Toplak Zoltán bejegyzései

Budoka: egy férfiasan családias közösség 2. rész

Sensei Pál Tibor folytatja:

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

Az út a saját dojó – hoz úgy folytatódott, hogy edzői tanfolyamot végeztem el, de akkori mesterem (Varjú sensei) mellett már a gyakorlatot elkezdtem megszerezni. Falun oktattam, de megbízhatatlan volt a megjelenése a karatékáknak. Három éven keresztül Felsőcsatáron edzősködtem, aztán Vaskeresztesen kellett folytatnom a helyi óvoda tornatermében. Ekkor versenyen még úgy álltak ki a tanítványaim, hogy az általam felkészített, de Varjú sensei dojó – jához tartozó versenyzők. Aztán a csapatlétszám nagyon lecsökkent, és eljöttem Kőszegre, ahol amúgy is élek. Három gyerekkel kezdtük a Bersek iskola egyik arra alkalmas termében. Igen, a Máté volt az egyikük. Jöhetne megint… Mára harmincnégyen vagyunk, Szombathelyen pedig hat emberrel működik a Budoka. Nyolc év alatt ottani egyik tanítványom elérte az egy kyú fokozatot (Három csíkkal jelölt barna öv), halad a mestervizsga felé. Koltai Kadosának hívják. De ehhez több edzés kell, heti két edzéssel nem lehet mesterré válni.

Segédedző(k) kellenének, mert bizonyos létszám felett már nem lehet az egyes tanítványokra annyira odafigyelni. Egy edzőnek egyszerre túl sok tanítvány nem való, akkor a tanítványok és a csapatlégkör miatt jobb inkább egymás után több edzést tartani. A légkör személyesebb marad, és egyénileg lehet (mert kell is) közben figyelni a tanítványokra. A minél több, nem feltétlen kívánatos. Kivéve, ha van segédedző.

Különlegessége a Budokának, hogy itt nincs korosztályok szerinti szétbontás, a legkisebb és a legnagyobb egyszerre edz. Igaz, egy kicsitől a fekvőtámasz nincs olyan szigorúan számon kérve, mint a nagyobbtól, bár a nagyobbak meg maguktól várják el a minőségibb munkát. A gyerekek a nagyobbakkal közösen edzve természetesnek veszik, hogy tőlük ugyanannyi (bár nem teljesen ugyanúgy) van elvárva, és teljesítik.

A legifjabbak

Rendszeresen alkalmazom azt az oktatói módszert, hogy a haladók közé kezdőket teszek. Akár technikák gyakorlásánál, akár kata tanulásánál. Jobbról-balról láthatják a (vélhetően) helyes módját a végrehajtásnak, és hozzászoknak, hogy nem megy minden egyszerre, másolni kell, rá kell bízzák magukat a természetes ösztöneikre, (testérzékelés, belső kép alkotása a látottakról és annak személyes gyakorlattá alakítása – más látni valamit, és más megcsinálni). A különböző tudású, és korosztályú tanulók fel vannak egymáshoz zárkóztatva, össze vannak hangolva.

Bevallom, az önálló dojó megalapításától féltem először, de a mesterem biztatott, hogy ő maximálisan segít. És létrejöttünk, működünk, hivatalosan 2011 – től, mint közhasznú egyesület. Van öt magyar bajnokunk, Európa bajnok felnőtt harmadik helyezett. Ne vigyorogj, nem mondom meg, ki az. 2013 –ban hat versenyen, melyben két nemzetközi, három magyar bajnokság, egy megye bajnokság volt, 30 aranyérmet, 31 ezüst és 43 bronzérmet szereztünk. És ugye, a Budoka csapatának nagyobbik része nem versenyzik. Mert például olyan fiatal még. Sokan félnek versenyezni, holott meg lehet tanulni. Hozzá lehet edződni a pofonokhoz, és a Shotokan nem K1 ketrecharc. Itt van szelleme a küzdelemnek.

Másik téma – nyári táborok. Ábrahámhegyen immáron hetedik éve megyünk, két turnusban. Napi három edzés, ebből a reggeli, az egy lazább, átmozgató, ott szoktunk botos katát gyakorolni. Strandon edzünk, ebéd előtt erőnléti edzés, késő délután kombinált, kata, kumite, erőnléti edzés. Tavaly alakult úgy először, hogy a strandon edzettünk, és bízom benne, te pedig rábólintottál, hogy a mások előtti munka jót tesz a tanítványok személyiségének. Mernek hibázni, újrakezdeni, a vizsgákon természetesebben viselkednek, jobban megtanulnak koncentrálni a megadott feladatra.

Edzések közt szabad program van – kivéve a netezés, tévézés. Az nagyon mértékkel és a hazatelefonálás is meghatározott időben. Lehet a faluval ismerkedni, sétálni, fagyizni, strandolni, jó strandja van Ábrahámhegynek. De mindig tudnom kell, ki hol van, ki kiért felel. (Gyerekek esetében.) Aszketikus jellege van a tábornak, bár az este a nagyobbaké és a férfiaké. Közös beszélgetés, mértékkel iszogatás (kivéve… , hát a vizsga előtti este ki kellett engedni a feszültséget. Akkor volt éjjeli edzésen a karatemester a tanítvány hátán, „gyí te, paci”; vagy a karatéka belefutott a bokorba. És nem emlékezett rá másnap! :-) Igaz, egy évben egyszer van ilyen este.) Nők is összejöhetnek külön, beszélgethetnek, de eddig igény nem mutatkozott rá, ők amúgy is kevesebben vannak jelen.

Sokan nézték a strandon az edzést, még nem mertek beállni. Volt, aki kérdezte, hol edzhetne a gyereke, kiderült, hozzánk messze laknak, semmi gond, szívesen elirányítottam a hozzájuk legközelebbi dojó-hoz. Sőt, nekem nagy élmény volt Attilával találkozni, aki soproni fiatalember, egy danos mester, rendkívül szerény, és mégis öntudatos, a tudása pedig valóban mesterszintű. Már edzettetek vele, volt is partnered. Ja, akkor fáradtál úgy ki, mentálisan is. Igen, van mire figyelni edzésen, pláne edzőtáborban, amikor lemegyünk a dolgok mélyére. Egyébként ő is edző, egyelőre hat tanulóval.

Belső hagyományainkról pár szót. (Ezekrők kép nem készült, intim, hétköznapi jelenetek, nem szokás megörökíteni az ilyeneket. Az interjú kedvéért nem játszottuk el, hogy Mikulás vagy Szilveszter van) Mikuláskor (ezer helyen alkalmazzák, nekünk is tökéletesen megfelel a módszer) maximum és szerény összeghatárral megajándékozzuk egymást. Kalapból nevet húzunk, és ki mit gondol, ajándékoz. Tavaly kezdtük, és rendszeresen szeretnénk évzáró bulit tartani. Közös szülő – gyerek edzés volt, aztán az edzőteremben asztalt állítottunk fel, és mindennapi edzéseink helyszínén, mint egy második otthonban, jót ettünk-ittunk, beszélgettünk, nevettünk. Egyébként a dojó az a hely, ahol edzünk. Tehát ha itt, a konyhában nekiállunk edzeni, a konyha dojó – vá válik.

A szülők is egyre inkább vonódnak be a Budoka működésébe, egyre többen vállalnak szerepet különböző feladatokban. Nyílt utcán is szoktunk futni, utcát kell keresztezni, nem kérdés, hogy a nagyobbak figyelnek a kisebbekre, az asztmás gyerekkel hátramarad valaki, ő se érezze magára hagyva magát; a kemény férfias karakter mellett hangsúlyos az egészséges mértékig gondoskodó hozzáállás. Mert viszont senki helyett semmit nem helyes megtenni. Küzdje ki maga az eredményt!

Pillanatok a dojó belső életéből. Fiatal karatéka születésnapos volt, megtudtuk, tapssal felköszöntöttük, jó bizonyítványt vitt haza a másik, őt is megtapsoltuk. Személyes figyelemmel vagyunk egymás felé. Bensőséges a légkör, és ez épül a jövőben is, mert ez célunk.

Közösségi szabályok, melyekhez szépen hozzá lehet idomulni: Pl. vizsgán nem csak a saját teljesítménnyel foglalkozunk, megvolt, spuri haza! Mindenki marad a vizsga teljes végéig. Megtiszteljük egymást a figyelmünkkel, hiszen aki vizsgázik, éppen bizonyít, élete egyik legkomolyabb erőfeszítését végzi. A másik teljesítménye is van annyira fontos, mint a sajátom. Mert ő is van olyan fontos ember, mint én.

A másik örömének is örülünk. A másik bánatában is osztozunk.

Személyes élményemet had szúrjam ide. Nyári táborban történt, hogy egy váratlan helyzetben két felnőtt karatéka csaknem összeverekedett. Leállítottad a dolgot azonnal, és az ő csapatuk közösen kapott büntetést. Mivel háromfős csapatban dolgoztunk akkor, a vétlen harmadik is – bizony – szívott. Ez akkor éppen én voltam. Katonaságnál bevett módszer, a csapat közösen szív, közösen megy kitüntetésre. Mert a másik akkor is csapattársam, akkor is tanulótársam vagy barátom, ha éppen büntetést kapok miatta. A bajban is társak is vagyunk. Megmondom őszintén – megtiszteltetés volt azokat a büntető köröket futni a társaimmal. Ha többedszer fordult volna elő, akkor azért megkérdeztem volna, ez most miért jó nekik, de szóba se került hasonló helyzet. Az is igaz, hogy néha odaütsz: egyik fiú bottal olyat kapott a combjára, amikor hibázott, hogy bekékült, én is kaptam olyan gyomorütést, hogy fél percig próbáltam utána levegőt venni. De ez is kell, a fájdalmat is meg kell szokni. Viszont a Budoka akkor se Spárta! Mert ilyen esetek jó, ha félévben egyszer fordulnak elő. Szóval nem ütsz-versz senkit. Nem edzői módszer.

Kiegészítés: Shotokan karate felnőtt övfokozatok.

10-9 kyú: fehér öv.

8 kyú: sárga öv

7 kyú: narancssárga öv

6 kyú: zöld öv (innentől fogva egy vizsgán már csak egy fokozatot lehet teljesíteni)

5 kyú: kék öv, egy fehér csíkkal

4 kyú: kék öv, két fehér csíkkal

3 kyú: barna öv, egy fehér csíkkal

2 kyú: barna öv, két fehér csíkkal

1 kyú: barna öv, három fehér csíkkal

1-9 dan fokozatok: mindig fekete öv, a fokozat külön jelölése nélkül

;-)

Zoli

Budoka – egy férfiasan családias közösség

Minden vélemény számít!

A Budoka ma. Itt még vendég Katona Péter sensei (5 danos mester) a Shotokan alapítójának képétől jobbra, és jobboldalt két tanítványa: a magas szemüveges férfi, és átlóban előtte a kék öves nő. Nem ismerem őket, nevüket sajnos nem tudom.

„A Budoka szó mozaikszó, az összes japán harcművészetek nevéből (Budo) és a karatéka (karatét tanuló elnevezése) ka végéből képzett. Jelzi a hagyományőrzés melletti nyitottságot is. Kicsit innen is gyakorlunk, kicsit onnan is. De azért Shotokan karatésok vagyunk.” – Pál Tibor sensei a Budoka szó jelentéséről.

Két karatékát kérdeztem először: mi a céljuk a karatéval, mi a véleményük a Shotokan karatéról, a Budoka dojó-ról, és eddigi legemlékezetesebb élményükről a karatéval, illetve a Budokával kapcsolatban.

Tamás Attila, egy éve tag, jelenleg narancssárga övfokozatú (harmadik vizsgáján van túl):

Célom az egészségmegőrzés, fejlődés, hosszú, egészséges, nyugodt életet szeretnék élni.

Véleményem a Shotokan karatéról: mozgáskultúra, ami az életemben korábban már megvolt, mint küzdősport, a Kyokushinkai, illetve nyolc éven át a versenytánc; rendkívül energiaigényes mindkettő. Emellett vannak elérendő célok, van miért küzdeni, és a Shotokan karate valóban harcművészet, vagyis szép. És ez is rendkívül fontos.

A tánc: mozgáskultúra, mely segített a megfelelő energiák felszabadításában. Most a karatéban is hasonlót keresek, a meglévő energiáimnak csatornát biztosít, koncentrálja, a nem megfelelő energiákat pedig segít átalakítani olyanokká, amelyekre az életemben szükségem van. Eddigi életemben is rengeteg volt a versenyszellem (Attila pl. vállalkozó) és mindig igyekeztem az életkoromnak és élethelyzetemnek megfelelő kihívásokat, irányzatokat megtalálni. Tehát igyekeztem – talán ösztönösen is – egy természetes életciklus szerint élni.

Tamás Attila

A versenyszellem egyébként az egész életünkben ott van. Egyszerűen áthat mindent, nem egyforma mértékben, de biztosra vehetően. Egyfajta pozitív versenyszellemű hozzáállás nélkül lehetetlen boldogulni az életben. Nem lenne állásunk, vagy olyan, és kilátástalanul, amilyent a hátunk közepére sem kívánunk, amiben nem tudunk megfelelően teljesíteni, nem tudunk utána megfelelően kikapcsolni. Egy normális, pozitív keretek közötti versenyszellemnek ott kell lenni az emberben, mert nélküle se testi, se spirituális, se semmilyen szinten nem tud előbbre jutni, fentebbi lépcsőt elérni.

A véleményem a Budokáról: úgy kerültem ide, mint te – a gyerekemet hoztam, aztán itt ragadtam. Több sportágat megnéztem a környéken, még az Aiikido tetszett, de ők továbbléptek másfelé Kőszegről. Jó váltás volt, bár teljesen más irány ez. Úgy érzem per pillanat – és több mesterrel volt már tapasztalatom – hogy a környék szerintem legjobb mesterével dolgozunk együtt. Az átadási metódus az, amiben ez számomra leginkább tetten érhető.

A legkedvesebb élményem: az első olyan versenyélmény, amikor úgy éreztem, nagyon kevés tudással összekerültem kata (formagyakorlat) versenyszámban egy fekete öves karatékával (mester fokozatúval) és bírói döntés kellett a végén, hogy melyikünk a jobb. Ahogy a sensei – ünk is szokta mondani: az Élet. Egy mester is hibázhat, az ellenfelem is tévesztett, én megoldottam a feladatot, és a bírói döntés oldotta fel a helyzetet. A fekete öves mester jutott tovább. A legfontosabb tapasztalat számomra ebből az, hogy ha nem megfelelő koncentrációval dolgozol: téveszteni fogsz. Nagy öröm volt, mert én jól dolgoztam, és intenzív élmény volt megélni, hogy akár tovább is juthattam volna.

Kuntner Erik

Kuntner Erik, fehér öves, első vizsgáján túl lévő karatéka

Célom: a sajátmagam fejlesztése, fizikai és szellemi téren. Önuralom, pl.

Véleményem a Shotokan karatéról: még nem ismerem annyira, hogy korrekt választ tudjak adni, harmadik hónapja járok edzésre.

Budoka: már jártam hat évig Kyokushin kai karatéra, húsz évvel ezelőtt. Amit itt a Budokában már eddig megkaptam, azt kerestem akkor is. Ez a három hónap nekem többet jelent, mint az a hat év. Sok küzdősportról szóló filmet láttam, és ott mindig az szerepelt, hogy család, összetartás, egység, közösség. Ez itt megvan. Szinte egy férfias alaphangú család tagja vagyok. Úgy, hogy kislányok és felnőtt nők is járnak edzésre. Abszolút koedukált minden edzés.

Legintenzívebb élményem: tavaly decemberben voltunk versenyen, Sopronban. Én csak fényképeztem, akiktől hallottam, fogalmuk nem lehetett, ki vagyok, a kőszegiekhez tartozom – e vagy sem. A nézőtérről hallottam, két karatéka beszélgetett. Az egyik mondta a másiknak: „Figyeld a kőszegieket, mert nagyon keményen csinálják.” Ez így volt. Ez nekem egy nagy élmény volt.

sensei Pál Tibor

Pál Tibor, jelenleg három danos fekete öves, Shotokan karate mester és tanító (sensei). A Budoka Shotokan Karate Közhasznú Egyesület és a Budoka dojó (ejtve: dódzsó, jelentése: edzőterem, tágabb értelemben az adott mesternek és tanítványainak közössége) alapítója, elnöke.

Kezdjük a Shotokan karate múltjával, gyökereivel: Indiából jutott Kínába, majd onnan Japánba, Okinawa szigetére. Nem tudjuk, kik által „utazott” a karate. Kereskedők, harcosok, vándorszerzetesek vitték a tudásuk tovább? Ma már rejtély. A mai, modern karate megteremtője Gichin Funakoshi mester. 1868 – ban született Shuriban. Ez egy falu. Vidéki ember volt. 1957 – ben halt meg Tokióban. Eljutott a fővárosba hosszú élete végén. Nagyon nagyot változott a Shotokan karate az ő élete alatt. Tanítványsága idején az akkori mesterek még csak egy – egy tanítványt fogadtak magukhoz, akinek nagyon jó alapképességekkel kellett rendelkeznie. És pl. nem voltak övfokozatok. Ha a tanítvány becsületesen gyakorolt kb. tíz éven keresztül, (ami alatt végig fehér öves volt) akkor bebizonyíthatta, hogy kész a mesterré válásra, és a bizonyítás (vizsga) után kapta meg a fekete övet. Mesterévé vált a karaténak. Nem a karate do – nak (a Shotokan szellemisége és erkölcsi kódexe): a karaténak.

Érdekesség, hogy az alapkatát, a legelsőt (Heian Shodan) húsz éven át fejlesztette ki az alapító, és eredeti neve Pinan volt, ott, Okinawán. Nagy szellemi erő koncentrálódik abban a katában. Sokat sétált a természetben, valószínű átjárta a természet hangulata, ritmusa, és ihletett állapotba került, írói álneve (Shoto) is innen ered, „Suttogó fenyő”. Egész biztos, sok, a karatét érintő döntés, ötlet származik ezekből a sétákból. Később számára is rejtélyes módon az irányzatát Shoto-kannak kezdték nevezni, és ez is maradt a neve. Ő eredetileg kínai boksznak hívta.

Kisgéczi Jenő mesternél kezdtem el tanulni. Ők aztán más stílust kezdtek gyakorolni, akkor kerültem K. G. senseihez. Az ő edzéseivel nem voltam megelégedve. Túl durva volt a gyerekekkel. Kisebb gyerekeken is olyan erős és gyors lábsöpréseket hajtott pl. végre, hogy szegények szó szerint repültek jobbra-balra. Engem is bántalmazott: zöld övvizsga előtt álltam, és azt mondta: ha ezt nem bírod ki, soha nem leszel zöld öves. Három gyakorlatot végrehajtott rajtam, szó szerint én voltam a próbababája. Úgy hajtotta végre, mintha egy egyenrangú, veszélyes ellenfél lettem volna a számára. Akkor, és ott nyomban elhagytam a dojó-ját. Azt kiabálta utánam: „akkor se leszel soha zöld öves”. Volt merszem váltani, tudtam: ha meg akarom tanulni a karatét, meg fogom tanulni. Azóta már találkoztunk, barátságos volt, bocsánatot kért, meg is bocsátottam, de, gondolom, érzed a hangomból az emlék erejét. Józan ésszel ezt megérteni is nehéz. Ne boncolgassuk! Én is kemény vagyok, te is kaptál már tőlem gyomorütést, de nagyon ritkán csinálok ilyet. Gyerekkel meg soha. Mert kicsit a fájdalmat is meg kell szokni. Az Élet se kímél mindig minket.

A „legshotokanosabb” alapállás: Kokutsu dachi. Passzív, várakozó, ellentámadásra kész helyzet. A mellkasnál pihenő kézzel lehet villámgyors ellentámadást végrehajtani – pl. De egy mester még minimum tízféle támadást, támadássorozatot ki tud vitelezni ebből a várakozó testhelyzetből.

Varjú Gyula senseihez kerültem, és mindig hangsúlyozni fogom, hogy én neki köszönhetek szinte mindent, amit elértem. Másképp láttunk aztán később dolgokat, és ő ösztönzött, hogy csináljak saját klubot, vagy, ahogy te mondod: dojó-t. Tulajdonképpen végtelenül természetes folyamat játszódott le: a tanítvány fokozatosan leválik mesteréről, és a saját útját kezdi járni. És Varjú sensei ezt a folyamatot támogatta, nem csinált presztízskérdést belőle, egyszerűen együttműködött az emberi természetben lévő belső törvénnyel. Igaz, zöldövesen rám merte bízni az edzés elkezdését. Én pedig bízva magamban, a bemelegítést levezettem, és a szokásos módon elkezdtük a tanítványokkal az edzést. Nyitva tartottam a szemem, és tudtam, mi a dolgom.

A következő jelentős esemény a mesterfokozat megszerzése volt. Pécs, 2001 – ben. Edzőtábor és dan vizsga. Két és fél órás vizsga, nem nekem egyedül, hanem valamennyi jelöltnek összesen.

A dan vizsga ugyanúgy áll lényegében össze, mint a kyú (kjú) vizsgák. (Kyú fokozatok a színes övfokozatok. A dan fokozat elérése után az öv maga már nem jelzi a mester szintjét. Maximális szint a kilencedik dan, és létezik az elvi tizedik, a tökéletes karatéka. Halál után szokták adományozni az arra méltónak talált kilenc danos mestereknek. Távolról emlékeztet a katolikus szentté avatásra.)

Kihon – különböző ütés és rúgás, illetve védekező technika kombinációkat kell végrehajtani. A vizsgáztató mondja meg japánul a teljesítendő feladatot. A kombinációk állhatnak kettő, vagy akár hat technikából is. Maximális Spirittel (támadó energiával, tűzzel), Kimével („az erő fókuszba gyűjtése” – levegő kipréselése minden gyakorlat végrehajtásakor, jó végzése erősíti a technikát, és támogatja a Spirit – et) Kiai –val (harci kiáltás, csak meghatározott esetekben alkalmazza a karatéka. Lélektani hatása van, erősíti a karatékát, és megfélemlíti ellenfelét. Versenyen pl. kötelező minden technikát Kiai -val végezni. Katákban általában kétszer kell hallatni.)

Ez tartott háromnegyed – egy órát.

A Budoka (mint minden dojó) nők számára is nyitott. A szőke, orosz szépség pl. Erik felesége.

Aztán Kihon Ippon Kumite (kümüte – harc): meghatározott támadás meghatározott védekezés, egyszer végrehajtva, végül kontra támadás, ami gyaku tsuki (ejtve: gyaku cuki, az elől lévő lábbal ellentétes kézzel végrehajtott ütés). Kiai támadáskor, védéskor, ellentámadáskor. Mindkét fél megcsinálja.

Gohun Kumite. Itt az előzőhöz képest az az eltérés, hogy a Tori (támadó) öt támadást hajt végre folyamatos előrehaladás közben, az Uke (védekező) hátrálva védekezik, aztán támad ellen.

Jyu Ippon Kumite: (ejtve: dzsiú ippon kümüte) meg van határozva hova és mivel kell támadni, a blokk tetszőleges. Itt is be kell mondani (keményen, férfiasan) a támadás nevét, a védekező visszamondja, ezzel jelzi, hogy felkészült azt fogadni, és ekkor indul a végrehajtás. A támadó itt becserkészi a védekezőt, fokozatosan, akár irányt váltva közelít, és amikor gondolja, támad. A védekező itt sem, mint egyébként sem, a támadás megindításáig nem mozdulhat. Azt nem szeretik, ha a támadó szinte lehetetlenül nehéz helyzetbe hozza a védekezőt, pl. teljesen kimegy oldalra, a háta mögé pedig nem is kerülhet.

Ezután Jyu Kumite következett. Szabad küzdelem. Hasonló, mint versenyeken, csak nincsen Seiken védő a kezeken. (Ütés erejét tompító kesztyű.) És fogvédő sincs. Tulajdonképpen egyáltalán nincs védőfelszerelés. Tízszer két perc. Váltott ellenfelekkel. El nem durvulhat a küzdelem, nem pusztán a győzelem a fontos, hanem a kellő kontrollal való küzdelem.

Amit nagyra tartok, az az Ippon Shobu küzdelem. Életszerű, az utca törvénye. Egyszer találd el, de akkor úgy, hogy elmenjen a kedve a további harctól.

No, ezután két perc pihenőnk volt, és hármasával el kellett kezdenünk katázni. Spirittel, szabályosan. Dan vizsgán, ez tudod, nem egy katát kell bemutatni. Annyi pihenőnk volt, míg a másik katázott. Két tanuló, két mester és egy tokui (kedvenc) katát kellett bemutatni. Ezután elméleti kérdések következtek.

Aztán kihirdették az eredményt. Elhangzott a többi sikeres végző nevével együtt: „Pál Tibor, első dan, mester szint”

folytatás következik

Zoli

Ilyen volt – ilyen lett.

Minden vélemény számít!

Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik? Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)

A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.

Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”

(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna. A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)

Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.

;-)

Zoli

Cseppben a tenger – az emancipált nő gondja (testvércikk a Talita.hu-ról)

4 hozzászólás

Hiányzik a teológia női arca – Interjú Perintfalvi Ritával

2014. február 26. szerda, 00:07 | Írta: Kölnei Lívia

Perintfalvi Rita

Ritka a teológusnő Magyarországon, mint a fehér holló. A vallásos, különösen a katolikus közvélemény eddig úgy gondolta, a hittudomány művelése férfiak, elsősorban papok dolga. Perintfalvi Rita a kevesek egyike: magasan kvalifikált teológusnő, aki a Bécsi Egyetemen tanít.

– Hogyan jutott eszedbe, hogy teológiát tanulj?

– A kommunizmus évei alatt lettem elsőáldozó és bérmálkozó, amit csak egy rövid templomi hitoktatás előzött meg. A rendszerváltás után szülővárosomba, Szombathelyre domonkos nővérek érkeztek. Dinamikus közösséget alkottak, és maguk köré gyűjtöttek fiatalokat, akiknek a csoportjába meghívott egy ismerősöm. Később, egy kora tavaszi, húsvét hajnali közös kiránduláson volt egy nagyon bensőséges Isten-élményem, aminek a hatására elhatároztam, hogy többet akarok tudni Jézusról, Istenről, aki ott megszólított engem. 21 éves korom ellenére gyerekes elképzeléseim voltak csak Istenről. Akkor már felsőfokú tanulmányokat folytattam, mégis óriási szakadék volt a világi és a hitbeli műveltségem között. Intellektuális megfontolás is szerepet játszott tehát a döntésben, hogy teológiát szeretnék tanulni, de az igazán döntő momentum mégis a személyes megérintettség volt. 1994-ben kezdtem teológiával foglalkozni.

– Hogyan alakult a pályád?

– Szombathelyen főiskolai hittanári szakot végeztem. Négyévi sikeres és örömteli általános iskolai hitoktatás után kezdtem úgy érezni, hogy ez a színvonal nem elég már nekem, annak ellenére sem, hogy a legkedveltebb tanárok közé tartoztam, és közben másik két diplomát is szereztem. Szerettem volna fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozni. Ferences jó barátaim meséltek nekem a Szegedi Hittudományi Főiskolán működő teológiai fakultásról: hogy mennyire nyitott szemléletű, modern az oktatás, és milyen magas a színvonal – ezért oda felvételiztem. Ez a szak a világi hallgatók számára is nyitott volt, és abban az időben még nem érezte magát az ember fehér hollónak. Mindez 1998-ban történt, amikor az Egyházat még a rendszerváltás utáni lendület hatotta át: nagyon sok fiatal akart teológiát tanulni, és nemcsak papok, hanem világiak is, sok nő is. Sőt, Szegeden akkor több világi nő tanult, mint pap vagy akár világi férfi. Világmegváltó gondolataink voltak, és erősen hittünk abban, hogy az Egyháznak szüksége van ránk, és fontosak vagyunk a számára.

– Akkoriban egy többdiplomás nőismerősöm elvégezte Budapesten az ötéves teológia szakot is. Őt idézem: „Tudomásul kell vennem, hogy egy szint fölött labdába sem rúghatok a férfiak, vagyis a papok mellett, mert nem hagyják“. Mi a Te tapasztalatod?

– Ez valóban nagy kérdés. Jó lenne látni egy statisztikát, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a magyar katolikus teológiai felsőoktatásban. Én Magyarországon hét évig tanultam teológiát, Szombathelyen és Szegeden, és ez alatt összesen három női professzorom volt. Szombathelyen egy hölgy katekétikai rajzot oktatott nekünk, Szegeden pedig egy apáca, az ókori nyelvek zseniális specialistája tanított. 16 nyelvet ismert, ebből 9 ókori nyelv, a többi újkori. Egyikük sem volt teológus végzettségű, mert ez akkor, amikor ők tanultak, számukra nem volt lehetséges. Szegeden volt még egy tanárnőm egy félév erejéig. Akkor tért haza római licenciátussal, és biblikus tárgyakat taníthatott. Hát ő volt a fehér holló, bár az ő példája nyomán azt gondoltuk, hogy érdemes tanulni – akár külföldön is –, mert az Egyháznak a megnyílt új lehetőségekkel és kihívásokkal küzdve fontos lesz a laikus teológusok segítsége.

– Dolgoznak ma teológusnők Magyarországon?

– Azt gondolhatná az ember, hogy a rendszerváltás óta eltelt majdnem 25 év alatt az Egyház is kitermelte a maga jól képzett, külföldet is megjárt teológusnőit. De a valóság sajnos teljesen más képet mutat, nemrégiben nézegettem a Szegedi Hittudomány Főiskola oldalát, és jelenleg egyetlen női professzor sincsen, sőt egyetlen laikus férfi sem. Már a két említett hölgy sem tagja a tantestületnek, és a korábbi laikus férfi professzoraim közül sem találtam meg egyetlen egyet sem. Akkoriban pedig hatan-heten bizonyosan lehettek. Tehát az elmúlt 25 év sajnos nem fejlődést, hanem komoly visszaesést hozott a laikusok és a nők szerepvállalása terén a teológia felsőoktatásban, ez pedig éppen ellentétes folyamat a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseivel. Amennyire a teológiai karok nyilvános adataiból látszik, ez a probléma országos szinten fennáll. Egyedüli kivétel talán a Sapientia Szerzetesi Főiskola, ahol tanít néhány szerzetesnő is.

Ferenc pápa: „A nők mély kérdéseket tesznek fel, melyeket nekünk kellene feltennünk. Az egyház nem lehet önmaga a nők és az ő szerepvállalásuk nélkül. Az egyháznak elengedhetetlenül szüksége van a nőkre. Mária – egy nő – fontosabb, mint a püspökök. Ezt azért mondom, mert nem szabad a funkciót a méltósággal felcserélni. Éppen ezért a nőről való gondolkodást az egyházban el kell mélyíteni. Alaposan ki kell dolgozni a nő teológiáját. Csak ezen az úton járva lehet jobban átgondolni a nő funkcióját az egyházon belül. A női géniusz szükséges azokon a helyeken, ahol döntések születnek. A ma kihívása reflektálni a nő speciális szerepére ott is, ahol az egyházi élet különböző területein az autoritást gyakorolják.” (Forrás)

– Milyen lehetőségei vannak ma egy katolikus teológusnőnek itthon?

– A válaszom elszomorító: semmilyen lehetősége sincs egy magyar teológusnőnek, legalábbis katolikusként. Én négy éve a Bécsi Egyetem Bibliatudományos Intézetének munkatársa vagyok. Csodálatos dolog, hogy kelet-európai teológusként bekerültem oda. Rengeteg női teológus dolgozik a Bécsi Egyetemen – tudományos asszisztensként, docensként és professzorként is –, tehát ott azzal soha nem volt probléma, hogy nő vagyok. Inkább azzal az előítélettel kellett megküzdenem, hogy vajon mit tudhat szakmailag egy magyar tudós. De idővel, ha az ember bizonyít, ez már nem probléma egy olyan egyetemen, ahol alapelv a nemzetköziség.
Perintfalvi_Rita2

– Szeretnél Magyarországon tanítani?

– Igen, romantikus elképzeléseim voltak arról, hogy mennyire jó lesz majd elhozni kis hazánkba mindazt a tudást, amit Nyugat-Európában összegyűjtöttem. A mesterem, Georg Braulik professzor a német nyelvű biblikus tudomány egyik legnagyobb szakértője, az ő neve a garancia arra, hogy a tudás, amivel rendelkezem, Magyarországon kiemelkedő és ritka. Egyszer egy evangélikus biblikus kolleganőm itthon azt mondta nekem: „Rita, én nem értem. Az ajtód előtt ott kellene sorakozniuk a jobbnál jobb állásajánlatoknak, mert annyira ritka az a tudás itthon, amivel te rendelkezel, és olyan nagyhírű mestered volt.” Hát ehhez képest nemhogy nem sorakoznak, hanem egyáltalán nincsenek lehetőségek.

A magyar katolikus teológia teljesen férfiarcú, és emiatt egyoldalú. Persze itthon ez természetes, senki észre sem veszi, senki fel sem teszi a kérdést: jól van-e ez így? Vagy hogy mit veszítünk azzal, hogy ennyire férficentrikus a teológia.

– Van annak jelentősége, hogy férfi vagy női nézőpontból műveljük a teológiát?

– Ezt igazából csak akkor lehet megérteni, ha az ember kívülről, egy tágabb kontextusból nézi. Egyáltalán nem természetes és nem magától értetődő ez a fajta szemléletbeli egyoldalúság, és az, hogy női teológusok számára minden tér és kapu zárva marad. Ez óriási veszteség az egész Egyház számára. Nem is beszélve a teológusnők társadalompolitikai szerepéről: ahogy ők látják a társadalmi és politikai élet kérdéseit, az merőben más látószög. Sokkal nagyobb empátiával, nyitottsággal és érzékenységgel rendelkeznek, mint a férfiak. Eléggé abszurd például, hogy a magyar Egyház úgy alakít ki álláspontot a család teológiája vagy a nők társadalmi és egyházi szerepvállalása kapcsán, hogy ebben a női teológusok szerephez sem jutnak.

– Gondolom, nincs elegendő képzett nő, aki véleményt formálhatna.

– A probléma ott kezdődik, hogy az Egyház nem támogatja sem erkölcsileg, sem anyagilag a nők teológiai doktorálását, habilitálását, főként nem külföldön. És mindezt elintézik azzal, hogy úgyis nagyon kevés hívő van, és egyre kevesebben akarnak teológiát tanulni a mai szekularizált világban, így ezt a feladatot bőven el tudják látni a papok is. Holott szerintem ezt a kérdést meg kellene fordítani: miért nem vonzó a teológiai képzés? És hogyan lehetne azt újból vonzóvá tenni, hogyan lehetne vele a ma emberét megszólítani? Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli a vallás és a spiritualitás, csak meg kellene találni az utat hozzájuk! Így aztán nincsenek teológusnők sem, akik számon kérhetnék az egyoldalúságot. Ez egy könnyű stratégia. Hogy ki mennyire tudja ezt a saját lelkiismeretében összeegyeztetni Krisztus tanításával, a kirekesztést nem ismerő testvéri szeretet parancsával, arról mindenkinek magának kell elszámolnia. Persze azért Isten valahogy mindig küld egy angyalt… Én elsősorban jezsuita támogatóimnak köszönhetem mindazt, amit elértem, és egy érsek atyának, aki hitt bennem, annak ellenére, hogy nő vagyok. De az utam nem volt könnyű, és most sem az.

– A munkád ugyan Bécshez köt, de aktív vagy itthon is. Hogyan tudod gyakorolni itt a hivatásodat?

– Amit jelenleg itthon csinálok, azt én „hobbi-teológiának” nevezem. Elnöke vagyok a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének, akikkel most egy előadássorozaton dolgozunk a misztika témakörében. Nyolc előadó, nagyon izgalmas sorozat, mindenki mindent pusztán lelkesedésből, anyagi haszon nélkül tesz. Nagy az igény erre a másfajta, tudományos igényű, ugyanakkor közérthető teologizálásra, és izgalmasak a viták is. Modern nyelvezetet használunk, így próbáljuk megszólítani az értelmiséget, köztük a fiatalokat is. Mindebből jól látszik, hogy mennyi dolgunk lenne itthon női teológusként… Szóval az igény hatalmas, a lehetőségünk pedig nagyon is „apostoli”: nem jár fizetéssel, sem elismeréssel, csak az evangelizáció örömével. Nem látjuk még, hogyan fog ez működni hosszútávon. Ami engem illet, én még mindig hiszek a „csodákban”. Komoly bátorítás számomra Ferenc pápa Evangelii Gaudium c. apostoli buzdítása, melyben a nők szerepére irányítja rá a figyelmet:

„Ki kell szélesíteni azokat a tereket az egyházban, ahol a női jelenlét hatékonyabban megjelenhet. Mert a női talentum nélkülözhetetlen a társadalmi élet minden megnyilvánulási területén. Ebből az okból kifolyólag garantálni kell a nők jelenlétét a munka világában és a legkülönfélébb helyeken, ahol az egyház és a társadalmi élet fontos döntései születnek.” (EG 103)

Ferenc pápa reform gondolatvilága és emberséges, minden kirekesztéssel szemben fellépő szavai nagy bátorítást adhatnak minden nőnek, hogy ők is megtalálhatják egyszer helyüket és méltóságukat az Egyházban. És nem csak anyaként – ami csodálatos hivatás –, hanem sok más talentumukkal, a női géniusszal is szolgálatára lehetnek az Egyháznak.
A képek Perintfalvi Rita tulajdonai

Nőnapi Szépség válogatás

Minden vélemény számít!

Nők. Arcok. Nevek. Típusok.

Az Angyali

A Kihívó

A Vidámság

Az Ártatlanság

Az Érzékiség

Az Izgalmas

Az Érett

Az Egzotikus

;-)

Zoli

Tóthárpád Ferenc Anya-fia versei

Minden vélemény számít!

A SÍRNÁL

Édesanyám! Megint láttalak az éjjel.

Ágyam szélén ültél egy falat kenyérrel.

Törtél egy darabot, hozzá szőlőt adtál,

s amikor búcsúztál, csendben megáldottál.

És most itt, előtted, immár reményt vesztve

találgatom csak, hogy mit rejt még az este,

s ha majd éjbe fordul, megnyugvásom lesz-e,

görcseim béklyója kissé elereszt-e?

De jó volna újra hozzád odabújni,

ringató öledben újra elaludni,

újra hallani azt, ahogyan marasztalsz,

féltő szeretettel életre vigasztalsz!

Mécsest gyújtok, lángja néha meg-megriad.

Édesanyám! Ugye tudod, hogy rád gondol

fiad?!

A költő „lelki atyja”, a nagyon tisztelt és szeretett Tóth Árpád.

APÁM MEG ÉN

Mi csak várunk, apám meg én.

Fehér falak, gondolatok

állnak közé s közém.

Fehér falak, gondolatok:

Anyám! Várnak már valahol?

Félárva maradok.

Anyám! Várnak már valahol,

ahol talán a létezés

is lágyabban karol.

Ahol talán a létezés

nem ily alakba zár, s talán

a végtelenbe vész.

Nem ily alakba zár, s talán

a jóság van a szív helyén,

s nincs az a szó: magány.

A jóság van a szív helyén,

s mi csak várunk, apám meg én…

Tóthárpád Ferenc

Kérdések egy bécsi kiállítás reklámja kapcsán

1 hozzászólás

Kedves Olvasó, ez a cikk ismét alkalmas szexuális izgalom keltésére. Ismered a szabályokat: vagy legyen elérhető szükség esetére a partnered (lehetőleg házastársad – csajok, ez most főleg nektek szól, meg kedves homik, nektek is ;-) ), vagy javaslom a böjtöt, sportot, örömöt okozó dolgokról való lemondást egy ideig. Séta, friss levegő, ima, ilyenek. Ha szükségesnek tartod, mert ezt tudnod neked kell. Állítólag felnőtt ember vagy, vagy ha nem, kérdezd meg aput, anyut, majd jól leb…sz, miért olvasol ilyeneket a neten. (És igaza is lenne!)

Bal felső sarok, a cím: „meztelen férfiak”

Nagyon szeretem Bécset, csodálatos város, csodálatos emberekkel. Még rossz tapasztalatom nem volt itt. Ugyanakkor jártomban-keltemben ebbe a plakátba botlottam. És nem hiszem, hogy ez a kép elsősorban a gyerekekre veszélyes. Persze bizonyos életkor felett már az, úgy tíz – tizenkét éves kortól. De inkább a kamaszokra és ránk, felnőttekre gond a plakát tartalma.

Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne egy erősen érzéki természetünk (tisztelet a kivételnek), amit izgatni veszélyesnek tartok. A kamaszokat korai szexbe, és maszturbációba, a felnőtteket pedig (hiszen nincsen mindig állandó partnerünk, vagy van, de nem működik a szexuális életünk érzelmi távolság, menstruáció stb. miatt) házasságtörésbe és maszturbációba vezetheti.

Jobb felső sarok – helyszín: Leopold múzeum

Konkrétan mi a gondom? A leplezetlenség. Ha mindhárom férfi nemi szerve előtt ott lenne a piros négyzet, nekem elmenne a kép. Oké, feszegeti a korlátokat, de XXI. század, már hozzászoktunk, menjen. És épp ez a gondom, már megint túl kell lépni egy korláton, hogy izgalmasat, figyelemfelkeltőt mutassunk. De meddig? Hol a határ? Míg kéjgyilkosságot fognak ábrázolni a plakátok? Vagy ugyanezt élőben, meghirdetett alkalmakkor? Esetleg tömeges méretekben? És nem bulvármagazin, nem kereskedelmi tv adó, nem multinacionális cég teszi ezt, hanem a kultúra védőbástyája, egy neves és rangos múzeum. Ha a négyzetek ott lennének, nekem az is elmenne, ha kisebb betűkkel alulra odaírnák: a múzeumban a négyzetek nincsenek a képeken. Mert a képek különben ízlésesek, ha úgy tetszik, kulturáltak. Hiszen az emberi test szép, még ha éppen a férfi testéről van is szó. Nemde a Teremtőjét dicsőíti?

Bal alsó sarok

Miért megy el a múzeumban, ami az utcán nem? Mert ott vannak korlátok, aki odamegy, számít rá, mi várja, fel tud készülni arra. Elő lehet írni, hogy kiskorúak csak felnőtt kísérettel vegyenek részt a kiállításon (aki ugye személyes tapasztalatból el tudja igazítani a vele lévő gyermeket vagy kamaszt, mit is lát, és a látványból eredő asszociációkra is tud reagálni. Kell hozzá bátorság, őszinteség és bölcsesség (mert például konkrét szexuális élményeket azért nem kell elmesélni.) De így már fontos és hasznos, és nem csak izgalmas – vagy éppen felkavaró – lehet az élmény. Nevelés lehet, a legjobb értelemben. Persze, meglehet, jobb, ha a felnőtt kísérő először egyedül megy el, szembenéz a saját élményeivel, asszociációival, megválaszolja a saját kérdéseit, és ezután vállalkozik a fiatalabbak vezetésére.)

;-)

Zoli

Jobb alsó sarok -miért pont az övét takarják el? Olyan pici?

Tyima – a büszke, igazságkereső férfi

Minden vélemény számít!

„Zádorvár – száraz és mélyen magyar gyökerű, mint Tyima„

– Kérlek, mondj pár szót magadról!

– Szent „őrült” vagyok. Ami fontos, az régen is az volt, és soká is az lesz… Az elvek, a becsület, mindenek felett!

– Érdekes a név, amin sokan ismernek: tyima. Mi az eredete?

– Tyima: szerintem mozaikszó. Egy régi cimborámmal iszogattunk, és kérdezte, miért mondják rám, Matyi? Mondtam, apám után. Erre mondogatta: ma-tyi-ma-tyi, egyszer csak rájöttünk: ott a tyima is… Talán ez lehet az eredet.

– Mi a honlapod, a „Tyimességek” célja, küldetése? Megjegyzem, hogy nagyon férfias szemléletűnek tartom.

– Tyimességek: egy igazságkereső portál, tabuk nélkül. Manapság azok maradnak talpon, akik beállnak valamely „táborba” együtt süvíteni a többivel, baksisért… Én nem! Minden dolognak, hírnek a meztelen igazságát keresem, az értelmét, szépségét, anyagi érdek nélkül.

– Filmezés. Szereted csinálni, és érdekes alkotások kerülnek ki a kezedből. Hogyan találtál rá, milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?

– A legszínesebb, legsokoldalúbb, és ezért a legnehezebb önkifejezési forma. Filmjeink témája a Nagyvilág, és szintén tabuk nélkül! Természet, ember, sok rossz és jó történéssel. Ha kimegyek az utcára, vagy messzebb, a környező erdőkbe, egymillió „téma” jön szembe! Meg kell látni, érezni…

– Igazság. Fontos neked, úgy hiszem. Mit tartasz felőle? Hány arca van? Miről lehet felismerni?

– Igazság: belülről felfakadó érzés. Nem tudni honnan jön, de érzem az agyamban, zsigereimben, szívemben, elmémben. Érdek nélküli, ezért őszinte!

– Remek témájú dokumentumfilmet forgattál a közelmúltban. „Életiskolai nyílt nap Pécselyen”. Érdemes megnézni, kb. fél óra hosszú az egész, jó példa az összefogásra, a közös álomra, a szenvedélyre, amely ezúttal nem ellensége a józan észnek. Pár szót mondjál róla, pl. a kis hóvárról, amit megostromol a legényke a film elején, vagy személyes élményeidről a film szereplőivel. Úgy tűnik, különleges helyen élsz, ahol ennyi alkotó ember – téged is közéjük sorollak – össze tud jönni jó célért.

– Életiskola: jó kezdeményezésnek érzem. Persze még jobban meg kell ismerni, működés közben látni! A jelenlegi oktatási forma eltorzult, életszerűtlen, igazságtalan! Ők felismerték, tettek ellene. (Aki tanár, vagy bölcsőde-óvodapedagógus, az tudja, miről írtam.)

– Rockzene. Ide nehéz nekem téged követni, a rock fémes hangzása idegen nekem. Mesélj erről, kérlek!

– Nem csak rockzenét hallgatok! Ahogy az élet minden területén, úgy a zenében is a valódi dallamot, szöveget keresem! Ha ezt egy keményebb csapat adja számomra, akkor azt hallgatom… Számomra semmiféle értéket nem közöl, mondjuk Byalex az elsutyorgott kedvesemmel! De a Tankcsapda a „Magyarország mi a .asz van veled” – ben sokkal többet merít a valódi életből! Vagy egy Kárpátia, esetleg Farkasok. De Hobó a hiteles és konkrét szövegei mellé, még költészetet, és igényt is közöl. Vagy Bill kapitány, aki az életben soha nem politizált, „csak” zenélt…Ők nem rockot, bluest játszanak. Ahogy öregszem, egyre inkább megtanulom értékelni az autentikus népzenét, a folkrockot! Csík, Kormorán (az ős.)

– Utolsó kérdés, mely életed fényes oldalát célozza: futball. Máig emlékszem egyik kijelentésedre, mely szerint edzőként és pályakarbantartóként egyaránt szolgáltad a „szent” ügyet. Kérlek, mesélj erről!

– A labdarúgás egy életforma! Születéstől halálig egy mozgáslehetőség, melyben folyamatosan képezem magam, és a valódi csúcsokat is el tudom érni… (hogy mik a valódi csúcsok, egyszer majd bővebben)!

;-)

Zoli

Testvércikk a Talita.hu-ról

Minden vélemény számít!

Kóczián Mária: Néhány kérdés radikális leszbikus feministákhoz

Félmeztelen leszbikus feministák öntötték le vízzel az épp egyetemi előadást tartó André-Joseph Léonard brüsszeli prímást kedden – olvasom a Magyar Kurír oldalán.

„A félmeztelen, többségében rövid hajú nők testére olyan jelszavak voltak írva, mint például „az én testem, az én szabályaim”, egyikük pedig „Stop homofóbia” táblát tartott fel, írja a Der Standaard.
A prímás nem nézett rájuk, csöndben maradt, amíg a hölgyek leállnak, majd mikor elmentek, csöndesen folytatta az előadását egy, a Szűzanyát ábrázoló ikonról.” – eddig a hír.

Hozzáteszem, a nők műanyag Mária-formájú palackokból locsolták le a püspököt, ilyenekben szokták a lourdes-i forrás vizét árulni. Akciójukat az előadás témájára szabták. Igazi értelmiségi hozzáállás.

Bár nem hiszem, hogy kérdéseim eljutnak hozzájuk, talán a honi feministákhoz igen.

Kedves Lányok!

Mit szerettetek volna elérni?

Mennyit adott hozzá az akciótokhoz, hogy félmeztelenek voltatok?

Az „én testem, az én szabályaim” felirat azt is jelenti, hogy ha ti a ti testetekkel megtámadtok valakit, akkor a ti szabályaitok szerint nem vagytok számon kérhetők? Ez azt is jelenti, hogyha valaki más az ő testével ellenetek fordul, akkor az ő szabályai alapján kérhető csak számon? Így van ez erőszaktétel esetében is?

Ha valaki úgy gondolja, hogy nem számon kérhető, akkor tényleg nem az?

Szeretnétek, hogy egy alkalommal, amikor előadást tartotok, leöntsenek Benneteket vízzel?

Ha valaki leöntene Benneteket vízzel, akkor őt homofóbnak neveznétek?

Amit Ti tettetek, nevezhető keresztényellenességnek?

Mit gondoltatok, mit fog tenni a püspök? Szerettétek volna, hogy ellenetek forduljon?

Hogy éreztétek magatokat az akció után?

Megnéztétek a képeket az akcióról?

Ha három szóban össze kéne foglalnotok, hogyan néznek ki azok a nők, akik a fotókon szerepelnek, mit mondanátok?

Nem gondoljátok, hogy az „Anus dei is coming” („Isten végbélnyílása el fog jönni”) felirat sérti mások lelkiismereti szabadságát?

Belgiumban a homoszexuálisok összeházasodhatnak és fogadhatnak örökbe gyereket. Tulajdonképpen mit szeretnétek még?

Miért nem fogadjátok el a másságot, hogy nem mindenki gondolkodik és él úgy, mint Ti?

Nem gondoljátok, hogy azok, akik eddig nem fogadtak el Benneteket, ezután még kevésbé fognak?

Merész vagy az Úrért

Minden vélemény számít!

Vajon hogy hívhatták a Szent Család názáreti szomszédját? Legyen, mondjuk: Jakab.

Jakab agglegény, rendes ember, becsülettel dolgozik, támogatja a rokonait, de a gyerekekhez nem igazán ért, (magányos férfi lévén, nem csoda) és néha iszik.

És szerelmes a szomszédasszonyába. Naponta látja Máriát, ahogyan dolgozik, sürög-forog, neveli a kis Jézust, vagy, ahogy szombatonként imára megy a férjével, Józseffel. Számára Mária nem elsősorban anya, persze az is, hanem egy vonzó, sugárzó, szép és izgalmas NŐ.

Jakab lassan kezd eljárni imádkozni, igaz, még leginkább Máriát bámulja hátulról, de egyszer már megkérték felolvasásra, és akkor bevillant neki, hogy most a NŐ rá fog figyelni, az ő ajkairól veszi az igét. Szellemileg ő fogja megtermékenyíteni Mária érzés és gondolatvilágát.

Soha még úgy nem figyelt a Tórára, mint akkor, az aznapi olvasmányt még ma is el tudja mondani.

És a történet nem ér itt véget. Másnap Jakab összeszedi a bátorságát, és megszólítja a szomszédasszonyát. Beszélgetnek az igéről. Miről másról, végre van egy közös téma! Végül Mária felajánlja, hogy szívesen átmennek Jézussal, (van esze, nem egyedül) kicsit segít rendbe tenni a férfi holmiját. Hisz tudja, hogy van ez a magányos férfiak otthonában. Jakabban akkor majdnem megállt az ütő.

Hogy Ez a NŐ, Őhozzá?

Aznap este nem kell neki a bor.

Persze morog, amikor aztán Mária megjelenik: miért késett (nem késett), Jézus mit lábatlankodik (csak segít az anyjának), és hasonlók. Az igazság az, hogy iszonyúan zavarban van. Mert most kiderül, most lelepleződik, milyen is ő valójában.

Délután már tréfás hangulatban teregeti Máriával a frissen mosott szennyest. Ettől a nőtől nem kell félni, ez elfogadja őt. József pedig, mikor megjön a munkából, (Isten embere ő is, ne feledjük!) felajánlja, hogy a szombati ima után segít megjavítani a tetőt. (És egy szót sem szól, hogy az otthoni munkák aznap elmaradtak.) Igaz, szombaton nem szabadna dolgozni, de majd ügyesen csinálják. Rejtély, mire gondol József, hiszen még a falu széléről is látni fogják, hogy a tetőn dolgoznak, de talán Názáretben tudták az emberek, mit jelent szombatnapon jót cselekedni.

És, hogy Jakabnak se kelljen teljesíthetetlen sóvárgásban élnie, hamarosan találkozik anyai nagybátyjával, egy levitával. (Van lelki vezetés a Katolikus Egyházban!) Neki kiönti őszintén a szívét, és a nagybáty végighallgatja, majd komoly szeretettel ezt mondja:

– Megértelek, Jakab, és ezt tanácsolom: keress magadnak feleséget! De imádságos asszony legyen, látod, mire képes az olyan. Amíg pedig nem találsz, addig is imádkozz, tanulj beszélgetni Istennel, és Ő megenyhíti magányodat. És Jakab, az ital. Azt abba kell hagynod. De nem is lesz rá szükséged, hidd el!

Vonz a Szűzanya. Izgalmas nőnek tartom. Jézussal való kapcsolata teszi azzá.

;-)

Zoli