nem azért alakult ki, mert egyedül maradtak a gyerekeikkel (bár a férj katonáskodása és hosszú özvegység is előfordult), hanem eredendő természetükből fakadt. Erős akaratú, határozott, szívós asszonyok választottak maguknak jó fizikai felépítésű, de kevésbé erős lelkű, érzelmes férfiakat. Pontosabban ilyen típusú férfiakat „vonzottak be, ejtettek rabul”, akik azután megkérték a kezüket.

Előfordult persze, hogy nő-elődeimnek éppen az erős karakterű férfiak tetszettek, nem a szelídek – de ezeknek a vonzalmaiknak nem engedtek, vagy ha mégis, akkor nagyon hamar kihátráltak abból a kapcsolatból.

Mátriárka ősanyáim tehát nem szívből, hanem ésszel mentek férjhez. Erős, munkára termett, de irányítható férfiakat választottak kizárólagos élettársnak. Az irányításért, vagyis akaratuk teljesítéséért cserébe hűséget, jó ételeket, tiszta és rendezett otthont, gondosan nevelt gyerekeket adtak a férjeiknek.

Mit nyertek ezzel a férfiak?

Mai párhuzam. Kép az Éhezők Viadalának férfi főszereplőjéről

Mai párhuzam. Kép az Éhezők Viadalának férfi főszereplőjéről

Kezdetben boldogította őket a szerelem. Férfi-őseim általában szerelemből nősültek, esetenként társadalmi rangjuk alatt, és életük asszonyának tartották a feleségüket. Előfordult, hogy később kiábrándultak, és csak beletörődésből, meg a gyerek miatt maradtak a hitvestársuk mellett, de volt olyan férfi ősöm is, aki egész életén át bálványozta uralkodó természetű hitvesét. Ez a 20. századi magyar matriarchátus kisebbrendűségi érzést keltett családom férfiaiban. Azonban az elnyomottakkal való együttérzésre is sarkallta őket, kifinomult az igazságérzetük, és valódi szeretetkapcsolatuk alakult ki a gyerekeikkel. Kényelmes otthont kaptak, ahol azonban ugyanúgy folyton meg kellett felelniük feleségük igényeinek, mint a munkahelyeiken, a társadalomban. Nem nagyon engedhették el magukat. Kevés boldogság jutott nekik.
Mit adott mindez a nőknek?

Sok hétköznapi harcot, nagy felelősséget, küzdelmes megélhetést, különösen az I. világháború és az 1960-as évek közötti időszakban. Sok aggodalmat, és szintén kevés boldogságot.

A gyerekek pedig szilárd, biztonságot adó környezetben nőttek fel, és még felnőtt korukban is számíthattak szüleik támogatására. Anyjuktól kevés gyengédséget tapasztaltak, de sok intést kaptak. Apjuk gyengédebb lénye oldotta kissé az érzelemszegénységet. Máskor az anya minden szeretetét rároskasztotta gyermekére, kizárólagos igényt tartott rá, nem hagyva, hogy az apa vagy bárki más is hozzáférjen.

"Tartsd a hatalmadban! Megbízhatatlan!" Akárcsak a mai feminizmus főáramlatának üzenete.

„Tartsd a hatalmadban! Megbízhatatlan!” Akárcsak a mai feminizmus főáramlatának üzenete.

A lányok örökségül kapták a „jég hátán is meg kell élned!” – bizakodását és a férfiak irányításának tudományát. Néhány intés: „A férfi megbízhatatlan. Korlátozd a férjed családon kívüli életét, tartsd ellenőrzésed alatt! Minél kevesebb barát, minél kevesebb munkahelyi szórakozás… A lehető legkevesebbszer utazzon messzebbre egyedül! Semmi meccs, semmi kocsma, lehetőleg semmi családon kívül űzhető hobbi! Kizárólag te oszd be a pénzt, te fizesd be a számlákat!”

A mai napig lenyűgöző számomra anyai dédanyám, nagyanyám és anyám életpéldája – kamaszkoromban mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm ezt a családi mintát. Elhatároztam, hogy olyan férfit választok társamul, aki nem matriarchális családban nőtt fel. Hogy miért? Mert ez a berendezkedés nem hozott boldogságot a benne élőknek. Hideg, kemény szívű, szigorú, számító gondolkodású, sokáig élő asszonyokat – és érzékeny, okos, de frusztrált, rövidebb ideig élő férfiakat termelt ki ez a családi modell.

Mielőtt valaki félreértené: nem a patriarchális családmodell mellett tettem le a voksomat, hiszen az ugyanúgy vezethet szeretetlenséghez, egyoldalúsághoz, mint az anya-központú életvitel. A jó és szép élet titka valahol máshol: az emberek lelkében rejlik.

Másképp csinálom – határoztam el. Megtartom az erő, a bizakodás („lesz ez még jobb, csak tedd meg, ami rajtad múlik!”), a túlélés képességének örökségét, de nem a társam feletti uralkodás árán.

Férjemmel megpróbálunk egyenrangú társakként élni, egymás emberi méltóságát nap mint nap tiszteletben tartani. Kényes egyensúly ez. Hogy sikerül-e életünk végéig a kisebb-nagyobb kilengések ellenére is megtartani? Azt majd a gyerekeink fogják megítélni – utólag.


Álmodtam Apát magamnak. Anyának pedig egy Társat. (Joyce Maynard: Nyárutó)

Valószínű nagyképűen fog hatni, de a film férfi főhősében magamra ismertem. Szerintem Frank én vagyok. Igaz: Toplak Zolisan; nem Amerikában, Magyarországon; és nem a magam erejéből, hanem Isten kegyelméből. De ha megmaradok benne, megtart ebben az ideálban – miközben önmagam, egy valóban élő személy lehetek. Viszont tényleg meg kell maradnom a kegyelemben. Isten kertjében sincs mindig ingyenkonyha.

1. fejezet: A sebzett és ijesztő férfi.

nyárutó1 Frank mindenre elszánt: hosszú évek raboskodása után megszökik a börtönből, mert már belátta, hogy ártatlanul került oda, és élni akar. Megbocsátott magának, hogy hűtlen és csapodár, őt vérig alázó feleségét egy indulatkitörés közben akaratlanul megölte (nagyot taszított rajta, és az eleső nő, a halántékát beverte a fűtőtest sarkába. A valóságban több vér lett volna – de nem a szaft a lényeg, hanem a tragédia.) És mindeközben a gyermekük, aki vér szerint nem is az övé, de szeretett, belefullad a nyitva hagyott csap alatt a fürdőkádba. Kész a családját legyilkoló és elmezavarral küzdő férfi képe a társadalom számára.

Szökésekor a felfokozott helyzet előhozza a zsenit belőle, és helyzeti előnyéből a legtöbbet akarja kihozni. Az őrt ugyanis annak büszkeségére alapozva eltávolította. „Ha kimegy a kórházi szobából, kiugrom az ablakon.” <2. emelet> Az őr naná kiment. „Nem vagy te olyan tökös, hogy megtedd” – vagyis beugrott a játszmába, és Frank tényleg ugrott. Mondom: elszánt.

Henryvel a bevásárlóközpontban fut össze. Nem rejtőzik, és a búzatáblák közt menekül, hanem az egyik legforgalmasabb helyre megy. A többiek orra elé – akik még nem tudhatják, ki ő és honnan jött. A történet valódi főhőse egyébként Henry. De a Férfiak Lapjának nem ő a fontos, vele csak érintőleges foglalkozunk. Henry tizenéves fiú, a férfivá válás küszöbén, és depressziós édesanyjával él együtt. Nagyon szeretik egymást, és Henry képes fiatal kora ellenére megérteni, mi az édesanyja gondja: hiányzik egy férfi odaadó szerelme az életéből. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, de egy fiú egyszerűen nem alkalmas erre a szerepre, pláne a magára hagyott nő saját fia.

Frank lop (holott korábban végtelenül jóhiszemű és becsületes volt): ruhát, sapkát, és alakot vált, vérző oldalú, szökött rabból – átlagpolgárrá válik. Nem gondolkozik: cselekszik, a zseni ösztöne vezérli.

nyárutó2Nem bántja Henryt – de ez nem sokon múlik. Ha Adél, Henry édesanyja nem működött volna vele együtt, azt Henry bánta volna, még ha ezzel Frank esélyei a szökésre el is szállnak. Mert ha Adél látja Frank – en, hogy nem meri bántani a fiút, jó eséllyel nem működik együtt.

Frank kezd úgy viselkedni, mint ahogy korábban gondolták róla, és amiért elítélték. Vajon le tudja majd vetni ezt a sátáni maszkot? Vagy eddigi lappangó sötét énje magához kaparintja az irányítást? Az apátlan család nem tudja, de elindulnak hazafelé az autóval sorra hagyva el a társadalom kínálta menedék védőbástyáit: a pénztárost, és egy szembejövő rendőrautót. Otthon, vagy a Terror háza? Hova tartanak? Adél nem tudja, de mindhárman haladnak a jövő felé.

2. fejezet: A Hatalmamba kerítelek – hogy szolgálhassalak.

Frank az autóba szállva pár perc maradásról beszél, hogy pihentesse a lábát. De a házban már nem erről van szó. Tovább akar maradni. Viszont a fenyegetettsége csökken – és elkezd megjuhászodni. Apránként, ahogy a jég olvad, tavasszal. Mikor Adél nyíltan a szemébe mondja, hogy nem igazán tud megbízni benne, holott ezt kéri, biztosítékok nélkül, és az elejétől a végéig, Frank meghátrál: belátja a másik igazát. De nem engedhet, aligha van más esélye: végig kell csinálni, amit elkezdett.

Ekkor kerül sor az első erotikus aktusra Adél és Frank között. Frank azt mondja, hogy meg kell kötöznie, ha valaki jön, ne tűnjön úgy, hogy bűnözőt rejtegetnek. Adél kiszolgáltatottsága a maximálisra növekszik. És Frank a hatalmába hajtja a nőt, pont az ő érdekükben: székre ülteti és végtelen gyengéden hurkot köt a kezére, és finoman a szék lábához kötözi a lábszárát. A lábfejet óvatosan megemelve, és a két combot széjjelnyitva.

Aztán a farkasbőr levedlik róla, csaknem végképp. Kibújik a terrorista szerepből és előveszi valódi énjét. Ételt főz, és közben teljesen természetesen irányítja Henryt, pont ahogy egy apa tenné.

Aztán behatol Adél intim zónájába (nem azon a ponton): megeteti. Ezt is tőle telő finomsággal.

Folytatja családapai tevékenységét: szerel, olajat cserél, és hasznossá teszi magát.

Például elmondja Adélnek később, hogy nem jól vett fát, s minden bizonnyal azt is, hogyan kellene, hogy jól tegye.

Többet soha nem használ kötelet, és Henryből türelmes eréllyel elkezd férfit faragni. Nem akad ki azon, hogy Henry nem tudja, melyik a racsnis kulcs, viszont megmutatja neki. Kimutatja a bizalmát, hogy Henry képes megtanulni baseball- ozni, és használható tanácsokkal látja el, hogy tegye. És Henry megteszi. Nem engedelmességből, hanem mert akarja. Kereket cserélni is megtanul, és ezzel később kivívja egy lány tiszteletét.

nyárutó3És Adél. Igen, aznap este egymás mellett ül férfi és nő, és Frank megérinti Adél derekát. Mivel Adél nem áll ellen, tovább megy, és szinte átkarolja a nőt. Ő pedig vágytól elhomályosuló tekintettel a férfi arcába néz, és mélyről felszakadó sóhajjal a vállára hajtja a fejét. Önként adja, amit addig a férfi elvett.

3. fejezet Férfi a közösségnek

Azon a hosszú hétvégén a szomszédasszony áthozza értelmi fogyatékos fiát egy egész napra. Adél nem tud mit tenni, barátnője szorult helyzete (sürgősen az édesapjához kell mennie, aki egy otthonban él, és nem tudja magával vinni a fiát – és őmellette sincs férfi, aki segítene) ráveszi, hogy engedjen az erőszakos kérésnek, és magához fogadja arra az időre a fiút. És Frank lehajol az elesetthez: egyenrangú társként kezeli egész nap őt, és második fiaként foglalkozik vele. Minden bizonnyal jó szomszéd lenne, ha annyi ideig maradhatna, és úgy.  Ez most egy rövid fejezet volt.

4. fejezet A Társ

nyárutó4Közeledünk a őrlőkövekhez, úgyhogy gyorsan: Franknek nem okoz gondot nőies házimunkát is végezni: felsúrolja a padlót, főz, sőt új süteményt készít lassan kialakuló családjával. Pikniket szervez,és megadja Adélnak, amire vágyott: hogy Éljen és szeretve legyen. Eljött, hogy megmentse a nőt, és férfi mivoltát ajándéknak tekinti, amivel buzdíthatja, terelheti és erősítheti övéit, és bárkit,  akinek csak szüksége van rá. Már amíg a készlet tart. Mert utána árufeltöltésig zárva.

nyárutó5Nem ragaszkodik mindenáron domináns szerepéhez, később tud engedni Adélnak, amikor ő egy alkalommal védi tőle a gyermekét. Lehet, hogy nem ért vele egyet, de tiszteli az érzéseit. És elfogadja a nő segítségét: félreteszi a büszke, „majd megoldom/kibírom egyedül” férfimentalitást, és elfogadja Adél törődését – „Miért bírnád ki, hiszen itt vagyok neked segíteni – én.”

5. fejezet A Sors fogaskerekei

nyárutó7Frank megadja Istennek, ami az Istené. Kanadába akarnak szökni együtt, mint család, de a selyemgubó felszakad, és intim elzártságuk megszűnik a világtól. És Franknek is, és Adélnek is még vezekelnie kell – de már rég nem magukért, hanem a többiekért teszik ezt. Nem sikerül a szökés, és józan férfiként Frank szembenéz a Sorsával: lebeszéli Adélt valami végzetes tettről,  amit az álmuk védelmében tenne – ekkor már hallani lehet a szirénázó rendőrautókat. Fájdalmas arccal megkötözi Adélt ismét – és ezúttal Henry sem maradhat ki. Frank elviszi a balhét egyedül, és az ügyész is ezt javasolja később az őt menteni akaró Adélnek. Franken nem segít, de magát és a fiát nagy bajba ránthatja.

Isten azonban nem hálátlan: bár hosszú idő után, de Frank kiszabadul, és Adéllal (aki nem zuhant vissza a depresszióba, hanem végig megőrizte a lángot a szívében) kapnak néhány szép évet a Földön. Utána meg úgyis ott az Örökkévalóság.

 

nyárutó6

Dicsőség Istennek! (Mindörökké, ámen.)

Jason Reitman filmje, főszerepben Kate Winslett és Josh Brodin. Én itt láttam.

;-)

 

Zoli

 

Egy megindító vigasz

kun magdi vers2

Ma éjjel

Ma éjjel a nesztelen csend
csillagalakba formálta anyám
szelíd varázs-szemét,
és ezüst-kéken lobbantotta felém
a belőle áradó szikraragyogást,
mitől fényár töltötte be szobám,
s már nem féltem attól, hogy lelkem felőrli
a mindennél kínzóbb lélekölő-magány.
Ma éjjel anyám volt az álmok tündére.
Arcomra simította a szép emlékeket
s mikor kezébe fogta fáradt kezemet,
éreztem a körüláradó virágillatot,
melyre tavasz-eső hullatott aranypermetet.
Álmomban anyám velem nevetett.
A boldogító könnyek mosolyba ölelték
a közöttünk lévő távolságból eredő
torokszorító hiány-éveket,
mik nem múló fájdalmat okoznak bennünk,
akkor is, ha mindketten tudjuk
két világban élünk,
s az egyikből nincs visszatérés,
hiába roggyan meg térdünk újra és újra
a bánat súlya alatt,
elérhetetlen marad az a pár arasznyi lépés,
mely átszakíthatná a végtelenig érő
magas csillag-falat.

De ugye tudod te is Anya,
bármily messze vagy,
lelked mindig elérheti
kitárt karomat?

Vers:Kun Magdolna

Hevesi Krisztina: Szextrém – beszámoló

talattjáróborító1Oké, a könyv felén túl vagyok. Eddig izgalmas lelki képes könyv volt. Most viszont úgy érzem, töményedik, közeledünk a mélyvízhez. A 18+ – os bevezetést olvasd el, kérlek, a többi hasonló cikk elé írottaknál!

Hűtött Sangria bekészítve, igaz vízzel higítva, (pornófüggő gondolja meg, miből mennyit enged meg magának), kis egzotikus gyümölcs, a közeli Sparban kapható érett, mézédes körte éppen jó. A médialejátszó játssza az „Öröm” fájlt: a Balkan Fanatic – tól a „Feljött a nap” és az „Áldjad én lelkem az urat” izmos dicsőítő éneket (ami mellesleg karabiner számomra felfelé). Szentcsalád szobra előtt ég a mécses, délelőtt bűnbánatot tartottunk az Úrral, a könyvjelzőn kismacsek húsz megtermett farkaskutya előtt, idézettel, hogy a halál árnyékában sem félek, mert az Úr velem. Ennél jobban nem lehet felkészülni pszichésen a könyv tartalmának befogadására és arra, amit esetleg felszínre hoz belőlem.Nem a könyvtől félek. Önmagamtól. De akkor is megyünk.

Irány a Mariana-árok! Vágyak és félelmek sötétje. A tengeralattjáró parancsnoka ezúttal Hevesi Krisztina, egészségfejlesztő szakpszichológus. Téma: „perverziók, szexfüggőség, és ártalmatlan különcségeink”. A tengeralattjáró speciális felszerelése a Megvilágító Reflektor, amit direkt erre az útra terveztek.

Zsilipek nyitva: Merülés!

Hevesi Krisztina

Hevesi Krisztina

Legyen mindennapi életünk bevallott része a Teljes Szexualitás! Egy mondatban így fogalmaznám meg a könyv mondandóját.

Először is: a megfelelő helyeken és módokon igenis beszéljünk róla! Iskola, otthon, barátok közt. (Ma már terjed az önfeltáró irodalom, szóval ott is lehet.) Akár napi szinten. Őszintén, a hallottakat inkább csak megőrizve, mint reagálva rá, pláne továbbadva. De merev szabályok nem állíthatók fel. (Az igazság az, hogy Krisztina gondolatait már fűzöm tovább.) Tanuljuk meg, hogy működik! A férfi, és a nő, és kettejük együttese.

Teljes Szexualitást írtam? Akkor az intimitás ki nem maradhat. A lelki összetevők. A felvezetés a nőknek (ami bizony lehet, hogy reggel kezdődik, ágyba vitt reggelivel, érdekes napi programokkal, amit EGYÜTT töltenek el – vagyis nem a nőről szól az egész nap, hanem a férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL – és lehet, hogy nem is aznap teljesedik be öleléssel, na de akkor minden bizonnyal hamarosan. Meg az is lehet, hogy hamarabb a tervezettnél, aztán megint hamarabb, és végül este még kétszer, másnap reggel pedig újra. Mert ez a rész meg nem a férfiról szól, hanem férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL. Sokmegoldásos képlet ez.) és pl. a lelki megnyílása a kielégült férfinek. Akinek meg kell szoknia, hogy lelkében új látogatót fogadhat – saját párját.

Krisztina teljesen meggyőzött róla, elborzasztó adataival, hogy az iszonyú mértékben terjedő devianciákat mi megállítani nem fogjuk. Az internetes szexforgalom, az új és új változatok megjelenése és futótűzszerű terjedése emberileg megállíthatatlan. Egyúttal abban is megerősített, hogy tenni ellene akkor is kutya kötelességünk. És nem csak blokkolva a rosszat. Építve a jót. Ld. fentebb.

női orgazmus

Bocs az ingyenreklámért. De a művész úr és a modell jól ábrázolták.

Kimondani: a nők is szeretik a szexet; nem kielégíthetetlenek; tudnak megértők lenni; meg lehet tanulni, hogyan jó egy nőnek; és a férfi is képes szexuálisan fegyelmezett életre. Nem szégyen, pl. ha egy pár „megvédi” egymást, a riválist bármelyikük helyre teheti, határozottan, durvaság nélkül. (Ez az én gondolatom volt, Krisztina ilyet nem írt. Persze lehet, hogy gondolt.)

Örülök, hogy Krisztina feltárja azt a tényt (végre már van ennyi tapasztalatunk, tudom, ronda dolog, hogy ennek örülök, de b….a meg, akkor is örülök neki) hogy a pornó nem levezeti a feszültséget, és kielégülést nyújt egyébként ki nem elégíthetetlen igényekhez, hanem hosszú távon rászoktat a kétdimenziós képernyővel való szexre, a gyors kielégülésre, merevedési zavarokat okoz, és egyre messzebb visz a valódi szexuális egyesülés lehetőségétől. Meg folyamatos hamis mintáival (mindig csak a férfifantáziák teljesednek be, illetve eleve elfogadván a pornó résztvevői hogy ők az erkölcsi renden kívüliek, kifejezetten sokszor propagálnak családokat szétvető lehetőségeket. Nős férfiakat kereső nőket ajánlanak, tiltott kalandokat, stb. Nem tudom, lesz – e jó vége a pornónak, de ha már van, és iszonyú erővel beleépült a társadalmunkba, talán a női igények bemutatásával lehet segíteni valamit a dolgon. Az eredmény kétséges (már nők is pornófüggővé válhatnak esetleg) de halvány remény van a továbblépésre. Célszerű lenne országos méretűvé fejleszteni a szexuális felvilágosító tevékenységet, a mélyebb lelki igényekre is kitérve, majd a köztudat előkészítése után törvényi erővel is korlátozni a pornó tartalmakat, megválogatni, mi kerüljön ki, és milyen céllal. Férfi és női igényeknek egyaránt megfelelően. Lágy, művészibb, és kemény, belemenősebb filmek. Mert ami és ahogy most van, az szörnyen ijesztő, még egy kezdetben rossz irányba tett lépés is jobb, mint semmit nem tenni. No, de beszéljen ismét Krisztina!

netfüggésLeírja a szenvedélybetegség kialakulásának menetét, és tömörítve én is ideírom.

1. Felfedezés – nini, mi ez? Biztos valami jó.

2. Kísérletezés, „belenövekedés” – Á! Nincs itt semmi veszély! Sok okostojás pampog, ő se tudja, miért.

3. Kiterjesztésnek írta Krisztina, én hozzászokásnak nevezném. Fokozni kell az ingert. Lassan a sok is kevés.

4. Kontrollvesztés. A szenvedély az úr. Idő, energia áramlik a fenntartására onnan, ahonnan nem mehetne (család, munka, barátok, stb) és akkor, amikor a szenvedély mondja. Amikor fellobban.

Ezek után a pszichológusnő még sokáig taglalja a netes pornó veszélyeit, hozzátéve, hogy alkalmilag, új ötletek merítésének eszközeként, átmeneti vágyfokozóként el lehet képzelni a használatát. Viszont ebből nem fognak pornómogulok dúsgazdagon megélni.

Érdekes következtétesekre lehet jutni a férfiak és a nők pornóhasználatát illetően. Elsősorban a férfiakra jellemző, ott inkább a dominancia megélésének vágya motivál. Az alárendelődő nő, az arcra élvezéstől (finom módja a megalázásnak), a durva bántalmazásokig. A tárgyiasítás is ennek jele lehet szerintem, ahol megint „használni” lehet a másikat, nem kell figyelembe venni: ő egy érző lény. A pénisz szájjal történő hosszú ideig való ingerlése pl szintén ezt hivatott tapasztalatba áttenni.

A nőket más motiválja. Inkább a fantáziájukat pörgetik fel, újat akarnak látni, a lágyabb tartalmakat keresik fel, a művészibb elemek dominálnak, szép jelmezek, tánc, kiegészítők alkalmazása. A szerető kedvesség, intimitás, vagy annak pótléka, és főleg hogy átéljék: ők a vágy tárgyai. Szépek és elevenek. (Kínai váza is szép, mégse kívánja meg senki.) A férfi érdeklődésének felkeltésének az igénye. Esetleg női dominancia megélése.

dél tengerUtazásunk során meglepő parancsszó hangzik fel: „Szivattyúkat elindítani! Emelkedés!” Zavartan nézek körbe, még nem értünk vissza a kikötőbe, hogyhogy emelkedünk? Közben megkönnyebbülve sóhajtok, semmi olyan szörnnyel nem találkoztunk, akitől félnem kellett volna. Vagy már évek óta püfölöm, vagy sose jelentett veszélyt. De mi jön most?

Szex – szabadon (de nem szabadosan.)

Kultúránk nagyon kevés igazán használható információval rendelkezik a kiteljesedett szexualitás megélésével kapcsolatosan. Krisztina így ennek művészetté, sőt filozófiává nemesedett ágához, a tantrikus jógához fordul.

Röviden: az életenergia alapvetően szexuális jellegű. Komplex rendszerben élünk, ahol mindenki hat ilyen vagy olyan kapcsolásokon keresztül mindenkire. A legfontosabb kapcsolás (kapcsolat) férfi és nő között van, ami az ember szintet érinti. (Azok vagyunk, ez a mi szintünk a Teremtésben.) Fel kell ébresztenünk szexuális természetünket (a Kundalini kígyót – bár kamaszkorban ébred az magától – amit a tudomány gerincvelői szexuális reflexnek nevez.)

ápolónőFontos szabály a változatos nemi élet, ami nem a partnerek változatosságát, hanem az élmények változatosságát jelenti: helyszínek, időpontok, jelmezek, szerepjátékok, technikák, bevezető élmények, melyek lelkileg ráhangolnak. Krisztina nem említi (nő létére, különös nekem) a hűséget. Tehát egy időben egy partner, ha pedig komolyabb a kapcsolat, akkor mélyülő egymás és önmegismeréssel. Ahogy az egykori szombathelyi káplán mondta: egyre mélyebben tekintünk egymás szemébe, ahogy telik az együtt töltött idő. Ugyan a házasság előtti nemi életet az Egyház elítéli, de személyes véleményem, hogy kellő körültekintetéssel és mértékletességgel korábban is el lehet kezdeni, viszont kellő hangsúlyt helyezve a bátorságra (akkor most tényleg csináljuk), védekezésre, lemondani tudásra, (átmeneti terhek növekedése, pl. vizsgaidőszak, piros betűs napok) illetve a párkapcsolat egyéb követelményeire. A másikra és magunkra való őszinte odafigyelésre; az egymással való kellő tapintatú és őszinte kommunikációra. Ami alap.

Tegyünk érte férfiak és nők, hogy legyen rendszeres és kielégítő nemi életünk! (Nem fűvel-fával.) Nem terem magától. Időnként meglehet, őszinte beszélgetések fogják megelőzni. Időt, energiát, ésszerű mennyiségű pénzt áldozzunk rá!

Kerüld a mástól jövő kísértést, és tartsd izgalomban a párod! Így könnyű hűségesnek lenni.

A tantra négy szinten zajlik:

Fizikai: technikák gyakorlása

Mentális: Az élménybe való belemerülés, csak az itt és most van, csak a másik és vele én.

Érzések: Kontroll feladása, és megnyílás egymás felé, illetve pszichénk mélységei felé.

Energetikai sík: Testünkön keresztül MI nyilvánulunk meg, egybeolvadásunk folyamata teljessé válik. (Ez folyamat, nem biztos, hogy elsőre sikerül.)

női testFontos, hogy a női test elfogadott, szeretett, dédelgetett legyen az aktusban részt vevők számára. A nő számára is! Például ápolja testét, foglalkozzon szeméremtestével is, ismerje meg magát! Nem lesz nehéz erre párját is rávenni. Itt alakul ki a kölcsönös függés, mely viszont helyeslendő: a nő párja szemében látja meg saját csodáját, és ezt az élményt visszasugározva teszi félistenné a férfit. És ez túlmutat az ágyon: a nőnek így nem gond mosolyogva gőzölgő vacsorával várni a férjet (bár ehhez a munkahelyi kötelességek mértékét csökkenteni jó volna a nők számára), és a nő létében kibomlana mint egy szép virág.

Kell a másik ember a boldogságunkhoz: elfogad, megerősít abban, ami vagyok, és finoman segít többé válni.

Mit ad még nekünk a tantra? A vágyni és várakozni tudás örömét, az élmények valódi megélését. A felduzzasztott energiák gazdag kiáradásának örömét.

Azzal kezdtem, hogy a könyv felén már túl vagyok. Nos az első fele tőmondatokban:

„Érték a Mérték!” – lehet tág, lehet szűk, teljesen változó, de a szex mellett is teljes életet kell élni! („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozááás”); „Sportoljatok fiúk! Férfiasodtok – lelkileg is, ha jó a csapat – és vonzóbbakká váltok ” – bár a nőknek sem árt a rendszeres mozgás.

Végül a könyv zárszava:

„Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek, vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől se, amiről még nem tudod, hogy gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.”

Magyarul: „Józsikám, ha sikítva megy el alattad a Rozi, akkor dolgoztál jól! Először is sík szerelmes lesz beléd, megtesz szeretetből olyat, amit addig nem is hittél volna, és még szép otthont is varázsol neked. Igaz, karbantartanod már neked kell. Az otthont is, meg a Rozit is, a lelkével együtt. ”

Megéri.

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

Álom, vágy, láthatatlan vonzerő – olvasói levél

álomVolt egy álmom. Igaznak tűnt, kellemes érzésekkel feltöltődve ébredtem.
Nem tudom mi alapján áll össze a kép az éjszaka folyamán. Mi készteti arra az éjszaka világát, hogy ilyen álomképek kialakuljanak? Szerepelnek benne sok-sok évvel ezelőtti élmények, emberek. Viszont egy a közelmúltban megismert, többször látott ember is. Itt kezdődik a vágy, láthatatlan vonzerő felbukkanása. A miértekre nem találom a választ. Ahogy telnek az órák, úgy halványodik az álom. Sajnos… Próbálom felidézni. Lehet összevisszaság lesz.
Természetesen egy férfi utáni vágy a főszereplő. Ügyfélszolgálatos munkaköröm miatt többször találkoztam vele. Hol sűrűbben, hol ritkábban. Szóval, megint felbukkant az álmaim világában. Egy filmforgatás körülményeire emlékszem, hogy szerepeltünk mint statiszta talán :) Mimás :) Sok ember vett minket körül. Emlékszem egy szép házra, amiben kellemes hangulatú fény volt, fából faragott padok, cserépedények, színes virágok az ablakokban, tágas udvar. Úgy rémlik, pár napot a forgatás helyszínén töltöttünk, aztán utazni kellett mindenkinek hazafelé.) Itt az az út állt előttem, mint amikor kollégista voltam és hazafelé utaztam. Tudtuk, hogy el kell válnunk attól, akivel kellemesen éreztük magunkat. És itt volt egy csavar a történetben. Tudatában voltam annak a valóságban, hogy felesége van az illetőnek. Álmomban viszont nem tudtam :) Velem kedvesen viselkedett, aztán elvezetett hozzá. Bemutatta. Na bumm. Emlékszem szomorkodtam, hogy miért történik ez velem, mikor kellemese volt az a pár nap. Hm. Aztán mint ahogy a filmekben szokott úgy történt a dolog, hogy messziről láttam őket veszekedni talán. A fiú megkeresett engem, és velem maradt. Sajnos nem utaztunk együtt haza, de örültem. Elvonultak előttünk a stáb tagjai, a szereplők, a statiszták. Mi csendben ültünk egymás mellett, várva a vonatunk tán.

Valóság: Pár szót váltottunk csevegő program segítségével. Az éjszaka élménye, érzése még hatott. Megírta, hogy megszületett pár napja a kislánya. Na bumm! Eloszlott minden foszlánya az álmomnak és visszatértem a teljes valóságba. Minden a helyére került. A feleségével rendben vannak, senki nem utazik sehová. :) Szintén örültem. Remélem lesz alkalmam élőben is gratulálni a boldogságához. :)

A legnagyobb kérdése a dolognak, hogy miért bujkál bennünk a más iránti vágy, akár a valóságban, akár az álomban? Amikor minden harmonikus a valóságban!
Természetesen költői kérdések ezek.

UI.: Egy nagy barna medve is volt a megálmodott házban. Senki nem félt tőle, barátságos volt, fotózkodott :D Nah, erre varrjál gombot! Ő honnan jött a fejembe? Még a nyáron láttam egy nyugodt medvét egy állatkertben. Lehet megszökött??? :D

 

Csupán az élménymegosztás igényével:

Anonim Nő