Toplak Zoltán bejegyzései

Választások előtt: villáminterjú Seres Máriával, az SMS vezetőjével

Seres Mária

Seres Mária Mátraverebély polgármestere. Egy új, tiszta és erős női hang a nagypolitika világában. Miután alapos tapasztalatokat szerzett Mátraverebélyen, elkezdett az országos politizálással foglalkozni.

Kedves Mária!

Milyen nőként jelen lenni, a „harctéren”?

Izgalmas. Hamar megedződtem. Nem mondom, hogy néha nem sírok, de erre szükség is van: tisztító hatású.

Sokan azt várják a nőktől, hogy egyfajta „nőies” szemléletet vigyenek a politikába. Az én személyes véleményem, hogy ez így túlzónak hat, annyira kell a nőiség oda, mint pl. a fogaskerekek közé az olajozás. Finoman ott van, nélküle besülnek a dolgok, de nem domináns. Döntéseket kell hozni, érdekeket ütköztetni, szövetségeket kötni, időnként felbontani, egyensúlyozni a jó és rossz mezsgyéjén – ide inkább (inkább, ám nem csak) maszkulin erő kell. Ön is egy erőteljes, határozott, tulajdonképpen maszkulin erőkkel rendelkező nő képét sugározza felénk a videóiból. Mi az ön véleménye minderről?

Én egy teljesen normális nő vagyok, aki azt érzi, hogy nem szabad egy képmutató világba besimulni.

Tudja, Mária, engem azzal fogott meg, hogy már bizonyított. Egy igen komoly gondokkal küzdő helyiségben motiválni és vezetni tudta az embereket, hogy együtt felülemelkedjenek a gondokon, és megoldásokat találjanak. Meséljen erről!

Mátraverebély kicsiben olyan, mint az ország: minden lehetősége adott a boldogulásra, mégsem él vele megfelelően. Verebélyben bebizonyítottuk, hogy nincsenek lehetetlenek. Szerintem ez elég nagy eredmény!

Mit vár a jövőtől?

Soha nem szeretnék szemrehányást tenni magamnak: miért nem csináltam, ha tudtam, hogy fontos?! Mindent megteszek, ami tőlem telik. Sok áldozatot hozok, de ezen soha nem nyavalygok.

Örülök, hogy nevén nevezi a problémákat, szembenéz olyan dolgokkal (egészségügyi dolgozók helyzete, pl.) ahol a korábbi kormányok csak tehetetlenkedtek. Mária, önmagával szemben is ilyen őszinte?

Igen. Magammal kíméletlenül kritikus vagyok.

Megmarad ez az őszinteség akkor is, amikor majd kudarcok érik? Ha pl. téved, be fogja tudni látni?

Igen.

Fog tudni bocsánatot kérni (amikor jogos)?

Többször megtörtént. Érdekes, hogy ezzel nagyon megleptem azt, akinek szólt.

Meg meri majd mondani nekünk, ha valamilyen program, terv a mi tunyaságunk, érdektelenségünk miatt nem működik? Pl. sok kiváló törvényünk van – amelyeket egyszerűen nem tartunk be.

Az őszinteséget megszoktam. Most már tudok NEM – et mondani. Egy időben ez volt számomra a legnehezebb.

Mit üzenne a magyar népnek, a lap olvasóinak?

Ne hagyják, hogy elvegyék tőlük a legértékesebb kincsüket: az időt. Vonják felelősségre azokat, akik az időnket, az éveinket elrabolják. Ne várjanak! A halogatás nagyon veszélyes lehet!

Végül: milyen végzettséggel rendelkezik, milyen tanulmányokat folytatott?

A fotók Viski Ádám munkái

Építészmérnök, mérnöktanár.

Kedves Seres Mária, nagyon szépen köszönöm, hogy a lap rendelkezésére állt! Sok sikert, és dolgozhasson értünk még sokáig!

Igen, másokért dolgozom. De nem mások helyett. Azt szeretném elérni, hogy mindenki képes legyen önállóan boldogulni, és ne várja, hogy helyette más tegye meg azt, ami rá vár.

;-)

Zoli

A srácok, akiknek cseppet sem nagy az arcuk

Minden vélemény számít!

Annyit azért tudok, hogy a Red Hot Chilli Peppers, az vörös, forró, csilipaprikákat jelent. Felteszem, egy csapat nem véletlenül választ ilyen nevet magának. Amire úgy rögtön zsigeri szinten gondol az ember (hiszen ez a név egy kép, szimbólum, amely érzéseket és képzeletet mozgat) az a vagányság, tökösség, akár kíméletlen egyenesség. És lám, milyen gyengéd, szép, romantikus zenét tudtak összehozni, és hittel elénekelni. Érdekes, hogy a legromantikusabb számaik sokszor a legkeményebb bandáknak vannak. Ahol sok a Tűz, ott sok a Lélek is?

Érdemes megnézni, hogy az együttes tagjai milyen természetesen viselkednek a rajongóikkal. Egy cseppet sincsen magasan a nózijuk, holott társadalmi szinten sokkal többet elértek, mint ők. Viszont emberként nem tartják magukat többre, és még a pórusaikból is ez árad. Állítólag valamikor a régi LGT (magyar együttes, Locomotiv GT) tagjai közt uralkodott ez a lelkület. És úgy tudom (bár talán rosszul), egyikük sem hisz Istenben! Mindig lenyűgöz, ha valakinek nincsen személyes kapcsolata Istennel, és mégis JÓ.

Sokkal nagyobb teljesítmény.

;-)

Zoli

Trishna – avagy az Életfeladat (Mi a Sorsod?)

Minden vélemény számít!

Trishna egy szép, fiatal, indiai lány neve, egyben egy tartalmas film címe is.

A sztori röviden: a lány megismerkedik egy fiatal, gazdag fiúval, Jay – el. Balesetet szenved, és mivel anyagilag bajba kerül, a fiú segít neki és a családjának: munkát ajánl. Trishna elmegy a hotelbe dolgozni, egymásba szeretnek a fiúval, szeretkeznek és Trishna gyermeket fogan. Megijed, és elmenekül.

Ezt később Jay – úgy vélem joggal – zokon veszi. Ilyen fontos, kettejüket érintő kérdést miért dönt el egyedül a lány? Miért nem ad esélyt a helyes döntésre annak az embernek, aki nélkül ez az új élet el sem kezdődhetett volna, és akivel immáron közös felelősségük lenne a gyermek vállalása és nevelése? (Sajnos a való életben is manipulálnak, önzésből vagy félelemből bánnak néhányan a nők közül helytelenül ezzel a fontos információval. Bár akkor meg kell említenem a felelősségüket nem vállaló fiatalembereket is, akik tetteikkel vallják: a Férfi NEM a felelősség embere. De akkor mié?)

A fiú utánamegy és megtalálja. Elhívja magával, és Bombay-ben együtt új életet kezdenek. Modern, nyugati mintájú, külső kötöttségek nélküli életet élnek. Szeretkeznek, élményeket keresnek, a fiú pénze eltartja őket. Filmforgatásban vesznek részt, Trishna táncolni tanul. Az idill Jay apjának betegségével ér véget, aki agyvérzést kap. Jay úgy indul el, hogy megmondja apjának Trishnával való viszonyát, valószínű hozzájárulását akarja kérni a házassághoz. Trishna boldog, látszik, álma teljesült.

Álljunk meg itt egy pillanatra! A film a tipikus patriarchális férfi-nő viszonyt modellezi. Trishna engedelmes, tisztelettudó és szép. Végig a fiú kezdeményez, de nem erőszakos, csak férfimód erős. Ő dönt fontos kérdésekben, és a lány követi őt. Jay tekintettel van a lányra, igyekszik teljesíteni az álmait, de azoknak határt is szab. Például kijelenti Trishna helyett, hogy az nem akar hivatásos táncosnő lenni. (Én ezzel nem értettem egyet, oké, legyen az ember domináns, de kellő ok nélkül ne korlátozza a másikat. Lehet, meg néha kell is, de annak elfogadható oka legyen.)

Minden másképp alakul.

Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást

Jay-nek vissza kell térnie vidékre apja helyett igazgatni a szállodákat. A modern, liberális szabadságeszmény ütközik a konzervatív, hagyományokhoz hűvel. Bár a pár bizonyos vonalon bűnös életet élt – folyamatosan paráználkodtak – de egyébként őszintén szerették egymást, és végül rendezni akarták kapcsolatukat. Világos, megfelelő hozzáállás kell ehhez, főleg a fiú részéről – az ő ösztönei poligámak – de igazi, nagyon veszélyes, társadalomromboló bűn szerintem nem történt. A rossz példaadást kivéve, mert esetleg mások is követik őket, akik viszont már nem ilyen stabilak belül. Ahol házasságkötés előtt lesz gyerek, és egyikük a később problémák miatt kilép a kapcsolatból. (És ez sokszor a nő! Bár emögött is összetett gondok húzódhatnak meg, ezt nem elemzem most.) Tettével magára hagyva a másikat, aki szexuális és érzelmi magánya miatt további bűnöket követhet el, és a távozó akár meg is foszthatja egyik szülejétől a közös gyermeket. EZ már mindenképpen rombolná a társadalmat. Na, vissza a történethez!

Jay a vidéki környezetben nem vállalja Trishnát. A lány titkos szeretővé degradálódik, és személye, jogos, női mivoltából eredő igényei egyre kevésbé számítanak. Jay eddigi egészséges dominanciája betegessé erősödik, megalázó dolgokra veszi rá a lányt, végül meg is erőszakolja.

Mindketten ludasak. Jay gyáva – bakker, egy férfi! Nőnél is gáz, de férfiben… – és figyelmetlen. Nem néz szembe vele, mit művel. „Én gondoskodom a lányról, függ tőlem, a hatalmamban van, azt teszek vele, amit akarok” – ha nem is vallja be magának, de ezt gondolja, eszerint él. A végén Trishna sír a szexuális aktus alatt, és erre sem reagál! Holott állítólag szerelmes a lányba! Nem őszinte magához, nem teszi fel a kérdést: merre tartok? Mit csinálok valójában?

És bizony Trishna is vétkes. Elhanyagolja belső igényeit, „orrvérzésig” engedelmes, értelmezésemben bizony nem teljesíti Isten akaratát. Az igény, hogy a férfi „felemelje” magához, asszonyává tegye, és elkötelezze magát mellette, nem pusztán a szíve vágya (egyébként pusztán így is tiszteletre méltó, hiszen nem egyszerűen birtokolni akarja Jay-t, hanem hűségben szeretni mindhalálig), de a leendő gyermekeik, és így a társadalom érdeke is. Jay erejét, képességeit, vezetői adottságát latba kell vetnie ezért a formálódó kis közösségért: a családjáért. Amíg csak szükség van rá, vagyis halálig. Cserébe szeretetet és tiszteletet kap. EZ Isten akarata, úgy vélem. A Biblia erről ír. (Persze ez pusztán tekintélyi alapon nem megy, a szívnek is hajolnia kell felé. És önként, nem kényszerből.)

Mindketten elhanyagolják Trishna jogos igényeit. Egyikük sem hallgat a nő lelki természetében megszólaló Istenre. És Isten könnyen félreállítható – mivel félreállíthatatlan. Az Ő szelíd, halk hangja soha nem szűnik meg szólongatni az embert, mindig a következő lépésre. Akármilyen mélyen is temeti el Őt az ember magában. Jay és Trishna félnek, és lelkileg kényelmesek. Meggyőződésem – jó ez most gáz, hiszen ez nem történt meg, forgatókönyvíró írta meg a történetet – életfeladatuk lett volna a vidéki környezetre pozitív hatással lenni. Példát adni, a bár nem tökéletes, hiszen némileg szabados szexualitású, de mégis emberi módon haladó kapcsolatra. A férfi és nő egyenlő értékéről, akkor is, ha hagyományos szerepet visznek a családon belül. Hogy az alávetettség nem lenézendő, a dominancia nem túlértékelendő. Értékes lehet a családért mindkettő, és tiszteletreméltó, ha valaki készséges lélekkel hordozza. Mert bizony, teher is, meg öröm is a hagyományos férfi, illetve női szerep. Nem olyan rossz az, ha valaki hordozza az embert, és óvja. Ma sokszor nem annyira konkrétan, inkább potenciálisan. A rendőrség általában jó munkát végez, és a legtöbb magyar ember általában törvénytisztelő. És ma már fontos, hogy a hordozott szabadsága kellően tág teret kapjon. Egyébként azt is el tudom fogadni, ha a feminista családmodell valósul meg, és azt az erős nő irányítja, a férfi pedig aláveti magát ennek. HA mindenki harmóniában éli ezt meg. Mert a cél a családi harmónia, és nem a patriarchális, feminista, vagy éppen emancipált minta megvalósítása. Ha az kell a békéhez, akár évenként is lehet váltogatni a modelleket. Engem a hideg víz ver ugyan ki minden mástól a patriarchális modellen kívül, de ez én vagyok. Mások úgy élnek, ahogy akarnak.

Ismét a film.

A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő. Persze ehhez kell egy lelkileg vak, a saját igényein túlra nem látó férfi is.

Az érzelmileg és szexuálisan végletekig kihasznált Trishna végül megöli Jay-t. Tipikus példa az ÉRTHETŐ de HELYTELEN tettre. Trishna lelke tele kínnal. Ez a mély belső fájdalom teljesen leköti figyelmét, és bizony elfeledkezik arról, hogy nincs egyedül ebben a kapcsolatban továbbra sem, még ha úgy is érzi. Talán itt az ideje – bármilyen nehéz is, ilyen fájdalmas állapotban, de bizony pont ezért ő a legérdekeltebb az előrelépésben – komolyan Jay felé fordulni. Megpróbálni megérteni őt, másképp elérni és bölcsebbé válni. És megint: őszinteség. Magához, és Jay-hez is. Mi történik velünk? Félünk? Jay, a magabiztos férfi is? Mi a megoldás? Jó az az engem (állítólag) szerető férfinek, hogy én ebbe tönkre megyek? Hogy gyilkos düh van bennem? Hogy ez lassan már-már kitöréssel fenyeget, és majd neki lesz a legfájdalmasabb, hogy a szeretett nő fogja váratlanul megölni? Hogy az ő férfiúi méltósága lassan a porba hanyatlik? Ahelyett hogy egy szál karddal (kapcsolatuk igazságával és szépségével) felvenné a küzdelmet a világgal (a felszínes, ítélkező magatartással szemben) ami Férfihoz méltó tett – gyáva, gerinctelen puhányként kiszolgáltatott kedvesét gyötri a gyilkosságig?

Végül Trishna hazamegy, és békés arccal részt vesz családja életében. Ezen a ponton szimplán hülyének, vagy őrültnek gondoltam. Hogy képes erre? Aztán kiderült. Az eltemetett bűntudat szépen kezdett előjönni, a bűntől való megtisztulás vágya (éneklő gyermekek látszanak a filmben előtte, itt hat az elveszett ártatlanság fájdalma Trishnára valószínű) kiviszi a lányt a faluból, és egy fa alatt ugyanazzal a késsel megöli magát, amivel a fiúval is végzett. Trishna és Jay megbuktak életük feladatában. (Biztos kapnak másik lehetőséget – ha van újjászületés. Ha nincs – a kereszténység ezt tanítja – Isten irgalmában bízhatnak Mennyország ügyben. Legyen hármójuk dolga ez már. Isten HIHETETLENÜL megértő, de nem a végtelenségig elnéző.)

Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)

Az utolsó gondolatom ennek a szép és nagyszerű filmnek kapcsán: bátornak kell lenni, és kockáztatni kell időnként!

Honnan vették Trishnáék biztosra, hogy mindenki ellenük lesz? Ki tudja, mivé érlelte volna őket személyenként, és családjukat összességében is a kiállandó ellenszenv? Vajon hányan álltak volna melléjük, főleg, ha látják kitartásukat, hitüket, erejüket, és egymás iránti, valószínű mélyülő szeretetüket? Hány hasonló házasság (nem pusztán parázna! Bár persze az is. Tiszteletet, szeretetet és belülről fakadó szabadságot adó) köttetett volna?

Küzdjünk azért, amiben hiszünk! Szükség van rá. A világnak is, nekünk is.

;-)

Zoli

Need for speed – férfifilm, avagy a patriarchák már a spájzban vannak

Minden vélemény számít!

A plakát

Kamaszok és örök kamaszok álma. Nem a valóság, csak az amit szeretnénk. Üzenet az ideák világából. Tipikusan amit aztán a hétköznapok rohanásban elszürkülő kötelességteljesítése közben szem elől tévesztünk. Forgatókönyvírók és rendezők segítségével sejlik fel időnként, csak, hogy megállapítsuk: nem, ez így úgysem lehetséges. De biztos ez? Semmit nem hozhatunk át a valóságba elképzeléseinkből?

A sztori: Tobey igazi jófej. Vagány, önzetlen és autóépítési és vezetési képességével tekintélye van barátai előtt. Mégis szerény: tudja, hogy képességei és szorgalma emeli őt ki a többiek közül, nem pusztán két szép szeméért kapja a tiszteletet. És ő is tiszteli a társait. Tudja, hogy szüksége van rájuk, hogy emberként még értékesebbek is lehetnek nála.

Tobey már igazi férfi: megsebezte az élet. Elvesztette egykori szerelmét, aki egy menőbb srác nője lett. Hipergámia, mint tudjuk. De Tobey férfiként állja a sarat: jóindulatú mindkettőjükkel; tudja, néha vesztes az ember. Az Élet ilyen. Nem nyerhetünk mindig.

Aztán történik a Tragédia, mely feltárja: kiben mi lakozik. Tobey egyik legjobb barátját elveszíti egy versenyen, és a harmadik versenyző, aki persze Tobey korábbi győztes riválisa a szerelemben, lelketlenül magára hagyja őket. Tobey a biztos győzelemből fordul vissza segíteni, de már hiába. Az már csak hab a tortán (hogy tudjuk, kit kell utálni) hogy a balesetet az egykori rivális: Dino okozta.

Mindenért Tobey lesz a felelős. Dino gondosan eltüntet minden nyomot, ami őrá utalna. Tobey innentől a tiszta harcos archetípusa, távoli lelki rokona Jézus Krisztusnak. Ő az Ártatlan Áldozat.

Tobey

Kiszabadul, és illegálisan indul egy titkos versenyen, csak hogy bebizonyítsa mi az igazság. Igazság, becsület – hát ezek fontosak a férfiaknak. Hogy ők a szabályok szerint játszanak, ismerik és betartják a fair playt, az igazságos munkáért, igazságos bért, a törvény tiszteletét, melyért cserébe a törvény meg kell védje őket, és övéiket. Hiszen felelősek a rájuk bízottakért: a családjukért.

Természetesen semmi sem olyan egyszerű: Tobey társat kap, egy csinos nőt, aki el kell kísérje a versenyre. Naná, tehernek tekinti a nőt, plusz felelősség, rá is figyelni kell, szabad harcos létét nem élheti már úgy – megpróbálja lerázni.

Ám a nő állja a próbát, nem törik meg a mesterségesen előidézett rázós helyzetekben, vagyis túlesik a férfi beavatáson: kivívta a rangot, hogy a csapat tagja legyen. Tobey nem mondja, de elkezdi tisztelni. Egyben a nő is szelídül. Kezdetben még kikérte a tiszteletlenséget magával szemben, ám most kezd betagozódni a férfi (patriarchális) csapatba, az megnyílik előtte, és ő belátja: jobb, ha másodhegedűs lesz itt. Ettől fogva Tobey természetesnek veszi, hogy fél szeme mindig a nőn van. Nem kontrollálni, nem nyaggatni, csak tudni, hogy minden oké-e? Elkezdi védeni.

Julia

Hozzá kell tenni, Tobey végül is lovagias és udvarias, bár nem orrvérzésig, de az. Julia pedig egyszer kiáll Tobey mellett, a nyilvánosság előtt megvédi a férfi becsületét, és ezzel magára vonja vádlói haragját – osztozik a férfi sorsában. Kifejezi, hogy ő megérti, tudja, mi van a férfi lelkében, és hisz abban, mert az értékes. Tobey szemében megint nagyot nő. Ennek ezúttal hangot is ad. Szívből köszönetet mond a nőnek a bátorsága és önzetlensége miatt. (Emlékszünk, mikor a Dirty Dancing-ben Babe magára vállalja mocskos, bűnös nő szerepét a szerelméért? Ugyan nem menti meg, de ott a férfi (Patrick Swayze alakította) először tapasztalja meg, hogy valaki kiáll érte, hogy nincs egyedül a bajban. Meg is hálálja, ahogy tudja: a búcsúesten eltáncolják az igazak szenvedélyével a táncukat. Aztán a törvény érvényesül: a férfinak mennie kell, Babe pedig súlyos szégyennel és családi válsággal (apja bizalma omlik össze iránta) indul haza az üdülésből.)

Kihívás, khívás hátán, igazi férfifilm: Tobey-nak szüntelen bizonyítania kell a rátermettségét, hol egy rendőrautó hátsó tengelyének tönkretételével, hol azzal, hogy a barátja menti meg a szakadékba zuhanásból. Miközben ég és föld között lebegnek, természetesen ki van rosszul, és ki önt erőt a másikba? Igen, Julia esik kétségbe, és Tobey segíti át a válságon. Vagyis Tobey figyelmének középpontjába Julia kerül, és amíg a veszély el nem múlik, ott is tartja.

Vagy a pillanat, amikor Julia a rendőrök elől menekülve le kell ugorjon egy ház tetejéről. Alul Tobey várja, hogy elkapja, de a nőnek meg kell bíznia férfiban, hogy tényleg meg tudja őt menteni. (Szintén idei film, a Non Stop. Egy ügynököt próbálnak ekáztatni, hogy a repülőgépjáraton gyilkolássza az embereket. A látszat ellene szól, és van egy pillanat, amikor vagy hisz neki a stewardes, vagy mindennek vége. Egyedül nem tud segíteni a férfi (Liam Neeson alakítja) az utasoknak, akik szintén tőle tartanak. Nagy illanat: a színésznő nagyon ügyesen alakítja, ahgyan legyűri a kétségeit, végiggondolja, mit tud addig a férfiról, és kockáztat: bizalmat szavaz. Meg is oldódik a helyzet végül.

Mámor

Vissza az autós filmhez. A kötelező mámor és szenvedély és extázis, végig felettünk lebeg. Már a cím is ezt fejezi ki: „Szükség a sebességre”. Vágy a belső tűz után, a szenvedélyes életre, a férfierők szabad, de nem szabatos megélése felé. A tipikus kettős irányba: a Nő felé, aki majd az otthont adja (annak felelősségével és feladataival) és a Világ felé, amely szintén várja az építő, fejlesztő férfikéz illetve férfielme munkáját. Itt ezt az autók fejezik ki, a sebesség mámora, és a tudomáény ami kell hozzá. Megépíteni egy ilyen szép és erős eszközt, és aztán jól elvezetni, amit pusztán fejből nem lehet. Zsigeri tudás is kell hozzá. Szinte természetfeletti jól csinálni.

Visszatérve Juliára: másképpen is nőies nő. Amikor a gonosz vetélytárs piszkos módszerekkel támad, ő lesz az áldozat, (ősi női szerep) az ő karja törik el, és őt kell ölben a kórházba vivő kocsiig elvinni. Tobey ismét megmutatja, hogy férfi: erős, óvó, segítő, a nőért élő. Pont az alantas támadás előtt vallotta be a maga suta módján, hogy Julia iránt többet is érez, mint barátságot, és együtt maradhatnának éjjelre. Nehéz pillanat, hiszen onnantól, hogy bevallja többet is szeretne, függ és kiszolgáltatott. Mert kezdeményezett, megnyílt. És a nő válaszától függ, mi lesz. Ne feledjük: Tobey lovag, nem veszi el erővel azt, ami amúgy is csak önként adva lehet az övé. Hát egyelőre nem lesz, bár Julia mosolya sokat sejtet. Helyette kórház, ahova viszont illegális versenyzése miatt Tobey nem követheti Juliát. Tehetetlenségét mégis meg kell élje, kontroll vesztett, csak remélheti, hogy minden jól alakul.

Eljön a férfiálom csúcsa: a riválissal való megmérkőzés és győzelem. Pszichológiailag ez mindig az önmagával való küzdelmet jelenti. Aki tiszta, árnyék énjét legyőzte, azt a másik gonoszsága már nem érinti. Elszomorodik, felháborodik, de személyében sértve már nem érzi magát. Megérti a másikat, sejti, mi mozgatja, hiszen ugyanezeket az erőket már megismerte magában, és túljutott rajtuk. Már őt a többiekért, vagy egyenesen a másikért való aggodalom hajtja, hiszen tudja (sokszor csak a zsigereiben, tudattalanul emlékezve) hogy ennek rossz vége lesz. Mindenki megkapja életének gyümölcsét. Aki aranyat vetett, aranyalmát, aki bogáncsot, az szamárkórót.

Az Égbe nyúló világítótorony

Erről nincs mit mondanom: Dino ellen saját asszonya fordul, mert megismeri annak sötét lelkét, amivel nem hajlandó szembefordulni, és itt is megnyílvánul Tobey tiszta lelke: megmenti Dinot a biztos halálból, (ekkor győz önmaga felett, lép túl saját árnyékán) kihúzza a lángoló kocsiból. Beszédes a célvonalnál álló épület, egy hófehér, tengerparti világító torony. Mint egy templom, mely tisztaságával az Égbe nyúlik. (Istenhez? Igen, őhozzá.) És Tobey imádkozik is, a maga mélyen átélt, ám tudattalan módján. Amikor a rendőrök ismét elkapják; megalázva a földön fekszik és éppen a bilincs kattan a karján, mint bármely közönséges bűnözőén, a tornyot nézi, és egy könnycsepp csorog ki a szeméből. Az igazak fájdalma, akiket az evilág embertelen törvénye bedarál.

Minden jó azonban, ha a vége jó: fél év múlva Tobey szabadul, és Julia jön érte, egy gyönyörű tűzvörös Ford Mustanggal. Véletlenül pont vörös volt raktáron, a tűz, szenvedély, szerelem és egyebek jelképes színe… És Julia ismét megmutatja, hogy jó társ: nemcsak osztozik párja szenvedélyében (mint pl. a Shotokan karate megalapítójának felesége a karatében) de nem rivalizál benne. Átengedi a volánt Tobey-nak (Funakoshi mester is mindig tisztelettel emlegette felesége karate tudását. Tehette, felesége soha nem rivalizált vele, elfogadta felsőbbségét, és felnézett rá emiatt. De otthon biztos ő volt a főnök. Felteszem, a mester nem bánta, hogy egy teherrel kevesebb van a vállán. Cserébe mindig tiszta, rendezett otthon fogadta, amely szabályai viszont rá is érvényesek voltak. Hogy ez nem nagy dolog? Napi szinten se?)

Ezek a patriarchák kiírthatatlanok. Talán mert zsigeri szintről tör fel az erre való igény bennünk. Mit lehet mindebből megvalósítani? Leginkább ami vonzó. Vagy önmagában, vagy eredményét tekintve. Nem feledem pl. Ritát, korábbi kolléganőmet, aki örömmel mesélte, hogy noha a focit a háta közepére sem kívánta, de mikor rájött, milyen sokat jelent a párjának, hogy vele megy meccsre, azóta boldogan teszi ezt. A focit is megszerette kicsit: ami nem csoda. Őt a párja ugyanis nagyon az áldozata miatt .

És a férfiak olyanok, mint Tobey? Hát persze. Ha megtanulják ezt, ha segítve vannak benne, ha utánajárnak, ha gyakorolják, és ha érzik: ez jó nekik. Akkor azzá válnak. És amikor a génjeikbe kezd beépülni, hogy már továbbörökíteni is tudják: akkor azok, valóban.

;-)

Zoli

Tyima: Nős a teknős

Minden vélemény számít!

Nős a teknős megláttam,

kő tetején találtam.

Csalóka nap előcsalta, hormonjait hajhászta.

Kilestem én a bestét,

napoztatta a testét,

és a beste teste tetején.

Hintáztatta hitvesét.

Hitves teknőc kisebb teste,

rejtőzködve páncélon!

Kicsi állat a nagy hátán,

Túl lőtt már a célon!

Tappancs kutyám irigykedve,

kürtöli szét bánatát.

Égnek meredt farkincával

várja a választottját…

Hát teknőceim csak bátran,

van még hely a családban.

Kérlek téged kedves világ!

Az új születést még lássam…

Tyima

A vers eredetije itt olvasható: http://www.nlife.hu/tyima/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=708:ns-a-tekns-dalocska&catid=1:irasok&Itemid=5

Csábítsd el!

Minden vélemény számít!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni! Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (De jó lesz nekem…)

A cikkek olvasása, kép nézése közben kísértést élhettek át. Ez egyéniség és életmódfüggő, de veszélye van. Böjt, testgyakorlás, hideg vizes zuhany, a természetben járás, hosszú séta, a gondolataitok elterelése, jó társaság, semlegesebb örömforrások, egyszerű munka, ami koncentrációt igényel, mind segíthet. Ne vedd félvállról a tisztaságot, mert az önkielégítéstől is lehet függővé válni, elvégre a jobb kezed mindig „kéznél van”. A gyors orgazmushoz is hozzászoktathat, ez fiúknál gondokat okozhat, mert a korai magömlés azért nem kellemes élmény. Megoldható, de nem kellemes.

Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Tudom, hogy 18 alattiak is fogják olvasni az ilyen cikkeket. Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.

Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma, ill. a lelkészi/lelkésznői, papi testület előbb-utóbb kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.

Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.

;-)

Zoli

A cikk:

Itt már sínen vannak a dolgok…

Én a tartós párkapcsolatokban hiszek. Megértem kamasz, vagy kamaszos lelkületű férfitársaimat, akik szexuális hatalmukat azzal akarják megtapasztalni, és megmutatni, hogy minél több jó nőt hódítanak meg, esetleg ráveszik őket, hogy hármasban, és egyebek.

De így intimitás nem tud kialakulni. Mert annak feltétele az állandóság, a megbízhatóság, az, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll, igazán és mélyen elengedhetem magam lelkileg is, teljes valóm felvállalhatom mellette. És nem csak a férfi a nő mellett, hanem fordítva is. Nagy kísértés nekünk, férfiaknak, hogy saját potenciákba legyünk szerelmesek, mindent veszni hagyjunk egyetlen lenyűgöző tervért, egy szédítő alkalomért, ezer afférunk legyen a nőkkel, a kalandot hajszoljuk, de közben elhanyagoljunk egy illékony és állítólag 21 gramm súlyú részünket: a lelkünket. Annyi, mint a sóhaj, könnyű elhessegetni, de megszüntetni nem lehet. És ebben rejlik az ereje. Minden játékunkat lejátszottuk, minden kalandba belefásultunk, és ő még ott él, és ott vár. Hogy érezzünk, sírjunk, együtt érezzünk, hogy kötődjünk, de végre úgy igazán, hogy megosszuk a szívünket, és kérjük másvalaki szívének felét; hogy végre az egész tortát akarjuk, ne csak a krémet a tetejéről, hanem az égettjét is, alul. Mert már azt is képesek leszünk szeretni, pusztán mert HOZZÁ tartozik. Szóval én intimitáspárti vagyok, amikor a végén már csak azt nem tudom róla, ami Istenen kívül másra nem is tartozik. És ő velem ugyanígy. Benne én, és bennem ő. Na, ez eltart egy darabig, míg ide eljutunk, de már az úton levés is gyönyörűség.

Az egyes számú spontán elismerés: nevet. (A kettes: enged; a hármas: jó volt neki.)

Hétköznapok. Majdnem mindig a szívével kell kezdeni. Tegye le terheit, gondjait, bánatát! Nevettesd meg! Nem vagy mókamiki? Végy elő egy zseb viccgyűjteményt, mond meg bátran, hogy vidámmá akarod tenni, és olvass fel pár viccet! A szívét máris biztos eltaláltad.

Bókolj! Ne sablont! Ami akkor éppen vonzó rajta. Szokatlan dolog is lehet. Én egyszer egy nőnek, aki tetszett, azt mondtam, hogy ő olyan „tömör”. Nem értette. Én meg nem tudtam elmagyarázni, hogy energikusnak és tömören keménynek látom, mint egy kis gumilabdát, amit ha a földhöz kennek, akkor is rögtön továbbpattan. Nem számított: elhitte, hogy valahogy számára is szokatlan módon lenyűgözött.

Jöhetnek az érzékek. Masszírozással tipikusan jó indítani, közben lehet vetkőztetni, és olajokat, krémeket használni. Innentől már tudnia kell, mit is akarsz. Csábítunk, nem behálózunk. A leitatás messze felejtős, de becsiccsenni szabad. Lehet puszilni az ujjakat, masszírozni a lábfejet, de a társad érezze magát tisztának, mert ez egy nőt sokkal jobban zavar, mint egy férfit. Akár játékosan (pl. bekötött szem) akár átlagos módon, de gyümölcs, desszert, hab: nyakról, szájról, karról, főleg a belső oldalról, ott érzékenyebb. Vajon mennyire lehet szép és szexi, ha a társad keblét csak két tejszínhabpötty takarja?

A nő legfontosabb szexuális szerve: a bőre. Ősöreg tipp: tollal simogatni – ez lehet higiénikus toll is, de legalább garantáltan tiszta. Vagy ajakkal, nyelvvel. Vajon mennyire érzi, hogy szereted, ha szó szerint végigcsókolod az egész testét? Közben kis szüneteket tartva, hogy aztán annál inkább folytathasd. Ezt hívják a katonaságnál kumulatív (összeadódó) hatásnak. Hmmm? Tudományosan szerzünk örömet a szeretett nőnek? Mindent a célért! Hát csak élvezze férfitudományunk gyümölcseit, érte is dolgozunk, elvégre. Nagyon romantikus pl. vörös rózsa szirmával megcirógatni ott, a combok közt. Igen, ott: nagyon közte. Nem én találtam ki, úgy vettem át mástól. És a combok belső oldala szintén érzékenyebb! Cirógatásra, de finom karmolásra is! Kis fájdalom is lehet kéjes, és borzongató. Ssssz, olyan ördögi.

Nem, az őskáoszt itt nem mutatjuk meg, majd megnézed szépen élőben! Utalni azért utalunk rá…

Gondolkoztatok, hogy a belső szeméremajkak miért olyan szabálytalan alakúak? Lehet ennek valami köze az őskáoszhoz, ami rögtön beindítja a férfifantáziát, hogy ő ebbe új életet, alakot, rendet akar belevinni? Csak jár az agyam, kicsit mellétrécselek. Mert a külső ajkak nagyon szépek, szimmetrikusak. Hopsz, egy érdekes talány, amit mégis inkább megtapasztalni akarunk, semmint agyalni rajta. Talán utána. Mond neki, tudni akarod, milyen az íze, ott, középen! És egy csomó ízt oda lehet vinni, de óvatosan, mert ő ott befogad, meg ne betegedjen!

Szívogattátok már az ajkait? Felül. Igen, a száját. Olyan birtokló. Huhh! Lehet a nyelvét is, vagy körbesimogatni a te nyelveddel az övét. Jó kis családi baciállomány cserélődjön csak! Le az egészségtelen higiénével, éljen a tisztaság! Abban mindig van némi piszkosság, de főleg sok szeretet.

Figyelj rá! Nincs kielégíthetetlen nő, csak figyelmetlen pali. (Na, jó, ez néha nem igaz. De csak néha.) „Akkor dógoztál jól, ha a nőnek megvót.” De a cél nem az orgazmus, hanem az őszinte, elfogadó és így kikerülhetetlenül intim együttlét. Az orgazmus a juticsoki. Általában úgyis meglesz. Nekünk, fiúknak ritkán bonyolult. Ha a csapat együtt akar haladni, a legkisebbhez méri a tempót. Vagyis az együttlét hosszát a nő határozza meg, mert az ő orgazmusa összetettebb. Szerintem a legjobb elmenni, ha neki már megvolt. Akkor könnyű tűzzel ingerelni. Prütty-prütty után már kevésbé izgató a mégoly szeretett és vadító kedves is.

Együtt egy ilyenben? Egy évben egyszer, csak összejön.

Néha ünnep. Váratlan kirándulás, amikor az egyetlen dolga, hogy rád bízza magát. De akkor tudd, mit szeret, és hol, mert ne a fancsali képe legyen a meglepetés – neked. Vagy: a szomszédok mind tegyenek ki egy piros szíves papírt az ablakba a nevével, amikor hazajön a munkából; a focistadion közvetítőjén egy nagy szív mellett, egy neki szóló szerelmes üzenet jelenjen meg; a troli bemondója közvetítse a te szerelmetes igéidet két megálló közt; egy héten át minden nap találjon valahol (szennyeskosár, ruháspolc, kenyeresláda, szemetes teteje, dolgozótáska, autó volánja, hűtő ajtaja, stb.) valami kedves és/vagy szexi üzenetet. Ha nyilvánosan vallasz neki szerelmet, tudd, szereti – e ha váratlanul egy jelenet főszereplőjévé válik! Láttam már szégyenében majd elsüllyedő asszonykát, holott szerelmetes ura mindössze zenészt, vörös rózsát, pezsgőt szerzett, és a szomszédságot, azok vendégeivel együtt hívta meg, mikor ő térden állva vallotta meg olthatatlan szenvedélyét neki.

Valamiért valamit.

Utolsó tanács: ne tedd teljesen önzetlenül! Megszokja, és nem értékeli. Ne csináld állandóan, (fojtogató lesz) és egy idő után, miután elég sokat befizettél az érzelmi bankba, közöld, te mit szeretnél. Jártasd ezen is a fantáziádat! Extrémebb szex? Ez tág fogalom, a popsitól, pusztán orálison át, sokminden belefér. Szexuális (kétszemélyes, bár ha mások kötélnek állnak, lehet több személyes is, de ebből akkora kavar lehet, hogy én ezt valójában nem tanácsoltam, csak megemlítettem. Hidd el, jobb nem bevonni ebbe az intim szférába másokat! De mindenki maga tudja, mit kockáztat, utólag azonban már késő sírni. Gondold meg: a legjobb haverod nője nagyobbat élvez alattad, mikor négyesben vagytok, mint vele! Hogy lesz tovább? De ez a cikk felnőtteknek íródik, akik állítólag tudják, mit csinálnak.) szerepjáték, akár jelmezekkel?

Mélyebb megértés, több áldozat, pl. kevesebb karrier, több veled töltött idő? Több a családdal töltött idő? Kövessen ő téged a te hobbidba, még ha ehhez tanulnia is kell, és új készségeket elsajátítani? Viszont támogató, bénázásait is felvállaló jelenlétedben biztos lehessen! Vagy a háztartás legyen inkább az ő gondja? Több idő neked a haverokkal? (Otthoni kötelességek letudása után.)

De az érzelmi bank soha ne ürüljön ki, (közös, kellemes, romantikus élményekkel, és hétköznapi szeretet cselekedetekkel lehet feltölteni, no meg őszinte, szerető beszélgetéssel, és hát, ha segítesz neki, az ő feladataiban. Pl. akár munkahelyiekben is. Lehet olyan munkahelye.) és a szexualitás ne rögzüljön olyan elemeken, amelyek inkább különleges kipróbálásra valók. (Kivéve, ha mindkettőtöknek tökéletesen megfelel. Csak azért másnap be tudjon menni a munkahelyére. ;-) ) Mert megborulhat a hajó. Akkor is van segítség, de szépen orvoshoz, szexuálpszichológushoz, pszichiáterhez, önismereti trénerhez kell menni. Amíg kellő bölcsességűt nem találtok. Mert nem mindegyik van a helyén. Bár nagy baj, azért úgy tudom, nincs velük. Segítséget kérni, amikor szükséges, a közhiedelemmel ellentétben, ugyanis nem szégyen.

Valójában helyénvaló és bölcs dolog.

;-)

Zoli

A nimfomániás – a film

Minden vélemény számít!

A filmet Lars von Trier jegyzi, és jópár nagyágyú játszik benne. Akit érdekel, utánanéz, nem tőlük jó vagy rossz a film, ők jobbá vagy rosszabbá tehetik csak. Illetve eladhatóbbá: lelkileg, anyagilag egyaránt. A történet dióhéjban: egy jóindulatú, művészlelkű idős ember egyösszevert lányt talál hazafelé menet az utcán, megsajnálja, hazaviszi, segít rajta, és beszélgetni kezdenek. A lány elmeséli az életét.

Igazából az élete nem szól másról, mint az orgazmus hajszolásáról. Nagyon meglepő, hogy egy nő ilyen legyen. Persze van, biztos, de őszintén? Ez annyira ritka. Szexualitás szempontjából egy nő kevésbbé él a testében, mint a férfi. Általában a nő mond le könnyebben az orgazmusról, és ő az, aki hajlamosabb beérni helyette „pusztán” az intimitás élményével. Ami új volt a filmben, hogy egyértelműen tanult a pornóipartól, valódi orális izgatás zajlik párszor, és egyszer tényleges behatolás látszik. Szerintem a pornó megjelent a valódi mozi világában, és valószínű fokozódó ostrom alá fogja venni, fokozatosan teret nyerve, és egyre rafináltabban feltárva-elrejtve előlünk azt, amit ma a legnépszerűbb válfaja, a hardcore teljesen nyíltan megmutat. (Mondjuk eléggé egyoldalúan és fantáziátlanul általában. Mélység helyett felszínt adva. Bár szívem szerint én sem ott keresném a mélységet, de egyelőre így adódott.)

A film, úgy gondolom, feltár valami fontosat belőlünk (nem mindenkire értem) és nagyjából őszintén megmutatja. Pl. mekkora szexuális hatalma lehet egy nőnek, hogyan láthatja a férfiakat, osztályozza, értékeli, stb. Vagyis önállóan, saját szemszögből szerez tapasztalatokat rólunk, és rakja össze a mozaikokat. Beteges mélységeinkből is felszínre hoz részleteket, a második rész majd méginkább. (A végén vannak jelenetek belőle.)

Egy család tragédiájának pillanatát is hitelesen bemutatja: a fiatal nimfomániás lány megszédíti a férjet, aki otthagyja övéit érte. Ám a feleség nem hagyja magát olyan könnyen, utánamegy férjének a gyerekekekkel, és jelenetet rendez a lány lakásában. Elfojtva, kirobbanva, taktikázva, manipulálva, meghátrálva és iszonyúan gyötrődve. A lányról hű képet fest, hogy közben egy másik barátja is befut, és őszintén ki is jelenti a férfi fiai előtt, hogy „Fiúk, én nem szeretem az apátokat.” Bizony, ő csak játszott.

Lars von Trierről és a köré csoportosult emberekről különböző mértékben (ki miért, és mennyire vett részt a produkció létrejöttében) számomra az beszédes, hogy ezt a fenti jelenetet a lány úgy kommentálja bölcs és türelmes hallgatója morális kérdésére: „Ha rántottát akarsz készíteni, akkor is fel kell hozzá törni a tojást.” Mire a válasz: „Hm…igaz.” Aki valamit is hozzáadott ehhez a filmhez, az részes ebben a mondatban, amiben én megragadni vélem, miért sorolná Lars von Triert a Teszlek süveg a Mardekárba a Griffendél helyett. (Mert, ugye Harryt is hajszál választotta el egyiktől vagy másiktól. Ő a jót választotta. Lars a rosszat.)

EZ a gondom a filmmel. A rosszat jónak árulja, a kedves bácsi egyetlen funkciója, hogy a morális fájdalom ellen fájdalomcsillapítót adjon, és barátságosan segítsen tovább a pokol felé: hiszen minden természetes, csak az életed éled. Pokol pedig csak a vallásosok szerint van. De akkor az anya kínja, a gyermekei néma döbbenete, és a férfi önmeghasonlása (szótlan passzivitása tökéletesen jelzi azt az embert, aki tudja, mennyire helytelenül cselekszik, de nem, nem és NEM akar vele szembenézni, mindenáron illúzióitól várja a boldogságot, és közben végig tudja, hogy most éppen sajátmagát döfi szíven) milyen szóval jellemezhető? Vagy az mindegy, mert más éli át?

Én katarzist vártam, egyszerre csak a szelíd bácsi megszólal: „Kincsem, ugye tudod, hogy nagyon beteg vagy? Mert őszintén szeretlek, ezért arra kérlek, menjünk el együtt, amint jobban leszel, pszichológushoz, pszichiáterhez (papot nem írok, mert minket, vallásosokat kapásból kiírtak a filmből, amint szóba került az elején a bűn és a bűntudat), vagy költözz ki a vadonba, mert közveszélyes vagy. Ott kint, aztán azt csinálsz, amit akarsz, szabadon dédelgetheted a vaginádat. Esetleg atombombát ne robbants, azt itt is megéreznénk. Vagy élj velünk, köztünk, de akkor: a) van jó és rossz; b) rossz az, ami szenvedést okoz, és nem épül tőle a világ, vagy örömöt okoz, de rombolódik tőle a világ (világ alatt mindent és mindenkit értve, még a főhősnőt is – hiszen része annak.)” c) A jót tenni, a rosszat kerülni kell. Nem mert az Isten, a pápa, Józsi bácsi azt mondja, hanem mert EZ AZ ÉRDEKÜNK. Te rosszat teszel, és betegesen rögzült benned. Őszintén igyekezned kell meggyógyulni. És ebben szívesen segítek.”

NEM. Ilyen nem hangzott el. Borzalmas dolgokra semmitmondó hümmögés viszont igen. Így néz ki, amikor a művész visszaél a szabadságával; akinek tisztítania kéne, mocskol; katarzis helyett a néző belefullad a művész hányásába. Nem a hányással van a bajom, hanem a hányás elhazudásával. Ezért életveszélyes, nem a mennyisége miatt. Attól csak fárasztó lenne.

Ehhez a cikkhez se kép, se link nem tartozik. Aki akarja, nézze meg a filmet, de szinte biztos, hogy kísértést fog átélni alatta. Egyéniségétől függ, hogy reagál rá. A második részben még mérgezőbb lesz a hányás. Az Úr adjon hozzá erőt, hogy meg ne nézzem!

Ámen.

:-(

Zoli

Tyima: Nem akarok elmenni

Minden vélemény számít!

tyima

Nem akarok elmenni

béltévében szép lenni

Csak tyim lenni

Ráncosodva meglenni

meló után pihenni

Csak tyim lenni

Pénzemért megvenni

mert meg tudtam termelni

Csak tyim lenni

Mocsokból kikelni

tiszta rendnek örülni

Csak tyim lenni

Azt a nyelvet nem látni

semmimben sem érezni

Csak tyim lenni

Bensőmben meglelni

inkább kivérezni

Csak tyim lenni

Gyertyám két végen égetni

szépen be végezni

Csak tyim lenni

……………………………………..

Érzem a folytást

testemen a rontást

Köpet és nyíl repdes

vudu varázslók igéznek

Színes szólamú hazugok

kincsesládákkal szöknek

A pórnép tapsol böfög mórikál

erkölcsileg szennyben jár

Boldog a boldogtalan

otthon van a hontalan

Ferde most a jóirány

elmebeteg kapitány

Kiszállok a hajódból

elég volt e Noékból

Állatidat otthagyom

tyimvilágot akarom

Haladó keresztényeknek – high school

2 hozzászólás

Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa

http://hu.gloria.tv/?media=581147

Egy lenyűgöző interjú és fantasztikus prófécia. Jim, aki megélte Krisztus szenvedését: fuldoklott mint ő, kapott ostorcsapást, mint ő, fájt a válla, mint neki a kereszttől, a halál torkáig jutott, és egy pillanatra át is lépett rajta, mint ő. Mellesleg 33 évesen kapta a szerepet és a monogrammja J.C. De ez csak érdekesség, amolyan juticsoki, a lényeg nem ez.

Mindeközben vele volt az Isten, és ő reményt, fájdalmat és gyönyörűséget együtt élt át. Az interjú alatt Jézus egészen közel jön hozzánk, és használja az ő kis prófétálóját. Csak figyeljétek, mikor majd héberül beszél!

;-)

Zoli

Némán üvöltő magány

Minden vélemény számít!

Csala Zsuzsa

Meghalt Csala Zsuzsa. A bulvársajtó feldobta a hírt a százmilliós vagyonáról (Atyaisten, milyen felelőtlenek! Mint a dedós kiscsoportosok. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim mi tesszük őket ilyenné. Mi vesszük meg a lapjukat, hiszünk el kritikátlanul minket, és viselkedünk birkamód, holott nyilvános esetek bizonyítják, hogy lelkiismeretlenek, hazugok és cinikusak. Mégis mindennapi lelki kenyerünket tőlük vesszük, aztán nem értjük, miért szenved a lelkünk annyit. Mindegy, mindenki maga dönti el, mibe döglik bele. Engem a kereszt vonz, mást a mocsokba fulladás… szabad akarat, ugye.)

És vazze számomra ez most mégis jól sült el! Mert pár színész kollégája (Straub Dezső, akire emlékszem még kabaré konferanszié korából, vagy Nyertes Zsuzsa, akibe fülig bele, kiskamasz koromban, de erről már egyszer írtam) úgy döntött, nem hagyja annyiban. Emberi, szép, szelíd, kissé szomorú szavakkal elmondták, hogy a hír nem igaz, személyes tapasztalatuk van róla, és egy rendkívül értékes emberről van szó. Hangsúlyozom, az EMBER és nem a SZÍNÉSZ szót használták. Én személyesen ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy egyszer próbára tették a művésznőt az egyik kereskedelmi csatorna munkatársai, felbéreltek egy közönséget, kiránduló csoportot, hogy a csak nekik tartott előadáson tilos nevetni. Mit kezd a művésznő, amikor azt éli meg, hogy mindent belead, és semmi látszatja? Végigcsinálta, (volt partnere is, elnézést az ő neve most nem jut az eszembe, azt hiszem, egy aranyszívű, és szigorú küllemű idősebb színésznő volt) aztán kiderült minden, és nyilatkozott.

Először is, nem csinált ügyet belőle. Beugrattatok, beugrattatok. Nem vagyok zöldalma, több, kell, hogy kiakadjak.

Másodszor előadta, hogy milyen élmény volt, amikor hastáncolt „beindítottam a betonkeverőt” – mondta – „és erre sem reagált senki”. Beindítottam a betonkeverőt… Ez a nő tud magán nevetni. Ez a nő alázatos. Ez a nő szép, mert EMBER. Nem tökéletes, senki sem az, de lám, van egy erénye. Biztos több is, de itt , most egyet láthatunk, és miközben tanúságot tesz róla, egyszerű és szerény. Még két erény, melyeknek ebben a pillanatban tudatában sincs. Nagyot nőtt a szememben, bár mindig is bírtam. És az egész életvidáman, természetes modorban. Tehát még hiteles is.

Hát ő halt meg, illetve szerintem költözött át egy jobb helyre.

Nyertes Zsuzsa szerint nagyon magányos volt. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de úgy érzem, Csala Zsuzsa (és rajta keresztül az Isten) szelíden üzenni akar nekem: „Zoli, foglalkozz kicsit a magánnyal! Ezzel a nyugati népbetegséggel. Hátha terve van az Istennek ezzel.” Talán nem tőle van a szelíd intés. Talán igen. Nem számít igazán, a téma jó.

Úgyhogy innentől a címben foglaltakkal fogunk foglalkozni.

Van egy ismerősöm. Nő. Nem tiszta a gondolkozása, pszichiátriai beteg, és időnként nagyon le kell gyógyszerelni. Régebbóta ismerem, és tudom, hogy magányos, de nem szívesen néz szembe a ténnyel. Alkalom is alig van ismerkedni, és amikor van, az emberek tele vannak bizonytalansággal: elfogadható vagyok, lehet engem önmagamért szeretni? Sokszor nehezen indul a beszéd, a kommunikáció, pedig embernek ember igazán a barátja, ha belendül a társaság, nagyon fel tudja pörgetni önmagát. Hatalmas mennyiségű érzelmi és gondolati energiánk van.

Szóval gyógyszerelés. Mikor megkapja, és a hatás múlóban van, a tudat alá nyomott igények előjönnek. A tudat még nem erős, a gyógyszer már nem hat igazán. És ilyenkor furcsán viselkedik. Hiányos öltözetben mászkál a kórház folyosóján. Csinos nő, el lehet képzelni, minek teszi ki így a kezelő személyzet férfitagjait. És férfibetegek is vannak a szomszédos osztályon. Egyik éjjel valamelyikük ágyából került elő. Hozzáteszem, ilyenkor nincs igazán tisztában vele, mit tesz. Ösztönös nőként viselkedik: csábít, és odaadja magát, gátlástalanul. Józan eszének birtokában nem tenné, de ezek pont azok a pillanatok, amikor ez a kontroll nagyon gyenge. Mert ő nem szexet akar, hanem társat. (Amihez persze idővel a szex is hozzátartozik.) Szerencséje van, megértéssel veszik körül, és egyetlen férfibeteg sem mert hozzáérni (olyan volt, aki halálra rémült, arra ébredt, hogy egy félmeztelen nő fekszik mellette. Semmit nem csinál konkrétan, de ott van. És vele a testmelege, az illata, a légzésének hangja – egy élő ember. Nagyon erős és váratlan inger. )

Férfiismerős. Ő egy folyópartra szokott menni. Ül és nézi a vizet. És marja belül a magány. Olyan, amit csak egy (egyetlenegy) nő tudna betölteni. A férfi hívő. Többször megkérdezte Istent, mivégre ez? Miért nem segít? Mindig azt a választ kapta: „Tervem van ezzel. Addig is bízz, mert hárman ülünk a folyó parton. Te, a keserűséged és Én. De nem veszem el őt. Akarom, hogy tudd, és emlékezz rá, milyen volt vele. Pedig szeretlek. De mégis.”

Hát ennyi. Ha túléled a magányt, nagyon megerősít. De van, amikor nincs tovább, az erő már mit sem ér. Le kell jönni a sziklás csúcsról, és párt keresni az alanti termékeny völgyben. Kerül amibe kerül. Majd tanulsz belőle, és ha kell, meggyónod.

;-)

Zoli