Aggódunk páran. Ha Magyarország ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, itt időnként hideg szelek fognak fújni a férfiakra. És ez a nőknek sem lesz jó, hiszen a baj mindig továbbgyűrűzik, hiszen együtt élünk, nem egymástól távol, idegenként. Az eredeti cikk itt olvasható: Férfihang, antifeminista magazin. Link:
Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIV.
Hevesi Krisztina
„Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”.” Így foglalja össze Kriszta a médiából ránk zúduló hatásdömpinget. Olyan szereplőket látunk, akik sugallják, hogy a szexuális életük pazar, velük minden rendben, és mi önkéntelenül hasonlítjuk magunk. Elhisszük, hogy gondunk van, csak mert nem mindig szuperál vágyálmainknak megfelelő tökéllyel a szexuális életünk, nem kapunk annyi érdeklődő figyelmet, mint szeretnénk – és máris készséges vásárlói vagyunk a legkülönbözőbb termékeknek, amelyek mindezen mesterségesen támasztott igényünket hívatottak beteljesíteni.
Férfiaknál elég a külső nemi jelleg hangsúlyozása, nőknél: romantika, hűség, család, és kutya. Így működik ez. Sokan mondják, s itt Kriszta is, hogy a médiából és a reklámiparból érő vizuális ingerek rontják a nők önbizalmát. Az ideális fogalmát nagyon leszűkítik, s a férfivágyakat is abba az irányba vonzzák. Ezáltal csökken az átlag nők felé irányuló figyelem és elismerés, s a nők sokasága érzi értéktelenebbnek magát. S az ipar reagál erre: ontja a megoldásokat a felnagyított bajainkra. Tipikus ilyen „probléma” a narancsbőr. Egyidős az emberiséggel, ám korunkban vált óriási gonddá. Részemről: az exemnek is volt, mégsem zavart különösebben. Másért váltunk el.
Nagyon tetszik a kép, jót mosolyogtam rajta, amikor Kriszta leírja, hogy a strandon mit néz a férfi? A nő alakját, mozgását, kisugárzását. És a nő? A másik nő cellulitiszét! És ez sokszor tényleg így van. Tapasztaltam. :-)
Nagyon elterjedt kultúránkban a folytonos testkarbantartás, a vonzó külsőn való szüntelen ügyködés. (Bár szerintem sokan nem teszik, vagy nem csinálnak igazán nagy ügyet belőle.) Ugyanakkor kultúránk (melynek meghatározó része a reklám, hiszen szüntelen elénk furakszik: otthon, az utcán, és a boltokban is) ellentétes üzenetekkel bombáz: élj a mának, fogyassz! Olyat, ami kielégít és hízlal. Másrészt a fogyasztó termékekből, melyek kompenzálnak. Vagyis éljünk mégis tudatosan, egészségesen.
Érdekes fogalmat vezet be Kriszta a belső test és külső test révén. Előbbi a valódi egészségi állapot jelzője, pl. a rejtett vashiányé, vitaminhiányé is; utóbbi – amilyennek látom és láttatom magam – karcsú, izmos, fitt.
És: félünk az öregedéstől! Fiatalság imádatban élünk, mintha a korosodás nem a kiérlelt bölcsesség és béke állapota lehetne. Vagyis egy kívánatos állapot. Már ha arra fordítottuk az életünket, amire kellett. Így alakul aztán ki az agism (ejtve kábé: édzsizm(us)) a bakfis kor sovinizmusa, mivel az ideált (szép, fiatal és egészséges) ők testesítik meg, és aztán minden más kort viszolyogva kezelnek.
Elképesztő. A kis zöldfülűek.
Egyébként ez az édzsizmus a fiatalokkal sem bánik jóságosan, ha eltérnek az ideáltól. Itthon végzett felmérés szerint a megkérdezettek 76%-a változtatna a külsején, ha tehetné. Egyre inkább mások véleményeiben élünk, „azok vagyunk, amit másokban el tudunk hitetni”. Micsoda belső rabszolgaság ez!
Érdekes jelenség a sexercise – é. A szexet is építsük be a mindennapi edzésprogramunkba, így kalóriaemésztő hatására is számíthatunk, ha a mozdulatokat helyesen végezzük. „Ennyit a buja erotikáról” – Kriszta szerint. És szerintem is. KO, ez padló nekem.
Nem állom meg, ide kell írjam, hogy milyen érdekes amiről Kriszta ír: filmeken középkorúak szeretkezéseit sose látjuk. És tényleg! Fiatalok együttlétei, tilosban járó szeretőké is – ez rendben van. Menő. S mit sugall? Hogy jó szex kirárólag házasságon kívül lehetséges – és a fiatalok priviléguma. De most nem ezt sugallja?
És rosszabb, hogy ez sokszor hat ránk, valóságosan. Vagy testi tökéletlenségeink miatt aggódunk (főleg a nők), holott azok a partnert legtöbbször nem is igazán érdeklik, vagy lemondunk életünk egy fontos szeletéről. Pedig a cölibátus a felszentelteknek kötelező. Átlagembernek nem, sőt javalt az ellenkezője. (Igaz, házasságon belül.)
Álítólag akár félórányi tévézés is rombolhatja az önértékelésünket. Évtizedekig tart, míg belül felépül bennünk, hogy a filmesek a hatás kedvéért szinte mindig túloznak. Nem a hétköznapit láttatják, azért, hogy ámuljunk. Én meg is értem, hisz pont azért nézünk filmeket, de ezt jó meg is fogalmazni. Pl. tiszta zsenik lennének a film főhősnői, ha tényleg makulátlan frizurával és karcolás nélküli körömlakkal kerülnének ki egy több hetes sivatagi üldözésből, vagy le a kalappal az előtt a férfi főhős előtt, aki tényleg olyan könnyen dobja oda az életét a nőért, mint ahogy kimondjuk: bikkmakk. Szerintem az ilyen ember valójában pszichiátriai eset. Mer: mér’ nem akar élni? Rendesen ezek K kemény döntések. Nem úgy hozzuk meg őket, mint ahogy tüsszentünk. Bár az őszinte és szükséges önfeláldozás engem is lenyűgöz, mint minden egészséges mentalitású embert.
Röviden: a nők mindig tökéletes külsejűek a filmeken, a férfiak pedig lehengerlő teljesítményűek. Fizikai és erkölcsi értelemben is. Egyébként én miattam legyenek, csak jó tudnunk, hogy az életre alkalmazva célszerű a láttottakat legalább hárommal elosztani. És ez így is tökre működik és jó és megfelelő.
Általában azonban nem ezt tesszük. Fel akarunk nőni ahhoz, amit láttunk, megfeledkezve, hogy a színésznőkön akár órákat dolgoznak a sminkesek forgatási naponként, és a férfi lenyűgöző attrakciói mögött akár száz felvétel is lehet, míg azt olyanra hozzák össze, amilyent a rendező megálmodott. Vagyis hogy a mese – tényleg mese. De mi felnőni akarunk, és ezért vásárlunk. Szépségipari és teljesítményfokozó szereket.
Kimutatták, hogy a férfiak (igen, én is, nem vagyok rá büszke, de ez ösztönösen működik – ezért kell tudatosnak lenni) az átlagnál csinosabb nők képeit nézve a saját partnerüket jóval kevésbbé értékesnek, magukat pedig pechesebbnek tartják. Így jár, aki csak reagál és nem gondolkozik. Ez a cikk is ezt segíteni íródott.
A férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány indítja be, míg a nőkét a hangok és érintések. (Avagy kik sikoltoznak rockkoncerten teljes extázisban? Talált, süllyedt – a csajok. ;-) ) Ha viszont irreális képekkel „vesszük körbe” a férfiakat, akkor ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk bele. És nem igaz, hogy a nők isszák meg a levét ennek. Az elején, meglehet, jobban. Idővel azonban mindenki issza.
Persze mindenre van kultúránkban „megoldás”. Az átállított férfipotenciálra mi? Pornó! Elképesztő bevételt hoz, az USA lakói évi 10-14 milliárd dollárt költenek szexipari termékekre. Élcelődjünk kicsit: van a filmek mellett műszűzhártya, lökésszámláló péniszgyűrű, és Örömódát játszó vibrátor. Népművelő hatása vitathatatlan. (Kriszta poénja. Köszi művésznő, ott volt! Ha ilyen előadó is vagy, akkor igen jól csinálod.)
És akármilyen lusta is vagyok, ennek a fejezetnek az utolsó bekezdését szóról szóra idemásolom, mert kár lenne tömöríteni:
Gyerekes technikájú és nagyon kifejező kép
„E „megoldások” megítélése változó, azonban napjaink abszolút listavezetőit, a szexfilmeket tekintve folyamatosan újabb és újabb kérdések merülnek fel. Most e helyütt csupán a párkapcsolati hatásokra utalva: egy átlagos pornófilm megtekintése után közvetlenül a férfiak inkább gondolják azt, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot (hiszen hogy visonganak közben örömükben…), jobban egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő nézetekkel (lásd férfidominanciát sugalló szexuális helyzetkialakítások és jellemzően alárendelt vagy szolgáltatói női szerepek: titkárnő, pincérnő, ápolónő, diák) kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba (egoista, vad és izgalmas szex kontra szerelem), és kevésbé látják szexuálisan attraktívnak, vonzónak saját partnerüket (így persze nehezebb is megkívánni) (Bob Gass, protestáns igehirdető dettó ugyanezt állítja). Kultúránk fiktív képei, jelenetei tehát elveszik tőlünk természetes működésmódunkat – majd az általuk kínált orvosság nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz, internetes szexaddikció kialakulásához vezet. Túladagolás esetén feltétlenül…”
És ott a pont. Folyt köv.
;-)
Zoli és Kriszta
A karma pszichológiai mechanizmusa
Ismerünk rengeteg mechanizmust (autó, óra, stb.) A karma is az, csak finommechanizmus. Akkor lehet valaki teljes mértékben pszichológus, ha megérti még ezt is, különben nagyon szűk paraméterek között tud csak segíteni, mert az ember teljes életéről kell legyen képe.
Samskara – élmény: Az elme keres valamit, amiből élményt meríthet. Például, ha valaki eszik valamit, azt mondja – ez finom. Ez egy élmény. Az embernek több ilyen élménye van, amit két csoportba rendszerez: jó élmény – rossz élmény. Mikor összegyűjtök sok samskarat, az a tudatalattiba (némelyik a tudatba) megy tömörített formában, (mint a számítógépben egy archivált fájl, ami most nem kell, azt tömörítem és elrakom egy alkönyvtárban) A tapasztalat ott van, és majd valamikor előszedem, ha kell. Így semmilyen élmény – amit az életünk során kapunk – nem múlik el, hanem el van rakva tömörítve, mint egy csomó, aminek a neve: vasana.
Vasana – karmasaya: Magyarul a vászon szó megfelelő rá, mert a vászon anyaga is sok kis csomóból áll, szövetek kereszteződésénél, mintha csomók lennének. Az élmények vagy a tudatban, vagy a tudat alattiban (melyik itt, melyik ott) összegyűlnek, és karma csomókat alkotnak, ezek alkotják a karma szövetet (karmasaya). Minden egyes élmény kialakul bennünk, és mikor már van olyan információnk, hogy jó vagy rossz, azok fogják kialakítani a tudatunkban a vrittit – gondolkodást. Egy ember nem tud azon gondolkodni, amit nem hallott, látott, nincs élménye róla. Úgy alakul a finomtestben a gondolat, hogy van egy információnk, és ez az információ a vasana – élmények összessége. Ha valaki megdicsér minket, akkor ez jó élmény és ebből jó gondolatok lesznek, ezek a vrittik harmónikusak, jól vibrálnak. Mikor megszidnak, az rossz élmény, ebből rossz gondolatok lesznek, akkor össze-vissza mennek a hullámok, nem harmónikusak, amik problémát okozhatnak nekünk.
Ezek szabják meg a gondolatainkat. Például ha az emberekkel mindig rossz élményeim voltak, akkor milyen gondolataim lesznek? Utálom az embereket. Ebből lesz a cselekvés. Nem megyek emberek közé, elítélem őket, vagy rögtön támadok – védekezésként. Mikor az emberekkel kapcsolatba lépek, újabb samskarokat szerzek, újabb karma csomók keletkeznek, új gondolkodás lesz, és megint újra cselekszek. Ez ciklikusan követi egymást, így éljük az életünket. Biztos megfigyeltük már, hogy vannak dolgok, amik mindig megismétlődnek az életünkben. A karma vasana olyan, mint egy film, bizonyos kockák megvannak most, de az előző kockák közül több hasonlóképpen megismétlődik, tehát elő fognak jönni még. Előre írjuk a forgatókönyvet, mert ezek a karma csomók már ott vannak, csak
idő kérdése, hogy mikor jönnek újra elő. Ezek határozzák meg, hogy milyen viselkedésem, tulajdonságaim lesznek.
„Ismerd a gondolataidat, mert azok szabják meg szavaidat,
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
Figyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
Változtasd a szokásaidat, mert azok szabják meg jellemedet, és
Tudd, a jellemed az, ami megszabja a sorsodat.”
Összefoglalva, az ember boldogan szeretne élni, ezért elkezd használni dolgokat, amiből élményei lesznek, az elraktározódik és meghatározza a gondolkodásunkat. Ez attól függ, hogy milyen samskarokat – élményeket gyűjtöttünk össze. Ezeket a gondolatformákat már elértük, a mostani állapotunk az eredménye az előző élményeknek. Ezért is van, hogy két ember teljesen különböző véleménnyel lehet ugyanarról a dologról. Mert mások a samskarjai, az ő előző tapasztalatai ezt a reakciót váltják ki belőle.
Folytatása a következő cikkben…
Kyky
A háziasszony a családfő elé combot tett, magának a szárnyat. Az epreket válogatta. A legnagyobbakat a legkisebb gyereknek, akinek most lesz a születésnapja. A papának a következőket, hogy legyen életkedve, hiszen olyan bágyatag. Majd a nyomottakat bekapdosta, és arra gondolt, mintha turmixot inna, de nincs ideje a kavargatásra. :) Életkép. Szemlélet. Kifejezi a dolgokhoz való hozzáállásunkat, az élet tisztelete, az alkalmazkodás, az alázat. A gyengébb segítése, felkarolása, életerő adása. Éltetése, szeretete, gondozása. Anyáinktól is kaptuk, láttuk a mintákat. Apróság és mégis nagy jelentősége van, erőt ad, éltet,mozgat. Kifejezi az odatartozásunkat. Átélhetjük: milyen jó adni a másiknak. :) Kata
Kevés ember tudja mi is pontosan a karma, hogy keletkezik, hogyan működik, hogyan lehet megtisztítani, megszabadulni tőle. A karma törvénye nagyon szövevényes, ezért több cikkben fogom részletezni.
Vannak durvafizikai törvények (gravitáció, ellenállás, stb.) ezek rögtön megnyilvánulnak (ha kiejtünk a kezünkből egy almát az 1. emeletről nagyon gyorsan földet ér) és finomfizikai törvények (karma) amik nem rögtön nyilvánulnak meg, és nem mérhetőek gépekkel. Ezek a törvények minden élőlényre vonatkoznak. Pl. gravitáció sem csak Európában van, és az embereken kívül az állatokra, növényekre is hat, tehát mindenhol minden élőlényre. Ahogyan a karma is.
Először is, ha nem tudom megérteni ki vagyok, (előző cikkem – Kik vagyunk valójában?) nem tudom megérteni azt sem, hogyan működök. A karma egy működtető mechanizmus az ember életében. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk az ember felépítését.
Minden élőlény (atma) rendelkezik tudattal állat, növény, ember, stb. Magában az élőlény 3 tulajdonsággal rendelkezik: sat (örökkévaló), cit (tudatos), ananda (boldogsággal teli) de mikor megnyilvánul az anyagi világban (anyagi testet vesz fel) a tudata beszennyeződik, így: asat (teste véges), acit (tudatlan), nirananda (boldogtalan) tulajdonságokkal fog rendelkezni.
Az élőlény (lélek) boldog akar lenni, de a körülmények (anyagi világ) befolyásolja. Az anyagi energia hatással van rá és ő is az anyagi energiára (hatás-visszhatás) így a karma szövevényébe bonyolódva elfelejti ki is valójában.
Finom fizikai testünk 4 dologból épül fel: manas – elme (víz), buddhi – intelligencia (tűz), chitta – tudat (levegő), ahamkara – hamis egó (föld).
A manas – elme: Érzékeinken keresztül szerzett tapasztalatainkról az elmében dőlnek el, hogy jók vagy rosszak. Például, ha az ember lát egy finom tortát, akkor az elméjében megfogalmazódik, hogy – Hú, de finom, szeretnék! – Az elme nagyon nagy információ tárhellyel rendelkezik, nagyon sok információ van benne, mint élmények, a múlt tapasztalatainak emlékei. – Mikor az ember meglátja a tortát, a szeme leolvasta a tulajdonságait (habos, kerek, stb.) továbbítja a leolvasott információt az elmének, és az elme rögtön az információ tárban megkeresi a tulajdonságokra illő képet, emléket. Miután beazonosította, a két kategóriától függően reagál rá (jó élmény-rossz élmény). Ha a jó élmények közt van, akkor felmerül a vágy, hogy szeretnénk még egyszer átélni ezt a jó élményt. Ha a rossz élmények közt van (mert pl. valaki elaludt benne, és majdnem megfulladt) akkor az elme tiltakozni kezd, és próbálja elkerülni, hogy a rossz élmény megismétlődjön. Ez annyira erősen működik az elmében, hogy kialakulhatnak fóbiák is. Pl. klausztrofóbia (zárt helyektől való félelem) előző rossz élmények miatt alakult ki. (gyereket kis időre bezártak a szobába, vagy előző életből maradt) Vannak dolgok, amikkel először találkozunk, és rögtön tetszik, mostani életünkben való megtapasztalása nélkül. Ezek az élmények az elmében nem tudatosan megmaradnak, hisz a halál pillanatában a finomfizikai test (melynek része az elme is) szállítja tovább a lelket a következő durvafizikai testbe. Az elme mindig keresi az élményeket, meg akarja ismételni a jó élményeket, vagy megtapasztalni új jó élményeket, a rossz élményeket pedig elkerülni.
Buddhi – intelligencia (józanész): Az a funkciója a finom testnek, amellyel az ember megérti a dolgokat. Az intelligencia mély információra vár. A buddhi be tud hatolni az információba, feldolgozni (megemészteni) ezáltal különbséget tud tenni, hogy kell nekem, vagy nem kell, jó ez nekem vagy rossz. Mert az elme azt mondja, persze, hogy kell, ha jól érzem magam, de az intelligencia mérlegeli, hogy most lehet, hogy jó nekem, de függő, vagy beteg lehetek tőle később stb. Az intelligencia józanul tudja összerakni az egész képet az életről (következetesség). Az elmének az a lényeg, hogy pillanatnyilag jó legyen.
Chitta – tudat: Tudat alatti tárhely, ami hasonlóan működik, mint egy winchester. A winchester benne van a számítógépben, töltögetünk rá adatokat az internetről (információ közeg), vannak olyan fájlok, amikről már el is feledkeztünk, hogy ott vannak, vagy rejtve lettek. A mi tudatunk is csatlakozva van a környezetünkre, rossz információnál mi is összeszedhetünk egy-két vírust, és van, hogy néha resetelni kell. Az a különbség a chitta és a számítógép winchestere között, hogy az utóbbi korlátozva van. A chitta – tudat korlátlan, annyi információt el lehet benne menteni, amennyi csak van. Emlékszünk régen mekkora volt egy floppy, amire 1,44 Mb-nyi adatot tudtunk elmenteni, most pedig egy micro sd kártyán (ami akkora, mint egy köröm) már 64 Gb-nyi adatot is el tudunk menteni. Ha itt az anyagi világban ennyi idő alatt ennyit fejlődött ez a rendszer, akkor el tudjuk képzelni mennyire fejlett lehet egy korlátlan tárhely. Az ember magával viszi az összes életéről az információkat benne, de mivel ez a tudat alattiban van, ezért nem emlékszünk rá. Az elme az az információtár, amihez tudatosan hozzá tudok férni, tudom manipulálni, a chitta az az információ tár, amihez tudatosan nem tudunk hozzáférni.
Körülöttünk mindenhol információ van – akár az internet, bárhol vagyunk, ha van wifi rá tudunk csatlakozni és letölteni az információt – így a tudatunk is bármikor rá tudna csatlakozni erre a nagy információ forrásra ami bárhol elérhető, csak nincs meg hozzá a megfelelő wifi jelszavunk, antennánk vagy wifi készletünk.
Ahamkara – hamis ego: Van, amikor az ember érti, hogy ki valójában, van mikor nem. Mikor az ember tisztán azonosítja magát, az a tiszta ego – Én egy lélek vagyok, van egy testem és bizonyos feladatokat kell végezzek. Amikor az ember azt gondolja, hogy – Én ez a test vagyok, magyar vagyok, alacsony vagyok, Józsi, Kati, stb. vagyok, akkor ez hamis ego. Igen, most ennek a testnek ez a neve, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, de ez nem én vagyok, csak egy test, amit használok.
Ezek a finom összetevők asztrológia és ayurveda szempontjából is kapcsolódva vannak a finom fizikai testhez.
Elme – víz: Az elme olyan könnyen folydogál össze-vissza, gyorsan változtatja a formáját, mint a víz. Mindig oda akar folyni, ahol élvezhet valamit. Mindig keres, mindig mozgásban van.
Intelligencia – tűz: Saddaka agni – az intelligencia tüze. Ezzel az energiával az ember képes megemészteni az információkat, és értelmezni.
Tudat – levegő: Mozgékony, sok a tárolóhelye, mindenhol ott van.
Hamis ego – föld: Nagyon merev és nagyon érzékeny. Megváltoztatni magamról az elképzelésemet nagyon nehéz. Pl. a legnagyobb hamis ego az, hogy én vagyok a legokosabb, vagy legszebb. És milyen fájdalmas, ha valaki azt mondja, hogy „Ne haragudj, de ez nem volt egy okos dolog tőled.” Micsoda? De hát én nem hibázhatok, mindenki más hibázhat, de én nem. :D Épp ezért nehéz megváltoztatni a hamis egót, de ha megtudjuk, akkor kell a boldog élethez.
Az ember élete ezzel a finom testtel zajlik. Ezt a testet, csak úgy használjuk, mint egy eszközt. Ugyanúgy, mint az evéshez kanalat használunk, mégsem vagyunk a kanál. Ahhoz, hogy ebben a világban kompatibilisek legyünk (pl. megfogjunk tárgyakat) ahhoz kell egy ilyen „szerszám”, eszköz. Ezt az eszközt az ember a finomfizikai testen (elme, intelligencia, tudat, hamis egó) keresztül használja.
Ezek tudatában tudjuk megérteni a karma pszichológiai mechanizmusát, amire következő cikkemben kerül sor.
40 évet töltött apám egy munkahelyen. A cég méltányolta is a hűséget. A veje is a munkáját szorgosan, hűségesen 3o évig egy helyen végezte. Tartást adott a megbízhatóság, az elismerés, a kitartó türelem. Az alázat a munkában. Példaadás az utánuk következőknek. Erőt mutat, emberséget, tisztességet. A nehézségeinkkel együtt is állva maradni. A terhekkel is elszántsággal, rendületlen. Dacolni az akadályokkal.
Edzetté teszi az embert a küzdés. Tanít. A felvetődő problémák kihívást, izgalmat jelentettek. Lehetőséget az alkotásra, megoldások keresésére. A sikerélmény tartást, erőt adott, épített. Sokat tanulhattam mindkét embertől. Köszönöm, hogy láthattam őket munkáik közben, s mindebben segíthettem, a részese lehettem. Kineveltek. Igyekszem továbbadni a mintából, amennyit csak lehet, azoknak, akik utánunk jönnek. Higgadt kitartást. Türelmet. A munka így építi az embert, jobbá válhatunk tőle. Nem mindig nyűg és teher. Amikor látunk ilyen példákat, akkor megtapasztaljuk, hogy hozzáállás kérdése minden, és valahogy erősebbek leszünk tőle. Elhisszük, hogy mi is képesek lehetünk ilyesmire :-) Kati
Gyógyító erejű a testünknek, lelkünknek a kert, olvashattam egy tanulmányban Lakatos Adrienntől. Nyugalmat, belső egyensúlyt, gyógyulást hoz. Gyorsabban lábadozik, kisebb a fájdalma és a hangulata sokkal jobb annak a a betegnek, akinek az ablaka kertre néz, illetve kertben sétálhat. A keletiek a stresszes és a levert vagy gyászoló betegnek sétát, ásózást írnak fel. :) Gyász feldolgozásnál, már a nézelődés és séta a kertben is nyugtat, relaxál. Az aktív tevékenység ugyanott még erősebben segíti a javulást. Együtt gondozni valakivel a kertet, lelkileg erősít az együttműködés miatt, és átélhető az érzés, hogy tartozunk valahová. Erősödik az önbizalom, az önértékelés, a belső stabilitás, javul a hangulat, a koncentráció és a memória. A mozgással erősödik az immunrendszerünk és a teljesítő képességünk. Szép gondolat, hogy a magokkal reményt vetünk, a zsenge hajtások kezelése ad optimizmust, bizakodást és kitartásra türelemre tanít. A gondos ápolással törődünk. A gazolással rendet teszünk önmagunkban is. A szüretelés segít a munkánk által megbecsülni önmagunkat. Átélhetjük, hogy a dolgokat nem sürgethetjük, így megtanít elfogadni is. :) Kati
A ház, a lakás szép volt és igényes. Aztán a lakói korosodtak, fáradtak. A gyerekeik kamaszodva éreztették elégedetlenségüket. Majd üres lett a fészek. Az egyik legfájóbb érzés átélni, hogy nem kellesz. Beteggé tehet. Meghal az emberben valami, majd ő is. Aki pedig marad egyedül, az megtört lesz. Nagy sebeket visel. Megkeményedik. Bízni, remélni egyre nehezebb. Mindez megannyi középkorú életére igaz lehet./Még énekeltek is róla néhány évtizede: ” Nézd, itt áll egy ódon régi épület,
szép nagy ház, és elrejt sok-sok életet.
Az ablakain kívül zúg a nagyvilág,
s némán őrzik titkukat a kis szobák.
Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.
Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.
Elsőn él egy álmos szemű kisleány,
azt várja, hogy jön majd egy királyfi tán.
Rém mamája minden fiút elzavar,
legalábbis főorvos vőt, azt akar.
Őszes úr a harmadikon fent lakik,
egy vállalat, hol jó állásban dolgozik.
Felesleges harcot nem vív elvekért,
bedolgozott jó modorral jól megél…
A férfivá válás nehézségeinek talaján kibomló férfiellenes sztereotípiák problémáiról, a két nem párbeszédének fokozódó nehézségeiről, a feminizmus és a férfigyűlölet aggasztó jelenségéről és a férfimozgalom szükségességéről egyaránt szó esik ebben a beszélgetésben, amellyel elsősorban azokat kívánjuk megszólítani, akik a mainstream média elfogultságának köszönhetően mindeddig nem sok gondolatot olvashattak, halhattak a férfiak társadalmi problémáival kapcsolatban.
A videofelvétel ezen a címen szabadon letölthető, megosztható, továbbá közösségi és videomegosztó oldalakon egyaránt tovább publikálható a Creativ Commons licensz alábbi feltételei szerint: To Share, Share Alike, Attribution, Noncommercial, Derivative Works.
Mikor szimpatikus számunkra egy ember (nőnek férfi, férfinek nő) mi miatt találjuk szimpatikusnak?
Első körben a fizikai testét látjuk, agyunk érzékeli ezt (látom őt, érzem az illatát, stb.) és reagál rá. Főként a férfiakra jellemző, hogy vizuális típusúak, így egy számukra szép nő rögtön szimpatikussá válik :D
Aztán mikor elkezdünk beszélgetni vele, és jobban megismerjük a tulajdonságait, gondolkodásmódját stb. és az megegyezik a miénkkel, egyre jobban kezd érdekelni minket az a személy, elkezdünk vonzódni hozzá. Szeretnénk több időt tölteni a társaságában, mert ez kellemes érzéssel tölt el minket. Mint mondtam az agyunk reagál rá, hormonok beindulnak. Itt kezdődik a férfi-nő közti barátság.
Szerintem minden ember életében van/volt ilyenre példa már. Kedvelünk valakit, jó vele beszélgetni, úgy érezzük megért minket, hasonlóan gondolkodunk, vélekedünk dolgokról. Ez az alapja minden párkapcsolatnak is. Éppen ezért könnyű vonzódni, beleszeretni egy ilyen emberbe, és előbb vagy utóbb meg is történik. Ha ez kölcsönös, akkor a barátságból szerelem lesz, majd kapcsolat, ha nem akkor „maradunk barátok”. Mert ha a másik felet nem tudjuk elképzelni a párunknak, nem leszünk belé szerelmesek, viszont kedveljük, így felajánljuk a
barátságunkat neki, hogy ne bántsuk meg nagyon. A másik fél, aki többet érez ennél, pedig beletörődik a dologba és beéri a barátságunkkal is, csak ne veszítsen el minket véglegesen. De a vonzalom továbbra is megmarad kimondatlanul is, hisz két különböző nemről van szó.
„Nem akarom a barátságunkat tönkre tenni egy kapcsolattal!” vagy „Fontosabb a barátságod, minthogy elveszítsem, ha mégsem működik a kapcsolatunk.” stb. gondolom sokszor mondtuk, hallottuk már ezt.
Lefordítva: Nem Te vagy számomra a megfelelő társ, de nem akarlak azzal megbántani, hogy kimondjam ezt, mert kedvellek. Inkább barátkozok veled és szurkolok neked, hogy találj magadnak valakit és tegyél le rólam, mert ha lesz egy párod/párom valószínűleg már amúgy sem fogunk találkozni. Ideális esetben. Mert melyik fél párja nézné jó szemmel a szerelme ellenkező nemű CSAK barátját?